Hamarosan egy új sorozat indul útjára itt a blogon, azoknak szól, akik most szeretnének belefogni (vagy nemrég fogtak bele) a játékos otthoni angoltanulásba, vagy azon gondolkodnak, hogy gyermeküket valamilyen formában segítsék elindulni a nyelvtanulás útján (mondjuk kisgyerekeknek való oktatóprogramokkal, nyelviskolai foglalkozásokkal).

Ebben a bejegyzésben arra szeretnélek biztatni, hogy mielőtt belevágnál, gondolj át néhány dolgot – ezek segítenek majd sokkal tisztábban látni ezen az úton.

Önismereti kérdések

Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek ezek a nyelvtanulás-nyelvátadás kapcsán, de nagyon fontos, hogy tudd, te magad hányadán állsz a nyelvekkel. Gondolj vissza, te hogyan tanultad a nyelvet, kudarcok vagy sikerek kapcsolódnak-e hozzá, mi az, amiért szeretnéd, hogy gyermeked is beszéljen nyelveket, miért szeretnéd átadni neki a nyelvet. Miért fontos neked, hogy ő még gyerekként elkezdje tanulni? Meghatározó, hogy a te tudásod milyen szinten van (pl. abban, hogy milyen külső segítséget vegyél igénybe).

Mik a céljaid?

Mielőtt belevágsz, át kell gondolnod azt is, hogy hová, milyen szintre szeretnéd eljuttatni gyermeked. Mi az a minimum és maximum, amit szeretnél, hogy elérjen, és legfőképp, ami reális? Életbevágó, hogy ne legyenek túlzott elvárásaid, mert ez negatívan hathat ki az egész folyamatra. Időről időre át kell gondolnod ezt, annak tükrében, ahová addig eljutottatok. Vizsgáld felül rendszeresen, hogy mennyire tartható az, amit elképzeltél, és mit kell változtatnod ahhoz, hogy valósággá váljon a célod! (Ha például azt szeretnéd, hogy magas szinten beszélje gyermeked a nyelvet, akkor nem elég heti egy fél órás foglalkozás.)

Mennyire vagy kitartó?

A játékos otthoni tanulásba akkor érdemes belevágnotok, ha hosszú távon biztosítani tudod gyermekednek a nyelvvel való érintkezést. Gondold át, mennyire tudod a hétköznapokban segíteni őt a céljaid függvényében! Vedd figyelembe, hogy (nyelvtudásod tekintetbe véve) esetleg arra is szükség lehet, hogy te magad fejlődj, tanulj, utánanézz dolgoknak, ami szintén időt igényel! Gondold át, mi történik akkor, ha esetleg közbejön valami, és egy ideig nem tudod biztosítani neki azt, amit addig igen, vagy ha épp hullámvölgybe kerülsz – mert ilyen is előfordulhat. A tanulás mozgatórugója a motiváció, így fontos az is, hogy hosszú távon mennyire tudod motiválni gyermeked, úgy, hogy közben te is motivált maradj.

A következő bejegyzésig kellemes gondolkodást kívánok, ha pedig még olvasni szeretnél erről a témáról, a Magazinban egy hosszabb cikket is írtam erről Segítsd-e gyermeked a nyelvtanulásban? címmel »

Mostanában egyre több olyan két- vagy többnyelvű családról olvasok itt-ott, amelyben egyáltalán nem könnyű “kivitelezni” a többnyelvűséget. (Például abban a Törökországban élő családban, ahol a szülők egyike angolul, másika franciául beszél a gyerekekhez, a két gyerek közül a kisebbik pedig autista, és hogy, hogy nem a török nyelvet választotta magának.)

Ehhez képest a mi életünk viszonylag egyszerűnek mondható. Végül is nem kell mást tenni, mint naponta “elővenni” az angolt is. Nem mindig gondolom ezt mégsem egyszerűnek. Mert a mindennapok problémái könnyen eltolják más, pillanatnyilag fontosabbnak érzett dolgok felé a hangsúlyt. Ha emellé még betársul majd az iskolába járás, duplán lesz nehéz dolgunk.

Mi hajt előre mégis? A kicsik lelkesedése. Hogy most már Dani is úgy jön oda, hogy azt mondja: “Let’s talk in English” (bár ebből még leginkább az “English”, amit tisztán értek ). Eszter újra meg újra kibukkanó büszkesége. lelkesedése (“Anya, az oviban egyik gyerek sem tud angolul beszélni, de én igen!”) – az óvónénik pedig örömmel újságolták a minap, hogy már őket is tanítja angolra.

Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy belevágtunk. Valahogy megoldjuk majd, hogy mindig legyen idő a nyelvre, és prioritást élvez, hogy játsszunk, olvassunk, beszélgessünk angolul.

Téged mi lendít át a hétköznapok nehézségein? Mi tartja benned a lelket?

Nyelvzseninek tartják, ő azonban úgy beszélt-írt magáról, mint Átlagos Nyelvtanuló (ÁNy). A nyelvtanulást magáért a tanulásért, a tanulás öröméért szerette. 25 év alatt 10 nyelven jutott el odáig, hogy beszélni tudjon (magas szinten, a világ első szinkrontolmácsainak egyike volt), további 6 nyelven pedig szakirodalmat és szépirodalmat fordított (kb. még tízet pedig “csak úgy” megértett).

A nyelvekkel azért kezdett foglalkozni, mert nagyon távol álltak tőle (németből kettesre érettségizett).
Kínaiul egyetemistaként tanult meg (ekkor már több nyelven “túl volt”), két év alatt odáig jutott, hogy regényeket is képes volt fordítani. Kilencven éves elmúlt, amikor ivritül kezdett tanulni. Mi volt a titka? Mi az, amit elleshetünk tőle, és alkalmazhatunk gyerekeinkkel vagy akár mi magunk?

A lelkesedés, a motiváció vezette. A tanulásban az volt számára a kulcs, hogy olvasott. Szépirodalmi műveket, regényeket, mindenfélét, ami érdekelte. Minden nap foglalkozott a tanulandó nyelvvel. Soha nem önmagukban tanulta meg a szavakat, hanem kontextusba ágyazottan (mondatokat, szókapcsolatokat – így sokkal könnyebb emlékezni rájuk). Ezeket mint “előregyártott” elemeket elő lehet húzni a beszélgetés során. Minden lehetőséget megragadott a tanulásra: az utcán szembejövő reklámszövegeket is lefordította magában, magában beszélt az adott nyelven, írogatott – még akkor is, ha nem volt helyes. A könyvek mellett forrásként használta az újságokat, a rádiót, szinkronizálatlan filmeket, és igyekezett minél több anyanyelvűvel találkozni, aki az adott nyelven beszélt. Nem hitt a nyelvérzékben. Azt vallotta, “a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”

A kisgyerekkori nyelvtanulásról keveset ír, és amit ír, azzal nem is értek egyet – valószínűleg mások a tapasztalataink. Érdemes viszont elolvasni a könyvét. Süt belőle a nyelvek iránti lelkesedése, amiből egy kicsit mi is részesülhetünk. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újra kapható, olvasható. Szórakozásnak is kitűnő! (Ha angolul olvasnád, itt megtalálod pdf változatban.)

Lomb Kató idén lett volna 100 éves.