Közeledik Bálint-nap. Tudom, hogy sokan itt Magyarországon nem szeretik, mert “nyálasnak” tartják, vagy épp erőltetettnek, elanyagiasultnak. Pedig ez a nap jó alkalom lehet arra, hogy játsszunk, vagy épp megmutassunk gyerekeinknek, hogy milyen sokféleképp ki lehet fejezni a szeretetünket egy másik ember iránt. Nem kell ebből nagy felhajtást csinálni, inkább csak szelíden, nyugodtan teret adni a szeretetnek. Készíthetünk saját kezűleg ajándékot papírból vagy más olcsó anyagból, és beszélgethetünk velük arról, hogy az ölelésnek mekkora ereje van. Ehhez mutatok most nektek egy aranyos könyvet, illetve videót.

Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem nagyon fontos az ölelés. Viszont Gary Chapman (a Gyerekekre hangolva c. könyv szerzője) szerint nem mindegy, milyen módon fejezzük ki gyermekünk felé szeretetünket. Szerinte a szeretetközlés több, szám szerint öt kommunikációs csatornán keresztül történhet. Ezeket nevezi szeretet-nyelveknek, melyek a következők: a testi érintés, az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás és a szívességek. Nem mindegy, hogy melyik csatornán keresztül akarjuk kifejezni szeretetünk gyermekünk felé. Előfordulhat, hogy a szülő szeretet-nyelve nem egyezik meg a gyermekével. Figyeld meg gyermeked, derítsd ki, melyik az ő szeretet-nyelve!

Van olyan gyermek, aki arra vágyik, hogy a szülőhöz bújjon, megsimogassák, megpuszilgassák. Az ő szeretet-nyelve a testi érintés. Természetesen ennek módja, mennyisége nemtől, szülőtől, a gyermek korától függően változhat. Némelyeknek a megfelelő pillanatban adott dicsérettől szökik tele a tank. A gyermek önbizalma nagy mértékben függ az elismerésektől, hát még, ha ezen a szeretet-nyelven “beszél”. A minőségi idő azt jelenti, a gyermek a szülő osztatlan figyelmére tart igényt. Ez bármilyen programban testet ölthet, lehet egy jó beszélgetés, egy mese, együtt végzett házimunka is akár. Nem szükséges hosszú idő, de az minőségi legyen.

“Hoztál nekem valamit?” – ha ezt a kérdést hallod gyakran gyermekedtől, ő az, akinek a figyelmességek hatására telik meg a szeretet-tankja. Itt nem az ajándékok értéke számít. Boldog lesz bármilyen kis tárggyal vagy édességgel (most arra nem térünk ki, ez mennyire egészséges…), hisz ez azt fejezi ki számára, “Anya és apa figyelnek rám.” Az ötödik nyelv a szívességeké: az ezt a szeretet-nyelvet beszélő gyerekek arra vágynak, hogy szüleik megtegyenek nekik bármilyen apróságot, például megágyazzanak.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mennyire más lehet akár testvérek tekintetében is a szeretet-nyelv. A fiam esetében egyértelműen a testi érintés a kulcs, a lányom inkább a “Hoztál valamit?” kategória. Persze azért őt is meg szoktuk ölelgetni.

Az „ölelésterápia” alapjait már csecsemőkorban érdemes elkezdenie a szülőnek. Jelentős fejlődésbeli különbségek figyelhetők meg ugyanis azoknál a gyerekeknél, akiket öleléssel halmoznak el a szüleik: kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, hiszen a szeretet e fajta kimutatásának önbizalom-növelő szerepe van.

Szóval ölelésre fel! A Valentin-nap erre jó ürügy lehet nálunk, felnőtteknél (és aztán érdemes ezt az “ölelésterápiát” átvinni a hétköznapokra is). A gyerekekkel pedig nézzétek meg, olvassátok el Jez Alborough Hug c. meséjét. (Utána garantáltan ölelkezni akarnak majd! ) A mese egyébként nagyon egyszerű. Egyetlen szó ismétlődik benne, ez pedig a “hug” (ölelés). Egy kismajomról szól, aki mindenféle állatot lát, ahogy megölelik egymást, és aztán szomorú lesz, mert nem találja az anyukáját, aki megölelhetné őt. Az elefántok megpróbálnak segíteni. Sikerül nekik? Hát persze! (Ha megnéztétek egyszer a mesét, második alkalommal már érdemes egy kis pluszt belevinni azzal, hogy megnevezitek az állatokat, elmesélitek, épp mit csinál, hogy érez a kismajom, és mi történik épp.)

A könyvet innen tudod ingyenes szállítással megrendelni » » »

Ja, és ölellek benneteket!

Egy kedves ismerős, Detti hívta fel a figyelmem a Facebook-on egy rádióra, ami Londonból sugároz zenét és különféle műsorokat gyerekeknek. Ahogy rákattintottam, épp Laurie Berkner szólt, ami már pozitív fényben tüntette fel őket. Aztán meghallgathattunk egy mesét is Arielről, újabb zenék következtek, majd a Professor Hallux Builds a Body bejátszásból (amely az emberi testtel foglalkozik) az orról szóló érdekességeket csíptük el (ezt azért “lefordítottam” érthetőbb angolra a gyerekeimnek). Eközben már a honlapjukra is kattintottam, ahol az írott változatra is ráleltünk. A főoldalon egy gyönyörű lepkés videóra mutató képet is találtunk, így virtuálisan ellátogattunk a Királyi Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society) üvegházába, ahol csodás lepkék repkednek. Hogy ti is gyönyörködhessetek, íme a videó egy kis anyanyelvi angol kommentár társaságában:

Reggel 9-től du. 1-ig kifejezetten ovisoknak szóló mondókák és dalok hallhatók, 1-től 2-ig Nap Time (azaz a szunyókálás ideje) van, így nyugtató zenét sugároznak egy kis gyerek-meditáció után. 2-kor az állatvilágba kalauzolnak bennünket, aztán indul a délutáni műsor. Este 7-től kilencig szintén klasszikus zene és altatók szólnak. Részletes műsorrendet itt találtok.

Itt tudjátok hallgatni a rádiót » » » Még ha a háttérben szól, miközben tesztek-vesztek, akkor is hasznotokra válik.

Detti, köszi, hogy megmutattad, ezt az adót biztosan sokat fogjuk hallgatni! Érdemes a honlapjukat is böngészni.

Ti szoktatok online rádiókat hallgatni? Írjátok meg itt, ha vannak még olyan gyerekeknek szóló adók, amik beváltak nálatok (nem csak angol jöhet)!

(Megjegyzés: ez a bejegyzés korábban az angol gyerekkönyvekhez kapcsolódó blogomban volt olvasható, először 2009-ben. Ennek megszűnésével itt ismét közzéteszem.)

“Bemutatkozik” sorozatunkban egy-egy híres, kedvelt angol gyerekkönyv-szerzőt vagy -illusztrátort mutatunk be. Nem véletlenül kezdjük a sor Eric Carle-lal, A telhetetlen hernyócska (The Very Hungry Caterpillar) és sok más, különleges technikával készült angol nyelvű kedvenc szerzőjével.

Nem szeretnélek unalmas életrajzi adatokkal terhelni, csak egy-két érdekesség róla:

• Carle fiatalkorát Németországban töltötte, bár az USA-ban született (szülei német bevándorlók voltak)
• Idén volt 80 éves, míg legismertebb könyve, a “The Very Hungry Caterpillar” (A telhetetlen hernyócska) 40 éves
• E könyvét 47 nyelvre fordították már le, és 29 millió példányban adták el
• Könyveiből eddig 88 millió példány kelt el (több mint 70 könyvet illusztrált már)
• 2002-ben múzeumot is alapított, ahol többek között képeskönyvek (elsősorban gyerekkönyvek) illusztrációit állítják ki

Carle technikája

Különleges technikáját könnyű felismerni: kollázstechnikával dolgozik, melyhez saját maga festi be harsány színekkel a papírt. Ezekből vágja ki a formákat és helyezi egymásra a rétegeket.
Érdemes megnézni ezt a videót, bár angol nyelvű, látható benne, ahogy a művész elkészíti ezzel az izgalmas módszerrel a hernyócskát:

Ennek a színezőnek és színes papírnak (ami lehet saját festésű is) segítségével ti is készíthettek hasonló kollázst.

Magát a könyvet azért kedvelem egyébként, mert viszonylag egyszerű a nyelvezete, és sokrétű: a hét napjaival, gyümölcsökkel, egyéb ételekkel, számokkal ismerkedhetnek angolul a kicsik, sőt, még arról is “tanulnak”, hogyan lesz a hernyóból pillangó.

Olvassátok el a könyvet, vagy nézzétek meg a videót, ha pedig utána kedvetek támad egy kis gyümölcssalátához, készítsetek “Telhetetlen hernyócska” salátát. A hozzávalók: 1 alma, 2 körte, 3 szilva, 4 eper, 5 narancs, egy kis mentalevél. Meghámozzuk, kimagvaljuk a gyümölcsöket, kis falatkákra vágjuk, és kis tálkákba tesszük, és mindegyik tetejére teszünk egy kis mentalevelet.

További hernyócskás ötletekért látogass el ide »

Talán Julia Donaldsont nem kell már bemutatni nektek. The Gruffalo című meséjét a bátor és ravasz egérről több mint 10 millió példányban adták eddig el (magyar fordításban is megjelent A Graffaló címmel), amolyan modern klasszikusnak számít már, amit a BBC nemrégiben meg is filmesített. Most azonban a szerző egy másik meséjét ajánlom nektek, hiszen közeleg a karácsony. Ezt a könyvet is ugyanaz az Axel Scheffler illusztrálta, aki a Gruffalo-t, nagyon jó párost alkotnak ők Juliával ketten.

Szóval, ennek a mesének hőse Stick Man (“bot emberke”), aki mindenféle bajba keveredik a történet során, mivel mindenki – gyerekek, felnőttek és állatok egyaránt – egy élettelen kis botocskának tartják őt, pedig, ha tudnák, hogy egy egész család várja otthon a nagy fa odvában… És, nem elég, hogy nehéz helyzetekben találja magát, ráadásul egyre távolabb is kerül az otthonától. Amikor már úgy tűnik, hogy szomorú véget ér Stick Man barátunk, mit gondoltok, ki menti meg? (Segítek: épp karácsony éjjelén, egy nagyszakállú, piros ruhás… vagyis… ki is ment meg kit? )

No jó, nem csigázlak tovább benneteket, találtam a youtube-on egy szuper videót, amelyen a szerző olvassa fel a mesét az eredeti illusztráció kíséretében. A könyvet 3-4 éves kortól ajánlom, ha az eredeti rímeket is élvezni szeretnétek, inkább olyan gyerkőcöknek, akik nem most találkoznak az angollal először. (A könyvet itt találod (tudod, a szállítás ingyenes ).) Íme a videó:

Ha pedig a meséhez kapcsolódóan szeretnétek kreatívkodni is, nagyon aranyos bot emberkéket készíthettek (eredeti ötlet by Red Ted Art):

Bár hivatalosan holnap lesz Halloween, mi már jó ideje készülünk rá. (Itt, Magyarországon más jellegű ez az ünnep, de úgy gondolom, hogy – bár sokaknak a Halloween az amerikanizálódást jelenti – a többnyelvűség együtt jár azzal, hogy megismerkedünk egy másik kultúrával is.)

A készülődést a tökös mesékkel és dalokkal kezdtük, majd egyik délután elkészítettük a töklámpásunkat. Talán látszik a képen is, mennyire élvezték a gyerkőcök.

A Halloween-hez hozzátartozik a rémisztgetés és a különböző ijesztő figurák, jelmezek alkalmazása, gyerekeknél azonban érdemes ezzel csínján bánni, főleg, ha ők még egyáltalán nincsenek ehhez hozzászokva. Így próbáltam nekik olyan könyveket keresni, amelyek nem annyira félelmetesek. Az egyik ilyen volt a What’s in the Witch’s kitchen?, amelyet nem tudtam úgy megmutatni bármelyik csoportomnak, hogy ne mondták volna rögtön a könyv becsukásának pillanatában, hogy “még egyszer!”. (Találtam róla a youtube-on egy értékelő-bemutató videót is, de olyan jóra sikeredett, hogy nem mertem betenni ide – értsd: maga a videó is eléggé Halloween-i/vicces-gusztustalan, keress rá, ha szeretnéd látni ). Visszatérve a könyvre, amolyan varázskönyv ez, felnyitható ablakokkal, ami már megfogja a kicsiket, a csattanó pedig az benne, hogy minden ablakot két irányba lehet nyitni. Az egyik oldalon valami kellemes található a boszorkánykonyhában, a másik oldalon pedig, hm… valami rémisztő, netán undorító… és nagyon vicces.

Természetesen nem maradhatott ki a repertoárból a Super Simple Songs csontváztánca sem:

A nagyobb ovisokkal pedig fültisztító pálcikákból (gyurmaragasztó segítségével) el is készítettük a csontvázat:

Csontváz/mese témában ajánlom még ezt a korábbi bejegyzést a Funnybones mesével kapcsolatban.

Kellemes ünneplést kívánok nektek ezzel a dallal:

Most, hogy itt az ősz, és közeledik a Halloween, készülünk a tökfaragásra és a töklámpás gyertyáinak meggyújtására a kicsikkel. Ehhez először “tökös” mesét kerestem nekik, és rátaláltam egy nagyon aranyos könyvre, amelynek gyönyörű a grafikája. Egy kisfiúról, Jamie-ről szól, aki elültet egy tökmagot, és figyeli, hogyan lesz a pici hajtásból növény, amely virágba borul, hogy aztán tök nőjön rajta, amit végül leszed és töklámpást készít belőle. A történet pedig azzal a dallal lesz kerek, amit a youtube-on is megnézhettek: Mike Eppley, egy San Francisco-i gyermekkönyvtáros zenésítette meg. A gyerekek a napköziben nagyon szeretik – csodás, nyugtató a dallama. Nézzétek meg ti is!

Egy másik tökös mese a Pumpkin Feels Lonely, amely egy magányos tökről szól, aki végül barátokra talál. Jó lehetőséget ad arra, hogy a zöldségek angol nevével ismerkedjenek a gyerekek.

Végül pedig egy másik dal, hogy felvidítson benneteket ebben a felhős őszi időben (That’s How a Pumpkin Grows – hasonlít az első történethez, arról is szól, hogyan nő meg a tök):

Mindenkinek kellemes “tökölést”!

Egyre közeledik a karácsony, gyermeki mértékkel számolva már csak néhányat kell aludni. Egyre izgatottabban készülnek a kicsik, várják, milyen ajándékok lesznek majd a fa alatt. Már múlt hétvégén kiválasztottuk a fánkat egy olyan “farmon”, amilyenre Caillou is ellátogat ebben a mesében. Nézzétek meg, a videó alatt pedig egy kis kreatív tevékenységet is ajánlok.

Az alábbi kis karácsonyfákat nemrég készítettük (természetesen közben angolul beszéltünk), nagyon egyszerűek, és mégis szép kellékei a karácsonyvárásnak. A szükséges eszközök: karton (mi arany és zöld színűt használtunk), flitterek, csillámos és sima ragasztó, és a sablon, amelyet itt találsz.

A sablon alapján összeállítottuk a kicsi fákat, a gyerekek pedig a csillámos ragasztó és a flitterek segítségével feldíszítették.

Ilyen szépek lettek:

Kellemes karácsonyi készülődést!

Végre nálunk is esik a hó, és nem az a dara-féle vacak, amit korábban kaptunk és semmire nem volt használható. Végre igazi hó, az első, ami fehérre festi a háztetőket, a fák ágait, a még zöldellő füvet. Az első hó csodája meglep még bennünket, felnőtteket is (csak az a latyak ne lenne belőle később), hát még a gyerekek mennyire várják, hogy aztán lehessen hóembert építeni, szánkózni, hógolyózni…

Hó híján eddig csak papírból láthattunk idén hópelyheket, amiket mi magunk készítettünk. (Itt találsz képes útmutatót hozzá – ha nyolcadoljátok a kört, még szebb mintát ad a végeredmény.) Most pedig egy olyan Caillou mesére bukkantam, amelyben a főszereplő kisfiú is hasonlót készít, miközben az első hó hullik náluk.

(Később még írok arról, miért kedvelem Caillou-t.)

A Super Simple Songs karácsonyi CD-jén találtok egy varázslatos dalocskát is a hópehelyről, hallgassátok, miközben a papír-hópihét készítitek.

Jó szórakozást!

Bár a hírekből tudjuk, hogy az ország nyugati felén jelentős mennyiségű hó esett, felénk csak ónos latyak és eső helyettesítette a fehér hópelyheket, pedig a gyerekek már nagyon várták, hogy hógolyózhassanak, hóembert építhessenek. Így hát marad az álmodozás, a mesékből való táplálkozás és a tovább várakozás.

Két téli mesét nézhettek most meg, amelyek a hóról és a téli mókákról szólnak, az egyik kisebbeknek szól, a második inkább nagyobbaknak, akik már jobban beszélik, ismerik az angolt.

Az első mesében Spot, a kutyus a főszereplő, aki barátaival játszik a hóban:

(Beszéljétek meg, mi mindent csináltak Spot és barátai a hóban: sledging, skating, throwing snowballs, building a snowman and a snowdog.)

A második mese Ezra Jack Keats könyvének feldolgozása, amelyben egy afro-amerikai kisfiú még több mókás tevékenységet végez a hóban:

Kellemes mesenézést és szánkózást nektek (ha van hó felétek – mi pedig addig megyünk korcsolyázni )!

Egy aranyos angol mesét találtam a minap: főszereplői állatkerti állatok, nincs túl sok belőlük, így a kisebbeknek is befogadható a történet (ami nagyon vicces és kedves), a mese pedig használható a színek tanulásához is. Nincs túl sok szöveg benne, szinte ugyanaz a mondat hangzik el többször, de ez előnyére is válhat, hiszen nagyszerűen lehet kommentálni, kérdezni, beszélgetni mesenézés közben. Nem is élek vissza tovább a türelmetekkel, a legegyszerűbb, ha megnézitek videón:

A mesét kísérő beszélgetés közben (ugye, használod ezt a technikát? ebből tanul a legtöbbet gyermeked) megemlíthetitek az állatok, szereplők nevét, elmondhatod, mi történik épp (Look! A gorilla., A balloon with a mouse., The zookeeper is sleepy., The gorilla is stealing the keys!, He’s opening the yellow cage with the yellow key., The elephant and the gorilla are following the zookeeper., etc.), ha pedig megnéztétek a mesét (akár többször is) közösen, ezen az oldalon találtok hozzá színezhető vagy laminálható figurákat, ha pedig még kreatívabb ötletre vágytok, cipős dobozokból elkészíthetitek a ketreceket, hozzájuk a kulcsokat, és máris életre kelthetitek a mesét (ami egyébként könyv formájában létezett eredetileg)!

Nagyobbakkal ezen az oldalon megnézhetitek, mit csinál egy valódi állatkerti gondozó, és más egzotikus állatkerti állatokkal is megismerkedhettek (lásd Photo Story), illetve a gondozó szerszámait is összegyűjthetitek.

Jó szórakozást!