mese címkéjű bejegyzések
Hallgassatok angol nyelvű gyerekrádiót!
Egy kedves ismerős, Detti hívta fel a figyelmem a Facebook-on egy rádióra, ami Londonból sugároz zenét és különféle műsorokat gyerekeknek. Ahogy rákattintottam, épp Laurie Berkner szólt, ami már pozitív fényben tüntette fel őket.
Aztán meghallgathattunk egy mesét is Arielről, újabb zenék következtek, majd a Professor Hallux Builds a Body bejátszásból (amely az emberi testtel foglalkozik) az orról szóló érdekességeket csíptük el (ezt azért “lefordítottam” érthetőbb angolra a gyerekeimnek). Eközben már a honlapjukra is kattintottam, ahol az írott változatra is ráleltünk. A főoldalon egy gyönyörű lepkés videóra mutató képet is találtunk, így virtuálisan ellátogattunk a Királyi Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society) üvegházába, ahol csodás lepkék repkednek. Hogy ti is gyönyörködhessetek, íme a videó egy kis anyanyelvi angol kommentár társaságában:
Reggel 9-től du. 1-ig kifejezetten ovisoknak szóló mondókák és dalok hallhatók, 1-től 2-ig Nap Time (azaz a szunyókálás ideje) van, így nyugtató zenét sugároznak egy kis gyerek-meditáció után. 2-kor az állatvilágba kalauzolnak bennünket, aztán indul a délutáni műsor. Este 7-től kilencig szintén klasszikus zene és altatók szólnak. Részletes műsorrendet itt találtok.
Itt tudjátok hallgatni a rádiót » » » Még ha a háttérben szól, miközben tesztek-vesztek, akkor is hasznotokra válik.
Detti, köszi, hogy megmutattad, ezt az adót biztosan sokat fogjuk hallgatni! Érdemes a honlapjukat is böngészni.
Ti szoktatok online rádiókat hallgatni? Írjátok meg itt, ha vannak még olyan gyerekeknek szóló adók, amik beváltak nálatok (nem csak angol jöhet)!
Bemutatkozik: Eric Carle
(Megjegyzés: ez a bejegyzés korábban az angol gyerekkönyvekhez kapcsolódó blogomban volt olvasható, először 2009-ben. Ennek megszűnésével itt ismét közzéteszem.)
“Bemutatkozik” sorozatunkban egy-egy híres, kedvelt angol gyerekkönyv-szerzőt vagy -illusztrátort mutatunk be. Nem véletlenül kezdjük a sor Eric Carle-lal, A telhetetlen hernyócska (The Very Hungry Caterpillar) és sok más, különleges technikával készült angol nyelvű kedvenc szerzőjével.
Nem szeretnélek unalmas életrajzi adatokkal terhelni, csak egy-két érdekesség róla:
- Carle fiatalkorát Németországban töltötte, bár az USA-ban született (szülei német bevándorlók voltak)
- Idén volt 80 éves, míg legismertebb könyve, a “The Very Hungry Caterpillar” (A telhetetlen hernyócska) 40 éves
- E könyvét 47 nyelvre fordították már le, és 29 millió példányban adták el
- Könyveiből eddig 88 millió példány kelt el (több mint 70 könyvet illusztrált már)
- 2002-ben múzeumot is alapított, ahol többek között képeskönyvek (elsősorban gyerekkönyvek) illusztrációit állítják ki
Carle technikája
Különleges technikáját könnyű felismerni: kollázstechnikával dolgozik, melyhez saját maga festi be harsány színekkel a papírt. Ezekből vágja ki a formákat és helyezi egymásra a rétegeket.
Érdemes megnézni ezt a videót, bár angol nyelvű, látható benne, ahogy a művész elkészíti ezzel az izgalmas módszerrel a hernyócskát: Tovább olvasom: Bemutatkozik: Eric Carle
Stick Man – angol karácsonyi mesekönyv és videó
Talán Julia Donaldsont nem kell már bemutatni nektek. The Gruffalo című meséjét a bátor és ravasz egérről több mint 10 millió példányban adták eddig el (magyar fordításban is megjelent A Graffaló címmel), amolyan modern klasszikusnak számít már, amit a BBC nemrégiben meg is filmesített. Most azonban a szerző egy másik meséjét ajánlom nektek, hiszen közeleg a karácsony. Ezt a könyvet is ugyanaz az Axel Scheffler illusztrálta, aki a Gruffalo-t, nagyon jó párost alkotnak ők Juliával ketten.
Szóval, ennek a mesének hőse Stick Man (“bot emberke”), aki mindenféle bajba keveredik a történet során, mivel mindenki – gyerekek, felnőttek és állatok egyaránt – egy élettelen kis botocskának tartják őt, pedig, ha tudnák, hogy egy egész család várja otthon a nagy fa odvában… És, nem elég, hogy nehéz helyzetekben találja magát, ráadásul egyre távolabb is kerül az otthonától. Amikor már úgy tűnik, hogy szomorú véget ér Stick Man barátunk, mit gondoltok, ki menti meg? (Segítek: épp karácsony éjjelén, egy nagyszakállú, piros ruhás… vagyis… ki is ment meg kit?
)
No jó, nem csigázlak tovább benneteket, találtam a youtube-on egy szuper videót Megnézem a Stick Man c. angol mesevideót és a további ötleteket >>>
Boszorkányos Halloween
Bár hivatalosan holnap lesz Halloween, mi már jó ideje készülünk rá. (Itt, Magyarországon más jellegű ez az ünnep, de úgy gondolom, hogy – bár sokaknak a Halloween az amerikanizálódást jelenti – a többnyelvűség együtt jár azzal, hogy megismerkedünk egy másik kultúrával is.)
A készülődést a tökös mesékkel és dalokkal kezdtük, majd egyik délután elkészítettük a töklámpásunkat. Talán látszik a képen is, mennyire élvezték a gyerkőcök. Tovább olvasok (könyv, játék és dal is következik még
)
Tök (jó) mesék és dalok angolul
Most, hogy itt az ősz, és közeledik a Halloween, készülünk a tökfaragásra és a töklámpás gyertyáinak meggyújtására a kicsikkel. Ehhez először “tökös”
mesét kerestem nekik, és rátaláltam egy nagyon aranyos könyvre, amelynek gyönyörű a grafikája. Egy kisfiúról, Jamie-ről szól, aki elültet egy tökmagot, és figyeli, hogyan lesz a pici hajtásból növény, amely virágba borul, hogy aztán tök nőjön rajta, amit végül leszed és töklámpást készít belőle. A történet pedig azzal a dallal lesz kerek, amit a youtube-on is megnézhettek: Mike Eppley, egy San Francisco-i gyermekkönyvtáros zenésítette meg. A gyerekek a napköziben nagyon szeretik – csodás, nyugtató a dallama. Nézzétek meg ti is! Megnézem a Pumpkin, pumpkin-t és a többi mesét
Téli mesék angolul 3. – Van már karácsonyfátok?
Egyre közeledik a karácsony, gyermeki mértékkel számolva már csak néhányat kell aludni.
Egyre izgatottabban készülnek a kicsik, várják, milyen ajándékok lesznek majd a fa alatt. Már múlt hétvégén kiválasztottuk a fánkat egy olyan “farmon”, amilyenre Caillou is ellátogat ebben a mesében. Nézzétek meg, a videó alatt pedig egy kis kreatív tevékenységet is ajánlok. Megnézem a mesét és a kreatív ötletet
Téli mesék angolul 2. – Snowflakes
Végre nálunk is esik a hó, és nem az a dara-féle vacak, amit korábban kaptunk és semmire nem volt használható. Végre igazi hó, az első, ami fehérre festi a háztetőket, a fák ágait, a még zöldellő füvet. Az első hó csodája meglep még bennünket, felnőtteket is (csak az a latyak ne lenne belőle később), hát még a gyerekek mennyire várják, hogy aztán lehessen hóembert építeni, szánkózni, hógolyózni…
Hó híján eddig csak papírból láthattunk idén hópelyheket, amiket mi magunk készítettünk. (Itt találsz képes útmutatót hozzá – ha nyolcadoljátok a kört, még szebb mintát ad a végeredmény.) Most pedig egy olyan Caillou mesére bukkantam, amelyben a főszereplő kisfiú is hasonlót készít, miközben az első hó hullik náluk. Megnézem a Caillou mesét
Téli mesék angolul
Bár a hírekből tudjuk, hogy az ország nyugati felén jelentős mennyiségű hó esett, felénk csak ónos latyak és eső helyettesítette a fehér hópelyheket, pedig a gyerekek már nagyon várták, hogy hógolyózhassanak, hóembert építhessenek. Így hát marad az álmodozás, a mesékből való táplálkozás és a tovább várakozás.
Két téli mesét nézhettek most meg, amelyek a hóról és a téli mókákról szólnak, az egyik kisebbeknek szól, a második inkább nagyobbaknak, akik már jobban beszélik, ismerik az angolt. Megnézem az angol meséket
Good Night, Gorilla
Egy aranyos angol mesét találtam a minap: főszereplői állatkerti állatok, nincs túl sok belőlük, így a kisebbeknek is befogadható a történet (ami nagyon vicces és kedves), a mese pedig használható a színek tanulásához is. Nincs túl sok szöveg benne, szinte ugyanaz a mondat hangzik el többször, de ez előnyére is válhat, hiszen nagyszerűen lehet kommentálni, kérdezni, beszélgetni mesenézés közben. Nem is élek vissza tovább a türelmetekkel, a legegyszerűbb, ha megnézitek videón: Megnézem a Good Night, Gorilla mesét
Dear Zoo – egy levél az állatkertnek
Egy kedves dal is tartozik Rod Campbell mára klasszikussá vált könyvéhez, amelyben egy kisgyerek ír levelet az állatkertnek, és kéri, hogy küldjenek neki egy állatot. Aztán sorra visszaküldi, amit kap, mert mindig talál egy kifogásolható tulajdonságot. Végül az utolsót elfogadja.
A könyv lapjain mindig először azt a “tárolót” láthatjátok, amiben az állatot szállítják, ami tulajdonképp egy felhajtható fül, alá lehet kukucskálni, hogy kiderüljön, milyen állat lapul benne.
Hogy kapjatok egy kis ízelítőt a könyvből, nézzétek meg ezt a videót: Megnézem a Dear Zoo videót




Ti írtátok