Egy új, izgalmas kutatás eredményei jelentek meg a Psychological Science című tudományos lapban: azok az újszülött babák, akiknek édesanyja a terhesség alatt rendszeresen két nyelven beszélt, maguk is különbséget tudnak tenni ezek között a nyelvek között, és más nyelvi preferenciával rendelkeznek, mint azok a babák, akiknek édesanyja csak egy nyelven beszél.

A University of British Columbia és az Organization for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kutatásában újszülött babák két csoportját vizsgálták: angol egynyelvű babákét (akiknek anyukája csak angolul beszélt a terhesség alatt) és tagalog-angol kétnyelvű babákét (akiknek anyukája mindkét nyelvet használta a terhesség alatt).  A vizsgálatban a babák szopóreflexét vették alapul, amelynek méréséhez egy különleges cumit használnak. Ha a babákat jobban érdekli valamilyen inger, akkor nagyobb tempóban szívják a cumit.

A vizsgálat első részében a babák 10 percen keresztül angol és tagalog nyelvű beszédet hallgattak felváltva. Az egynyelvű babák – nem meglepő módon – az angolt részesítették előnyben. A kétnyelvű babák érdekfeszítőnek találták a tagalogot és az angolt egyaránt. A babák tehát már az anyaméhben “készülnek” arra, hogy kétnyelvűekké váljanak.

Két nyelv elsajátításához az is szükséges, hogy meg tudják különböztetni ezeket egymástól. A kutatók kíváncsiak voltak, vajon a kétnyelvű újszülött babák képesek-e erre. A vizsgálat második részében a babák addig hallgattak az egyik nyelven beszédet, amíg meg nem unták. Ezután vagy a másik nyelven hallhattak mondatokat, vagy pedig ugyanazon a nyelven, de egy másik személytől. Ez utóbbi esetben nem jöttek lázba, viszont amikor a másik nyelvet hallhatták, gyorsabban cumiztak.

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy az egynyelvű és a kétnyelvű babák is képesek különbséget tenni a nyelvek között, amely a kétnyelvű babákat abban is segíti, hogy ne keletkezzen bennük zavar a nyelvekkel kapcsolatban.

A kutatás eredménye azt sugallja, hogy a kétnyelvűség mélyebben gyökerezik, mint azt gondoltuk, és már a méhen belüli léthez is köze van.

A Kismama magazin is felfedezte Kovács Ágnes Melindát, és az általa vezetett (méltán világhírű) kutatás eredményeit. A 2009. októberi számban Jártok már angolra? című cikkben a kutatásról és a kétnyelvűségről kérdezték a pszichológusnőt. Érdemes elolvasni a cikket (végre egy teljesen pozitív hangvételű írás! )

Itt találod  az online verziót »

Korábban már olvashattál itt a blogon egy nagyon izgalmas eredményeket hozó, kétnyelvűséggel kapcsolatos kutatásról, amelyet egy magyar kutatónő vezetett. Most interjút olvashatsz Kovács Ágnes Melindával a transindex oldalán.

Egyetlen részletet kiemelnék belőle:

Pszichológusok olyan véleményét is olvastam, hogy az előnyök ellenére, a kétnyelvű felnőttek esetleg nem tudnak jelentős teljesítményt elérni olyan pályákon, ahol a szóbeliség jelentős szerepet játszik, pl. talán nem lesznek költők vagy filozófusok… Te mit gondolsz erről?

– Ilyen tudományos adatról nincs tudomásom, illetve arra sincs adat, hogy a balansz (mindkét nyelvet nyelvet egyformán jól használó – szerk. megj.) kétnyelvűeknek a verbális képességei különböznének az egynyelvűekétől.

(Azt hiszem, mindannyian tudjuk, konkrétan melyik pszichológusról van szó a kérdésben. )

Melinda beszél arról a tévhitről is, hogy a kétnyelvű gyerekek később kezdenek el beszélni, arról, hogy miért volt rendhagyó ez a kutatás, illetve arról is, hogy eredménye elsősorban a környezeti és családi kétnyelvűséghez kapcsolódik.

Ajánlom, olvasd el!

Magyar vonatkozása is van annak a tavasszal dokumentált kutatásnak, amelynek 7 hónapos babák voltak az alanyai, és amelyben a kutatók arra voltak kíváncsiak, jelent-e valamilyen előnyt a kétnyelvűség a picik fejlődésében.

Ha aggódsz amiatt, hogy a kétnyelvűség ártani fog gyermekednek, keverni fogja a nyelveket, késlelteti a beszédfejlődését (hogy ne soroljam tovább a köztudatban élő tévhiteket – a letölthető anyagban megtalálod az összeset), ez a kutatás talán segíthet egy kicsit, hogy pozitívabban szemléld: Kovács Ágnes Melinda és Jacques Mehler szerint az általuk vizsgált 7 hónapos csecsemők, akik születésüktől fogva két nyelven nevelkedtek, jobb mentális képességekkel rendelkeznek, mint azok a babák, akik egynyelvű környezetben nőnek fel. Ezek a mentális képességek érintik a döntéshozatalt, a figyelmet, tervezést, problémamegoldást, kezdeményezőkészséget, tehát mindenképp olyan területeket érintenek, amelyek fontosak az életben elért sikereink felé vezető úton.

A vizsgálatban a babák egy számítógépes monitoron két négyzetet láttak, miközben egy nem létező szót hallottak, majd az egyik négyzetben megjelent egy figura. Összesen kilenc ilyen szót hallottak, és végül már várták, hogy a figura megjelenjen az adott négyzetben: megtanulták, hogy elvárható a megjelenése. Ez eddig nem nehéz feladat, és ekkor jött a svédcsavar: újabb kilenc szót hallottak, de a kis alak a másik négyzetben jelent meg. A babáknak el kellett (volna) fogadniuk, hogy a szó és a figura közötti viszony megváltozott, de csak a kétnyelvű babák voltak képesek erre, csak ők tudták felülírni azt, amit korábban megtanultak. (Később a könnyített feladatot sem tudták jól “megoldani” az egynyelvű babák.)

Ez a képesség, amellyel a kétnyelvű babák rendelkeznek, segítségükre van abban, hogy el tudják különíteni egymástól a nyelveket. A kutatók szerint a két nyelv korai és egyidejű feldolgozása kognitív előnyökhöz jutattja a kicsiket jóval azelőtt, hogy beszélni tudnának.

Érdekes cikkre bukkantam a kétnyelvűekről a New Scientistben (tekintélyes tudományos magazin): azoknál a kétnyelvűeknél, akik minden nap használják kommunikációra mindkét nyelvet, később jelentkezik az időskori elmebaj, például az Alzheimer-kór. Az eredmény még a kutatókat is meglepte. A kétnyelvűség “jó kondiban” tartja az agyat. Még egy előny, amiért érdemes!