Nézem a TV-ben az új közoktatási törvényről, pontosabban a nyelvoktatásról szóló, illetve a tervezett reformokkal kapcsolatos riportokat. Az egyikben valamelyik pedagógus-szakszervezet képviselője, a másikban államtitkár (vagy helyettes? – nem fontos…). A legnagyobb tervezett változtatás: tanuljanak a gyerekek már az általános iskolában két nyelvet, az egyiket negyediktől, a másodikat hetediktől. Felvetődő problémák: a) túlterheltek lesznek a gyerekek, b) van-e elég tanár ehhez (van, mondják, a magánszférában, vajon miért?…) c) biztosítani kell a folytonosságot, az oktatás korábbiakra való alapozását, d) ki kell alakítani a pedagógusoknak az életpálya modellt, e) honnan lesz erre pénz…

Nagyon szép ez a tenni akarás. Olyan régóta tudjuk már, hogy a magyarok nyelvtudása a béka feneke alatt van (elnézést…). A felsőoktatásba kerülőknek háromnegyede rendelkezik nyelvvizsgával – mondja az államtitkár -, de azért ugye azt senki nem gondolja, hogy egy középiskolás korban szerzett középfokú nyelvvizsga használható nyelvtudást jelent akkor is, amikor az egyén mondjuk az egyetem után a munkavállalói piacra kilép?

Összetett kérdés ez nagyon. Sok tényezőnek kellene változnia az iskolákban ahhoz, hogy mi, magyarok valóban beszélni tudjunk nyelveket. Elsőnek talán lehetne azzal kezdeni tényleg, hogy egymásra épüljön az oktatás. Hogy aki általános iskolában tanul x évig egy nyelvet, annak középiskolában ne kelljen elölről kezdenie. Ehhez viszont az oktatás minőségén is javítani kellene. És tervezni.

Ami viszont megdöbbentő, hogy odafönn csak az iskolában gondolkodnak. Szóba sem kerül, hogy a nyelvtanulást (nevezzük inkább nyelvekkel való ismerkedésnek, vagy nyelvelsajátításnak) jóval hamarabb el kellene kezdeni. Akkor, amikor még nem tantárgy a gyerekeknek. Amikor még nem akad fenn azon, hogy az óvónéni/tanító néni más nyelven beszél, és nem kérdezi meg, hogy “most mit mondtál?”, hanem használja azokat a képességeket, amelyeket az anyanyelve elsajátításakor is. Szóba sem kerül egy ilyen riportban, hogy az otthonokban is ott kellene lennie más nyelv(ek)nek, mondjuk például feliratos – eredeti hanggal sugárzott – filmek formájában.

Márpedig, amíg nem kezeljük ezt a kérdést valóban komplexen, addig fordítva építjük a piramist. Akkor próbálunk a legtöbbet a gyerekek fejébe tömni, amikor már egyébként is túlterheltek, és akkor kapnak a legkevesebb lehetőséget egy másik nyelv elsajátítására, amikor leginkább fogékonyak rá. Ilyen alapokkal, nem csoda, hogy a piramis csak inog, aztán összeomlik…

Múlt hét kedden a Kossuth Rádió délelőtti műsorának egyik részében a magyarok nyelvismeretéről és a nyelvoktatásról volt szó. Bár a téma ennek a blognak félig-meddig illik csak a profiljába, olyan elgondolkodtató tények hangzottak el, hogy nem állhattam meg, hogy ne írjak erről.

A felmérést, amelyről a műsorban szó esik, a Medián készítette az egyik gazdasági hetilap felkérésére. Megtudhatjuk belőle, hogy 3 fiatalból 2 beszél idegen nyelvet, míg ez az arány az idősebbeknél (18 év felettiek) 27%.  (És ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a felmérést saját bevallás szerint készítették, a stúdióban nyilatkozó szakértő szerint pedig ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül valósak ezek az adatok, hisz a férfiak leginkább felül-, míg a nők alulértékelik a nyelvismeretüket.)

Egy másik oldalon olvasom, hogy a felvételizők 60%-ának nincs semmilyen nyelvvizsgája. Egy harmadik oldalon azt, hogy a felsőoktatásban végzettek 25%-a nem kapta meg idén a diplomáját, mert még mindig nincs nyelvvizsgája.

A nyelvvizsgára hajtunk. Hiába?

Ami a legszomorúbb (szintén a rádióműsorban hangzott el): “A nyelvismeret [EU országokról van szó - megj. tőlem] fordítottan arányos az adott ország méretével, azaz minél kisebb egy ország, lakói annál több nyelven beszélnek – az egyetlen kivétel Magyarország.”

Igen, nekünk, magyaroknak, úgy tűnik, a nyelvvizsga a legfontosabb. Pedig hamar kiderül, ki az, aki valóban beszéli, használja a nyelvet, amiről papírja van. (Egyébként sem vagyok kibékülve ennek az országnak a papírcentrikusságával…) A cél az kellene legyen, amit egy kérdezett meg is említett: “gátlások nélkül beszélni”. A nyelvet használni kellene megtanulni.

“A gyerekeinket hajtjuk” – ez is elhangzott a műsorban. Igen, már az oviban elkezdik a heti egy órás nyelvtanulást, aztán az általános iskolában már elsőtől folytatják, hogy aztán szakkörön, különórán plusz pénzért még több nyelvórájuk legyen. Mégis panaszkodik egy apuka: a lánya alapfokú nyelvvizsgát tett az általánosban, és középiskolában a kezdő csoportba került. Megint a nyelvvizsga…

Mondom mindezeket úgy, hogy magam is nyelvvizsgáztató tanár vagyok…

Mégis, amióta a gyerekeimmel angolul is beszélek, valami elszakadt bennem. Nem hiszek már úgy az iskolai nyelvtanulásban. A szülőknek meg kellene értenie, hogy a pedagógusok mellett nekik is szerepük van, szerepük lehet abban, hogy a gyermekük milyen nyelvtudásra tesz szert – és nem csak annyiban, hogy a különórákat fizetik, sőt… És ehhez nem feltétlenül kell az, hogy ők maguk magas szinten beszéljenek egy nyelvet. Annyi módon segíthetnek: a lelkesedésükkel, motivációval például – hisz ők ismerik legjobban a gyermeküket, ők tudják, mi az, ami leginkább érdekli, amivel meg lehet fogni, és fenn lehet tartani az érdeklődését. És el kell kezdeni korán. Ami nem azt jelenti, túl korán, hanem időben. Amikor még a gyerekek kérik a másik nyelvet, és nem iskolai tanórát jelent nekik. Hogy már ekkor megtapasztalják, milyen a nyelvet használni, és mennyi jóságot tartogat, ha megszólalnak rajta.

Magyarország, van még hová fejlődnöd… Van valakinek egy trombitája kölcsön?

Kovács Judit PhD, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának docense ír a korai nyelvfejlesztéssel kapcsolatos tévhitekről, a kétnyelvűségről. Bár a cikk elsősorban az óvodai nyelvoktatással kapcsolatos, nem az otthoni nyelvátadással, olvasd el, érdemes!

Itt találod: http://www.pagony.hu/index.php?page=article&id=342

(Kriszta, köszi! )

Egy újabb kétnyelvűségről szóló könyvben olvasom, hogy még akkor is lehetséges kétnyelvű gyerekeket nevelnie egynyelvű szülőknek, ha nincs meg az az előnyük, hogy külföldön élnek, ahol a gyermek a környezet által megtanulhat egy idegen nyelvet. A szülő maga is tanulhatja a nyelvet a gyerekekkel együtt, és használhat sok-sok segédeszközt (itt a blogon is olvashatsz róluk).

A szülői modell, példamutatás nagyon fontos a gyerekek számára. Tulajdonképp minden mást -  nem csak egy második nyelvet -  így tanulnak meg. Ez a vélemény összecseng azzal, amit már korábban ebben a bejegyzésben írtam. Persze nem mondom, hogy könnyű feladat a szülő számára így nyelvi mintát nyújtani gyermekének. Nehéz mindig motiváltnak maradni, és a szürke hétköznapokban is látni a célt. Belátni nem nehéz, hogy ez hosszú távú (életreszóló ) folyamat kell legyen, mert csak így lesz eredménye, kivitelezni viszont annál nehezebb. De azt hiszem, ha odafigyelünk a mindennapok apró sikereire, akkor már megérte. A tökéletesség mint olyan pedig nem létezik.

Félreértés ne essék, nem arra akarok biztatni senkit, hogy 0 nyelvtudással elkezdje tanítani gyermekét. Viszont úgy gondolom, hogy a kulcs ebben a dologban a hozzáállás. Egyre több olyan múltbeli esetről hallok, hogy a sok kétnyelvűséggel kapcsolatos tévhitek egyike-másika miatt lebeszéltek valakit arról, hogy maga adjon át gyermekének egy második nyelvet. Vannak, akik feladták, és vannak, akik nem: jó hallani, hogy ez utóbbiaknak milyen sikereket értek el gyermekeik!

Többször kaptam már kérdést ezügyben: hogyan érdemes a kicsiknek egy nyelvet “tanítani”, átadni. Mondjunk valamit magyarul, aztán ismételjük meg angolul, németül (i.e azon a nyelven, amit átadni szeretnénk)?

Ha felmerül benned ez a kérdés, gondolj arra, hogy tanulja meg egy kisgyerek az anyanyelvét, és arra, hogy mit szeretnél: a nyelvváltást szokja meg?

Akár anyanyelvünket, akár egy második nyelvet szeretnénk átadni gyermekünknek, fontos, hogy beszédünkkel segítsük, hisz ez a legfontosabb forrás a számára.

Most 9 tippet találsz itt, amely segít abban, hogy úgy beszélj gyermekedhez, hogy megkönnyítsd számára a nyelvtanulást, és lehetővé tedd, hogy a hallottak leginkább hasznára váljanak.

1. Természetesség: A mindennapi helyzetekben tanulnak legkönnyebben a gyerekek.
2. Légy beszédes: Gondolkodj hangosan az átadni kívánt nyelven. “Nincs kedvem ma főzni. Mi lenne, ha rendelnénk egy pizzát? Honnan is kellene rendelni? Milyet szeretnél?” stb.
   
3. Beszélj akkor is, ha egyoldalú a kommunikáció: Ha gyermeked túl kicsi még ahhoz, hogy válaszoljon, vagy nem beszéli még folyékonyan a nyelvet, beszélj hozzá akkor is. Például az ebéd készítése közben magyarázd el, mit csinálsz, még ha nem is ért minden szót.
4. A gyerekek cselekvésen keresztül tanulnak: vond be őt minél több olyan tevékenységbe, amely az érzékszerveit is megmozgatja vagy cselekvésre készteti (pl. vegye ki ő a hozzávalókat a hűtőből, szagolja meg a halat, stb.)
5. Használj gesztusokat, mutass rá arra, amiről beszélsz. Ez különösen fontos a kicsik számára, megkönnyíti a szókincsük bővítését.
6. Az új szavakkal kapcsolatban mutass valamilyen ismert összefüggést: “A hekk egy hal, mint amit tegnap is ettünk. A pontyra emlékszel, amit a boltban láttunk a nagy akváriumban? Az is egy halfajta.”
7. Próbáld meg ne terhelni túlságosan a kicsit: néhány új szó egy alkalommal elegendő.
8. Ismételj: ha úgy érzed, nem értette meg a gyermek, amiről beszélsz, nyugodtan mondd el megint (ne erőltetetten, hanem a társalgás természetes részeként).
9. A gyerekek többet értenek, mint amennyit mondanak: ne felejtsd el, hogy ha a gyermeked nem válaszol, még nem jelenti azt, hogy nem érti, mit mondasz neki.

L – Lesznek majd nehéz pillanatok. Igen, jobb, ha már az elején tisztázzuk ezt. Ez egyszerűen a folyamat része: nem megy mindig minden simán. A kérdés az, hogyan reagálsz, ha ilyen előfordul. Készülj fel rá, és akkor könnyebben túljutsz az ilyen időszakokon.

M – Magyarázd el a családodnak, mit csinálsz. Nem feltétlenül van szükséged a nagyszülők és más közeli rokonok jóváhagyására, de gondold át, hogy meséled el nekik, mibe fogsz. Mutass nekik cikkeket a korai nyelvtanulás előnyeiről, magyarázd el a motivációd, céljaid, módszered, és azt, ők hogyan vehetnek részt ebben.

N – Ne add fel. A kétnyelvű gyerekek nevelése időt vesz igénybe. Ez egy olyan dolog, amelyhez ragaszkodnod kell, ha belevágsz, és eredményesen szeretnéd csinálni. Ne add fel akkor sem, ha nehezebb valami miatt.

Ny – Nyújts segítséget. Ha már magad a helyes pályán vagy, segíts más családokat tapasztalataiddal.

O – Olvass. Szerezz be minél több (megbízható) információt a kétnyelvűségről.

P – Próbálj ki több megközelítést. Ha valami működött tegnap, nem biztos, hogy holnap is fog. Légy kreatív. A gyerekek (és mi is) változunk, tanulunk, alkalmazkodunk. Ha megunnak egy nyelvi játékot, melyet úszásórára menet játszotok az autóban, találj ki egy újabbat.

R – Rázd le a negatív érzéseket. Mindannyiunknak vannak nehéz pillanatai. Ilyenkor jól jönnek azok a barátok, akik átsegíthetnek a csalódottságon. Az ilyen barátok az egyik legfontosabb motivációforrások lehetnek a kétnyelvűséggel kapcsolatos utazásotok során.

S – Sikerülni fog! Igen, meg tudod csinálni! Lehet, hogy nem mindig úgy működik majd, ahogy előre eltervezted, de hidd el, menni fog, és megéri végül, még akkor is, ha vétesz pár hibát.

Sz – Szórakozzatok! Nevessetek sokat együtt a gyereke(i)ddel (mindkét nyelven).

T – Tekints a kétnyelvűségre gyermeked szemszögéből. Gondold át, neki milyen érzés lehet, hogy két nyelven nevelik. Tedd a nyelvet az életetek részévé – legyen szórakoztató és természetes. Vedd figyelembe gyermeked érzéseit, és légy kompromisszumkész.

U – Ugorj fel a netre. Az Internet sok-sok forrást kínál, melyet hasznosíthatsz a nyelv átadásában, videóktól a nyomtatható anyagokon át az interaktív játékokig.

V – Válassz ki egy módszert. Találd meg, hogy melyik rendszer a legjobb a családodnak, amely szerint a két nyelvet használni fogjátok. Ne aggódj, később változtathatsz ezen,  de fontos, hogy előre átgondold ezt a kérdést.

A – Ajándékozd meg gyermeked. Ne követeld vissza a neki átadott tudást.

Á – Állíts fel célokat. Az első lépés a kétnyelvű gyereknevelés felé, ha tisztázod magadban, miért szeretnél belevágni, mit szeretnél elérni. Legyenek céljaid reálisak.

B- Barátkozz más családokkal, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak. Lehet, hogy nem a közeledben élnek, de az Internet bizonyára segítségedre lesz felkutatásukban.

C – Csak csináld. Ne aggódj a részletek miatt, hogy jó vagy rossz-e, ha egynél több nyelven neveled gyermeked. Vágj bele és menet közben foglalkozz a felmerülő kérdésekkel.

D – Dacolj azokkal, akik le akarnak beszélni. Egyszerűen ne figyelj oda rájuk. Mosolyogj, bólints, aztán ne vedd figyelembe, amit mondanak. Nem kell vitatkoznod velük. Nem kell ellenvéleményt mondanod. Hadd mondják el, mit gondolnak, aztán felejtsd el.

E – Egyetértésben a pároddal. Ebben a dologban ne legyen közöttetek konfliktus. Nehéz úgy kitartani az elhatározásod mellett, ha valaki állandóan elkedvetlenít. Találj módot legalább a kompromisszumra. Találd meg, miért fontos számodra, hogy gyermekednek átadj egy idegen nyelvet. Tudd meg, miért aggódik a párod. Dolgozz azon, hogy olyan megoldást találjatok, mely mindkettőtöknek megfelel.

É – Élvezzétek a közös játék örömét. Nem kell teljesen egyedül csinálnod. Keress családokat, akikkel játszócsoportot alapíthattok.

F – Figyelj és várj, mielőtt változtatnál. Alkoss meg egy tervet, és haladj e szerint. Minden döntéseddel kapcsolatban adj időt, hogy eldönthesd, valóban működnek-e. Ne várd, hogy a dolgoknak azonnal eredményük lesz. Akár több év is eltelhet, míg láthatod az eredményt.

G – Gyűjts össze könyveket, CD-ket, DVD-ket. Ezek lesznek a “varázseszközeid”. Tedd velük minél teljesebbé a tanulás élményét.

H – Higgy magadban. Ha úgy döntesz, belevágsz, ez nem a kétkedés ideje. Ha már most úgy gondolod, hogy bármilyen ok miatt nem fogod tudni csinálni, még a kezdés előtt utat adsz a kudarcnak.

I – Írj naplót. Ha valami igazán motiválót szeretnél, vezesd, hogy milyen szavakat tanul meg gyermeked, és mi az, amit Te megtanulsz vele együtt. Jót szórakoztok majd az első bejegyzéseken, amikor gyermeked idősebb és kétnyelvű.

J – Jöjj össze más családokkal. Ha hasonló gondolkodású szülőkkel meg tudod beszélni a kétnyelvű nevelés során felmerülő örömöket és problémákat, segítséget kaphatsz a motiváció és kitartás megőrzéséhez.

K – Kérdezz. Találj megbízható (kétnyelvűség terén tapasztalt) szakértőket és családokat, és kérdezz meg tőlük minden olyat, ami segít téged. Kérd meg őket, hogy osszák meg veled tapasztalataikat, mi működött nálunk és mi nem.

(Folytatása következik.)

Mi anyukák sok időt töltünk a konyhában, hogy családunkat élelemmel ellássuk. Ezt az időt azonban hasznosíthatjuk a nyelvtanulás szempontjából is: vonjuk be a kicsiket is a főzésbe! A hozzávalók neveit és magukat a tevékenységeket is sokkal könnyebben megtanulják, ha velünk csinálhatják, és hallják, ahogy beszélünk róluk.

Az interneten bármely nyelven találunk ehhez olyan weboldalakat, ahol utánanézhetünk a témában használatos szavaknak, hozzávalóknak, recepteknek.

A közös főzés járulékos előnye, hogy bepillantást nyerhet általa gyermekünk egy másik kultúrába is.

Ízelítőül pár angol és egy német nyelvű weboldal:

BBC Food, FamilyFun Recipes, AmazingMums

Elternforen

Mikor belefogunk valamibe, a legfontosabb, hogy tisztázzuk magunkban, miért tesszük. Nincs ez másképp akkor sem, ha olyan komoly és hosszútávú dologba fogunk, mint egy idegen nyelv átadása babánknak, gyermekünknek. Elgondolkodtál már azon, miért szeretnéd gyermeked segíteni abban, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet? Mi a célod? Mi motivál? Ha már belefogtál, akkor is eltűnődhetsz ezen néha. Nincsenek jó és rossz válaszok, a lényeg, hogy te tisztán láss. És ha van kedved, oszd meg egy hozzászólásban, téged mi motivál.