Különleges nap a mai: ma van a Nyelvek Európai Napja. 2001 óta ünneplik milliók az Európai Unióban a nyelvek sokszínűségét szeptember 26-án. Az ünnepnek és a sokszínű rendezvényeknek célja a nyelvtanulás szükségességének, a kölcsönös megértésnek, a kulturális sajátosságok megőrzésének népszerűsítése is.

Tudtad, hogy csak Európában több mint 200 nyelv él? (Hogy azokról ne is beszéljünk, amelyeket más kontinensekről ide származottak beszélnek.) Ez a nap talán alkalmat ad arra is az ünneplés mellett, hogy elgondolkodjunk azon, mit tehetnénk még azért, hogy gyermekeink is részesüljenek tágabb környezetünk sokszínűségének megtapasztalásában. (Sok iskolában megünneplik ezt a napot, de vajon otthon eszünkbe jut? )

A mai nap számomra ajándék volt. Nagy részét távol a családomtól töltöttem: Pestre utaztam, és – mivel velem volt az amerikai barátnőm, akit már említettem korábban itt a blogon – oda- és visszaúton is rengeteg időnk volt arra, hogy beszélgessünk. Hihetetlenül jó érzés, hogy egy másik nyelv által mennyire megnyílik a világ, mennyire megnyílik az út egy másik ember felé.

Sok magyar szülő tudja ezt rajtam kívül, és nagy öröm volt számomra annak a felmérésnek a válaszait böngészni, amelyet még májusban készítettem a blog olvasói körében. Van még teendőnk, de lelkesítő látni, hogy milyen sokan látják a kétnyelvűség előnyeit, és milyen sokan tesznek is azért, hogy jó mintát kapjon gyermekük.

A Nyelvek Európai Napja alkalmából minden olvasó, akinek jár a blogértesítő, illetve mindenki, aki részt vett a felmérésben, fogadja örömmel az eredményeket bemutató tanulmányt!

(Ha pedig te magad szeretnéd fejleszteni a nyelvtudásod, egy kedves barátom, aki szoftverek honosításával, fordításával foglalkozik, szintén a mai nap alkalmából egy ingyenes szoftvert ajánl a szókincs fejlesztéséhez.)

Múlt hét kedden a Kossuth Rádió délelőtti műsorának egyik részében a magyarok nyelvismeretéről és a nyelvoktatásról volt szó. Bár a téma ennek a blognak félig-meddig illik csak a profiljába, olyan elgondolkodtató tények hangzottak el, hogy nem állhattam meg, hogy ne írjak erről.

A felmérést, amelyről a műsorban szó esik, a Medián készítette az egyik gazdasági hetilap felkérésére. Megtudhatjuk belőle, hogy 3 fiatalból 2 beszél idegen nyelvet, míg ez az arány az idősebbeknél (18 év felettiek) 27%.  (És ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a felmérést saját bevallás szerint készítették, a stúdióban nyilatkozó szakértő szerint pedig ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül valósak ezek az adatok, hisz a férfiak leginkább felül-, míg a nők alulértékelik a nyelvismeretüket.)

Egy másik oldalon olvasom, hogy a felvételizők 60%-ának nincs semmilyen nyelvvizsgája. Egy harmadik oldalon azt, hogy a felsőoktatásban végzettek 25%-a nem kapta meg idén a diplomáját, mert még mindig nincs nyelvvizsgája.

A nyelvvizsgára hajtunk. Hiába?

Ami a legszomorúbb (szintén a rádióműsorban hangzott el): “A nyelvismeret [EU országokról van szó - megj. tőlem] fordítottan arányos az adott ország méretével, azaz minél kisebb egy ország, lakói annál több nyelven beszélnek – az egyetlen kivétel Magyarország.”

Igen, nekünk, magyaroknak, úgy tűnik, a nyelvvizsga a legfontosabb. Pedig hamar kiderül, ki az, aki valóban beszéli, használja a nyelvet, amiről papírja van. (Egyébként sem vagyok kibékülve ennek az országnak a papírcentrikusságával…) A cél az kellene legyen, amit egy kérdezett meg is említett: “gátlások nélkül beszélni”. A nyelvet használni kellene megtanulni.

“A gyerekeinket hajtjuk” – ez is elhangzott a műsorban. Igen, már az oviban elkezdik a heti egy órás nyelvtanulást, aztán az általános iskolában már elsőtől folytatják, hogy aztán szakkörön, különórán plusz pénzért még több nyelvórájuk legyen. Mégis panaszkodik egy apuka: a lánya alapfokú nyelvvizsgát tett az általánosban, és középiskolában a kezdő csoportba került. Megint a nyelvvizsga…

Mondom mindezeket úgy, hogy magam is nyelvvizsgáztató tanár vagyok…

Mégis, amióta a gyerekeimmel angolul is beszélek, valami elszakadt bennem. Nem hiszek már úgy az iskolai nyelvtanulásban. A szülőknek meg kellene értenie, hogy a pedagógusok mellett nekik is szerepük van, szerepük lehet abban, hogy a gyermekük milyen nyelvtudásra tesz szert – és nem csak annyiban, hogy a különórákat fizetik, sőt… És ehhez nem feltétlenül kell az, hogy ők maguk magas szinten beszéljenek egy nyelvet. Annyi módon segíthetnek: a lelkesedésükkel, motivációval például – hisz ők ismerik legjobban a gyermeküket, ők tudják, mi az, ami leginkább érdekli, amivel meg lehet fogni, és fenn lehet tartani az érdeklődését. És el kell kezdeni korán. Ami nem azt jelenti, túl korán, hanem időben. Amikor még a gyerekek kérik a másik nyelvet, és nem iskolai tanórát jelent nekik. Hogy már ekkor megtapasztalják, milyen a nyelvet használni, és mennyi jóságot tartogat, ha megszólalnak rajta.

Magyarország, van még hová fejlődnöd… Van valakinek egy trombitája kölcsön?

Először is szeretném megköszönni minden válaszadónak, aki beküldte a kérdőívre a válaszait! Vasárnap éjfélig 1016 válasz érkezett, így a sorsolásra nagy örömömre ilyen sokótok között került sor. A nyertes pedig Nemes Zita (du…..@gmail.com), akivel már felvettem e-mailben a kapcsolatot.

A kérdőív továbbra is nyitva áll, így ha szeretnéd megosztani az otthoni nyelvtanulással kapcsolatban a gondolataid, ne habozz!

A konferencia után pedig jelentkezem a tanulmánnyal (előreláthatólag júniusban valamikor), amit elküldök mindenkinek, aki válaszolt!

Ha régebb óta nyomon követed ennek az oldalnak a történéseit, bejegyzéseit, tudhatod, hogy a kisgyermekük nyelvtanulását segítő szülőknek segít – remélem, eredményesen , emellett két- vagy többnyelvűséggel kapcsolatos témákat is érint. Az oldal kapcsán nagy megtiszteltetés ért: meghívást kaptam a XI. Balatonalmádi Pszicholingvisztikai Nyári Egyetemre, ahol a “választott” kétnyelvűségről, az otthoni nyelvtanulásról fogok előadni.

A saját eredményeim mellett szeretnék beszélni a Tiedről is: miért fontos Neked, hogy gyermeked korán megismerjen egy másik nyelvet? Hogyan segíted őt? Milyen eredményeid vannak?

Szeretném megmutatni – mert tudom, hiszem -, hogy nem vagyok egyedül! Tudom, hogy rajtam kívül még sokaknak fontos az, hogy segítsék gyermekük nyelvtanulását és ebben sikereket érnek, értek el. Segítesz?

Itt egy kérdőív, kérlek, szakíts rá egy kis időt és válaszold meg a kérdéseket:

http://spreadsheets.google.com/viewform?hl=hu&formkey=clpVd09RRDN6bFVvMkh2VnVHbGJTS1E6MA..

Köszönöm!