Egy érdekes cikkre bukkantam a minap, amely arról szólt, hogy egy felmérés szerint, amelyet óvodás gyerekeket nevelő szülők körében készítettek, meglepően sokan nem énekelnek, mondókáznak a gyermekükkel. Ennek pedig az az oka, hogy a tévés zenei tehetségkutató műsorokban sok-sok leszúrást hallanak, így aztán ők maguk még kevésbé merik használni a hangjukat.

Ez a téma egyébként felmerült a nemrég megtartott Kétnyelvű Gyerek találkozón is, ahol hasonló félelmekről számolt be valaki: aggódott, hogy nem énekel elég jól, nincs jó hangja.

Én pedig erre azt mondom: a gyermekednek a te hangod a legszebb! Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy nincs, vagy nem elég jó, vagy épp hamisan énekelsz. Gondolj bele (ha anyuka vagy), a baba abból a kilenc hónapból, amit a pocakodban tölt, az utolsó háromban már tisztán hallja a hangodat, akár beszélsz, akár énekelsz (sőt, még hangosabban, mint az a személy, akihez épp szólsz). Apukák se csüggedjenek, ha nem is a pocakban, de megszületésük után pár héttel a picik már az ő hangjukat is meg tudják különböztetni.

Mit adhat a babának, majd a növekvő gyermekednek a hangod? Biztonságot, megnyugvást, rengeteg örömöt, játékot, szórakozást… Vétek lenne kihagyni az éneklést, mondókázást az életéből!

Szerencsére bennem soha nem merült fel ez a gondolat, soha nem aggódtam azon, hogy vajon elég jó-e a hangom (pedig annyira nem szuper, de a néptánc megtanított arra, hogy használjam, és ne foglalkozzam ezzel). Megértem azt is, hogy van, akinek gondot jelenthet ez. De tedd mérlegre az érveket és ellenérveket (ellenérveket? vannak ilyenek? ), és döntsd el, mi a fontosabb. A babád nem arra fog figyelni, vajon hamisan énekelsz-e, vagy olyan-e a hangod, mint Oláh Ibolyáé. Neki nem is az kell, hogy úgy énekelj, ahogy a torkodon kifér, beéri halk dúdolással is.

Ha pedig még mindig benned van a félsz, próbáld ki, hogy előbb CD-k segítségével “bebiztosítod magad”, aztán fokozatosan hagyd el ezt a mankót. Legyen szó bármilyen nyelvről, a mondókák, dalok sokszor többet adnak attól, amit egy CD-ről vagy rádióból hallgatott zenei anyag adhat. Mert ha te énekelsz a gyermeknek, látja a arcmimikád, a gesztusaid, a szemed, éneklés közben játszhattok, mókázhattok – és így a nyelvet is sokkal könnyebben sajátítja el (arról nem is beszélve, hogy ilyen játékokkal a jó szülő-gyerek kapcsolathoz is hozzájárulsz).

Visszakanyarodva ahhoz a bizonyos felméréshez: a szülők ötöde nem tudta népszerű mondókák második sorát elmondani. Te tudod folytatni ezt: “Baa-baa black sheep…”, vagy épp ezt: “Csíp, csíp, csóka…”? Remélem, igen!