Hanula Erika írása

Az ötéves Bence fiamat az utóbbi időben nagyon érdeklik a betűk, az írás és az olvasás. Ezt kihasználandó olyan játékot akartam kreálni neki, amivel az angol olvasást is tanulgathatja – ami ugye köztudottan bonyolultabb a magyarnál.
Még a nyári tengerparti nyaralásról volt egy nagy üveg fehér kavicsunk. Első körben ezeket megmostuk, megszárogattuk.

Ezután alkoholos filccel nyomtatott betűket írtam minden egyes kavicsra. Minden betűből többet, hogy nagy legyen a kombinációs lehetőség. (Bence sokkal biztosabban ismeri a nagybetűket, úgy gondoltam, elég neki az angol spelling-re figyelni, legalább a kisbetűkre ne kelljen koncentrálnia. De persze ez opcionális.)

Ezután lefújtam a kavicsokat színtelen, fényes lakkal, hogy tartósabbak legyenek.

Másnapra megszáradtak, lehetett velük szavakat írogatni. Segítségképpen innen kinyomtattam számára már ismert képeket aláírással. Ezen az oldalon én állíthatom össze, melyik kép legyen és milyen aláírással. Nehezítés, ha szavak nélkül kapja a képeket. És persze szabadon is lehet alkotni szavakat.

Hanula Erika angol nyelvtanár, két és fél gyerek boldog anyukája. Ezer és egy dolog érdekli a világból, de ami az utóbbi években előtérbe került – természetesen a családjának köszönhetően -, az egészséges életmód, a mozgás, a gyerekekkel közös mozgásformák és a játék alapú tanulás. (Ezekről ír blogjában is.) Az idegen nyelv tanulása-tanítása pedig mindig is szerves része volt az életének. A gyerekei születésekor nyilvánvaló volt, hogy a nyelvelsajátítás szeretetét elültesse bennük. Mikor pedig ezt a kettőt ötvözni tudja: a mozgást és az angol “tanítását” játékos formában, igazán nagyszerűen érzi magát a családja. Ettől pedig a szürke hétköznapok is színessé válnak…

Még mielőtt az ellentábor megkövez, hogy milyen játékokat veszek a gyerekemnek, ezt éppenséggel kaptuk. Igaz, bűnös vagyok, hogy kibontottuk és hagyom, hogy játsszon vele, mert akár el is tehettem volna pár évvel későbbre. De egyszerűen imád vele játszani. Szinte minden nap kéri, hogy vegyük elő. Én meg nem tiltakozom. Igen, tisztelt bíróság, bevallom, bűnös vagyok.

Először csak kígyót rakosgatott a betűkből, képekből, össze-vissza, ahogy jöttek. Aztán ő választotta a képet, én meg kiraktam hozzá a betűket. Most úgy játszunk, hogy kiválasztja a képet, én meg lerakom hozzá a betűket, nem sorrendben (szándékosan). Simán sorba rakja őket. Néhányszor maga választotta ki a betűket, ha nem tudtam valamiért figyelni egy-egy percre.

Amiért jónak tartom: ott a képek alatt a szó írott képe, így tudja ellenőrizni, amit csinál. És ami még szuper: a kártyák alakja. Nem tudja fejjel lefelé a képhez csatolni a betűket, nem tudja keverni a hasonló formájúakat.

Itt megnézheted a játékot: Orchard Toys