A videón először háziállatokkal és a farmmal kapcsolatos képeket mutatok neki, illetve hagyok egy kis időt, hogy önállóan mondhassa a neveket (de az sem baj, ha nem mondja ). Utána követel egy újabb adagot, így folytatjuk a kert témakörébe tartozó kártyákkal. (A spade-nél azért örülök annyira, mert önállóan először mondja.) A végén már lankad a figyelme, elkezd kifelé is kommunikálni a család többi tagjával, így abba is hagytuk a kártyák nézegetését.

Az angolt továbbra is teljesen szabadon használja, 90%-ban saját választása (ismét csak délelőtt jár oviba, ha érkezéskor nem angolul fogadom, akkor egy idő után ő maga kéri: “Mummy, let’s talk in English”. Vannak nyelvtani hibái, de úgy gondolom, sokkal fontosabb az, hogy olyan gátlástalanul képes a nyelvet használni, mint egy anyanyelvű, még ha nem is olyan hibátlanul (van, hogy elvéti pl. a múlt időket, vagy ha hosszú, összetett mondatot akar alkotni, a kötőszó sok esetben a for szó lesz, amolyan helykitöltőként használja ). Biztos vagyok abban, hogy idővel ez változni, javulni fog, sokszor felkapom a fejem, hogy miket mond, milyen természetességgel. A beszéde egyébként általánosságban is nagyot fejlődött az utóbbi egy évben, ő maga is kinyílt, reggel, ahogy kinyitja a szemét, elkezd beszélni, és elalvásig mondja a magáét egyfolytában – néha legalább is így érzem…

Dani angolul még inkább a szavak szintjén tart (magyarul is most kezd kétszavas mondatokat mondani, a sláger most a “Nem akarom” – 22 hónapos lesz). Vannak szavak, melyeket inkább angolul mond (pl. yes, thank you, airplane), és sok utasítást megért, és lelkesen ismétli, ha valami újat hall. Jó úton jár ahhoz, hogy kövesse Esztert.

Íme a mesélős video Eszterről (nem volt könnyű elkészíteni, tudott róla, és látszik rajta, hogy zavarja):

Itt található az a nyomtatható lap, amiről a hernyócska történetét meséltük.

Eszter után Dani is megszólal angolul. Magyar szavakkal kezdte a beszédfejlődésnek ezt a fázisát (azért ezen a nyelven éri több hatás), de most, hogy 16 hónapos lett, már jönnek elő az angol szavak, szókezdemények is. A kedvencei a bye-bye, a clap (amit érdekesen, pe-ként mond – úgy látszik,  könnyebb neki az angolt, mint a magyar verziót kiejteni), és a bellybutton, amit beebe-ként ejt. Hiába, neki is nagy kedvence a Play Along!

Ezt néztem ki: http://jas.familyfun.go.com/arts-and-crafts?page=CraftDisplay&craftid=10610

Kicsit más a célja, de simán lehet házimunka-mentesíteni. ) Lehet közben beszélni a virág részeiről, magáról a készítés műveletéről. Más alkalmakra is használható (szülinap, névnap…).

Meglestem őket, amikor valamelyik hétvégén a gyereksátorban beszélgettek:

Christie, hálásak vagyunk minden együtt töltött percért!

Most 9 tippet találsz itt, amely segít abban, hogy úgy beszélj gyermekedhez, hogy megkönnyítsd számára a nyelvtanulást, és lehetővé tedd, hogy a hallottak leginkább hasznára váljanak.

1. Természetesség: A mindennapi helyzetekben tanulnak legkönnyebben a gyerekek.
2. Légy beszédes: Gondolkodj hangosan az átadni kívánt nyelven. “Nincs kedvem ma főzni. Mi lenne, ha rendelnénk egy pizzát? Honnan is kellene rendelni? Milyet szeretnél?” stb.
   
3. Beszélj akkor is, ha egyoldalú a kommunikáció: Ha gyermeked túl kicsi még ahhoz, hogy válaszoljon, vagy nem beszéli még folyékonyan a nyelvet, beszélj hozzá akkor is. Például az ebéd készítése közben magyarázd el, mit csinálsz, még ha nem is ért minden szót.
4. A gyerekek cselekvésen keresztül tanulnak: vond be őt minél több olyan tevékenységbe, amely az érzékszerveit is megmozgatja vagy cselekvésre készteti (pl. vegye ki ő a hozzávalókat a hűtőből, szagolja meg a halat, stb.)
5. Használj gesztusokat, mutass rá arra, amiről beszélsz. Ez különösen fontos a kicsik számára, megkönnyíti a szókincsük bővítését.
6. Az új szavakkal kapcsolatban mutass valamilyen ismert összefüggést: “A hekk egy hal, mint amit tegnap is ettünk. A pontyra emlékszel, amit a boltban láttunk a nagy akváriumban? Az is egy halfajta.”
7. Próbáld meg ne terhelni túlságosan a kicsit: néhány új szó egy alkalommal elegendő.
8. Ismételj: ha úgy érzed, nem értette meg a gyermek, amiről beszélsz, nyugodtan mondd el megint (ne erőltetetten, hanem a társalgás természetes részeként).
9. A gyerekek többet értenek, mint amennyit mondanak: ne felejtsd el, hogy ha a gyermeked nem válaszol, még nem jelenti azt, hogy nem érti, mit mondasz neki.

A kétnyelvűséget kutató nyelvészek azonban többféle stratégiát különböztetnek meg a két- vagy többnyelvűséggel kapcsolatban, s az egy szülő – egy nyelv csak egyike ezeknek. Túl egyszerű lenne az élet, ha csak ilyen helyzetekben lehetne lehetősége egy kisgyereknek arra, hogy egy újabb nyelvet elsajátítson.

Ott van például a “kisebbségi nyelv otthon” stratégia. Ha magyar szülők külföldre kerülnek például, dönthetnek úgy, hogy az otthonukon belül magyarul, azon kívül viszont a többségi nyelven beszélnek gyermekükhöz. A kicsi így egyértelműen a családhoz, az otthonhoz köti a szülők anyanyelvét. Ebben az esetben is két nyelvet hall a szüleitől – az egyiket otthon, a másikat az utcán, boltban stb.

Sőt, egy családon belül is használható több stratégia. Az “idő és hely” módszerére példa lehet, ha egy “kisebbségi nyelv otthon” stratégiát alkalmazó család rendszeresen a kisebbségi nyelvet beszélő országban tölti például a nyarakat, amikor is az egész család az otthonon belül és kívül is a (számukra az év nagy részében) kisebbségi nyelvet beszéli. De olyan családok is léteznek, ahol a hétköznapok egy szülő – egy nyelv stratégia szerint, a hétvégék viszont a kisebbségi nyelv otthon stratégia szerint zajlanak.

A kétnyelvűséget kutató nyelvészek elismerik azt a stratégiát is, ha egy szülő nem (csak) az anyanyelvén beszél a gyermekéhez. Az ilyen szülők ugyanúgy  érzelmi és/vagy intellektuális motivációval ragaszkodhatnak egy második nyelvhez és annak átadásához, attól függetlenül, hogy nem anyanyelvük. Gyermekük számára természetes az, hogy nem egy nyelvet hallanak, és a második nyelv használata (bár a szülő számára tudatosabb tervezést, célkitűzést igényel) ugyanolyan természetes számukra, mint az eleve kétnyelvű családokban. És ezek a nyelvészek nem beszélnek elítélően azokról a szülőkről sem, akik pár év nyelvtanulás után vágnak bele egy nyelv átadásába. A gyermeknek nem doktori előadásokat tartunk mi szülők, hanem egyszerű nyelvezettel beszélünk hozzájuk az elején. Természetesen nem árt fejlődőképesnek lenni, hisz később szükség lesz majd a bonyolultabb nyelvezetre, de az a szülő, aki belevág a (“mesterséges” – vagy jobban szeretem ezt a szót használni -  választott) kétnyelvű nevelésbe, mivel egyébként is átgondolja, mit hogyan szeretne csinálni, tisztában van ezzel, és nem zárkózik el a szükséges fejlődés elől. És rengeteg segítség áll rendelkezésére ehhez.

Pearson írja számos családban végzett kutatása után: “Nincs jele annak, hogy a gyerekek nyelvtudása hátrányt szenvedne a szülők nem anyanyelvi helyzete miatt. A beszédfejlődés kulcsa a nem anyanyelvi szülők gyerekei esetében – csakúgy, mint minden gyerek esetében – az, hogy beszédgazdag környezetben éljenek, melyben sokszínű stimuláció található, és elfogadó légkörben, melyben bátorítják őket arra, hogy kifejezzék magukat és amelyben értékelik szóváltásaikat.”

Az olyan szülők tehát, akik nem anyanyelvüket (is) szeretnék átadni gyermeküknek, ugyanúgy természetessé és a mindennapok részéve tehetik gyermekük számára egy második nyelv használatát, mint azok, akiknek különböző párjukétól az anyanyelvük.