Miért fontosak a mondókák, a közös mondókázás a szülővel?

A mondókák, gyerekdalok egyszerre szórakoztatják, tanítják, nevelik a gyermeket, a közös együttlét, a testközelség pedig érzelmi biztonságot ad neki. Ha mondókázol kicsiddel, az szinte minden érzékszervét bevonja a fejlődésbe: hiszen láthatja a száj mozgását, hallja a hangokat, érzi bőrén és izmain az érintéseket, mozgásokat (amelyeket később ő is elvégezhet). Ezek a rövid, ritmikus szövegek, dalok intenzív koncentrálást jelentenek a gyerekeknek, épp annyi ideig, ameddig még figyelni tudnak, és gyakran követi ezt a koncentrált figyelmet valamilyen feloldás (pl. csiklandozás, nevetés).

Miért hasznosak a mondókák a nyelvelsajátítás kapcsán?

A mondókáknak egyszerűségükben rejlik a titkuk. Rövidek, megkapóak, ritmikusak, könnyű rájuk emlékezni. De ami a legfontosabb, a való világról tartalmaznak információt, így a mondókázás során a gyerekek észrevétlenül tanulnak. A szavak, a ritmus, a dallam anélkül rögzülnek, hogy a gyermek megpróbálná megjegyezni ezeket. A ráadást pedig az a móka jelenti, ami ehhez a közös tevékenységhez kapcsolódik.

A gyerekek imádják a mondókákat, és még akkor is vidáman énekelgetnek, rímelgetnek, amikor mi, felnőttek már rég meguntuk ezeket. Ez így van azonban rendjén: az ismétlések során (akár évek alatt) szívnak magukba egyre több és több aspektust a mondókákból, mindezt tudattalanul.

A mondókák felvázolhatják a test képét, másik csoportjuk egy adott testrésszel foglalkozhat, de témájuk lehet a természeti környezet vagy hétköznapi dolgok (munkafolyamatok, tevékenységek, tárgyak). Utalnak tempóra (gyors-lassú), mozgásformára, de bennük rejlik a beszédhangokkal való játék, a nyelvre jellemző szabályok elsajátítása is. Mindezek értelmében e játéktípus fejleszti a testtudatot, a nyelvérzéket, a beszédértést, a szókincset, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket, a koncentrálás képességét, az asszociációt, a képi és fogalmi gondolkodást, az elvonatkoztatást, segít megismerni a világ dolgait – egy második nyelven is. A mondókák által egy másik kultúra részesei lehettek.

Ha szeretnéd gyermeked figyelmét felkelteni vagy épp megnyugtatni őt, bátran kezdeményezz, játssz vele angol (vagy más nyelvű) mondókákkal. Ha szeretnél haszontalan időt (pl. buszmegállóban vagy orvosi rendelőben való várakozás) hasznossá, értékessé tenni, ültesd az öledbe vagy magad mellé a kicsit és játsszatok!

Ha először mondókáztok

Fontos, hogy amikor először találkozik a gyermek a mondókával, lassan, a megértést segítve mondjuk neki a szöveget vagy énekeljük a dalt. Ne hagyjuk el a mondókához kapcsolódó mozdulatokat (magunk is kitalálhatunk ilyet, ha nem tartozik a mondókához, vagy nem ismerjük), és akár képeket, tárgyakat is elővehetünk, hogy minél érthetőbb legyen a gyermek számára a tartalom. Ha gyermeked még kicsi (akár néhány hónapos), akkor is nyugodtan elkezdheted vele a mondókázást, bár akkor még nem hagyatkozhatsz ezekre a segédeszközökre. (Ha babával szeretnél angolul játszani, itt találsz segítséget.)

Később, ha már jól megy a mondóka, játszhattok is a sorokkal, engedheted, hogy a gyermek fejezze be, vagy soronként felváltva mondókázhattok, dalolhattok. Ha jól csinálod, egyre többször kapod majd a gyermeked azon, hogy játék vagy más tevékenység közben magának énekelget (mint ahogy az enyémek is teszik ).

Kellemes mondókázást angolul (és más nyelven is)!

A minap láttam meg egy nagyon aranyos játékot: polifoam szivacsból készült járművek serege kerülhet a fürdőkádba, onnan pedig a csempére, vizesen ugyanis megtapadnak a falon!

Nem tudtam a boltban hagyni a csomagot, ma pedig ki is próbálták a manók. Szerencsére a lányom is kedveli az ilyesmit (nem az a rózsaszín, kizárólag hercegnős típus), így a mai nap sikerült a fürdőszobát megmenteni az árvíztől. Jót játszottak, többször fel-le rakosgatták a járműveket, utat építettek stb. Összesen 31 darabból áll a csomag, és előnye még az is, hogy sokféle jármű található benne: repülő, motor, többféle teherautó (jégkrémes kocsi, dömper stb.), rendőrautó, tűzoltóautó, iskolabusz, vonat, taxi, és hogy ne legyen túl nagy káosz az utakon, jelzőtáblák is segítik a forgalom gördülékeny menetét. Bármilyen nyelven jól lehet velük játszani!

Azt hiszem, muszáj lesz bevinni a kicsikhez is a napközibe. (Erről majd írok még. )

A sorozatot 2000-ben (pontosan augusztus 14-én) kezdte sugározni a Nickelodeon. Így ünnepelheti Dora idén a 10. születésnapját.

Dora az alkotók fejében először csak egy mindennapi óvodás volt, akinek van néhány (állat) barátja, és aki minden nap felfedező útra indul. Eredetileg Tess-nek hívták. Aztán az alkotóknak át kellett alakítaniuk a figurát, mert a spanyol ajkúak felé is szeretett volna nyitni a csatorna. Így megszületett Dora, aki két nyelven beszél, sőt, büszke arra, hogy kétnyelvű. Alakját mégsem a kétnyelvűségre hegyezték ki, hanem arra, hogy a kalandok, amelyeket a kislány átél, univerzálisak, minden óvodás gyerek számára érthetőek és kedvelhetőek legyenek. Mindezt olyan interaktív köntösbe ágyazták, amely a néző gyerekeket is bevonja valamelyest a műsorba.

Bevallom, amikor először belenéztem a sorozatba, nem rajongtam érte… De a lányom másképp gondolta. Úgyhogy ajánlom Dora-t (akkor is, ha nem az angol a kedvenc nyelvetek, hisz számos nyelven létezik ma már ez a mese), kalandra fel!

Ja, és egy kicsit megkésve, boldog születésnapot, Dora!

Hozzávalók:

• fehér papír (lehet színesből is készíteni, én kifejezetten a színezés mellett voltam most, hisz eközben is már lehet a színeket említeni, gyakorolni), színes ceruzák, zsírkréták vagy festék
• lamináló fólia és -gép (ha nem kartonra dolgoztok)
• lyukasztó és miltonkapocs
• mágnes, zsinór, hurkapálca vagy használaton kívüli ceruza (ha nincs horgászós játékhoz mágneses végű bototok)

A játék elkészítése:

1. Kinyomtattuk az alábbi lapot több példányban (a neten találtam ezt a halacska formát, majd egy A4-es méretű képre négyet raktam belőle) – katt a képre, hogy az eredeti, nagy méretű oldalt megnyisd.

2. Kiszíneztük a halacskákat. (Lehet kevesebbet készíteni egész kicsiknek az alapszínekkel, nagyobbakkal pedig már különféle mintákat is rajzolhattok a halacskákra, lehet például pöttyös, csíkos stb.) Közben énekeltünk, előkerült a One, two, three, four, five, once I caught a fish alive… dal és a Noodlebug DVD-ről ismert Fish Moves is.

3. Lamináltuk a lapokat, hogy a játék tartós legyen.

4. Kivágtuk és kilyukasztottuk a halacskákat, és rögzítettük a miltonkapcsokat (ha nincs ilyen otthon, rá lehet tűzni egy-egy gemkapcsot a halakra). Eközben Eszter improvizált, már játszani kezdtünk: lefordította a már kész halacskákat, nekem pedig ki kellett találnom, hogy melyik milyen színű.

(5. Készítsd el a pecabotokat, ha nincs készen ilyenetek.)

Kezdődhet a játék! Nevezzétek meg a színeket horgászás közben, kérheted a gyermektől azt is, hogy bizonyos színű halacskát fogjon ki. Versenyezhettek is, hogy adott idő alatt ki tud több halacskát kifogni – a padlón egy kis pléd is szimbolizálhatja a vizet, erre tegyétek a halakat.

Ha pedig a kicsik megunták a horgászást, kezdődhet a halászléfőzés!

Ez a videó többet láttat, mint a szavak (angol, ha nem beszéled-érted ezt a nyelvet, olvasd lejjebb a szöveget):

Dick Hoyt és fia, Rick minden maratonon, duatlonon és triatlonon közösen indul el, és egyszerre érnek célba. Pedig a fiú nem tud sem járni, sem beszélni…

Egy középkorú férfi fut az országúton, maga előtt kerekes székben tolva egy fogyatékossággal élő, sugárzó arcú fiút. Ugyanez a férfi egy csónakban vonszolja magával a srácot, majd a partra érve ölbe kapja, egy kerekesszékkel összeépített biciklire ülteti, aztán mögé pattan, és pedálozni kezd. Aztán újabb és újabb képsorok jönnek és lényegében csak a táj változik: az apa rendületlenül fut, biciklizik és úszik, a fia tehetetlen kis teste pedig csak úgy suhan vele…

A történet 1962-ben kezdődött. A massachusettsi Hoyt család fiúgyermeke, Rick, születésénél komplikációk léptek fel: a köldökzsinór a baba nyaka köré tekeredett, az agya így nem jutott oxigénhez, aminek CP (cerebral palsy), azaz agyi bénulás lett a következménye.

Amikor a fiú kilenc hónapos volt, az orvosok közölték a szülőkkel, Judyval és Dickkel, hogy a gyermekük nem lesz képes járni és beszélni, egész életét vegetálva fogja leélni. Azt tanácsolták nekik, hogy adják fogyatékosok számára fenntartott intézetbe. Hoyték azonban nem fogadták meg a kegyetlen orvosi tanácsot, nem voltak hajlandók fiukat nyomorékként kezelni, és saját életük megkönnyítése érdekében csak úgy lepasszolni.

Észrevették, hogy a kisfiú követi a tekintetével a mozgást, odafigyel a beszédre, évek kitartó munkájával pedig elérték többek között azt is, hogy egészséges gyerekek közé járhasson iskolába. Amikor Rick tizenegy éves lett, a szülők a Tufts Egyetem szakembereitől kértek segítséget, hogy valamilyen módon lehetővé tegyék, hogy fiú érdemben kommunikálni tudjon a külvilággal. Az egyetemen elsőre elutasították a kérést, azt állítva, hogy lehetetlen, hiszen Rick agyában nem történik semmi. Dick azonban erre azt válaszolta: “Mondjanak neki egy viccet és figyeljék meg, hogy nevetni fog!”

Mondtak. És igen, a fiú nevetett.

Miután meggyőződtek arról, hogy Rick agya valóban mutat aktivitást, a mérnökök készítettek számára egy speciális számítógépet, melyet a fejének apró mozdulataival tud irányítani, és így képes leírni a gondolatait. Az első mondat, amit Rick a gép segítségével leírt, a következő volt: Go Bruins!, vagyis a Boston Bruins jéghoki-csapat biztatása.

1977-ben aztán, amikor Rick egyik osztálytársa megsérült egy balesetben és jótékonysági futóversenyt rendeztek a javára, a fiú kinyilvánította, hogy szeretne rajta részt venni. Dick pedig, aki saját bevallása szerint azelőtt soha nem futott még egy mérföldnél többet, úgy döntött, benevez a versenyre. Öt mérföldet futott a fiát tolókocsiban tolva. Ez a nap túlzás nélkül megváltoztatta Rick és Dick életét.

A verseny után Rick a számítógépe segítségével a következőt írta: “Apa, amikor futottunk, nem éreztem magam rokkantnak”. Dick ekkor elhatározta, hogy annyiszor adja meg fiának ezt az érzést, ahányszor csak tudja. Kemény edzésbe kezdett és két év múlva a Hoyt Team készen állt arra, hogy elinduljanak a Boston Maratonon. A verseny szervezői azonban nem engedték indulni őket, mert nem voltak besorolhatók sem egyéni futóként, sem pedig mozgássérült versenyzőként.

Dick és Rick ettől függetlenül is csatlakozott a mezőnyhöz és teljesítették a távot.

Minden évben.

1983-ban, egy másik maratoni futáson olyan előkelő időeredménnyel végeztek, hogy megkapták az engedélyt a Boston Marathonon való hivatalos induláshoz.

Egyszer aztán valaki feltette a kérdést Dicknek: Miért nem triatlon? Dick pedig, aki úszni addig még nem tanult meg, és hat éves kora óta biciklin sem ült, úgy döntött, miért is ne?!

Az azóta eltelt évtizedekben a Hoyt Team – többek között – 224 triatlont – ebből 6 Vasember-versenyt -, 20 duatlont, 65 maratont – ebből 25 Boston Maratont – teljesített. 1992-ben 45 nap alatt, futva illetve biciklizve átszelték az Egyesült Államokat, 3770 mérföldet megtéve.

Dick 2003-ban egy versenyen kisebb szívinfarktust kapott. Ekkor derült ki, hogy az egyik artériája 95 százalékban eltömődött. Az orvosok közölték vele, hogy ha nem sportolt volna ilyen keményen, valószínűleg már 15 éve halott lenne. Ilyen értelemben tehát apa és fia megmentették egymás életét.

Rick egy alkalommal a gépe segítségével úgy nyilatkozott: “Nem kétséges, az én apám az évszázad édesapja”.

Rick és Dick hazájukban hősnek számítanak. A Hoyt Team az évek során számos elismerésben és díjban részesült. Történetükről It’s Only A Mountain (Ez csak egy hegy) címmel könyv is megjelent (azóta ezt két másik is követte, a Rick története és a Devoted [Odaadó]), illetve több DVD-t is kiadtak.

A nevükkel fémjelzett alapítvány, a Hoyt Foundation immár tizenhat éve segíti a mozgáskorlátozott emberek elfogadtatását, oktatását, mindennapi életének megkönnyítését.

Nem mellékesen Rick a Bostoni Egyetemen diplomát szerzett és jelenleg is az intézmény dolgozója. A saját lakásában él Bostonban, ahol egy otthoni ápoló segíti őt a mindennapokban.

A Hoyt szülők már nyugdíjasok, a massachuettesi Holland városában élnek. Apa és fia a mai napig is indulnak sportversenyeken, illetve az Egyesült Államokat járva különféle rendezvényeken jelennek meg.

Egyszer megkérdezték Ricktől, hogy mi lenne az az ajándék, amit legszívesebben adna az édesapjának? Erre a fiú a következő választ adta: “Amit a legjobban szeretnék, az az, ha egyszer az apám beülne a székbe és én tolhatnám őt”.

(Köszönöm Papp Zoltánnak, akin keresztül eljutott hozzám ez a történet. Ő a borsa.hu-n olvasta.)

Egy óceánjárón ismerkedtünk meg, mind a ketten ott dolgoztunk hosszú éveken át. Aztán elhatároztuk, hogy “normál” életet kezdünk, és megpróbálunk boldogulni a szárazföldön. Miután leszálltunk, rá 9 hónapra megszületett Vivien.

- Volt-e bennetek bizonytalanság a kétnyelvűségével kapcsolatban, találkoztatok-e valamilyen problémával ennek kapcsán?

Mar születése előtt beszéltünk róla, milyen lesz, hogy három nyelvet fog hallani a lányunk.Vannak barátaink, akiknél láttuk, hogy ez egyáltalán nem okoz gondot a piciknek, úgyhogy nem is voltak kétségeink, hogy neki is menni fog.

- Milyen nyelveket beszélsz, hogyan kommunikáltok egymás között?

Mi a férjemmel angolul beszélünk, bár már menne a horvát, de marad az angol. Dani Vivivel csak horvátul beszél, én pedig csak magyarul beszélek hozzá.
Nagyon jól tudja, hogy kihez milyen nyelven kell szólni, bar néha sztrájkol horvátul. Vidéken volt a horvát rokonoknál, ahol mutogatták neki a dolgokat, és mondták horvátul, mi az. Például mondták neki a répát horvátul: mrkva. Vivi meg csak mondta: “Nem, az répa, répa, répa, répa”, főleg amikor látta, hogy nevetnek rajta, még jobban répázott.
Kb. 1 hónapja,hogy a férjem elkezdett engem csikizni, és mondtam neki, hogy “Please don’t touch, pleeease!” Erre két hete elkezdte csikizni Vivit is, mire ő elkezdett ordítani “Please don’t touch, don’t touch! Don’t do that!” Nagyon vicces volt és meglepő. Tegnap mondtam neki, hogy nem vagy vicces. Erre azt mondta, “Anya, nem funny, nem funny…”

- Hogy alakult a beszédfejlődése, milyen szinten áll most?

Most két és fél éves, magyarul mindent el tud mondani, amit szeretne és mindent megért, horvátul mindent ért, de kevesebbet beszél, mivel főleg én vagyok vele egész nap, angolul meg fogalmam sincs, mit ért és mit nem, mivel úgy nem beszélünk vele, csak hallgatja.
Egyébként mindent nagyon hamar csinált. Felült és felállt magától 1 nappal 6 hónapos kora előtt. Kúszott-mászott, nyolc hónaposan már rohant a vízilovas járássegítőjével.
Most éppen állandóan azt énekli, hogy “mindig esik az eső, mindig…” – mintha be lenne rúgva.

Az életünk nagyjából elég sok mindenben változott. De ez mind boldog változás. Imádjuk, ő is minket. Ő a legszebb és legcsodálatosabb dolog az életben.

Kigyűjtöttem néhány kifejezést (azokat a tevékenységeket, amelyeket Spot és szülei csinálnak a mesében a tengerparton):

play with the ball
have a paddle
build a sandcastle
collect shells
doze off
explore the beach
play chase

Bárcsak már itt lenne a jó idő, és hőségben lehetne homokvárat építeni a strandon vagy a homokozóban, és mindenfélét játszani a napsütésben!

A babakorban elkezdett idegen nyelvekkel való ismerkedés egyik előnyeként szokták felhozni, hogy az ilyen picik még képesek bármely nyelv hangjait megkülönböztetni egymástól (ez a képesség 8-10 hónapos korban eltűnik), így anyanyelvi akcentussal sajátíthatják el az adott nyelvet. (Ne ess kétségbe akkor sem, ha gyermeked már idősebb ennél, 6-7 éves korig még rugalmasak ilyen szempontból a gyerekek.) Ami viszont – szerintem – sokkal fontosabb ettől az érvtől, az az, hogy a korai kezdés miatt a gyermeknek természetessé válik az, hogy egy másik nyelv is jelen van az életében. 2-3 éves kortól már sokkal nehezebben fogadják el a kicsik, ha otthon anya vagy apa másik nyelven (is) játszik velük, vagy nem magyarul nézik a tévében a mesét. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen küldetés később bevezetni az otthoni játékba egy másik nyelvet, csak előfordulhat, hogy akadályokba ütközünk.

Én a nagyobbikommal akkor kezdtem, amikor 6 hónapos volt. Ekkor még nagyon bátortalan voltam (a mai helyzethez viszonyítva), csak dalokat, mondókákat hallgattunk, amelyeket aztán este a lefekvésnél énekeltem neki. (Sosem felejtem, milyen édes volt, amikor még beszélni nem tudó, de már babajelelő manócskaként a “Csíp-csíp csóka” mondóka összecsippentett kezekkel végzett fel-le mozdulatával jelezte, hogy énekeljek – ez volt számára a nem hivatalos “ének” jel.) Olyan másfél éves lehetett, amikor sokkal nagyobb teret nyert az életében az angol. A fiammal már teljesen másképp történt a nyelv bevezetése. Sőt, talán nem is megfelelő ez a “bevezetés” szó, hiszen ő már a pocakban is hallhatta, hogy a nővérével angolul beszéltünk, játszottunk, énekeltünk, és szinte a 0. pillanattól jelen van az életében az angol. Vele már pici korától játszottunk babáknak való játékokat.

Hogy fogj hozzá? Semmiképp ne a napnak abban a szakában, amikor a pici éhes vagy fáradt. Válassz olyan időszakot, amikor nyugodt, vidám, kipihent. Nem kell, hogy ezek az angol játékos percek hosszúak legyenek az elején (játszhattok például a pelenkázás után vagy fürdetéskor). Figyelj mindig a baba jelzéseire, és ha fárad, vagy mást szeretne, akkor ne erőltesd a játékot. Tedd rendszeressé ezeket az alkalmakat. Beszélj lassan a babához, ismételd el legalább kétszer a dalokat, mondókákat. Csempéssz nevetést a játékokba mindig!

Milyen játékokat játszhattok? Nem kell bonyolult dolgokra gondolnod. Néhány példa (egészen piciknek valók, de alakíthatsz rajtuk, illetve használhatod nagyobbakkal is):

1. Finoman érintsd, simogasd meg a baba különböző testrészeit, és nevezd meg ezeket. Egy mondóka ehhez (ki is bővítheted, az elsőhöz hasonlót találsz a Play Alongban is):

These are baby’s fingers,
These are baby’s toes,
This is baby’s bellybutton,
Round and round it goes.

Cheek, chin, cheek, chin, cheek, chin, NOSE,
Cheek, chin, cheek, chin, cheek, chin, TOES,
Cheek, chin, cheek, chin – up baby goes!

2. Ringasd a babát a karodban ide-oda, és énekelj neki:

Hush-a-bye baby, on the tree top,
When the wind blows , the cradle will rock,
When the bough breaks, the cradle will fall,
And down will come baby, cradle, and all.

3. A pelenkázó vagy a kiságy fölé különböző kisebb tárgyakat lógathatsz egy kötélre. Nevezd meg, mit lát a baba (mi a tárgy neve, milyen színű, mintájú stb.).
4. Játsszatok valamilyen apró plüssjátékkal bújócskát, mondd hozzá ezt a mondókát:

Where’s your bear?
Over there.
Now, where’s bear?
Look, he’s there.
Good night, bear.
Go to sleep
In baby’s chair.

Hamarosan folytatjuk!

Ez az egy hónap azonban jó lehetőség lehet arra is, hogy – a közhelyekkel szakítva – érdekes tevékenységek, játékok kapcsán más népekkel, kultúrákkal ismertessük meg gyermekünk. Ebben a bejegyzésben ilyen ötleteket gyűjtöttem, remélem, találsz kedvetekre valót!

• Barangoljatok virtuálisan a mérkőzéseknek otthont adó Dél-Afrikában. Az ország lakói kulturális sokszínűségük révén méltán kapták a “szivárvány nemzet” nevet.
• Ezen az oldalon a foci és a világbajnokságok történetével ismerkedhettek meg, és olvashattok érdekességeket angolul. Tudtad, hogy a foci az ősi Kínából ered?
• Itt egy könnyen elkészíthető, különleges táblácskát találtok, amit a kedvenc csapatotok színeivel díszíthettek. (Természetesen a művelet közben használjátok azt a nyelvet, amit gyakorolni szeretnétek.)
• Tanuljátok meg, hogy kell játszani a mankalát (ami egy afrikai eredetű játék, és segít a számolást is megtanulni a gyerekeknek). Magyar nyelvű játékleírást itt találsz, vagy nézd meg az alábbi videót (angol)

• Ezen az oldalon nyomtatható lapokon minden csapathoz kapcsolódóan megtaláljátok a mezeik színének, elrendezésének leírását, ezeknek az utasításoknak követése szintén jó nyelvgyakorlás lehet.
• Erről az oldalról megint nyomtathattok, a résztvevő országok zászlóit színezhetitek ki (mindegyik egy kis könyvjelzőn található).

Ha pedig meguntátok a közös játékot, nézzétek meg a VB hivatalos dalát, melyet a többnyelvű Shakira énekel (spanyolul, angolul, portugálul és olaszul beszél).