A Funnybones nagyon sokrétű (legalább annyira, mint Carle The Very Hungry Caterpillar-je), és kiválóan használható a nyelvtanításban. Két kedves csontvázról szól (nem, egyáltalán nem tűnnek rémisztőnek), akik a kutyájukkal együtt egy pincében laknak, és éjjel útra kelnek, hogy megijesszenek valakit – csakhogy nem találnak senkit az utcákon, mivel mindenki alszik.

A mesében sok ismétlődő szerkezet van (első pont a nyelvtanulás kapcsán). A kezdés és befejezés keretes, a szerző ezt a klasszikus mondókát dolgozta át:

In a dark, dark wood there was a dark, dark house;
And in the dark, dark house there was a dark, dark room;
And in the dark, dark room there was a dark, dark cupboard;
And in the dark, dark cupboard there was a dark, dark shelf;
And on the dark, dark shelf there was a dark, dark box;
And in the dark, dark box there was a….ghost!

A könyvben található átdolgozott verzió (de ez az eredeti is) kreatív gyerekrajzok tárgya is lehet.

A könyv szövegében a sok ismétlés között olyan hasznos szerkezeteket találunk, mint “Good idea!”, “Let’s…” “What shall we do?” A mese múlt időben játszódik. (Újabb pontok a nyelvtanulás kapcsán.)

Amikor a mesében kutyus szétesik, a két csontváz megpróbálja összerakni a csontjait. Ekkor egy dalra zendítenek, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekek megtanulják vagy kibővítsék, esetleg átismételjék a testrészek nevét (ismét pont a nyelvtanulás érdekében). Ez a dal a Dem Bones vagy Dry Bones, eredetileg egy spirituálé, itt meg tudod hallgatni a feldolgozását és a szöveget is megtalálod. (A mesében egyébként helyesen használják a dalban a szenvedő szerkezetet a csontvázak. )

A dalt a Wiggles is feldolgozta:

A dalhoz kapcsolódóan készíthettek egy csontvázat, mozgatható végtagokkal, papírból vagy más anyagból. Ez itt száraztésztából készült, ez a másik papírból vagy polifoam alkatrészekből, amelyeket cérna rögzít, ennél a harmadik csontváznál karton lehet az alapanyag, a részeket pedig miltonkapocs rögzíti. Ez lesz a következő projektünk.

A csontváz állatok az állatkertben pedig arra adnak lehetőséget, hogy újabb állatneveket tanulhassanak meg a kicsik (megint csak pont a könyvnek).

Végül a videó, amelyen a Funnybones-t meséljük:

Az egész talán ezzel a két dallal indult (az első, Ivan Ultz-féle még most is nagy kedvencük, Dani naponta legalább egyszer kéri, a második inkább a valós élethelyzetekben rögzített képek miatt érdekes, tulajdonképp egy DVD reklámja):

Aztán könyv formában újabb tűzoltóautó szirénázott az életünkbe Peppa Pig kíséretében. A mesében Peppa és kisöccse az édesanyjukat kísérik el az önkéntesek gyakorlatára, ahol aztán valódi tüzet is oltanak. (A könyv talán Eszternél picivel nagyobb sikert aratott, de Dani is nagyon szereti nézegetni.)

Ez a különböző formájú papírokból összeragasztható tűzoltóautó pedig a következő projekt lesz (remélem, ma jut rá időnk):

Ez itt egy szuper tűzoltóállomás; papírból, dobozokból és egyéb otthon található tárgyakból készíthető el. A nyári szünetben talán futja majd az időnkből erre is.

Ha van tűzoltóautós ötlet a tarsolyodban, oszd meg egy hozzászólásban!

A videón először háziállatokkal és a farmmal kapcsolatos képeket mutatok neki, illetve hagyok egy kis időt, hogy önállóan mondhassa a neveket (de az sem baj, ha nem mondja ). Utána követel egy újabb adagot, így folytatjuk a kert témakörébe tartozó kártyákkal. (A spade-nél azért örülök annyira, mert önállóan először mondja.) A végén már lankad a figyelme, elkezd kifelé is kommunikálni a család többi tagjával, így abba is hagytuk a kártyák nézegetését.

Kettőt sütöttünk, egyet neki, egyet nekünk. Még mielőtt átjött, elkészítettem a mi tésztánkat Eszterrel. (Ez kerül a formába – mivel nincs pite formánk, így egy gyümölcstortaformát használtunk – de biztos beszerzünk egyet később.)

A tészta receptje 8 adaghoz: 155 g liszt, 2 g (1/4 teáskanál) só, 115 g vaj (hidegen, felkockázva), 60 ml hideg (akár jeges) víz. (Itt is megtalálod: Buttery Flaky Pie Crust) Valamennyi kell majd később a tetejéhez is, tehát ennek másfél-kétszeresét érdemes venni, aztán elosztani a tésztát. (Attól is függ, milyen sok almát használunk.)

1. In a large bowl, combine flour and salt. Cut in butter until mixture resembles coarse crumbs. Stir in water, a tablespoon at a time, until mixture forms a ball. Wrap in plastic and refrigerate for 4 hours or overnight.
2. Roll dough out to fit a 9 inch pie plate. Place crust in pie plate. Press the dough evenly into the bottom and sides of the pie plate.

(Egy nagyobb tálban összekeverjük a lisztet és a sót. Hozzáadjuk a vajkockákat, és összemorzsoljuk. Egyszerre kanálnyi mennyiséget adunk hozzá a vízből, nem biztos, hogy mind kell, a lényeg, hogy a tészta összeálljon. Ha kész, fóliába vagy egy zacskóba tesszük 4 órára, vagy egy éjszakára is, ha van annyi időnk.  Jó kemény lesz, ha lehűl – ez azért fontos, mert különben nagyon ragacsos. Ha édesebben szeretitek, lehet adni hozzá egy kis cukrot is, bár nem hiányzik belőle, a töltelék annyira édes.)

Aztán következett az alma hámozása, darabolása. Nem mindegy, milyen almát használunk (elvileg), inkább a savanykás a jó, Christie erre esküszik: Granny Smith, zöld-piros nagy áruházláncban kapható. 8 db kell belőle egy pitéhez elvileg, mi talán nem használtunk annyit, de így is elég lett. Ilyen szuper szeletelővel daraboltuk (apple corer – azaz középen a magházat is kivágja, eddig ez is kimaradt az életünkből, de most csatlakozott a piteformához a bevásárlólistán):

Ilyen gerezdek lesznek az almából (nagymamámtól örökölt ősrégi tálban ):

Vékony szeletekre kell vágni a gerezdeket:

Ezzel a neheze meg is van, már csak az almát fűszerezzük: 3 teáskanál liszt, 125 g vaj, 60 ml víz, 120 ml cukor, 120 ml barna cukor, 1/4 teáskanál szerecsendió, 1/2 teáskanál fahéj (jajj, ezek a magyar mértékegységek, az amerikaiak mindent cup-ban adnak meg a receptekhez, és ilyen mérőcsészékkel, -kanalakkal mérik ki:)

Szóval így néz ki az alma fűszerezetten:

Ezt a mikróban kicsit megmelegítettük, aztán összekevertük, bár az eredeti recept szerint előbb meg kell főzni a szószt, és csak a formában ráönteni az almára. Lassan jöhet a sütő előmelegítése is 220 °C-ra.  (Preheat the oven 425 °F [220 °C]. Melt butter in a saucepan, stir in flour to form a paste. Add water, sugar, brown sugar and bring it to boil, reduce and let it simmer.)

Ekkor a tészta nyújtása következett, aztán a vékony tésztát belehelyeztük a formába (Place the bottom crust in pie pan):

Erre halmoztuk rá az almaszeleteket (Fill with apples – make a mound):

Majd a díszítés következett: tésztából rácsot “szőttünk” (Cover with lattice work).

Így nézett ki készen, sütés előtt a két forma:

15 percig kellett 220 fokon sütni (tulajdonképp amíg felforr az alma fűszeres leve), aztán 35-45 percig 175 fokon, a lényeg, hogy az alma megpuhuljon.

A kész pite:

Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk, isteni volt az illata. A tetejére vaníliafagyi került. Yummy!

Próbáljátok ki, jó étvágyat!

Nagyon kíváncsi leszek, meddig tart ez a rajongás. Remélem, és azon leszek, hogy sokáig tartson. (Bár próbálok azért realista lenni…) Mindenesetre felvillanyozó tapasztalni, hogy a “választott” kétnyelvűség valóban választottá válik.

Az angolt továbbra is teljesen szabadon használja, 90%-ban saját választása (ismét csak délelőtt jár oviba, ha érkezéskor nem angolul fogadom, akkor egy idő után ő maga kéri: “Mummy, let’s talk in English”. Vannak nyelvtani hibái, de úgy gondolom, sokkal fontosabb az, hogy olyan gátlástalanul képes a nyelvet használni, mint egy anyanyelvű, még ha nem is olyan hibátlanul (van, hogy elvéti pl. a múlt időket, vagy ha hosszú, összetett mondatot akar alkotni, a kötőszó sok esetben a for szó lesz, amolyan helykitöltőként használja ). Biztos vagyok abban, hogy idővel ez változni, javulni fog, sokszor felkapom a fejem, hogy miket mond, milyen természetességgel. A beszéde egyébként általánosságban is nagyot fejlődött az utóbbi egy évben, ő maga is kinyílt, reggel, ahogy kinyitja a szemét, elkezd beszélni, és elalvásig mondja a magáét egyfolytában – néha legalább is így érzem…

Dani angolul még inkább a szavak szintjén tart (magyarul is most kezd kétszavas mondatokat mondani, a sláger most a “Nem akarom” – 22 hónapos lesz). Vannak szavak, melyeket inkább angolul mond (pl. yes, thank you, airplane), és sok utasítást megért, és lelkesen ismétli, ha valami újat hall. Jó úton jár ahhoz, hogy kövesse Esztert.

Íme a mesélős video Eszterről (nem volt könnyű elkészíteni, tudott róla, és látszik rajta, hogy zavarja):

Itt található az a nyomtatható lap, amiről a hernyócska történetét meséltük.

Eszter után Dani is megszólal angolul. Magyar szavakkal kezdte a beszédfejlődésnek ezt a fázisát (azért ezen a nyelven éri több hatás), de most, hogy 16 hónapos lett, már jönnek elő az angol szavak, szókezdemények is. A kedvencei a bye-bye, a clap (amit érdekesen, pe-ként mond – úgy látszik,  könnyebb neki az angolt, mint a magyar verziót kiejteni), és a bellybutton, amit beebe-ként ejt. Hiába, neki is nagy kedvence a Play Along!

A hangulat családias volt (először meg is lepődtem, nagyobb teremre és több résztvevőre számítottam, de nem is volt mindig mindenki jelen). Azok az előadások, amelyeket meghallgattam, érdekesek voltak (bevallom, azért egyszer a Balaton csábításának is engedni kellett a jó időben ), és ami feltűnt, az a sokszínűség: még ha nem is mindig szigorúan nyelvészetről volt szó, mindenképpen hasznos volt, amit hallottunk. (Még a WEB2-ről is majdnem szó esett, csak az idő rövidsége miatt ért véget Koltay Tibor előadása.) Sok kutatásról is szólt beszámoló, a kétnyelvűséggel kapcsolatban is, és ami még nagyon tetszett, Bertalan Gellért előadása egy új szövegértési stratégiáról, melyet az olvasás tanításakor alkalmaz kisiskolásokkal.

Ami pedig megkoronázta az egészet: jó volt személyesen találkozni olyanokkal, akiket eddig csak hallomásból vagy az internetről ismertem, és új ismeretségeket kötni – erről később még részletesen írok majd, van néhány izgalmas interjú kilátásban.

A kétnyelvűségről elsősorban a “természetes” oldalról esett szó, a kisebbségekkel kapcsolatban. Az én asztalom pedig a másik oldal volt:

Azt hiszem, megérte elmenni.

A kérdőív továbbra is nyitva áll, így ha szeretnéd megosztani az otthoni nyelvtanulással kapcsolatban a gondolataid, ne habozz!

A konferencia után pedig jelentkezem a tanulmánnyal (előreláthatólag júniusban valamikor), amit elküldök mindenkinek, aki válaszolt!