Az olvasás, az olvasni tudás, történjen bármely nyelven, elengedhetetlen a mai világban. A tanuláson kívül szükséges ahhoz is, hogy valaki boldogulni tudjon felnőttként. Az olvasás eszköze az önálló információszerzésnek, a személyes fejlődésnek, nem utolsósorban jó móka, és a nyelvismeret is rakétasebességre kapcsolhat általa.

Legalább egy nyelven megtanul olvasni a gyerekek nagy része a civilizált világban (Magyarországon elvileg a felnőttek 99%-a tud olvasni, azért írom, hogy elvileg, mert ha értő olvasásról van szó, ez az arány biztosan kisebb). De mi a helyzet akkor, ha a gyermek kétnyelvű? Tanuljon-e, tanulhat-e olvasni két nyelven egyszerre? Kell-e, hogy megtanuljon mindkét (vagy akár még több) nyelven olvasni?

Mivel Eszter nem kéttannyelvű iskolába jár, így a mi esetünkben egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba lépjünk tovább, és, ahogy eddig is tettük a nyelvelsajátítás kapcsán, itthon, anyai segítséggel tegyük meg ezt a lépést. Eddig is sokat olvastunk (olvastam neki) angol és magyar meséket egyaránt, egészen kicsi korától érdeklődik a betűk iránt mindkét nyelven, sőt, sok angol szóképet felismert már magától. Rakosgattunk a hűtőre mágneses betűk segítségével angol és magyar szavakat, játszottunk az ábécével (a dalokat már évek óta kívülről fújja), de úgy éreztem, ahhoz, hogy valóban eredményesek legyünk az angol olvasás terén, kell egy rendszer.

Létezik? Furgon?

Azt éreztem, nem elég, ha szétnézek a neten. Rengeteg “homeschooling” ötlet van azzal kapcsolatban, hogyan ismertessük meg a gyerekeket a betűkkel, hogyan játsszunk, építsünk ezekből szavakat. Egy problémám volt: tudom, tudtam, hogy – bár nekünk, magyaroknak ez ritkán tűnik így, de – van rendszer az angol betűk és hangok kapcsolatában, és van rendszer, amely szerint az angol anyanyelvű gyerekek olvasni tanulnak. Szerettem volna ezt átlátni, mielőtt belevágjuk a fejszénket ebbe a nagy fába – mert valljuk be, azért olvasni tanulni egy második nyelven nagy fának minősül. Nem én akartam keresgetni, hogy milyen szavakat olvassunk épp, hanem egy bevált szisztéma szerint szerettem volna haladni.

Ezt már eddig is ismertük

Nagyon régóta ismerjük már az Oxford kiadó Reading Tree könyveit, ezekből néhány birtokunkban lévőt évek óta olvasgatunk. Kedves szereplők, szuper történetek (gyakran poénnal a végükön) – Eszter és Dani is nagyon szeretik. Így, mikor döntésre került a sor, miből, hogyan, milyen rend szerint tanuljon Eszter olvasni, nem volt sokáig kérdés: Kipper, Floppy és a többiek segítik majd ebben. Így szerves folytatása lesz az olvasni tanulás annak, amit már évek óta alapozásként végzünk (játszunk).

Íme, a rendszer

Az olvasni tanulással kapcsolatos, bevezetőben feltett kérdéseket fogom még boncolgatni, ahogy azt is megmutatom közelebbről, hogyan tanulunk olvasni. Stay tuned!

Ismét véget ért egy év. Nekünk sok változást hozott, és hálás vagyok, hogy azt mondhatom, összességében pozitív irányba. Vannak azonban területek, ahol “visszafejlődtünk”: például így, hogy mások gyerkőceivel játszom angolul, kevesebb idő jut arra, hogy a sajátjaimmal tegyem ugyanezt. Kevesebb időm jut a blogolásra is, ami látszik is a bejegyzések számán. Idén megpróbálom orvosolni ezt (újévi fogadalom! ), és más újdonságokat is tervezek. Addig pedig álljon itt egy lista azokból a bejegyzésekből, amelyek 2011-ben születtek, és a leginkább tetszettek nektek (a látogatottsági statisztika alapján):

10. Two Little Dickie Birds – készítsetek madárkákat és énekeljetek angolul

A Two Little Dickie Birds mondókával ismerkedtünk meg új formában, dallammal, és készítettünk hozzá madárkákat.
 

 
9. Angol mozgásos dalok – még akár farsangi mókázáshoz is

Patty Shukla szuper mozgásos dalait nézhetitek-hallgathatjátok meg ebben a bejegyzésben.

8. Az (egyik) legjobb játék esős időre: só-liszt gyurma főzés nélkül

Az esős nyári időben játszottunk só-liszt gyurmával, ami az angolozásra is jó alkalom.
 

7. Tök (jó) mesék és dalok angolul

Halloween közeledtével olyan mesékkel és dalokkal ismerkedtünk meg, melyeknek főszereplője a “pumpkin”.

6. Iskola, iskola, ki a csuda jár oda

Ebben a bejegyzésben az iskolaválasztással kapcsolatos gondolataim osztottam meg veletek, és kértem, írjátok meg, ti mit gondoltok. Parázs vita alakult ki az iskola melletti és elleni érvekkel, és még nagyon sok más kérdés (pl. az olvasás tanulása második nyelven) is felmerült.

5. Újabb szuper egyszerű angol dalok gyerekeknek

Három videó és szuper angol gyerekdal a Super Simple Songs-tól.

4. Vidám évindító – If You’re Happy and You Know It!

A 2011-es évet ezzel a vidám dallal nyitottuk itt a blogon, amit a Barefoot Books jóvoltából videós formában is élvezhetünk.

3. Moon, moon, moon – angol gyerekdal lefekvés előttre

A Laurie Berkner Band egyik csodálatos, többszólamú dalát nézhetitek meg ezen a videón.

2. Közelgő hálaadás – nyerj ajándékot!

Novemberben Hálaadás alkalmából nyereményjátékon vehettetek részt itt a blogon. A nyertes, Rita, azóta meg is kapta a könyveket és a magazinokat, és nemrég írta örömmel, hogy kislányának a Mixed-Up Chameleon lett a kedvence.

1. A tél színei – angol dalok gyerekeknek téli ruházatról, színekről

A legtöbbet olvasott bejegyzés megint aktuális: a tél színeiről és téli ruhadarabokról szóló gyerekdalokat nézhettek meg videón.

Köszönöm, hogy 2011-ben is olvastad a Kétnyelvű Gyerek blogot, várlak vissza idén is szeretettel! B.ú.é.k.!

Gyurkovics Tibor verse egyre aktuálisabb nálunk: a lányom, Eszter 6 éves lesz hamarosan, közeledik az iskolaválasztás ideje. Jó ideje törjük itthon a fejünket, hogy s mint legyen – mert olyan döntést hozunk most, ami lehet, hogy egy életre meghatározza, mivé cseperedik, mi lesz belőle, de leginkább, hogyan fog hozzáállni az élet kihívásaihoz. Olyan közegbe kerül majd most, amely nagyon nagy hatással lesz rá (nekünk szülőknek tudomásul kell venni, még ha nehéz is, hogy egyre kevesebb lesz a befolyásunk gyermekünkre, ahogy iskolába kerül, amely a serdülőkorban csúcsosodik ki). Nem mindegy, milyen lesz a tanító néni, milyen program szerint tanulnak a kicsik, és itt van még egy kérdés, ami szintén nem kis fontossággal bír: a kétnyelvűség.

Az iskolaválasztás kérdése nálunk azért is különleges, mert Eszter jól beszél angolul. Napi szinten használja a nyelvet a kommunikációban, velem és a testvérével. Számára a nyelvtanulás nem egyenlő a könyv fölé görnyedéssel az iskolapadban, és szavak magolásával. Semmiképp nem szeretnénk, ha az iskolában elölről kellene kezdenie a nyelvtanulást, amely az unalom mellett elvenné a kedvét is attól, amire eddig úgy gondolt, hogy “Imádom!”.

Vigyük-e “versenyistállóba”? Vagy jó lesz a szomszéd utcában lévő iskola? Esetleg járjon kéttannyelvű iskolába? Egyáltalán, menjen-e már most, 6 évesen iskolába? (Döbbenet, de mostanában divat lett visszatartani a gyerekeket, és csak 7-7,5 évesen küldeni őket iskolába.) Régóta motoszkálnak bennem ezek a kérdések.

A múlt héten az óvodában is megnézték, hogy mit tud, alkalmas-e, érett-e arra, hogy iskolába menjen. (Bár meg sem fordult a fejemben, hogy a kétnyelvűség majd hátrányt jelent ebben, azért jó volt hallani a megerősítést: iskolaérett a gyermekem.) Jövő héten pedig nyílt napra megyünk, megnézzük, hogy zajlik az élet a betűk és a számok között.

Nálatok is sürgető már erről a témáról gondolkodni? Ti mire jutottatok az iskolaválasztás kérdésében? Írd meg egy hozzászólásban! (Hamarosan egy újabb bejegyzésben megírom majd, hogy mi mire jutottunk.)

Jó ideje ismertük már a Funnybones mesét a BBC Cbeebies esti mese sorozatából, nemrég azonban használt könyv formájában is megkaptuk. Mondanom sem kell, aznap le sem lehetett tenni. Eszter hatalmas örömöt lelt az olvasásban, sőt, az is kiderült, hogy kívülről fújja a szöveget. Sikerült lencsevégre kapni egy ilyen mesélős alkalmat, ahol felváltva mondjuk a könyvből a történetet (még a lufi sem téríti el kicsi lányt ). A végén “Again! Again!” kiáltással követeli, hogy kezdjük elölről. De még a video előtt arról, miért kedveltem meg én ezt a mesét.

A Funnybones nagyon sokrétű (legalább annyira, mint Carle The Very Hungry Caterpillar-je), és kiválóan használható a nyelvtanításban. Két kedves csontvázról szól (nem, egyáltalán nem tűnnek rémisztőnek), akik a kutyájukkal együtt egy pincében laknak, és éjjel útra kelnek, hogy megijesszenek valakit – csakhogy nem találnak senkit az utcákon, mivel mindenki alszik.

A mesében sok ismétlődő szerkezet van (első pont a nyelvtanulás kapcsán). A kezdés és befejezés keretes, a szerző ezt a klasszikus mondókát dolgozta át:

In a dark, dark wood there was a dark, dark house;
And in the dark, dark house there was a dark, dark room;
And in the dark, dark room there was a dark, dark cupboard;
And in the dark, dark cupboard there was a dark, dark shelf;
And on the dark, dark shelf there was a dark, dark box;
And in the dark, dark box there was a….ghost!

A könyvben található átdolgozott verzió (de ez az eredeti is) kreatív gyerekrajzok tárgya is lehet.

A könyv szövegében a sok ismétlés között olyan hasznos szerkezeteket találunk, mint “Good idea!”, “Let’s…” “What shall we do?” A mese múlt időben játszódik. (Újabb pontok a nyelvtanulás kapcsán.)

Amikor a mesében kutyus szétesik, a két csontváz megpróbálja összerakni a csontjait. Ekkor egy dalra zendítenek, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekek megtanulják vagy kibővítsék, esetleg átismételjék a testrészek nevét (ismét pont a nyelvtanulás érdekében). Ez a dal a Dem Bones vagy Dry Bones, eredetileg egy spirituálé, itt meg tudod hallgatni a feldolgozását és a szöveget is megtalálod. (A mesében egyébként helyesen használják a dalban a szenvedő szerkezetet a csontvázak. )

A dalt a Wiggles is feldolgozta:

A dalhoz kapcsolódóan készíthettek egy csontvázat, mozgatható végtagokkal, papírból vagy más anyagból. Ez itt száraztésztából készült, ez a másik papírból vagy polifoam alkatrészekből, amelyeket cérna rögzít, ennél a harmadik csontváznál karton lehet az alapanyag, a részeket pedig miltonkapocs rögzíti. Ez lesz a következő projektünk.

A csontváz állatok az állatkertben pedig arra adnak lehetőséget, hogy újabb állatneveket tanulhassanak meg a kicsik (megint csak pont a könyvnek).

Végül a videó, amelyen a Funnybones-t meséljük:

Daninál eddig sem volt kétséges, hogy igazi fiú, és többek között a járművek állnak az érdeklődése középpontjában, mostanában azonban kitört nála a tűzoltóautó-mánia. Eszter is társa ebben (ő valahogy nem az a babázós-hercegnős típus), így több formában is előkerült az angolozásban a tűzoltóautó.

Az egész talán ezzel a két dallal indult (az első, Ivan Ultz-féle még most is nagy kedvencük, Dani naponta legalább egyszer kéri, a második inkább a valós élethelyzetekben rögzített képek miatt érdekes, tulajdonképp egy DVD reklámja):

Aztán könyv formában újabb tűzoltóautó szirénázott az életünkbe Peppa Pig kíséretében. A mesében Peppa és kisöccse az édesanyjukat kísérik el az önkéntesek gyakorlatára, ahol aztán valódi tüzet is oltanak. (A könyv talán Eszternél picivel nagyobb sikert aratott, de Dani is nagyon szereti nézegetni.)

Ez a különböző formájú papírokból összeragasztható tűzoltóautó pedig a következő projekt lesz (remélem, ma jut rá időnk):

Ez itt egy szuper tűzoltóállomás; papírból, dobozokból és egyéb otthon található tárgyakból készíthető el. A nyári szünetben talán futja majd az időnkből erre is.

Ha van tűzoltóautós ötlet a tarsolyodban, oszd meg egy hozzászólásban!

Nemrég írtam, hogy a 2 éves Danim beszédfejlődése is kezd megindulni. Abban a bejegyzésben említettem, hogy szereti a képkártyákat nézegetni. Sikerült elcsípni videokamerával is egy ilyen alkalmat (ami azért nem könnyű, mert ha meglátja a kamerát, azonnal a másik oldalon szeretne lenni, hogy inkább azt nézze, mi van a kijelzőn ).

A videón először háziállatokkal és a farmmal kapcsolatos képeket mutatok neki, illetve hagyok egy kis időt, hogy önállóan mondhassa a neveket (de az sem baj, ha nem mondja ). Utána követel egy újabb adagot, így folytatjuk a kert témakörébe tartozó kártyákkal. (A spade-nél azért örülök annyira, mert önállóan először mondja.) A végén már lankad a figyelme, elkezd kifelé is kommunikálni a család többi tagjával, így abba is hagytuk a kártyák nézegetését.

A napokban múlt 2 éves. Az utóbbi néhány hétben pedig felpörgött a beszédfejlődése. Egyre több szót mond, mellettük pedig újra és újra meglep valamilyen rövid mondattal: “Hol van anya?”, “Tessék, Dani papír.”, “Hová mész?”, “Mi ez?”. Angolul is egyre többet mond: “Come here!”, “There you are!”. Kedves időtöltése, hogy színes képkártyákat nézeget: kézen fog és odavonszol a szekrényhez, hogy vegyük le a dobozt, aztán pedig lelkesen ismétli a szavakat, sőt, van, amit előre mond (pl. bench, butterfly, tractor). Nagyon édes, amikor énekelni próbál angolul, kedvence a “Down by the station…” és a Chuggington főcímdala (naná, hogy vonatos mindkettő ). Nem mindent ejt még tisztán a szövegből, de abszolút felismerhetőek a dalok. Kötelező testhelyzet az énekléshez: padlón fekvés a kisvonat tologatásával egybekötve.

A mai délutánt a kulináris-kulturális élvezeteknek szenteltük: valódi amerikai almás pitét sütöttünk Christie-vel. (Recepttel! )

Kettőt sütöttünk, egyet neki, egyet nekünk. Még mielőtt átjött, elkészítettem a mi tésztánkat Eszterrel. (Ez kerül a formába – mivel nincs pite formánk, így egy gyümölcstortaformát használtunk – de biztos beszerzünk egyet később.)

A tészta receptje 8 adaghoz: 155 g liszt, 2 g (1/4 teáskanál) só, 115 g vaj (hidegen, felkockázva), 60 ml hideg (akár jeges) víz. (Itt is megtalálod: Buttery Flaky Pie Crust) Valamennyi kell majd később a tetejéhez is, tehát ennek másfél-kétszeresét érdemes venni, aztán elosztani a tésztát. (Attól is függ, milyen sok almát használunk.)

1. In a large bowl, combine flour and salt. Cut in butter until mixture resembles coarse crumbs. Stir in water, a tablespoon at a time, until mixture forms a ball. Wrap in plastic and refrigerate for 4 hours or overnight.
2. Roll dough out to fit a 9 inch pie plate. Place crust in pie plate. Press the dough evenly into the bottom and sides of the pie plate.

(Egy nagyobb tálban összekeverjük a lisztet és a sót. Hozzáadjuk a vajkockákat, és összemorzsoljuk. Egyszerre kanálnyi mennyiséget adunk hozzá a vízből, nem biztos, hogy mind kell, a lényeg, hogy a tészta összeálljon. Ha kész, fóliába vagy egy zacskóba tesszük 4 órára, vagy egy éjszakára is, ha van annyi időnk.  Jó kemény lesz, ha lehűl – ez azért fontos, mert különben nagyon ragacsos. Ha édesebben szeretitek, lehet adni hozzá egy kis cukrot is, bár nem hiányzik belőle, a töltelék annyira édes.)

Aztán következett az alma hámozása, darabolása. Nem mindegy, milyen almát használunk (elvileg), inkább a savanykás a jó, Christie erre esküszik: Granny Smith, zöld-piros nagy áruházláncban kapható. 8 db kell belőle egy pitéhez elvileg, mi talán nem használtunk annyit, de így is elég lett. Ilyen szuper szeletelővel daraboltuk (apple corer – azaz középen a magházat is kivágja, eddig ez is kimaradt az életünkből, de most csatlakozott a piteformához a bevásárlólistán):

Ilyen gerezdek lesznek az almából (nagymamámtól örökölt ősrégi tálban ):

Vékony szeletekre kell vágni a gerezdeket:

Ezzel a neheze meg is van, már csak az almát fűszerezzük: 3 teáskanál liszt, 125 g vaj, 60 ml víz, 120 ml cukor, 120 ml barna cukor, 1/4 teáskanál szerecsendió, 1/2 teáskanál fahéj (jajj, ezek a magyar mértékegységek, az amerikaiak mindent cup-ban adnak meg a receptekhez, és ilyen mérőcsészékkel, -kanalakkal mérik ki:)

Szóval így néz ki az alma fűszerezetten:

Ezt a mikróban kicsit megmelegítettük, aztán összekevertük, bár az eredeti recept szerint előbb meg kell főzni a szószt, és csak a formában ráönteni az almára. Lassan jöhet a sütő előmelegítése is 220 °C-ra.  (Preheat the oven 425 °F [220 °C]. Melt butter in a saucepan, stir in flour to form a paste. Add water, sugar, brown sugar and bring it to boil, reduce and let it simmer.)

Ekkor a tészta nyújtása következett, aztán a vékony tésztát belehelyeztük a formába (Place the bottom crust in pie pan):

Erre halmoztuk rá az almaszeleteket (Fill with apples – make a mound):

Majd a díszítés következett: tésztából rácsot “szőttünk” (Cover with lattice work).

Így nézett ki készen, sütés előtt a két forma:

15 percig kellett 220 fokon sütni (tulajdonképp amíg felforr az alma fűszeres leve), aztán 35-45 percig 175 fokon, a lényeg, hogy az alma megpuhuljon.

A kész pite:

Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk, isteni volt az illata. A tetejére vaníliafagyi került. Yummy!

Próbáljátok ki, jó étvágyat!

Ezt le kell írnom ide magamnak (végül is négyszemközt vagyunk, ugye? ), mert a szó elszáll… És már első alkalommal is felkaptam rá a fejem, de azt hittem, hogy nem komoly. Tegnap Eszter megjegyezte (természetesen angolul mondta): “Mummy, let’s talk in English, every day and every night” (“Anya, beszéljünk angolul, minden nap és minden éjjel”). Aztán ma, mikor megint épp angol “módban” volt, véletlenül magyarul szóltam hozzá, és újra megjegyezte, hogy tegnap már mondta, hogy beszéljünk angolul, minden nap és minden éjjel…

Nagyon kíváncsi leszek, meddig tart ez a rajongás. Remélem, és azon leszek, hogy sokáig tartson. (Bár próbálok azért realista lenni…) Mindenesetre felvillanyozó tapasztalni, hogy a “választott” kétnyelvűség valóban választottá válik.

Elég sokáig gondolkodtam, felrakjam-e ide ezt a videót. Nem szeretnék se elriasztani senkit, se felvágni vele, egyszerűen csak az volt a cél, hogy dokumentáljam, itt járunk. Eszter (4,5 éves) látható rajta, ahogy a telhetetlen hernyócska történetét meséli a segítségemmel. Előtte nem a könyv van, a végén megmutatom, mi segít még a mesélésben.

Az angolt továbbra is teljesen szabadon használja, 90%-ban saját választása (ismét csak délelőtt jár oviba, ha érkezéskor nem angolul fogadom, akkor egy idő után ő maga kéri: “Mummy, let’s talk in English”. Vannak nyelvtani hibái, de úgy gondolom, sokkal fontosabb az, hogy olyan gátlástalanul képes a nyelvet használni, mint egy anyanyelvű, még ha nem is olyan hibátlanul (van, hogy elvéti pl. a múlt időket, vagy ha hosszú, összetett mondatot akar alkotni, a kötőszó sok esetben a for szó lesz, amolyan helykitöltőként használja ). Biztos vagyok abban, hogy idővel ez változni, javulni fog, sokszor felkapom a fejem, hogy miket mond, milyen természetességgel. A beszéde egyébként általánosságban is nagyot fejlődött az utóbbi egy évben, ő maga is kinyílt, reggel, ahogy kinyitja a szemét, elkezd beszélni, és elalvásig mondja a magáét egyfolytában – néha legalább is így érzem…

Dani angolul még inkább a szavak szintjén tart (magyarul is most kezd kétszavas mondatokat mondani, a sláger most a “Nem akarom” – 22 hónapos lesz). Vannak szavak, melyeket inkább angolul mond (pl. yes, thank you, airplane), és sok utasítást megért, és lelkesen ismétli, ha valami újat hall. Jó úton jár ahhoz, hogy kövesse Esztert.

Íme a mesélős video Eszterről (nem volt könnyű elkészíteni, tudott róla, és látszik rajta, hogy zavarja):

Itt található az a nyomtatható lap, amiről a hernyócska történetét meséltük.