Az olvasás, az olvasni tudás, történjen bármely nyelven, elengedhetetlen a mai világban. A tanuláson kívül szükséges ahhoz is, hogy valaki boldogulni tudjon felnőttként. Az olvasás eszköze az önálló információszerzésnek, a személyes fejlődésnek, nem utolsósorban jó móka, és a nyelvismeret is rakétasebességre kapcsolhat általa.

Legalább egy nyelven megtanul olvasni a gyerekek nagy része a civilizált világban (Magyarországon elvileg a felnőttek 99%-a tud olvasni, azért írom, hogy elvileg, mert ha értő olvasásról van szó, ez az arány biztosan kisebb). De mi a helyzet akkor, ha a gyermek kétnyelvű? Tanuljon-e, tanulhat-e olvasni két nyelven egyszerre? Kell-e, hogy megtanuljon mindkét (vagy akár még több) nyelven olvasni?

Mivel Eszter nem kéttannyelvű iskolába jár, így a mi esetünkben egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba lépjünk tovább, és, ahogy eddig is tettük a nyelvelsajátítás kapcsán, itthon, anyai segítséggel tegyük meg ezt a lépést. Eddig is sokat olvastunk (olvastam neki) angol és magyar meséket egyaránt, egészen kicsi korától érdeklődik a betűk iránt mindkét nyelven, sőt, sok angol szóképet felismert már magától. Rakosgattunk a hűtőre mágneses betűk segítségével angol és magyar szavakat, játszottunk az ábécével (a dalokat már évek óta kívülről fújja), de úgy éreztem, ahhoz, hogy valóban eredményesek legyünk az angol olvasás terén, kell egy rendszer.

Létezik? Furgon?

Azt éreztem, nem elég, ha szétnézek a neten. Rengeteg “homeschooling” ötlet van azzal kapcsolatban, hogyan ismertessük meg a gyerekeket a betűkkel, hogyan játsszunk, építsünk ezekből szavakat. Egy problémám volt: tudom, tudtam, hogy – bár nekünk, magyaroknak ez ritkán tűnik így, de – van rendszer az angol betűk és hangok kapcsolatában, és van rendszer, amely szerint az angol anyanyelvű gyerekek olvasni tanulnak. Szerettem volna ezt átlátni, mielőtt belevágjuk a fejszénket ebbe a nagy fába – mert valljuk be, azért olvasni tanulni egy második nyelven nagy fának minősül. Nem én akartam keresgetni, hogy milyen szavakat olvassunk épp, hanem egy bevált szisztéma szerint szerettem volna haladni.

Ezt már eddig is ismertük

Nagyon régóta ismerjük már az Oxford kiadó Reading Tree könyveit, ezekből néhány birtokunkban lévőt évek óta olvasgatunk. Kedves szereplők, szuper történetek (gyakran poénnal a végükön) – Eszter és Dani is nagyon szeretik. Így, mikor döntésre került a sor, miből, hogyan, milyen rend szerint tanuljon Eszter olvasni, nem volt sokáig kérdés: Kipper, Floppy és a többiek segítik majd ebben. Így szerves folytatása lesz az olvasni tanulás annak, amit már évek óta alapozásként végzünk (játszunk).

Íme, a rendszer

Az olvasni tanulással kapcsolatos, bevezetőben feltett kérdéseket fogom még boncolgatni, ahogy azt is megmutatom közelebbről, hogyan tanulunk olvasni. Stay tuned!

Kicsit megkésve, de annál lelkesebben készült el az idei adventi naptárunk. (A tavalyi ehetővel ellentétben most hagyományosat szerettem volna, amibe kis ajándékok és egyebek – lásd később – tehetők.) WC-papír gurigákat használtunk, ezeket vontuk be karácsonyi csomagolópapírral, alul összetűztük, majd megszámoztuk őket csillámragasztóval. Egy kis arany akasztó is került rájuk, hogy fel lehessen lógatni őket.

És hogy mi fog kerülni a kis tartókba? Egy-egy szem datolya, csoki vagy keksz mellé (igen, ezek közül nem mind a legegészségesebb, de sajnos elmaradhatatlan) Eszternek egy-egy fejtörő is, természetesen angolul. Régóta tervezem már, hogy írok erről itt a blogon is: angolul is tanulunk olvasni, így ezzel kapcsolatban is készítek neki feladatokat. Egy-két szó, amiket képekkel kell összepárosítania, vagy szavak hiányzó betűkkel való kiegészítése stb. Szerencsére nagyon lelkesen veszi az akadályokat, és jutalomnak fogja fel, ha olvashat.

Ha neked még nincs ekkora gyerkőcöd, vagy épp nem az olvasás áll nálatok a második nyelvi fejlődés középpontjában, rejthetsz a kis tartókba képeket is, amelyek egy-egy (vagy akár több) olyan dolgot ábrázolnak, amit még nem ismertek, így játékosan bővítheted a szókincsét.

Jó szórakozást és békés karácsonyvárást kívánok!

Nézem a TV-ben az új közoktatási törvényről, pontosabban a nyelvoktatásról szóló, illetve a tervezett reformokkal kapcsolatos riportokat. Az egyikben valamelyik pedagógus-szakszervezet képviselője, a másikban államtitkár (vagy helyettes? – nem fontos…). A legnagyobb tervezett változtatás: tanuljanak a gyerekek már az általános iskolában két nyelvet, az egyiket negyediktől, a másodikat hetediktől. Felvetődő problémák: a) túlterheltek lesznek a gyerekek, b) van-e elég tanár ehhez (van, mondják, a magánszférában, vajon miért?…) c) biztosítani kell a folytonosságot, az oktatás korábbiakra való alapozását, d) ki kell alakítani a pedagógusoknak az életpálya modellt, e) honnan lesz erre pénz…

Nagyon szép ez a tenni akarás. Olyan régóta tudjuk már, hogy a magyarok nyelvtudása a béka feneke alatt van (elnézést…). A felsőoktatásba kerülőknek háromnegyede rendelkezik nyelvvizsgával – mondja az államtitkár -, de azért ugye azt senki nem gondolja, hogy egy középiskolás korban szerzett középfokú nyelvvizsga használható nyelvtudást jelent akkor is, amikor az egyén mondjuk az egyetem után a munkavállalói piacra kilép?

Összetett kérdés ez nagyon. Sok tényezőnek kellene változnia az iskolákban ahhoz, hogy mi, magyarok valóban beszélni tudjunk nyelveket. Elsőnek talán lehetne azzal kezdeni tényleg, hogy egymásra épüljön az oktatás. Hogy aki általános iskolában tanul x évig egy nyelvet, annak középiskolában ne kelljen elölről kezdenie. Ehhez viszont az oktatás minőségén is javítani kellene. És tervezni.

Ami viszont megdöbbentő, hogy odafönn csak az iskolában gondolkodnak. Szóba sem kerül, hogy a nyelvtanulást (nevezzük inkább nyelvekkel való ismerkedésnek, vagy nyelvelsajátításnak) jóval hamarabb el kellene kezdeni. Akkor, amikor még nem tantárgy a gyerekeknek. Amikor még nem akad fenn azon, hogy az óvónéni/tanító néni más nyelven beszél, és nem kérdezi meg, hogy “most mit mondtál?”, hanem használja azokat a képességeket, amelyeket az anyanyelve elsajátításakor is. Szóba sem kerül egy ilyen riportban, hogy az otthonokban is ott kellene lennie más nyelv(ek)nek, mondjuk például feliratos – eredeti hanggal sugárzott – filmek formájában.

Márpedig, amíg nem kezeljük ezt a kérdést valóban komplexen, addig fordítva építjük a piramist. Akkor próbálunk a legtöbbet a gyerekek fejébe tömni, amikor már egyébként is túlterheltek, és akkor kapnak a legkevesebb lehetőséget egy másik nyelv elsajátítására, amikor leginkább fogékonyak rá. Ilyen alapokkal, nem csoda, hogy a piramis csak inog, aztán összeomlik…

Az Európai Unió Bizottsága 2009-ben indította útjára Piccolingo néven kampányát, azzal a céllal, hogy felhívja a elsősorban szülők figyelmét a korai (iskoláskor előtt elkezdett) nyelvtanulás fontosságára.

Tavaly az EU szinte minden országában jelen volt a kampány, idén pedig 5 újabb országban folytatódik, köztük hazánkban is. Két helyszínen várják ingyenes rendezvények a kicsiket és szüleiket 2011. június 18-án: Budapesten és Nyíregyházán. A budapesti programról részletesen olvashatsz Facebook oldalunkon (részletek a fotó alatt, a második hozzászólásban), előadást tart Dr. Kovács Judit, lesz British Council családi angol workshop is, és a gyerekeket is sok-sok móka várja.

A nyíregyházi programért kattints ide.

Néhány napja emailt kaptam egy anyukától, aki nemrég Ausztriába költözött a családjával. 3 éves kisfia néhány hete kezdte az ottani ovit németül, de hiányzott is azóta, és nincs egész nap ebben a környezetben. Az anyuka aggódik, hogy hogyan fog beilleszkedni a kisfiú ebbe az új környezetbe, amely ráadásul még nyelvében is különbözik attól, amit a gyermek eddig megszokott (a család természetesen továbbra is magyarul beszél otthon). A helyzetet bonyolítja még az albérletváltás és a kistesó érkezése is.

Az alap kérdés az, hogy fontos-e, kell-e egy ilyen szituációban a szülőnek segítenie gyermekét abban, hogy “megtanulja” az adott ország nyelvét, ebben az esetben a németet.

A válaszom pedig az, hogy – különösen ebben a szituációban, amiben ez a család és ez a kisfiú van -, NEM. Nem ekkor és nem ott.

Érthető, hogy ilyenkor aggódik a szülő. Aggódik, nem csak a gyermeke miatt. Hisz neki is minden új, hatalmas változás történik, amit neki is fel kell dolgoznia. Ez az első érv amellett, hogy ne akarjon a gyermekre még egy új változást kényszeríteni. Hisz neki még nehezebb megemészteni, hogy egy új lakásba, új városba, új országba költöztek, új oviba jár, az meg különösen nehezíti a helyzetet, hogy mindenki más körülöttük egy olyan nyelvet beszél, amit ő nem ért. Ezért is fontos, hogy legalább a családban, otthon biztos pontok vegyék körül, legyen legalább néhány fogódzó, amíg megszokja az új helyzetet. Az egyik ilyen pedig legyen a szerető családi légkör és az, hogy otthon az a nyelv várja, amit ismer.

Ha hosszútávon gondolkodunk, és van türelmünk kivárni a pozitív változásokat (nehéz az elején még erre gondolni, tudom), akkor elkezdenek majd jönni az eredmények. Sőt, idővel, amikor már a gyermek ideje nagy részét a domináns nyelvű óvodában, iskolában tölti, az jelentheti majd a fejtörést, hogyan őrizzük meg és vigyük tovább a magyar nyelv minél magasabb szintű ismeretét.

Addig lehet segíteni finoman a német nyelv elsajátításában (ha már azt látjuk, hogy túl van a nehezén és fel tudta dolgozni ezt a sok változást), például azzal, hogy veszünk neki egy-két németnyelvű mesekönyvet, vagy lehetővé tesszük, hogy megnézzen egy-két rövid mesét a tévében. Az erőltetésnek még a látszatát is kizárnám a folyamatból, ha a gyermeknek nincs kedve ezekhez, akkor nem szabad kényszeríteni.

További tanácsok álljanak itt olyan szülőktől, akik maguk is a levélíró anyukához hasonlóan külföldön élnek (köszönöm, hogy válaszoltatok a Facebook-on ):

Ha te is hasonló cipőben jársz, írd meg a tapasztalataidat!

Hanula Erika írása

Az ötéves Bence fiamat az utóbbi időben nagyon érdeklik a betűk, az írás és az olvasás. Ezt kihasználandó olyan játékot akartam kreálni neki, amivel az angol olvasást is tanulgathatja – ami ugye köztudottan bonyolultabb a magyarnál.
Még a nyári tengerparti nyaralásról volt egy nagy üveg fehér kavicsunk. Első körben ezeket megmostuk, megszárogattuk.

Ezután alkoholos filccel nyomtatott betűket írtam minden egyes kavicsra. Minden betűből többet, hogy nagy legyen a kombinációs lehetőség. (Bence sokkal biztosabban ismeri a nagybetűket, úgy gondoltam, elég neki az angol spelling-re figyelni, legalább a kisbetűkre ne kelljen koncentrálnia. De persze ez opcionális.)

Ezután lefújtam a kavicsokat színtelen, fényes lakkal, hogy tartósabbak legyenek.

Másnapra megszáradtak, lehetett velük szavakat írogatni. Segítségképpen innen kinyomtattam számára már ismert képeket aláírással. Ezen az oldalon én állíthatom össze, melyik kép legyen és milyen aláírással. Nehezítés, ha szavak nélkül kapja a képeket. És persze szabadon is lehet alkotni szavakat.

Hanula Erika angol nyelvtanár, két és fél gyerek boldog anyukája. Ezer és egy dolog érdekli a világból, de ami az utóbbi években előtérbe került – természetesen a családjának köszönhetően -, az egészséges életmód, a mozgás, a gyerekekkel közös mozgásformák és a játék alapú tanulás. (Ezekről ír blogjában is.) Az idegen nyelv tanulása-tanítása pedig mindig is szerves része volt az életének. A gyerekei születésekor nyilvánvaló volt, hogy a nyelvelsajátítás szeretetét elültesse bennük. Mikor pedig ezt a kettőt ötvözni tudja: a mozgást és az angol “tanítását” játékos formában, igazán nagyszerűen érzi magát a családja. Ettől pedig a szürke hétköznapok is színessé válnak…

A Kétnyelvű Gyerek magazinban egy kétoldalas cikket írtam arról, hogy miért szuper alkalom a főzés a nyelvtanulásra/-átadásra és gyakorlásra, illetve arról, hogy maga a főzés mennyi mindent tanít észrevétlenül a gyerekeknek, amellett, hogy kellemes időtöltés. Arról nem is beszélve, hogy ott a finom végeredmény, amit büszkén fogyaszthatunk közösen a gyerekekkel.

Mi nemrég a répatortát próbáltuk ki (inkább sütemény, mint torta formájában, bár kerek formában is biztosan elkészíthető), amely gyakori édesség az angolszász országokban (leginkább az Egyesült Királyságban és az USA-ban). Mivel a répa az édesebb zöldségek közé tartozik, már a középkortól használták sütemények édesítésére, maga a süti pedig a II. világháború alatt reneszánszát élte a britek körében a jegyrendszer miatt.

Őszintén bevallom, annyira nem lelkesedem a répáért, megeszem nyersen és főtt formában is, de nem ez a kedvenc zöldségem (a gyerekeim jobban lelkesednek érte, szerencsére ). Az pedig egészen furcsának tűnt, hogy süteménybe is kerüljön belőle. A répatorta készítéséhez a végső löketet az adta, hogy Dani egyik kedvenc angol (egy zöldséges farmot bemutató) filmjében is elkészítik. Gondoltam, ám legyen, kóstoljuk meg, aztán legfeljebb nem készítjük többet, ha nem annyira finom.

Következő munkafázis a receptkeresés volt. Nem szöszöltem sokat vele, az első receptet használtam, ami “szembejött” a neten. Vegyítettem bele saját ötleteket is, meg a hozzászólóktól is került bele egy kis “fűszer”, így a mi répás sütink receptje így néz ki:

Ingredients/Hozzávalók:

4 eggs/4 tojás
1 cup butter/250 g vaj
2 cups brown sugar/40 dkg barna cukor
2 teaspoons vanilla extract/ 2 teáskanál vaníliakivonat (kb. 10 ml)
2 cups flour/25 dkg liszt
3 teaspoons baking soda/3 teáskanál szódabikarbona (kb. 12 g)
1/2 teaspoon salt/kb. 3 g só (ezt csak ránézésre tettem bele, lehet kevesebb is)
3 teaspoons ground cinnamon/3 teáskanál őrölt fahéj
1/4 teaspoon ground nutmeg/1/4 teáskanál őrölt szerecsendió
3 cups grated carrots/kb. 30 dkg reszelt répa (nagylyukú reszelőn reszelt)
1 cup chopped or ground walnuts/kb. 10 dkg darált dió
1 or 2 sliced bananas/1 v. 2 banán szeletelve
——————————————
1/2 cup butter, softened/10 dkg puha vaj
8 ounces cream cheese/kb. 250 g krémsajt (mascarpone)
2 cups confectioners’ sugar/20-25 dkg porcukor

Directions/Készítése:

1. Preheat oven to 350 degrees F (180 degrees C). Put parchment paper in a 9 × 13 inch pan.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra, egy kb. 23 × 35 cm-es (magasabb falú) tepsit béleljünk ki sütőpapírral.
2. In a large bowl, beat together eggs, butter, brown sugar and 2 teaspoons vanilla.
Egy nagyobb keverőtálban keverjük habosra a tojásokat, a vajat, a cukrot és a vaníliakivonatot.
3. Mix in flour, baking soda, salt, cinnamon and nutmeg.
Adjuk hozzá a lisztet, a szódabikarbonát, a sót, a fahéjat és a szerecsendiót.
4. Stir in carrots, banana and walnuts.
Keverjük hozzá a répát, a banánt és a diót.
5. Pour into prepared pan and bake in the preheated oven for about 40 minutes (or until a toothpick inserted into the center of the cake comes out clean).
Öntsük az előkészített tepsibe, és tegyük az előmelegített sütőbe kb. 40 percre (vagy addig, amíg a tészta közepébe szúrt fogpiszkálóra már nem ragad rá a tészta).
6. Let cool in pan for 10 minutes, then put onto a wire rack and cool completely.
Hagyjuk a tepsiben hűlni 10 percig, majd tegyük süteményrácsra és hagyjuk, hogy teljesen kihűljön.
7. To make frosting: In a medium bowl, combine butter, cream cheese and confectioners’ sugar. Beat until the mixture is smooth and creamy. Frost the cooled cake.
A máz készítéséhez: közepes edényben keverjük össze a vajat, a krémsajtot és a porcukrot. Addig keverjük, amíg krémes és sima nem lesz. Kenjük a kihűlt sütire.

Mondanom sem kell, a répatorta nagy sikert aratott (semmi répaíze nincs), az első alkalom óta már ismételtünk is. Próbáljátok ki, és írjátok meg, hogy ízlett!

A British Council újabb “Családi angol” segédanyagot jelentetett meg szülőnek, amelyben a gyakorlati ötletekre helyezik a hangsúlyt. Szeretettel ajánlom ezt és a többi részt is. Ha pedig Nyíregyházán jársz, nézz be a Peekaboo! angol játszó- és mesekuckóba, szívesen adok egy-egy nyomtatott példányt a korábban megjelent füzetekből!

Nemrégiben a nyelvbirodalom.hu főszerkesztője, Sachsné Jusztin Edit interjút készített velem. Edit hozzájárult ahhoz, hogy az interjú itt a blogon is megjelenjen, így most ezt olvashatod.

Mi adta az ötletet, hogy elkezdtél gyermekeiddel angolul is foglalkozni? Hogyan fogtál hozzá az otthoni angolozáshoz? Mi motivált az elején, és mi motivál most?
Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy hogyan jött ez az ötlet. Azt tudtam, hogy az én életemben nagyon fontos az angol nyelv, hisz mielőtt a lányom megszületett, tanítottam. Mivel nagyon szeretem, motoszkált bennem az, hogy jó lenne minél hamarabb átadni neki is. Az a kép élt bennem, ahogy régen a gyerekek belenevelődtek a szüleik életébe, azokba a tevékenységekbe, amelyet körülöttük végeztek: dolgoztak, állatokat tartottak, földet műveltek, a szokásaikat gyakorolták, táncoltak, énekeltek. Mivel a nyelv szerves része volt az életemnek, szerettem volna, ha az övében is azzá válik.

Akkor azonban még nagyon bátortalan voltam, nem tudtam sokat arról, hogy szabad-e ezt nekem egyáltalán átadni, és hogyan lenne jó (akkor még nem volt előttem minta, olyan szülő, aki korábban hasonlóan cselekedett). Így akkor fogtam neki, amikor féléves lett, de elég bátortalan voltam a mai helyzethez viszonyítva: beszereztem egy mondókás-dalos kazettát (akkor még kapható volt kazetta, bár már kezdett furcsaságszámba menni ), és ezt hallgattuk esténként. Aztán én is énekelgettem neki ezeket a dalokat, nem fogom elfelejteni sosem, ahogy babajeleléssel kérte a lányom, hogy énekeljek (maga alkotta meg a jelet, a Csíp-csíp, csóka mondókához tartozó mozdulatból).

Ahogy telt az idő, és nőtt, egyre többet játszottunk angolul, és egyre inkább nyilvánvaló lett számomra, hogy van értelme, először nagyon sok mindent megértett, aztán egyre több szót, majd mondatokat mondott, ma pedig már teljesen szabadon használja a nyelvet. Ahová eljutottunk, az minden képzeletem felülmúlta. Ez egy öngerjesztő folyamat, hiszem ma már ez motivál, az a természetesség, amivel a nyelvet használja, az, hogy gondolkodás nélkül mer megnyilatkozni, és az, hogy szereti a nyelvet. Szeretném, ha tovább fejlődne, szeptembertől iskolába megy, így most az írásbeliség lesz soron.

Hogyan, milyen formában jelenik meg az angol nyelv az életetekben?
Minden téren jelen van. Már régóta nincs kötött menetrendünk ezzel kapcsolatban, leginkább azt csináljuk, amihez a gyerekeknek kedve van. Sokat kérik, hogy meséljek nekik angol mesekönyvekből, nézhetnek angolul nekik való meséket, filmeket (évekig angolul néztek csak meséket, és még most is ez a domináns az életükben), szoktunk együtt sütni-főzni angolul, mondókázni, énekelni, kreatívkodni, alkotni és egyszerűen csak beszélgetni, élni az életünket. Mióta ketten vannak, illetve a fiam elég nagy lett ahhoz, hogy együtt játszanak, a szabad játék ideje is sokszor angolul telik, ebbe nem is szoktam beleszólni, maguk döntik el, melyik nyelvet használják közben, sokszor automatikusan angolul beszélnek egymással, míg játszanak.

Melyik tevékenységet tartod a leghatékonyabbnak a nyelvelsajátítás szempontjából? Az előbb említettek közül mit szeretnek csinálni a gyermekeid leginkább, mi vált be nálatok a legjobban?
Nem tudok egyet sem kiemelni, mind fontos. Ami szerintem elengedhetetlen, hogy a nyelv legyen jelen a mindennapi életben, és az, hogy a gyerek megtapasztalhassa, hogy lehet természetes, hogy egy másik nyelven is beszélünk, úgy, hogy közben nem ennek elsajátításán van a hangsúly, hanem valamilyen élvezetes tevékenységen.

Mennyi időt szántok az angol nyelvre? Hogyan tudsz időt szakítani az angolozásra ebben a rohanó világban, ahol a szülő egyre kevesebb időt tud tölteni gyermekeivel?
Mivel nincs kötött menetrendünk már, nehezen tudnám megmondani, hogy mennyi időt van jelen az angol az életünkben naponta. Ez az évek során mindig változott. Voltak időszakok, amikor kevésbé tudtuk beengedni a napirendünkbe, mert más fontosabb volt, és voltak olyan időszakok is (ez a mostani is ilyen), hogy nagy arányban jelen van. Naponta 3 órát egy családi napköziben dolgozom most, ahol angolul beszélek és foglalkozom a gyerekekkel, és a fiam is velem lehet. A lányom pedig sokszor jön velem délután a saját angol játszókuckómba, amikor pedig együtt játszanak, sokszor használják az angolt. Más lesz majd, ha szeptembertől a nagyobb iskolás, a kisebb óvodás lesz, de nem aggódom emiatt, igyekszünk majd akkor is időt szakítani a közös angolos mókára.

Rajtad kívül foglalkozik-e más is a gyermekeiddel angolul?
Most nem. A lányommal másfél éves korától egy darabig jártunk az egyik gyerekangol tanfolyamra, de egy idő után annyira jelentős volt a különbség a csoporttársai tudása és az övé között, hogy nem láttam értelmét tovább. Egy időben gyakran találkoztunk egy anyanyelvű ismerőssel, de mostanában ezek az alkalmak is ritkultak. Mindkettő azért volt jó, mert megtapasztalhatták a gyerekek, hogy nem csak anya az a csodabogár, aki egy másik nyelven is beszél, és láthatták, hogy van értelme használni a nyelvet, még ha ez nem is tudatosodott bennük.

Apának és a többi rokonnak milyen szerep jut az angolozásban? Nekik mi a véleményük a korai nyelvtanulásról, főleg az otthoni nyelvelsajátításról? Ha apával nem értettetek egyet, hogyan jutottatok dűlőre?
Nem igazán van szerepe másnak a családban rajtam kívül (sem a férjem, sem a nagymamák nem beszélik a nyelvet, bár anyukám már nagyon sokat megért abból, amit a gyerekek mondanak, tőlük tanulja ). Azért viszont nagyon hálás vagyok nekik, hogy soha nem volt kifogásuk az ellen, hogy ilyen jelentős mértékben jelen van az életünkben az angol. Sokkal nehezebb dolgom lett volna, ha még velük is meg kellett volna küzdeni, meg kellett volna győzni őket arról, hogy ez hasznos és van értelme. Ma már büszkék arra, hogy mit értünk el.

Hogyan váltotok a nyelvek között? Előfordul-e, hogy angol nyelvű kérdéseidre magyarul válaszolnak a gyerekek? Hogyan reagálsz ilyenkor? Volt már példa rá, hogy visszautasította valamelyik gyermeked az angol nyelvet, és csak magyarul volt hajlandó kommunikálni?
Mikor belefogtunk, az első időkben egyszerűen csak kijelentettem, “Let’s talk in English” (Beszéljünk angolul!), vagy pedig alkalmazkodtunk a dalok nyelvéhez, amit hallgattunk, vagy a mese nyelvéhez, amit néztek. Ma már sokkal szabadabban váltanak (ez nem jelenti azt, hogy gyakran teszik ezt, bár szituációtól is függ, ha például együtt ebédel a nagycsalád, előfordul, hogy hozzám angolul, a többiekhez pedig magyarul beszélnek). Talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor fordult elő olyan, hogy angol mondatba magyar szót csempésztek (amiről tudjuk, hogy természetes velejárója a fejlődésnek). Volt egy rövid, pár napos időszak, amikor a lányom 3 éves kora körül visszautasította a nyelvet, de könnyen áthidaltuk ezt, azt mondtam neki, hogy nekem angolul van kedvem beszélni, de ő mondja magyarul, ha így szeretné. Szerencsére nem tartott soká ez az elutasítás, a fiamnál pedig még egyáltalán nem fordult elő.

A közös családi együttlétek, mint például a vacsora, milyen nyelven zajlanak?
Van, amikor csak magyarul, és előfordul olyan is, hogy velem angolul beszélnek a gyerekek, a család többi tagjával pedig magyarul.

Milyen szintre jutottak el a gyerekek eddig? Figyeltél meg eltérést a két gyerek nyelvi fejlődésében?
A lehetőségekhez képest magas szintre, valódi kétnyelvűek, bár ez nem jelenti azt, hogy hibátlanul használják a nyelvet, de bőven lesz még lehetőségük arra, hogy csiszolják. A fiam jóval korábban kezdte használni a teljes mondatokat angolul, nála párhuzamosan fut a két nyelvi beszédfejlődés, mivel ő már születésétől fogva nagyobb adagban kapja az angolt, és nem csak tőlem, hanem a nővérétől is.

Ha a gyermekeid tudnának nyilatkozni az angolozásokról, az angol nyelv használatáról, szerinted mit mondanának? Ők hogyan élik meg azt, hogy két nyelven is tudnak kommunikálni? Nagylányod esetleg már tudna is mesélni róla. Tudatosodott már benne, hogy milyen csodálatos és nagy dolog ez – hiszen láthatja, hogy más gyerekek csak magyarul tudnak -, vagy neki ez a világ legtermészetesebb dolga?
Volt, hogy kérdeztem erről a lányomat, nyilván nem tud még sokat értekezni erről, de azt elmondta, hogy nagyon szereti az angolt, és látja azt is, hogy ez valami különleges, hogy ő ilyen jól beszéli. Az óvónéniket is próbálta tanítgatni az oviban. Büszke arra, hogy tud angolul, de nem negatív formában jelentkezik ez, nem vág fel vele. Egy időben kérdezgette, hogy hogyan tanult ő meg angolul? Ilyenkor elmondtam neki, hogy úgy, ahogy magyarul is, beszélgettünk együtt angolul.

Mit csinálnál másképp a nyelvelsajátításban, ha most születnének a gyermekeid?
Nem sokat változtatnék, csak sokkal-sokkal bátrabb lennék már az elején, és rögtön elkezdeném, ahogy megszületnek.

Hogyan kezdenél hozzá a nyelvelsajátításhoz, ha a jelenlegi életkorukban találkoznának először az angollal, amikor már folyékonyan beszélnek az anyanyelvükön?
Nehezebb dolgom lenne, hisz elképzelhető, hogy nem fogadnák el ilyen könnyen, hogy egy másik nyelven is szólok hozzájuk. Nagyon fokozatosan vezetném be az életükbe, és kizárólag olyan dolgokkal, tevékenységekkel kapcsolnám össze a nyelvet, ami iránt nagyon érdeklődnek.

Minden bizonnyal előnyt jelent számodra, hogy jól beszélsz angolul, sőt nyelvtanár vagy. Vajon mennyire tud átadni egy idegen nyelvet az, aki alig beszéli az adott nyelvet?
Igen, ez valóban előnyt jelent, de nem jelenti azt, hogy csak az foghat bele a kétnyelvű nevelésbe vagy játékos otthoni nyelvátadásba, aki anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Hallottam már olyan anyukáról, aki szinte együtt tanulta a gyermekeivel – nyilván nagy erőbedobást követelt ez tőle, de megtette -, és aztán jelentkezett angol szakra egy főiskolán. Az egészen picik esetében nem szükséges a nyelv minden fordulatát ismerni, és rengeteg forrás áll a szülők rendelkezésére, ami segítheti őket a nyelvátadásban. Az anyanyelvünket sem egyetlen embertől sajátítjuk el, ha mi magunk nem ismerjük jól az adott idegen nyelvet, keressük azokat a lehetőségeket, helyzeteket, amelyekben a gyermekünk találkozhat vele. Az alapozásban az is sokat jelent, ha csak passzívan jelen van a család mindennapi életében a nyelv (például idegennyelvű mesék, zene vagy könyvek formájában). A legfontosabb az, hogy lássa, érezze a gyermek, hogy nekünk is fontos a nyelv, mi is lelkesedünk érte.

Az angol nyelv mellett melyik idegen nyelvet vagy nyelveket tartod fontosnak? Melyiket szeretnéd, hogy gyermekeid tanulják?
Nincs konkrét preferenciám, én németül tudok még valamicskét, és az olasz is közel áll a szívemhez, de nem feltétlenül fogom ezeket erőltetni a gyerekeimnél. A sors majd eldönti, hogy mit sodor eléjük, és hagyni fogom, hogy ők válasszanak, ha lesz rá lehetőség.

A nyelvtanulás-nyelvelsajátítás során fontos a folytonosság. Hogyan tudod ezt a jövőben majd megvalósítani? Ha már iskolások lesznek a gyermekeid, akkor fognak az iskolában angolul tanulni, vagy inkább más nyelvet választotok? Olvasni és írni is Te szeretnéd őket megtanítani?
Az iskola kérdése nagyon aktuális most a lányom esetében. Nagyon úgy néz ki, hogy teljesen hagyományos iskolába fog járni, ahol negyediktől kezdődik csak a nyelvoktatás. Remélem, hogy addigra már angolul is folyamatosan fog olvasni (már most is nagyon érdeklődik az olvasás iránt, mindkét nyelven, magyarból kicsit előrébb jár, de angolból is felismer bizonyos szavakat). Szeretném ezt az érdeklődését kihasználni, és megtanítani neki az olvasást is, így majd önállóan is képes lesz bővíteni az ismereteit. Nem valószínű, hogy angolórákra fog járni, nem szeretném elvenni a kedvét azzal, hogy unatkozik az órákon, inkább majd más nyelvet választunk.

Ezzel az ajándékkal, a Kétnyelvű Gyerek magazin ingyen elérhető karácsonyi különszámával kívánok minden kedves olvasónak békés, boldog ünnepeket. Jövőre is várlak vissza!
Töltsd le (katt a Download linkre), nyomtasd, oszd meg, vidd hírét, ha tetszett!

Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult a magazin megszületéséhez!

Örömteli ünnepeket kívánok,
Annamari