A babakorban elkezdett idegen nyelvekkel való ismerkedés egyik előnyeként szokták felhozni, hogy az ilyen picik még képesek bármely nyelv hangjait megkülönböztetni egymástól (ez a képesség 8-10 hónapos korban eltűnik), így anyanyelvi akcentussal sajátíthatják el az adott nyelvet. (Ne ess kétségbe akkor sem, ha gyermeked már idősebb ennél, 6-7 éves korig még rugalmasak ilyen szempontból a gyerekek.) Ami viszont – szerintem – sokkal fontosabb ettől az érvtől, az az, hogy a korai kezdés miatt a gyermeknek természetessé válik az, hogy egy másik nyelv is jelen van az életében. 2-3 éves kortól már sokkal nehezebben fogadják el a kicsik, ha otthon anya vagy apa másik nyelven (is) játszik velük, vagy nem magyarul nézik a tévében a mesét. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen küldetés később bevezetni az otthoni játékba egy másik nyelvet, csak előfordulhat, hogy akadályokba ütközünk.

Én a nagyobbikommal akkor kezdtem, amikor 6 hónapos volt. Ekkor még nagyon bátortalan voltam (a mai helyzethez viszonyítva), csak dalokat, mondókákat hallgattunk, amelyeket aztán este a lefekvésnél énekeltem neki. (Sosem felejtem, milyen édes volt, amikor még beszélni nem tudó, de már babajelelő manócskaként a “Csíp-csíp csóka” mondóka összecsippentett kezekkel végzett fel-le mozdulatával jelezte, hogy énekeljek – ez volt számára a nem hivatalos “ének” jel.) Olyan másfél éves lehetett, amikor sokkal nagyobb teret nyert az életében az angol. A fiammal már teljesen másképp történt a nyelv bevezetése. Sőt, talán nem is megfelelő ez a “bevezetés” szó, hiszen ő már a pocakban is hallhatta, hogy a nővérével angolul beszéltünk, játszottunk, énekeltünk, és szinte a 0. pillanattól jelen van az életében az angol. Vele már pici korától játszottunk babáknak való játékokat.

Hogy fogj hozzá? Semmiképp ne a napnak abban a szakában, amikor a pici éhes vagy fáradt. Válassz olyan időszakot, amikor nyugodt, vidám, kipihent. Nem kell, hogy ezek az angol játékos percek hosszúak legyenek az elején (játszhattok például a pelenkázás után vagy fürdetéskor). Figyelj mindig a baba jelzéseire, és ha fárad, vagy mást szeretne, akkor ne erőltesd a játékot. Tedd rendszeressé ezeket az alkalmakat. Beszélj lassan a babához, ismételd el legalább kétszer a dalokat, mondókákat. Csempéssz nevetést a játékokba mindig!

Milyen játékokat játszhattok? Nem kell bonyolult dolgokra gondolnod. Néhány példa (egészen piciknek valók, de alakíthatsz rajtuk, illetve használhatod nagyobbakkal is):

1. Finoman érintsd, simogasd meg a baba különböző testrészeit, és nevezd meg ezeket. Egy mondóka ehhez (ki is bővítheted, az elsőhöz hasonlót találsz a Play Alongban is):

These are baby’s fingers,
These are baby’s toes,
This is baby’s bellybutton,
Round and round it goes.

Cheek, chin, cheek, chin, cheek, chin, NOSE,
Cheek, chin, cheek, chin, cheek, chin, TOES,
Cheek, chin, cheek, chin – up baby goes!

2. Ringasd a babát a karodban ide-oda, és énekelj neki:

Hush-a-bye baby, on the tree top,
When the wind blows , the cradle will rock,
When the bough breaks, the cradle will fall,
And down will come baby, cradle, and all.

3. A pelenkázó vagy a kiságy fölé különböző kisebb tárgyakat lógathatsz egy kötélre. Nevezd meg, mit lát a baba (mi a tárgy neve, milyen színű, mintájú stb.).
4. Játsszatok valamilyen apró plüssjátékkal bújócskát, mondd hozzá ezt a mondókát:

Where’s your bear?
Over there.
Now, where’s bear?
Look, he’s there.
Good night, bear.
Go to sleep
In baby’s chair.

Hamarosan folytatjuk!

Ez az egy hónap azonban jó lehetőség lehet arra is, hogy – a közhelyekkel szakítva – érdekes tevékenységek, játékok kapcsán más népekkel, kultúrákkal ismertessük meg gyermekünk. Ebben a bejegyzésben ilyen ötleteket gyűjtöttem, remélem, találsz kedvetekre valót!

• Barangoljatok virtuálisan a mérkőzéseknek otthont adó Dél-Afrikában. Az ország lakói kulturális sokszínűségük révén méltán kapták a “szivárvány nemzet” nevet.
• Ezen az oldalon a foci és a világbajnokságok történetével ismerkedhettek meg, és olvashattok érdekességeket angolul. Tudtad, hogy a foci az ősi Kínából ered?
• Itt egy könnyen elkészíthető, különleges táblácskát találtok, amit a kedvenc csapatotok színeivel díszíthettek. (Természetesen a művelet közben használjátok azt a nyelvet, amit gyakorolni szeretnétek.)
• Tanuljátok meg, hogy kell játszani a mankalát (ami egy afrikai eredetű játék, és segít a számolást is megtanulni a gyerekeknek). Magyar nyelvű játékleírást itt találsz, vagy nézd meg az alábbi videót (angol)

• Ezen az oldalon nyomtatható lapokon minden csapathoz kapcsolódóan megtaláljátok a mezeik színének, elrendezésének leírását, ezeknek az utasításoknak követése szintén jó nyelvgyakorlás lehet.
• Erről az oldalról megint nyomtathattok, a résztvevő országok zászlóit színezhetitek ki (mindegyik egy kis könyvjelzőn található).

Ha pedig meguntátok a közös játékot, nézzétek meg a VB hivatalos dalát, melyet a többnyelvű Shakira énekel (spanyolul, angolul, portugálul és olaszul beszél).

Ebben a bejegyzésben arra szeretnélek biztatni, hogy mielőtt belevágnál, gondolj át néhány dolgot – ezek segítenek majd sokkal tisztábban látni ezen az úton.

Önismereti kérdések

Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek ezek a nyelvtanulás-nyelvátadás kapcsán, de nagyon fontos, hogy tudd, te magad hányadán állsz a nyelvekkel. Gondolj vissza, te hogyan tanultad a nyelvet, kudarcok vagy sikerek kapcsolódnak-e hozzá, mi az, amiért szeretnéd, hogy gyermeked is beszéljen nyelveket, miért szeretnéd átadni neki a nyelvet. Miért fontos neked, hogy ő még gyerekként elkezdje tanulni? Meghatározó, hogy a te tudásod milyen szinten van (pl. abban, hogy milyen külső segítséget vegyél igénybe).

Mik a céljaid?

Mielőtt belevágsz, át kell gondolnod azt is, hogy hová, milyen szintre szeretnéd eljuttatni gyermeked. Mi az a minimum és maximum, amit szeretnél, hogy elérjen, és legfőképp, ami reális? Életbevágó, hogy ne legyenek túlzott elvárásaid, mert ez negatívan hathat ki az egész folyamatra. Időről időre át kell gondolnod ezt, annak tükrében, ahová addig eljutottatok. Vizsgáld felül rendszeresen, hogy mennyire tartható az, amit elképzeltél, és mit kell változtatnod ahhoz, hogy valósággá váljon a célod! (Ha például azt szeretnéd, hogy magas szinten beszélje gyermeked a nyelvet, akkor nem elég heti egy fél órás foglalkozás.)

Mennyire vagy kitartó?

A játékos otthoni tanulásba akkor érdemes belevágnotok, ha hosszú távon biztosítani tudod gyermekednek a nyelvvel való érintkezést. Gondold át, mennyire tudod a hétköznapokban segíteni őt a céljaid függvényében! Vedd figyelembe, hogy (nyelvtudásod tekintetbe véve) esetleg arra is szükség lehet, hogy te magad fejlődj, tanulj, utánanézz dolgoknak, ami szintén időt igényel! Gondold át, mi történik akkor, ha esetleg közbejön valami, és egy ideig nem tudod biztosítani neki azt, amit addig igen, vagy ha épp hullámvölgybe kerülsz – mert ilyen is előfordulhat. A tanulás mozgatórugója a motiváció, így fontos az is, hogy hosszú távon mennyire tudod motiválni gyermeked, úgy, hogy közben te is motivált maradj.

A következő bejegyzésig kellemes gondolkodást kívánok, ha pedig még olvasni szeretnél erről a témáról, a Magazinban egy hosszabb cikket is írtam erről Segítsd-e gyermeked a nyelvtanulásban? címmel »

Nyelvtanulás a főzés segítségével? Igen! Először arról olvashatsz a kétoldalas cikkben, hogy miért (a főzés kiváló alkalom a “többdimenziós” tanulásra), aztán pedig konkrét ötleteket kaphatsz a “hogyan”-ra is. Az enyémek nagyon szeretik, amikor együtt munkálkodunk a konyhában, próbáljátok ki ti is!

Fehér Judit, a magazin egyik társszerzője arról beszélt ebben a kétoldalas interjúban, hogyan nevelte fiát a magyar nyelv mellett angolul is. Kristóf ma már 22 éves – hová jutottak el együtt a nyelv birodalmában? A cikkben elolvashatod!

A gyerekek sokszor szólnak olyat, ami mosolyra fakaszt bennünket, szülőket – hát még, ha egy kétnyelvű gyerek szájából hangzanak el ilyen mondatok! Ezekből is olvashatsz egy válogatást a magazinban. (Sőt, várjuk a ti aranyköpéseiteket is,  meghosszabbítjuk a pályázatot június 30-ig, amelyen fél éves előfizetést lehet nyerni!)

Ezeken kívül olvashatsz még az apák napjáról , a többnyelvű agyról, könyvekről, amelyekkel a színek világában kalandozhattok angolul, táborokról, érdekes és a nyelvtanulásban hasznosítható weboldalakról, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A próbaszámot jövő héten postázzuk!

Hogy tetszik?

Itt találsz a magazinról és a hozzá tartozó sok-sok bónuszról bővebb információt »

Ma pedig újra elérkezett ez a nap, május 20. Mi pedig a háttérben lázasan készültünk – talán észre is vetted, hogy mostanában kicsit csendben voltam itt a blogon. Hát ezért!

Különleges módon ünneplünk most, mert valami olyat mutatok neked, ami még nem volt.

Gyere és nézd meg, nagy szeretettel állítottuk össze »

A következő napokban részletesen is megismerheted!

Ugye ünnepelhetünk együtt?

Köszönöm, ha csatlakozol hozzánk!

Ehhez képest a mi életünk viszonylag egyszerűnek mondható. Végül is nem kell mást tenni, mint naponta “elővenni” az angolt is. Nem mindig gondolom ezt mégsem egyszerűnek. Mert a mindennapok problémái könnyen eltolják más, pillanatnyilag fontosabbnak érzett dolgok felé a hangsúlyt. Ha emellé még betársul majd az iskolába járás, duplán lesz nehéz dolgunk.

Mi hajt előre mégis? A kicsik lelkesedése. Hogy most már Dani is úgy jön oda, hogy azt mondja: “Let’s talk in English” (bár ebből még leginkább az “English”, amit tisztán értek ). Eszter újra meg újra kibukkanó büszkesége. lelkesedése (“Anya, az oviban egyik gyerek sem tud angolul beszélni, de én igen!”) – az óvónénik pedig örömmel újságolták a minap, hogy már őket is tanítja angolra.

Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy belevágtunk. Valahogy megoldjuk majd, hogy mindig legyen idő a nyelvre, és prioritást élvez, hogy játsszunk, olvassunk, beszélgessünk angolul.

Téged mi lendít át a hétköznapok nehézségein? Mi tartja benned a lelket?

A Funnybones nagyon sokrétű (legalább annyira, mint Carle The Very Hungry Caterpillar-je), és kiválóan használható a nyelvtanításban. Két kedves csontvázról szól (nem, egyáltalán nem tűnnek rémisztőnek), akik a kutyájukkal együtt egy pincében laknak, és éjjel útra kelnek, hogy megijesszenek valakit – csakhogy nem találnak senkit az utcákon, mivel mindenki alszik.

A mesében sok ismétlődő szerkezet van (első pont a nyelvtanulás kapcsán). A kezdés és befejezés keretes, a szerző ezt a klasszikus mondókát dolgozta át:

In a dark, dark wood there was a dark, dark house;
And in the dark, dark house there was a dark, dark room;
And in the dark, dark room there was a dark, dark cupboard;
And in the dark, dark cupboard there was a dark, dark shelf;
And on the dark, dark shelf there was a dark, dark box;
And in the dark, dark box there was a….ghost!

A könyvben található átdolgozott verzió (de ez az eredeti is) kreatív gyerekrajzok tárgya is lehet.

A könyv szövegében a sok ismétlés között olyan hasznos szerkezeteket találunk, mint “Good idea!”, “Let’s…” “What shall we do?” A mese múlt időben játszódik. (Újabb pontok a nyelvtanulás kapcsán.)

Amikor a mesében kutyus szétesik, a két csontváz megpróbálja összerakni a csontjait. Ekkor egy dalra zendítenek, amely kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekek megtanulják vagy kibővítsék, esetleg átismételjék a testrészek nevét (ismét pont a nyelvtanulás érdekében). Ez a dal a Dem Bones vagy Dry Bones, eredetileg egy spirituálé, itt meg tudod hallgatni a feldolgozását és a szöveget is megtalálod. (A mesében egyébként helyesen használják a dalban a szenvedő szerkezetet a csontvázak. )

A dalt a Wiggles is feldolgozta:

A dalhoz kapcsolódóan készíthettek egy csontvázat, mozgatható végtagokkal, papírból vagy más anyagból. Ez itt száraztésztából készült, ez a másik papírból vagy polifoam alkatrészekből, amelyeket cérna rögzít, ennél a harmadik csontváznál karton lehet az alapanyag, a részeket pedig miltonkapocs rögzíti. Ez lesz a következő projektünk.

A csontváz állatok az állatkertben pedig arra adnak lehetőséget, hogy újabb állatneveket tanulhassanak meg a kicsik (megint csak pont a könyvnek).

Végül a videó, amelyen a Funnybones-t meséljük:

Ez a téma egyébként felmerült a nemrég megtartott Kétnyelvű Gyerek találkozón is, ahol hasonló félelmekről számolt be valaki: aggódott, hogy nem énekel elég jól, nincs jó hangja.

Én pedig erre azt mondom: a gyermekednek a te hangod a legszebb! Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy nincs, vagy nem elég jó, vagy épp hamisan énekelsz. Gondolj bele (ha anyuka vagy), a baba abból a kilenc hónapból, amit a pocakodban tölt, az utolsó háromban már tisztán hallja a hangodat, akár beszélsz, akár énekelsz (sőt, még hangosabban, mint az a személy, akihez épp szólsz). Apukák se csüggedjenek, ha nem is a pocakban, de megszületésük után pár héttel a picik már az ő hangjukat is meg tudják különböztetni.

Mit adhat a babának, majd a növekvő gyermekednek a hangod? Biztonságot, megnyugvást, rengeteg örömöt, játékot, szórakozást… Vétek lenne kihagyni az éneklést, mondókázást az életéből!

Szerencsére bennem soha nem merült fel ez a gondolat, soha nem aggódtam azon, hogy vajon elég jó-e a hangom (pedig annyira nem szuper, de a néptánc megtanított arra, hogy használjam, és ne foglalkozzam ezzel). Megértem azt is, hogy van, akinek gondot jelenthet ez. De tedd mérlegre az érveket és ellenérveket (ellenérveket? vannak ilyenek? ), és döntsd el, mi a fontosabb. A babád nem arra fog figyelni, vajon hamisan énekelsz-e, vagy olyan-e a hangod, mint Oláh Ibolyáé. Neki nem is az kell, hogy úgy énekelj, ahogy a torkodon kifér, beéri halk dúdolással is.

Ha pedig még mindig benned van a félsz, próbáld ki, hogy előbb CD-k segítségével “bebiztosítod magad”, aztán fokozatosan hagyd el ezt a mankót. Legyen szó bármilyen nyelvről, a mondókák, dalok sokszor többet adnak attól, amit egy CD-ről vagy rádióból hallgatott zenei anyag adhat. Mert ha te énekelsz a gyermeknek, látja a arcmimikád, a gesztusaid, a szemed, éneklés közben játszhattok, mókázhattok – és így a nyelvet is sokkal könnyebben sajátítja el (arról nem is beszélve, hogy ilyen játékokkal a jó szülő-gyerek kapcsolathoz is hozzájárulsz).

Visszakanyarodva ahhoz a bizonyos felméréshez: a szülők ötöde nem tudta népszerű mondókák második sorát elmondani. Te tudod folytatni ezt: “Baa-baa black sheep…”, vagy épp ezt: “Csíp, csíp, csóka…”? Remélem, igen!

Némettanár vagyok, azt szeretném, ha a gyerekeim számára magyar anyanyelvük után a német lenne a második nyelv. (Ha minden jól megy, angolt majd az iskolában tanulnak – ha délutánonként együtt is angolozunk, remélem, végre én is jobban elmélyülök majd ebben a nyelvben is. )

A kisgyerekek korai némettanításához szerintem nagyjából ugyanazt kell tennie egy szülőnek, mintha angolul tanítaná a csemetéjét otthon: énekelni, mesélni, játszani az idegen nyelven.

Van mégis egy nagy különbség: nekünk németeseknek sokkal nehezebb jó anyagokhoz jutnunk.

Mi a nagyobbik gyerekemmel eleinte ajándékba kapott könyveket nézegettünk, később vásároltam is könyvet, CD-t, ha véletlenül találtam valami jót a boltban, vagy hosszas keresgélés után az interneten.

De rendszeresen jó anyagokat találni nem is olyan könnyű. Új ötleteket még nehezebb.

Irigylem az angolosokat, hiszen az angol nyelv körülvesz bennünket. Halljuk, ha zene szól a rádióban, látjuk feliratok formájában az utcán, üzletek neveiben, termékek dobozain, étlapon, sok kifejezést már magyarul is használunk… Amerikaiak a mesefilmek, a divatos kamaszoknak szóló sorozatok, ezeket szinte magától értetődő eredeti nyelven nézni…

Ha a német nyelvvel szeretnénk körbevenni a gyerekeinket, azért meg kell dolgoznunk. Kiutazhatunk Ausztriába síelni vagy kirándulni (végre egy pont ide: egy anyanyelvi ország a szomszédban ) , beszerezhetünk német nyelvű mesekönyveket, – filmeket és dalos CD-ket…

Saját gyerekeinket otthon tanítva megvan az a helyzeti előnyünk az intézményben tanító óvónőkhöz, tanárokhoz képest, hogy csak egy-két-három (négy-öt? ) gyerekhez kell alkalmazkodnunk. Így könnyebb dolgunk van, ha olyan tanulási formákat és eszközöket keresünk, amit a nebuló szeretni fog.

Az én lányom most négy éves, szereti a meséket, a dalokat és a memóriajátékokat. Ezért aztán mi meséket olvasunk, dalokat hallgatunk és énekelünk, azon kívül memóriázunk németül. Szorgalmasan keresgélek újabb és újabb anyagok után az interneten, ha pedig végképp nem találok, saját kezűleg is hozzálátok a játékgyártáshoz. Ennek köszönhetően van olyan memóriajátékunk, amely kifejezetten a mi szókincsünkre épül: az általunk már ismert mesékben és dalokban szereplő állatok és eledelek bukkannak fel itt újra. http://gyereknemet.blog.hu/2010/03/03/allatos_memoriajatek

A kisfiam még nincs másfél éves, de már vannak kedvenc német dalai, amiket felismer, amikor szól a CD. Ezekre bőszen mutogatni és táncolni kezd. Ő ugyanis nagyon muzikális és imád mozogni. Hármunk közös kedvence a “Brüderchen, komm, tanz mit mir”:

aminél a szöveg alapján adja magát a koreográfia. Már elkezdtem gyűjteni további német nyelvű mozgásos dalokat, hiszen nyilvánvaló, hogy a fiamnak ezek lesznek a kedvencei. De már nekem is vannak kedvenceim , jelenleg például ez:

Régebben rajzoltam is a lányomnak a “Punkt, Punkt, Komma, Strich” mondóka szövegére, most, hogy így belegondolok, jut eszembe, hogy nemrég találtam az interneten egy jó kis könyvet a színekről. A címe: “Alle meine Farben” – itt lenne az ideje, hogy kinyomtassam, és  színezzünk is németül!