Nyelvtanulás a főzés segítségével? Igen! Először arról olvashatsz a kétoldalas cikkben, hogy miért (a főzés kiváló alkalom a “többdimenziós” tanulásra), aztán pedig konkrét ötleteket kaphatsz a “hogyan”-ra is. Az enyémek nagyon szeretik, amikor együtt munkálkodunk a konyhában, próbáljátok ki ti is!

Fehér Judit, a magazin egyik társszerzője arról beszélt ebben a kétoldalas interjúban, hogyan nevelte fiát a magyar nyelv mellett angolul is. Kristóf ma már 22 éves – hová jutottak el együtt a nyelv birodalmában? A cikkben elolvashatod!

A gyerekek sokszor szólnak olyat, ami mosolyra fakaszt bennünket, szülőket – hát még, ha egy kétnyelvű gyerek szájából hangzanak el ilyen mondatok! Ezekből is olvashatsz egy válogatást a magazinban. (Sőt, várjuk a ti aranyköpéseiteket is,  meghosszabbítjuk a pályázatot június 30-ig, amelyen fél éves előfizetést lehet nyerni!)

Ezeken kívül olvashatsz még az apák napjáról , a többnyelvű agyról, könyvekről, amelyekkel a színek világában kalandozhattok angolul, táborokról, érdekes és a nyelvtanulásban hasznosítható weboldalakról, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A próbaszámot jövő héten postázzuk!

Hogy tetszik?

Itt találsz a magazinról és a hozzá tartozó sok-sok bónuszról bővebb információt »

Ma pedig újra elérkezett ez a nap, május 20. Mi pedig a háttérben lázasan készültünk – talán észre is vetted, hogy mostanában kicsit csendben voltam itt a blogon. Hát ezért!

Különleges módon ünneplünk most, mert valami olyat mutatok neked, ami még nem volt.

Gyere és nézd meg, nagy szeretettel állítottuk össze »

A következő napokban részletesen is megismerheted!

Ugye ünnepelhetünk együtt?

Köszönöm, ha csatlakozol hozzánk!

Ehhez képest a mi életünk viszonylag egyszerűnek mondható. Végül is nem kell mást tenni, mint naponta “elővenni” az angolt is. Nem mindig gondolom ezt mégsem egyszerűnek. Mert a mindennapok problémái könnyen eltolják más, pillanatnyilag fontosabbnak érzett dolgok felé a hangsúlyt. Ha emellé még betársul majd az iskolába járás, duplán lesz nehéz dolgunk.

Mi hajt előre mégis? A kicsik lelkesedése. Hogy most már Dani is úgy jön oda, hogy azt mondja: “Let’s talk in English” (bár ebből még leginkább az “English”, amit tisztán értek ). Eszter újra meg újra kibukkanó büszkesége. lelkesedése (“Anya, az oviban egyik gyerek sem tud angolul beszélni, de én igen!”) – az óvónénik pedig örömmel újságolták a minap, hogy már őket is tanítja angolra.

Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy belevágtunk. Valahogy megoldjuk majd, hogy mindig legyen idő a nyelvre, és prioritást élvez, hogy játsszunk, olvassunk, beszélgessünk angolul.

Téged mi lendít át a hétköznapok nehézségein? Mi tartja benned a lelket?

Amíg csak egy gyermek van a családban, övé minden figyelmed. Könnyebb a dolgod (és nem csak a nyelvátadást illetően). Következetesebb lehetsz a rendszert illetően, és jobban irányításod alatt tarthatod a kommunikációt. Amikor a kistesó megérkezik, már kevesebbet tudsz figyelni rájuk, azaz csökken az az idő, amit külön-külön a gyerekekre fordíthatsz. Elképzelhető az is, hogy át kell gondolnod azt is, hogyan használjátok a nyelveket otthon (mert például a nagyobb oviba kerül, és lecsökken az idő, amit a nyelvátadásra fordíthattok, vagy mert a kicsinek is szeretnéd biztosítani azt, amin a nagyobb már keresztülment).

Segíthetnek-e a testvérek egymásnak egy második nyelv elsajátításában, vagy inkább hátráltatják egymást?

Nos, történhet így is, úgy is.

• A testvér(ek) jelenthetnek hidat a második nyelvhez: használhatják a második nyelvet a kisebbel történő kommunikációban, nyújthatnak a szülő mellett második mintát, ezzel is támogatva a kicsit a nyelvelsajátításban. Előfordulhat olyan szituáció, hogy a nagyobb fordít a kicsinek, vagy épp a nagyobbat segíti a nyelvtanulásban, hogy a kisebbel a második nyelven kommunikálsz.
• A testvér(ek) jelenléte jelenthet akadályt is: nagyon gyakran előfordul (főleg, ha már a nagyobb közösségbe kerül), hogy a domináns nyelv kerül előtérbe a testvérek közötti kommunikációban – ezt kutatásokkal is alátámasztották. Felmerülhet bennünk az a kérdés is, hogy mennyire tökéletes az a minta, amit a nagytesó nyújt, aki még maga sem használja tökéletesen a második nyelvet.

Szerencsére az, hogy a testvérek az egymás közötti kommunikációban a domináns nyelvet (a környezet nyelvét) használják, még nem jelenti azt, hogy a második nyelvből megszerzett tudásuk elillan. Kérdés az, hogy nekünk szülőknek mennyire lehet, illetve kell-e, szabad-e arra hatni, hogy egymás között melyik nyelvet használják.

Az, hogy ki milyen nyelven beszél a mindennapi életben, elsősorban személyes választás, intim dolog. Kisebb korban leginkább azzal segíthetünk, hogy minél több olyan szórakoztató tevékenységet nyújtunk gyerekeinknek, amely a második/kisebbségi nyelven történik. A nagyobbakat már meg lehet próbálni észérvekkel meggyőzni, megbeszélni velük, miért fontos nekünk (vagy lehet nekik fontos), hogy megtanulják és használják a második nyelvet.

Szerencsére nálunk még inkább hidat jelent a kisebb életében a nagytesó jelenléte ebből a szempontból. Esztert sokszor kapom azon, hogy angolul beszél Danihoz (sőt, sokszor játszik egyedül is angolul – fennhangon beszél, szerepjátékozik, képes a két mutatóujjából is szereplőket életre kelteni). Oviba csak délelőtt megy (ha nem tartja itthon valamilyen betegség), így a délutánokat, estéket az angolnak tudjuk szentelni. Nagy változást akkor tartok elképzelhetőnek, ha iskolába kerül, akkor mindenképp át kell majd gondolnom, hogyan tovább. Addig pedig építkezünk és az eredményekből erőt gyűjtünk a jövőhöz.

Nálatok hogy alakul a testvér-kérdés a kétnyelvűség terén?

A riportban szó esik a szülők motivációjáról, arról, hogy hogy segített az eszperantó ismerete más nyelvek tanulásában, és milyen más előnyhöz juttatta a nyelvtudás a gyerekeket, illetve arról is, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a kétnyelvűség kapcsán. (Megmosolyogtatott, amikor arról olvastam, hogy már a nagyszülők is értik a nyelvet – nálunk is alakul a nagyi angoltudása! )

Itt találod a cikket, ha pedig elolvastad, gyere vissza és írd meg egy hozzászólásban, mit gondolsz!

(Zsuzsa, köszi, hogy felhívtad a cikkre a figyelmem! )

A University of British Columbia és az Organization for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kutatásában újszülött babák két csoportját vizsgálták: angol egynyelvű babákét (akiknek anyukája csak angolul beszélt a terhesség alatt) és tagalog-angol kétnyelvű babákét (akiknek anyukája mindkét nyelvet használta a terhesség alatt).  A vizsgálatban a babák szopóreflexét vették alapul, amelynek méréséhez egy különleges cumit használnak. Ha a babákat jobban érdekli valamilyen inger, akkor nagyobb tempóban szívják a cumit.

A vizsgálat első részében a babák 10 percen keresztül angol és tagalog nyelvű beszédet hallgattak felváltva. Az egynyelvű babák – nem meglepő módon – az angolt részesítették előnyben. A kétnyelvű babák érdekfeszítőnek találták a tagalogot és az angolt egyaránt. A babák tehát már az anyaméhben “készülnek” arra, hogy kétnyelvűekké váljanak.

Két nyelv elsajátításához az is szükséges, hogy meg tudják különböztetni ezeket egymástól. A kutatók kíváncsiak voltak, vajon a kétnyelvű újszülött babák képesek-e erre. A vizsgálat második részében a babák addig hallgattak az egyik nyelven beszédet, amíg meg nem unták. Ezután vagy a másik nyelven hallhattak mondatokat, vagy pedig ugyanazon a nyelven, de egy másik személytől. Ez utóbbi esetben nem jöttek lázba, viszont amikor a másik nyelvet hallhatták, gyorsabban cumiztak.

Az eredmények tehát azt mutatják, hogy az egynyelvű és a kétnyelvű babák is képesek különbséget tenni a nyelvek között, amely a kétnyelvű babákat abban is segíti, hogy ne keletkezzen bennük zavar a nyelvekkel kapcsolatban.

A kutatás eredménye azt sugallja, hogy a kétnyelvűség mélyebben gyökerezik, mint azt gondoltuk, és már a méhen belüli léthez is köze van.

Az, hogy a gyermek visszautasítja a nyelvet, illetve csak domináns nyelvet hajlandó használni, a kétnyelvűség minden színterén előfordulhat. Lehet átmeneti és – rosszabb esetben – tartós.

Egy anyuka arról írt e-mailben, hogy angol-magyar oviba járó gyermeke és társai magyarul reagálnak akkor is, ha angolul beszélnek hozzájuk.  Előfordulhat természetes kétnyelvű családokban is, és mi, a választott kétnyelvűséget alkalmazók  is számíthatunk rá, hogy szembe kell néznünk ezzel a problémával.

A kicsik, ahogy nőnek, egyre okosabbak lesznek, és ahogy egyre jobban megismernek bennünket, szülőket, rájönnek arra, is, hogyan tudják kijátszani a szabályokat. Természetes az is, hogy a könnyebb utat választják: ha tudják, hogy a szülő/nevelő megérti a domináns nyelvet, miért használnák a másodikat/kisebbségit?

Előfordulhat ez a visszautasítás bizonyos szituációkban is. Velünk történt meg régebben, hogy a lányomat a rokonok kérdezgették: “Hogy van az ajtó angolul? És a …?” Ő pedig, bár ismerte ezeket a szavakat, nem válaszolt. Teljesen érthető okokból: egyrészt produkáltatták, másrészt miért válaszolt volna angolul, ha magyarul szóltak hozzá? (Én, aki általában “célszemély” az angol tekintetében, nem voltam jelen.)

Elutasítás előfordulhat akkor is, ha a gyermek már nagyobb. Egy kedves ismerős (Jozef Pallay), akivel a Pszicholingvisztikai Nyári Egyetemen találkoztam, szlovák-magyar-német nyelveken nevelte családjában két lányát. Szlovákiában élnek, felesége magyarul, ő pedig a választott kétnyelvűség elvei szerint németül beszélt a gyermeikehez (feleségével egymás között szlovákul kommunikálnak). A nagyobb lánya 13 évesen Ausztriába került középiskolába, és ezzel egyidőben fokozatosan elhagyta az apjával való német kommunikációt. Jozef így a kisebbik lányával alkalmazta tovább a németet.

Mit tehetsz, ha előáll egy ilyen helyzet?

1. Számíts rá. Tudd, hogy milyen technikákat, illetve hosszútávú stratégiát alkalmazhatsz ebben az esetben, illetve ennek elkerülésére. (Egy tipp egy korábbi bejegyzésben)
2. Légy tisztában azzal, hogy elegendő motivációval kell rendelkeznie a gyermeknek, hogy használja a nyelvet (erre nincsenek általános szabályok, a gyermek egyénisége, személyisége nagyban meghatározó). Számít az is, mikor kezdtétek a kétnyelvűséget alkalmazni (születéskor? később?).
3. Ha bekövetkezik ez az eset (vagy már most megelőzésképp), gondold át, elegendő hatás éri-e a gyermeket a második nyelven (különösen, ha már közösségbe – óvodába, iskolába – kerül, és megnő a domináns nyelv szerepe az életében).
4. Légy kitartó. Elképzelhető, hogy néhány napig, de az is, hogy hosszabb ideig tart a visszautasítás. Ragaszkodj a nyelvhasználathoz, a részedről mindenképp. Gondolkodj azon, milyen új hatás mozdíthatná ki a holtpontról gyermeked (egy új mese? egy külföldi út? egy új tevékenység, amelyhez a második nyelv kapcsolódik?)
5. Koncentrálj az eredményekre, és erősítsd ezt gyermekedben.
6. Nagyobbakkal meg is lehet ezt a kérdést beszélni, játékos szabályokat felállítani a nyelvhasználattal kapcsolatban (“amilyen nyelven kérdeztek, olyan nyelven válaszolj”). Ha a humort alkalmazod, biztos szívesebben betartják a gyerekek ezeket.

Tudd, hogy amit csinálsz, az értékes, és tudasd gyermekeddel is, ha már elég nagy hozzá, hogy megértse. Ne felejtsd el viszont, hogy a nyelv használata nagyon személyes dolog. Hisz te magad döntöttél arról, hogy hogyan használjátok egymás között a nyelveket – lehet, hogy eljön az idő, amikor gyermeked maga szeretne dönteni ugyanerről.