Ez a videó többet láttat, mint a szavak (angol, ha nem beszéled-érted ezt a nyelvet, olvasd lejjebb a szöveget):

Dick Hoyt és fia, Rick minden maratonon, duatlonon és triatlonon közösen indul el, és egyszerre érnek célba. Pedig a fiú nem tud sem járni, sem beszélni…

Egy középkorú férfi fut az országúton, maga előtt kerekes székben tolva egy fogyatékossággal élő, sugárzó arcú fiút. Ugyanez a férfi egy csónakban vonszolja magával a srácot, majd a partra érve ölbe kapja, egy kerekesszékkel összeépített biciklire ülteti, aztán mögé pattan, és pedálozni kezd. Aztán újabb és újabb képsorok jönnek és lényegében csak a táj változik: az apa rendületlenül fut, biciklizik és úszik, a fia tehetetlen kis teste pedig csak úgy suhan vele…

A történet 1962-ben kezdődött. A massachusettsi Hoyt család fiúgyermeke, Rick, születésénél komplikációk léptek fel: a köldökzsinór a baba nyaka köré tekeredett, az agya így nem jutott oxigénhez, aminek CP (cerebral palsy), azaz agyi bénulás lett a következménye.

Amikor a fiú kilenc hónapos volt, az orvosok közölték a szülőkkel, Judyval és Dickkel, hogy a gyermekük nem lesz képes járni és beszélni, egész életét vegetálva fogja leélni. Azt tanácsolták nekik, hogy adják fogyatékosok számára fenntartott intézetbe. Hoyték azonban nem fogadták meg a kegyetlen orvosi tanácsot, nem voltak hajlandók fiukat nyomorékként kezelni, és saját életük megkönnyítése érdekében csak úgy lepasszolni.

Észrevették, hogy a kisfiú követi a tekintetével a mozgást, odafigyel a beszédre, évek kitartó munkájával pedig elérték többek között azt is, hogy egészséges gyerekek közé járhasson iskolába. Amikor Rick tizenegy éves lett, a szülők a Tufts Egyetem szakembereitől kértek segítséget, hogy valamilyen módon lehetővé tegyék, hogy fiú érdemben kommunikálni tudjon a külvilággal. Az egyetemen elsőre elutasították a kérést, azt állítva, hogy lehetetlen, hiszen Rick agyában nem történik semmi. Dick azonban erre azt válaszolta: “Mondjanak neki egy viccet és figyeljék meg, hogy nevetni fog!”

Mondtak. És igen, a fiú nevetett.

Miután meggyőződtek arról, hogy Rick agya valóban mutat aktivitást, a mérnökök készítettek számára egy speciális számítógépet, melyet a fejének apró mozdulataival tud irányítani, és így képes leírni a gondolatait. Az első mondat, amit Rick a gép segítségével leírt, a következő volt: Go Bruins!, vagyis a Boston Bruins jéghoki-csapat biztatása.

1977-ben aztán, amikor Rick egyik osztálytársa megsérült egy balesetben és jótékonysági futóversenyt rendeztek a javára, a fiú kinyilvánította, hogy szeretne rajta részt venni. Dick pedig, aki saját bevallása szerint azelőtt soha nem futott még egy mérföldnél többet, úgy döntött, benevez a versenyre. Öt mérföldet futott a fiát tolókocsiban tolva. Ez a nap túlzás nélkül megváltoztatta Rick és Dick életét.

A verseny után Rick a számítógépe segítségével a következőt írta: “Apa, amikor futottunk, nem éreztem magam rokkantnak”. Dick ekkor elhatározta, hogy annyiszor adja meg fiának ezt az érzést, ahányszor csak tudja. Kemény edzésbe kezdett és két év múlva a Hoyt Team készen állt arra, hogy elinduljanak a Boston Maratonon. A verseny szervezői azonban nem engedték indulni őket, mert nem voltak besorolhatók sem egyéni futóként, sem pedig mozgássérült versenyzőként.

Dick és Rick ettől függetlenül is csatlakozott a mezőnyhöz és teljesítették a távot.

Minden évben.

1983-ban, egy másik maratoni futáson olyan előkelő időeredménnyel végeztek, hogy megkapták az engedélyt a Boston Marathonon való hivatalos induláshoz.

Egyszer aztán valaki feltette a kérdést Dicknek: Miért nem triatlon? Dick pedig, aki úszni addig még nem tanult meg, és hat éves kora óta biciklin sem ült, úgy döntött, miért is ne?!

Az azóta eltelt évtizedekben a Hoyt Team – többek között – 224 triatlont – ebből 6 Vasember-versenyt -, 20 duatlont, 65 maratont – ebből 25 Boston Maratont – teljesített. 1992-ben 45 nap alatt, futva illetve biciklizve átszelték az Egyesült Államokat, 3770 mérföldet megtéve.

Dick 2003-ban egy versenyen kisebb szívinfarktust kapott. Ekkor derült ki, hogy az egyik artériája 95 százalékban eltömődött. Az orvosok közölték vele, hogy ha nem sportolt volna ilyen keményen, valószínűleg már 15 éve halott lenne. Ilyen értelemben tehát apa és fia megmentették egymás életét.

Rick egy alkalommal a gépe segítségével úgy nyilatkozott: “Nem kétséges, az én apám az évszázad édesapja”.

Rick és Dick hazájukban hősnek számítanak. A Hoyt Team az évek során számos elismerésben és díjban részesült. Történetükről It’s Only A Mountain (Ez csak egy hegy) címmel könyv is megjelent (azóta ezt két másik is követte, a Rick története és a Devoted [Odaadó]), illetve több DVD-t is kiadtak.

A nevükkel fémjelzett alapítvány, a Hoyt Foundation immár tizenhat éve segíti a mozgáskorlátozott emberek elfogadtatását, oktatását, mindennapi életének megkönnyítését.

Nem mellékesen Rick a Bostoni Egyetemen diplomát szerzett és jelenleg is az intézmény dolgozója. A saját lakásában él Bostonban, ahol egy otthoni ápoló segíti őt a mindennapokban.

A Hoyt szülők már nyugdíjasok, a massachuettesi Holland városában élnek. Apa és fia a mai napig is indulnak sportversenyeken, illetve az Egyesült Államokat járva különféle rendezvényeken jelennek meg.

Egyszer megkérdezték Ricktől, hogy mi lenne az az ajándék, amit legszívesebben adna az édesapjának? Erre a fiú a következő választ adta: “Amit a legjobban szeretnék, az az, ha egyszer az apám beülne a székbe és én tolhatnám őt”.

(Köszönöm Papp Zoltánnak, akin keresztül eljutott hozzám ez a történet. Ő a borsa.hu-n olvasta.)

Nyelvtanulás a főzés segítségével? Igen! Először arról olvashatsz a kétoldalas cikkben, hogy miért (a főzés kiváló alkalom a “többdimenziós” tanulásra), aztán pedig konkrét ötleteket kaphatsz a “hogyan”-ra is. Az enyémek nagyon szeretik, amikor együtt munkálkodunk a konyhában, próbáljátok ki ti is!

Fehér Judit, a magazin egyik társszerzője arról beszélt ebben a kétoldalas interjúban, hogyan nevelte fiát a magyar nyelv mellett angolul is. Kristóf ma már 22 éves – hová jutottak el együtt a nyelv birodalmában? A cikkben elolvashatod!

A gyerekek sokszor szólnak olyat, ami mosolyra fakaszt bennünket, szülőket – hát még, ha egy kétnyelvű gyerek szájából hangzanak el ilyen mondatok! Ezekből is olvashatsz egy válogatást a magazinban. (Sőt, várjuk a ti aranyköpéseiteket is,  meghosszabbítjuk a pályázatot június 30-ig, amelyen fél éves előfizetést lehet nyerni!)

Ezeken kívül olvashatsz még az apák napjáról , a többnyelvű agyról, könyvekről, amelyekkel a színek világában kalandozhattok angolul, táborokról, érdekes és a nyelvtanulásban hasznosítható weboldalakról, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A próbaszámot jövő héten postázzuk!

Hogy tetszik?

Itt találsz a magazinról és a hozzá tartozó sok-sok bónuszról bővebb információt »

Természetesen a minőség ugyanolyan fontos számunkra is, mint a National Geographic számára, és reméljük, hogy minőségben a saját területünkön belül ugyanazt a szintet érjük el (azt gondolom, hogy a közreműködők névsora garancia lehet erre).

A Kétnyelvű Gyerek Magazin tagság azonban több mint egy magazin!

Hogy csak a legfontosabb különbséget emeljem ki: a magazin “csak” alapot ad ahhoz, hogy felépüljön egy olyan közösség, amelynek tagjai tapasztalatot cserélnek egymással, és segítő kezet nyújtanak vagy kaphatnak, ha problémába ütköznek. Ennek bimbói már eddig is jelen voltak a blogon, és ezt most egy magasabb szintre emeljük. Hogyan?

• Az alap előfizetési csomaghoz is jár annak lehetősége, hogy találkozókon vehetsz részt. Évi két találkozót biztosan szervezünk majd, ahol lesznek rövid előadások, különböző témákat vitatunk meg, meghívott vendégekkel beszélgetünk. Akik erre a csomagra fizetnek elő, ingyen vehetnek majd részt ezeken a találkozókon.
• Az értékesebb csomaghoz tartozik a találkozókon túl egy zártkörű fórumtagság is, ahol teljes mértékben kiteljesedhet ez a szülők közötti kapcsolatteremtés, tapasztalatcsere, beszélgetés, segítségnyújtás. Egy olyan különleges csapat tagja lehetsz, amelyet sehol máshol nem találsz meg.

A magazin tehát sokkal többet nyújt, mint egy havilap (ha a kedvezményre gondolok például, akkor az előfizetésed még ingyen is lehet – hisz az éves tagsági díjat megtakaríthatod a könyvvásárlás során). És pont azért, mert ezt több mint egy magazin, nem lehet majd az újságosoknál megvenni, hisz akkor hogyan nyújthatnánk hozzá azt a pluszt, amit így nyújthatunk?

Ha van kedved csatlakozni (remélem, igen! ), itt megteheted » » » (most még kedvezményes áron próbálhatod ki a magazint, júliustól a próba ára megemelkedik!)

Ma pedig újra elérkezett ez a nap, május 20. Mi pedig a háttérben lázasan készültünk – talán észre is vetted, hogy mostanában kicsit csendben voltam itt a blogon. Hát ezért!

Különleges módon ünneplünk most, mert valami olyat mutatok neked, ami még nem volt.

Gyere és nézd meg, nagy szeretettel állítottuk össze »

A következő napokban részletesen is megismerheted!

Ugye ünnepelhetünk együtt?

Köszönöm, ha csatlakozol hozzánk!

Itt a lehetőség, hogy megoszd másokkal, ha van ilyen történeted, vagy elhangzik gyermeked szájából egy-egy vicces mondat! Írd le bátran, nálunk megértő fülekre találsz, akik értékelni fogják!

Május 30-ig (*MEGHOSSZABBÍTOTTUK A HATÁRIDŐT!*) Június 30-ig várjuk a pályázatokat (ha történetet küldesz, legyen minimum fél, maximum egy A4 oldal terjedelmű)! A legjobb történeteket megjelentetjük, egy pályázó pedig nagy értékű nyereményben részesül – fél éves Kétnyelvű Gyerek magazin előfizetést nyerhetsz!

Ide küldheted e-mailben a pályázatod: info [kukac] ketnyelvugyerek.hu Az e-mail tárgy mezőjébe mindenképp írd be: “Van egy sztorid?” pályázat

És akkor bővebben arról, mi a Segítsüti:

27 gasztroblogger anyuka süt egy-egy tepsi süteményt, amiket árverésre bocsátanak, és a befolyó összegből a támogatók felé tételesen elszámolt tárgyadományok útján támogatást nyújtanak anyák napja alkalmából a kiválasztott szervezetnek. Idén két kórház – Budapesten a Péterfy, Miskolcon pedig a megyei – koraszülött osztályát támogatják.

Én is licitáltam az egyik sütire, amelynek neve chilis-csokis florentiner. (A receptjéhez katt a linkre.) Ez az, amit most megkósolhatsz (bár nem én nyertem, a készítője volt olyan kedves, hogy vigaszágon elkészíti). Ha szeretnéd magát az akciót támogatni, lehet majd 500 Ft-ért vásárolni segítsütis receptfüzetet, illetve a számlaszámukra is várják a további adományokat.

Ha tehát szeretnéd megkóstolni a sütit, várom a hozzászólásod itt lejjebb, április 11-én éjfélig. 12-én eredményhirdetés!

Élmény volt hallgatni benneteket. Nagyon örülök, hogy a puszta bemutatkozásból tapasztalatcsere lett. Jó volt látni a kialakuló kis csoportokat, a jegyzetelést. Végre arcokat kapcsolhatok régóta ismert nevekhez. Feltankoltam egy időre a lelkesedésetekből, abból a gyönyörű sokféleségből, mégis azonos gondolkodásmódból, amit képviseltek. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, remélem, jól éreztétek magatokat!

Néhány fotó (Szilvi, köszi a kamerát!):

Biztosak lehettek benne, hogy lesz még ilyen találkozó! A játékos vetélkedőt majd legközelebb bepótoljuk – nem volt szívem a beszélgetéseket félbeszakítani vele. (Aki pedig többre vágyott ennél – pl. problémák részletesebb megbeszélése, vagy nagyobb ötlettár birtokba vétele -, kísérje figyelemmel a honlapot! )

Szeretnél értesítést kapni, mikor lesz a következő találkozó? Iratkozz fel itt (és még más kétnyelvűséggel kapcsolatos jóságokat is kapsz! ) »

A Lurdy-házban van egy nagy játszóház is, így amíg mi találkozunk, a gyerekek apával (vagy épp anyával vagy a nagyszülőkkel stb. ) szórakozhatnak. A játszóházról bővebb info itt: Kalandpark játszóház

Belépő: egy tányér sós vagy édes süti, vagy üdítő (hogy ne legyen sok egyforma, néhány nappal előtte küldök majd egy e-mailt, hogy mit lenne célszerű hoznod).

Program: bemutatkozás, beszélgetés, játék, móka, kacagás

A találkozó várhatóan 15 óráig tart.

Kérlek, ha jönni szeretnél, regisztrálj az alábbi űrlap kitöltésével:

Az újévi tervek között már említettem, hogy szeretném, ha személyes találkozók is lennének a blog olvasói részvételével, hogy beszélgethessünk (nem csak a nyelvátadásról és a kisgyerekkori nyelvtanulásról), tapasztalatokat cserélhessünk, és a virtuális kapcsolatok személyesekké váljanak. A jelentkezők számától függően vagy egy közös ebédben (egy étteremben), vagy egy batyus összejövetelben gondolkodom, gyerekek nélkül, hogy nyugodtan tudjunk egy-két órát együtt tölteni.

A helyszín mindenképpen Budapesten lenne (ami nekem is elég messze van, de közlekedés szempontjából talán ez a legegyszerűbb, ha a vidékiekre gondolunk). Arra kérlek, ha érdekel ez a lehetőség, jelöld be az alábbi szavazásban, hogy melyik nap lenne neked a megfelelő, a legtöbb jelentkezőt magáénak mondható nap lesz a nyerő, akkor tartjuk a találkozót. (A szavazás nem jelent automatikus jelentkezést, erre a későbbiekben kerül majd sor a létszám felmérése miatt, de kérlek, csak akkor szavazz, ha valóban érdekel a találkozó.)

Kíváncsian várom, hányan leszünk!