Hozzávalók:

• fehér papír (lehet színesből is készíteni, én kifejezetten a színezés mellett voltam most, hisz eközben is már lehet a színeket említeni, gyakorolni), színes ceruzák, zsírkréták vagy festék
• lamináló fólia és -gép (ha nem kartonra dolgoztok)
• lyukasztó és miltonkapocs
• mágnes, zsinór, hurkapálca vagy használaton kívüli ceruza (ha nincs horgászós játékhoz mágneses végű bototok)

A játék elkészítése:

1. Kinyomtattuk az alábbi lapot több példányban (a neten találtam ezt a halacska formát, majd egy A4-es méretű képre négyet raktam belőle) – katt a képre, hogy az eredeti, nagy méretű oldalt megnyisd.

2. Kiszíneztük a halacskákat. (Lehet kevesebbet készíteni egész kicsiknek az alapszínekkel, nagyobbakkal pedig már különféle mintákat is rajzolhattok a halacskákra, lehet például pöttyös, csíkos stb.) Közben énekeltünk, előkerült a One, two, three, four, five, once I caught a fish alive… dal és a Noodlebug DVD-ről ismert Fish Moves is.

3. Lamináltuk a lapokat, hogy a játék tartós legyen.

4. Kivágtuk és kilyukasztottuk a halacskákat, és rögzítettük a miltonkapcsokat (ha nincs ilyen otthon, rá lehet tűzni egy-egy gemkapcsot a halakra). Eközben Eszter improvizált, már játszani kezdtünk: lefordította a már kész halacskákat, nekem pedig ki kellett találnom, hogy melyik milyen színű.

(5. Készítsd el a pecabotokat, ha nincs készen ilyenetek.)

Kezdődhet a játék! Nevezzétek meg a színeket horgászás közben, kérheted a gyermektől azt is, hogy bizonyos színű halacskát fogjon ki. Versenyezhettek is, hogy adott idő alatt ki tud több halacskát kifogni – a padlón egy kis pléd is szimbolizálhatja a vizet, erre tegyétek a halakat.

Ha pedig a kicsik megunták a horgászást, kezdődhet a halászléfőzés!

Ez a videó többet láttat, mint a szavak (angol, ha nem beszéled-érted ezt a nyelvet, olvasd lejjebb a szöveget):

Dick Hoyt és fia, Rick minden maratonon, duatlonon és triatlonon közösen indul el, és egyszerre érnek célba. Pedig a fiú nem tud sem járni, sem beszélni…

Egy középkorú férfi fut az országúton, maga előtt kerekes székben tolva egy fogyatékossággal élő, sugárzó arcú fiút. Ugyanez a férfi egy csónakban vonszolja magával a srácot, majd a partra érve ölbe kapja, egy kerekesszékkel összeépített biciklire ülteti, aztán mögé pattan, és pedálozni kezd. Aztán újabb és újabb képsorok jönnek és lényegében csak a táj változik: az apa rendületlenül fut, biciklizik és úszik, a fia tehetetlen kis teste pedig csak úgy suhan vele…

A történet 1962-ben kezdődött. A massachusettsi Hoyt család fiúgyermeke, Rick, születésénél komplikációk léptek fel: a köldökzsinór a baba nyaka köré tekeredett, az agya így nem jutott oxigénhez, aminek CP (cerebral palsy), azaz agyi bénulás lett a következménye.

Amikor a fiú kilenc hónapos volt, az orvosok közölték a szülőkkel, Judyval és Dickkel, hogy a gyermekük nem lesz képes járni és beszélni, egész életét vegetálva fogja leélni. Azt tanácsolták nekik, hogy adják fogyatékosok számára fenntartott intézetbe. Hoyték azonban nem fogadták meg a kegyetlen orvosi tanácsot, nem voltak hajlandók fiukat nyomorékként kezelni, és saját életük megkönnyítése érdekében csak úgy lepasszolni.

Észrevették, hogy a kisfiú követi a tekintetével a mozgást, odafigyel a beszédre, évek kitartó munkájával pedig elérték többek között azt is, hogy egészséges gyerekek közé járhasson iskolába. Amikor Rick tizenegy éves lett, a szülők a Tufts Egyetem szakembereitől kértek segítséget, hogy valamilyen módon lehetővé tegyék, hogy fiú érdemben kommunikálni tudjon a külvilággal. Az egyetemen elsőre elutasították a kérést, azt állítva, hogy lehetetlen, hiszen Rick agyában nem történik semmi. Dick azonban erre azt válaszolta: “Mondjanak neki egy viccet és figyeljék meg, hogy nevetni fog!”

Mondtak. És igen, a fiú nevetett.

Miután meggyőződtek arról, hogy Rick agya valóban mutat aktivitást, a mérnökök készítettek számára egy speciális számítógépet, melyet a fejének apró mozdulataival tud irányítani, és így képes leírni a gondolatait. Az első mondat, amit Rick a gép segítségével leírt, a következő volt: Go Bruins!, vagyis a Boston Bruins jéghoki-csapat biztatása.

1977-ben aztán, amikor Rick egyik osztálytársa megsérült egy balesetben és jótékonysági futóversenyt rendeztek a javára, a fiú kinyilvánította, hogy szeretne rajta részt venni. Dick pedig, aki saját bevallása szerint azelőtt soha nem futott még egy mérföldnél többet, úgy döntött, benevez a versenyre. Öt mérföldet futott a fiát tolókocsiban tolva. Ez a nap túlzás nélkül megváltoztatta Rick és Dick életét.

A verseny után Rick a számítógépe segítségével a következőt írta: “Apa, amikor futottunk, nem éreztem magam rokkantnak”. Dick ekkor elhatározta, hogy annyiszor adja meg fiának ezt az érzést, ahányszor csak tudja. Kemény edzésbe kezdett és két év múlva a Hoyt Team készen állt arra, hogy elinduljanak a Boston Maratonon. A verseny szervezői azonban nem engedték indulni őket, mert nem voltak besorolhatók sem egyéni futóként, sem pedig mozgássérült versenyzőként.

Dick és Rick ettől függetlenül is csatlakozott a mezőnyhöz és teljesítették a távot.

Minden évben.

1983-ban, egy másik maratoni futáson olyan előkelő időeredménnyel végeztek, hogy megkapták az engedélyt a Boston Marathonon való hivatalos induláshoz.

Egyszer aztán valaki feltette a kérdést Dicknek: Miért nem triatlon? Dick pedig, aki úszni addig még nem tanult meg, és hat éves kora óta biciklin sem ült, úgy döntött, miért is ne?!

Az azóta eltelt évtizedekben a Hoyt Team – többek között – 224 triatlont – ebből 6 Vasember-versenyt -, 20 duatlont, 65 maratont – ebből 25 Boston Maratont – teljesített. 1992-ben 45 nap alatt, futva illetve biciklizve átszelték az Egyesült Államokat, 3770 mérföldet megtéve.

Dick 2003-ban egy versenyen kisebb szívinfarktust kapott. Ekkor derült ki, hogy az egyik artériája 95 százalékban eltömődött. Az orvosok közölték vele, hogy ha nem sportolt volna ilyen keményen, valószínűleg már 15 éve halott lenne. Ilyen értelemben tehát apa és fia megmentették egymás életét.

Rick egy alkalommal a gépe segítségével úgy nyilatkozott: “Nem kétséges, az én apám az évszázad édesapja”.

Rick és Dick hazájukban hősnek számítanak. A Hoyt Team az évek során számos elismerésben és díjban részesült. Történetükről It’s Only A Mountain (Ez csak egy hegy) címmel könyv is megjelent (azóta ezt két másik is követte, a Rick története és a Devoted [Odaadó]), illetve több DVD-t is kiadtak.

A nevükkel fémjelzett alapítvány, a Hoyt Foundation immár tizenhat éve segíti a mozgáskorlátozott emberek elfogadtatását, oktatását, mindennapi életének megkönnyítését.

Nem mellékesen Rick a Bostoni Egyetemen diplomát szerzett és jelenleg is az intézmény dolgozója. A saját lakásában él Bostonban, ahol egy otthoni ápoló segíti őt a mindennapokban.

A Hoyt szülők már nyugdíjasok, a massachuettesi Holland városában élnek. Apa és fia a mai napig is indulnak sportversenyeken, illetve az Egyesült Államokat járva különféle rendezvényeken jelennek meg.

Egyszer megkérdezték Ricktől, hogy mi lenne az az ajándék, amit legszívesebben adna az édesapjának? Erre a fiú a következő választ adta: “Amit a legjobban szeretnék, az az, ha egyszer az apám beülne a székbe és én tolhatnám őt”.

(Köszönöm Papp Zoltánnak, akin keresztül eljutott hozzám ez a történet. Ő a borsa.hu-n olvasta.)

Egy óceánjárón ismerkedtünk meg, mind a ketten ott dolgoztunk hosszú éveken át. Aztán elhatároztuk, hogy “normál” életet kezdünk, és megpróbálunk boldogulni a szárazföldön. Miután leszálltunk, rá 9 hónapra megszületett Vivien.

- Volt-e bennetek bizonytalanság a kétnyelvűségével kapcsolatban, találkoztatok-e valamilyen problémával ennek kapcsán?

Mar születése előtt beszéltünk róla, milyen lesz, hogy három nyelvet fog hallani a lányunk.Vannak barátaink, akiknél láttuk, hogy ez egyáltalán nem okoz gondot a piciknek, úgyhogy nem is voltak kétségeink, hogy neki is menni fog.

- Milyen nyelveket beszélsz, hogyan kommunikáltok egymás között?

Mi a férjemmel angolul beszélünk, bár már menne a horvát, de marad az angol. Dani Vivivel csak horvátul beszél, én pedig csak magyarul beszélek hozzá.
Nagyon jól tudja, hogy kihez milyen nyelven kell szólni, bar néha sztrájkol horvátul. Vidéken volt a horvát rokonoknál, ahol mutogatták neki a dolgokat, és mondták horvátul, mi az. Például mondták neki a répát horvátul: mrkva. Vivi meg csak mondta: “Nem, az répa, répa, répa, répa”, főleg amikor látta, hogy nevetnek rajta, még jobban répázott.
Kb. 1 hónapja,hogy a férjem elkezdett engem csikizni, és mondtam neki, hogy “Please don’t touch, pleeease!” Erre két hete elkezdte csikizni Vivit is, mire ő elkezdett ordítani “Please don’t touch, don’t touch! Don’t do that!” Nagyon vicces volt és meglepő. Tegnap mondtam neki, hogy nem vagy vicces. Erre azt mondta, “Anya, nem funny, nem funny…”

- Hogy alakult a beszédfejlődése, milyen szinten áll most?

Most két és fél éves, magyarul mindent el tud mondani, amit szeretne és mindent megért, horvátul mindent ért, de kevesebbet beszél, mivel főleg én vagyok vele egész nap, angolul meg fogalmam sincs, mit ért és mit nem, mivel úgy nem beszélünk vele, csak hallgatja.
Egyébként mindent nagyon hamar csinált. Felült és felállt magától 1 nappal 6 hónapos kora előtt. Kúszott-mászott, nyolc hónaposan már rohant a vízilovas járássegítőjével.
Most éppen állandóan azt énekli, hogy “mindig esik az eső, mindig…” – mintha be lenne rúgva.

Az életünk nagyjából elég sok mindenben változott. De ez mind boldog változás. Imádjuk, ő is minket. Ő a legszebb és legcsodálatosabb dolog az életben.

Kigyűjtöttem néhány kifejezést (azokat a tevékenységeket, amelyeket Spot és szülei csinálnak a mesében a tengerparton):

play with the ball
have a paddle
build a sandcastle
collect shells
doze off
explore the beach
play chase

Bárcsak már itt lenne a jó idő, és hőségben lehetne homokvárat építeni a strandon vagy a homokozóban, és mindenfélét játszani a napsütésben!

A babakorban elkezdett idegen nyelvekkel való ismerkedés egyik előnyeként szokták felhozni, hogy az ilyen picik még képesek bármely nyelv hangjait megkülönböztetni egymástól (ez a képesség 8-10 hónapos korban eltűnik), így anyanyelvi akcentussal sajátíthatják el az adott nyelvet. (Ne ess kétségbe akkor sem, ha gyermeked már idősebb ennél, 6-7 éves korig még rugalmasak ilyen szempontból a gyerekek.) Ami viszont – szerintem – sokkal fontosabb ettől az érvtől, az az, hogy a korai kezdés miatt a gyermeknek természetessé válik az, hogy egy másik nyelv is jelen van az életében. 2-3 éves kortól már sokkal nehezebben fogadják el a kicsik, ha otthon anya vagy apa másik nyelven (is) játszik velük, vagy nem magyarul nézik a tévében a mesét. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen küldetés később bevezetni az otthoni játékba egy másik nyelvet, csak előfordulhat, hogy akadályokba ütközünk.

Én a nagyobbikommal akkor kezdtem, amikor 6 hónapos volt. Ekkor még nagyon bátortalan voltam (a mai helyzethez viszonyítva), csak dalokat, mondókákat hallgattunk, amelyeket aztán este a lefekvésnél énekeltem neki. (Sosem felejtem, milyen édes volt, amikor még beszélni nem tudó, de már babajelelő manócskaként a “Csíp-csíp csóka” mondóka összecsippentett kezekkel végzett fel-le mozdulatával jelezte, hogy énekeljek – ez volt számára a nem hivatalos “ének” jel.) Olyan másfél éves lehetett, amikor sokkal nagyobb teret nyert az életében az angol. A fiammal már teljesen másképp történt a nyelv bevezetése. Sőt, talán nem is megfelelő ez a “bevezetés” szó, hiszen ő már a pocakban is hallhatta, hogy a nővérével angolul beszéltünk, játszottunk, énekeltünk, és szinte a 0. pillanattól jelen van az életében az angol. Vele már pici korától játszottunk babáknak való játékokat.

Hogy fogj hozzá? Semmiképp ne a napnak abban a szakában, amikor a pici éhes vagy fáradt. Válassz olyan időszakot, amikor nyugodt, vidám, kipihent. Nem kell, hogy ezek az angol játékos percek hosszúak legyenek az elején (játszhattok például a pelenkázás után vagy fürdetéskor). Figyelj mindig a baba jelzéseire, és ha fárad, vagy mást szeretne, akkor ne erőltesd a játékot. Tedd rendszeressé ezeket az alkalmakat. Beszélj lassan a babához, ismételd el legalább kétszer a dalokat, mondókákat. Csempéssz nevetést a játékokba mindig!

Milyen játékokat játszhattok? Nem kell bonyolult dolgokra gondolnod. Néhány példa (egészen piciknek valók, de alakíthatsz rajtuk, illetve használhatod nagyobbakkal is):

1. Finoman érintsd, simogasd meg a baba különböző testrészeit, és nevezd meg ezeket. Egy mondóka ehhez (ki is bővítheted, az elsőhöz hasonlót találsz a Play Alongban is):

These are baby’s fingers,
These are baby’s toes,
This is baby’s bellybutton,
Round and round it goes.

Cheek, chin, cheek, chin, cheek, chin, NOSE,
Cheek, chin, cheek, chin, cheek, chin, TOES,
Cheek, chin, cheek, chin – up baby goes!

2. Ringasd a babát a karodban ide-oda, és énekelj neki:

Hush-a-bye baby, on the tree top,
When the wind blows , the cradle will rock,
When the bough breaks, the cradle will fall,
And down will come baby, cradle, and all.

3. A pelenkázó vagy a kiságy fölé különböző kisebb tárgyakat lógathatsz egy kötélre. Nevezd meg, mit lát a baba (mi a tárgy neve, milyen színű, mintájú stb.).
4. Játsszatok valamilyen apró plüssjátékkal bújócskát, mondd hozzá ezt a mondókát:

Where’s your bear?
Over there.
Now, where’s bear?
Look, he’s there.
Good night, bear.
Go to sleep
In baby’s chair.

Hamarosan folytatjuk!

Ez az egy hónap azonban jó lehetőség lehet arra is, hogy – a közhelyekkel szakítva – érdekes tevékenységek, játékok kapcsán más népekkel, kultúrákkal ismertessük meg gyermekünk. Ebben a bejegyzésben ilyen ötleteket gyűjtöttem, remélem, találsz kedvetekre valót!

• Barangoljatok virtuálisan a mérkőzéseknek otthont adó Dél-Afrikában. Az ország lakói kulturális sokszínűségük révén méltán kapták a “szivárvány nemzet” nevet.
• Ezen az oldalon a foci és a világbajnokságok történetével ismerkedhettek meg, és olvashattok érdekességeket angolul. Tudtad, hogy a foci az ősi Kínából ered?
• Itt egy könnyen elkészíthető, különleges táblácskát találtok, amit a kedvenc csapatotok színeivel díszíthettek. (Természetesen a művelet közben használjátok azt a nyelvet, amit gyakorolni szeretnétek.)
• Tanuljátok meg, hogy kell játszani a mankalát (ami egy afrikai eredetű játék, és segít a számolást is megtanulni a gyerekeknek). Magyar nyelvű játékleírást itt találsz, vagy nézd meg az alábbi videót (angol)

• Ezen az oldalon nyomtatható lapokon minden csapathoz kapcsolódóan megtaláljátok a mezeik színének, elrendezésének leírását, ezeknek az utasításoknak követése szintén jó nyelvgyakorlás lehet.
• Erről az oldalról megint nyomtathattok, a résztvevő országok zászlóit színezhetitek ki (mindegyik egy kis könyvjelzőn található).

Ha pedig meguntátok a közös játékot, nézzétek meg a VB hivatalos dalát, melyet a többnyelvű Shakira énekel (spanyolul, angolul, portugálul és olaszul beszél).

Ebben a bejegyzésben arra szeretnélek biztatni, hogy mielőtt belevágnál, gondolj át néhány dolgot – ezek segítenek majd sokkal tisztábban látni ezen az úton.

Önismereti kérdések

Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek ezek a nyelvtanulás-nyelvátadás kapcsán, de nagyon fontos, hogy tudd, te magad hányadán állsz a nyelvekkel. Gondolj vissza, te hogyan tanultad a nyelvet, kudarcok vagy sikerek kapcsolódnak-e hozzá, mi az, amiért szeretnéd, hogy gyermeked is beszéljen nyelveket, miért szeretnéd átadni neki a nyelvet. Miért fontos neked, hogy ő még gyerekként elkezdje tanulni? Meghatározó, hogy a te tudásod milyen szinten van (pl. abban, hogy milyen külső segítséget vegyél igénybe).

Mik a céljaid?

Mielőtt belevágsz, át kell gondolnod azt is, hogy hová, milyen szintre szeretnéd eljuttatni gyermeked. Mi az a minimum és maximum, amit szeretnél, hogy elérjen, és legfőképp, ami reális? Életbevágó, hogy ne legyenek túlzott elvárásaid, mert ez negatívan hathat ki az egész folyamatra. Időről időre át kell gondolnod ezt, annak tükrében, ahová addig eljutottatok. Vizsgáld felül rendszeresen, hogy mennyire tartható az, amit elképzeltél, és mit kell változtatnod ahhoz, hogy valósággá váljon a célod! (Ha például azt szeretnéd, hogy magas szinten beszélje gyermeked a nyelvet, akkor nem elég heti egy fél órás foglalkozás.)

Mennyire vagy kitartó?

A játékos otthoni tanulásba akkor érdemes belevágnotok, ha hosszú távon biztosítani tudod gyermekednek a nyelvvel való érintkezést. Gondold át, mennyire tudod a hétköznapokban segíteni őt a céljaid függvényében! Vedd figyelembe, hogy (nyelvtudásod tekintetbe véve) esetleg arra is szükség lehet, hogy te magad fejlődj, tanulj, utánanézz dolgoknak, ami szintén időt igényel! Gondold át, mi történik akkor, ha esetleg közbejön valami, és egy ideig nem tudod biztosítani neki azt, amit addig igen, vagy ha épp hullámvölgybe kerülsz – mert ilyen is előfordulhat. A tanulás mozgatórugója a motiváció, így fontos az is, hogy hosszú távon mennyire tudod motiválni gyermeked, úgy, hogy közben te is motivált maradj.

A következő bejegyzésig kellemes gondolkodást kívánok, ha pedig még olvasni szeretnél erről a témáról, a Magazinban egy hosszabb cikket is írtam erről Segítsd-e gyermeked a nyelvtanulásban? címmel »

Nyelvtanulás a főzés segítségével? Igen! Először arról olvashatsz a kétoldalas cikkben, hogy miért (a főzés kiváló alkalom a “többdimenziós” tanulásra), aztán pedig konkrét ötleteket kaphatsz a “hogyan”-ra is. Az enyémek nagyon szeretik, amikor együtt munkálkodunk a konyhában, próbáljátok ki ti is!

Fehér Judit, a magazin egyik társszerzője arról beszélt ebben a kétoldalas interjúban, hogyan nevelte fiát a magyar nyelv mellett angolul is. Kristóf ma már 22 éves – hová jutottak el együtt a nyelv birodalmában? A cikkben elolvashatod!

A gyerekek sokszor szólnak olyat, ami mosolyra fakaszt bennünket, szülőket – hát még, ha egy kétnyelvű gyerek szájából hangzanak el ilyen mondatok! Ezekből is olvashatsz egy válogatást a magazinban. (Sőt, várjuk a ti aranyköpéseiteket is,  meghosszabbítjuk a pályázatot június 30-ig, amelyen fél éves előfizetést lehet nyerni!)

Ezeken kívül olvashatsz még az apák napjáról , a többnyelvű agyról, könyvekről, amelyekkel a színek világában kalandozhattok angolul, táborokról, érdekes és a nyelvtanulásban hasznosítható weboldalakról, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A próbaszámot jövő héten postázzuk!

Hogy tetszik?

Itt találsz a magazinról és a hozzá tartozó sok-sok bónuszról bővebb információt »