Külföldre költözünk gyerekkelNéhány napja emailt kaptam egy anyukától, aki nemrég Ausztriába költözött a családjával. 3 éves kisfia néhány hete kezdte az ottani ovit németül, de hiányzott is azóta, és nincs egész nap ebben a környezetben. Az anyuka aggódik, hogy hogyan fog beilleszkedni a kisfiú ebbe az új környezetbe, amely ráadásul még nyelvében is különbözik attól, amit a gyermek eddig megszokott (a család természetesen továbbra is magyarul beszél otthon). A helyzetet bonyolítja még az albérletváltás és a kistesó érkezése is.

Az alap kérdés az, hogy fontos-e, kell-e egy ilyen szituációban a szülőnek segítenie gyermekét abban, hogy “megtanulja” az adott ország nyelvét, ebben az esetben a németet.

A válaszom pedig az, hogy – különösen ebben a szituációban, amiben ez a család és ez a kisfiú van -, NEM. Nem ekkor és nem ott.

Érthető, hogy ilyenkor aggódik a szülő. Aggódik, nem csak a gyermeke miatt. Hisz neki is minden új, hatalmas változás történik, amit neki is fel kell dolgoznia. Ez az első érv amellett, hogy ne akarjon a gyermekre még egy új változást kényszeríteni. Hisz neki még nehezebb megemészteni, hogy egy új lakásba, új városba, új országba költöztek, új oviba jár, az meg különösen nehezíti a helyzetet, hogy mindenki más körülöttük egy olyan nyelvet beszél, amit ő nem ért. Ezért is fontos, hogy legalább a családban, otthon biztos pontok vegyék körül, legyen legalább néhány fogódzó, amíg megszokja az új helyzetet. Az egyik ilyen pedig legyen a szerető családi légkör és az, hogy otthon az a nyelv várja, amit ismer.

Ha hosszútávon gondolkodunk, és van türelmünk kivárni a pozitív változásokat (nehéz az elején még erre gondolni, tudom), akkor elkezdenek majd jönni az eredmények. Sőt, idővel, amikor már a gyermek ideje nagy részét a domináns nyelvű óvodában, iskolában tölti, az jelentheti majd a fejtörést, hogyan őrizzük meg és vigyük tovább a magyar nyelv minél magasabb szintű ismeretét.

Addig lehet segíteni finoman a német nyelv elsajátításában (ha már azt látjuk, hogy túl van a nehezén és fel tudta dolgozni ezt a sok változást), például azzal, hogy veszünk neki egy-két németnyelvű mesekönyvet, vagy lehetővé tesszük, hogy megnézzen egy-két rövid mesét a tévében. Az erőltetésnek még a látszatát is kizárnám a folyamatból, ha a gyermeknek nincs kedve ezekhez, akkor nem szabad kényszeríteni.

További tanácsok álljanak itt olyan szülőktől, akik maguk is a levélíró anyukához hasonlóan külföldön élnek (köszönöm, hogy válaszoltatok a Facebook-on :)):

Magyar család külföldön kisgyerekkel

Ha te is hasonló cipőben jársz, írd meg a tapasztalataidat!

Ha tetszett, oszd meg másokkal!