Archivum: május, 2010
Ez több mint egy magazin!
A múlt héten kedves visszajelzést kaptam egy olvasótól a magazinnal kapcsolatban. Megtisztelő, hogy a National Geographic magazinját választotta összehasonlítási alapként. Néhány félreértést azonban el kell oszlatnom a kiadványunkkal kapcsolatban.
Természetesen a minőség ugyanolyan fontos számunkra is, mint a National Geographic számára, és reméljük, hogy minőségben a saját területünkön belül ugyanazt a szintet érjük el (azt gondolom, hogy a közreműködők névsora garancia lehet erre).
A Kétnyelvű Gyerek Magazin tagság azonban több mint egy magazin!
Hogy csak a legfontosabb különbséget emeljem ki: a magazin “csak” alapot ad ahhoz, hogy felépüljön egy olyan közösség, amelynek tagjai tapasztalatot cserélnek egymással, és segítő kezet nyújtanak vagy kaphatnak, ha problémába ütköznek. Ennek bimbói már eddig is jelen voltak a blogon, és ezt most egy magasabb szintre emeljük. Hogyan?
- Az alap előfizetési csomaghoz is jár annak lehetősége, hogy találkozókon vehetsz részt. Évi két találkozót biztosan szervezünk majd, ahol lesznek rövid előadások, különböző témákat vitatunk meg, meghívott vendégekkel beszélgetünk. Akik erre a csomagra fizetnek elő, ingyen vehetnek majd részt ezeken a találkozókon.
- Az értékesebb csomaghoz tartozik a találkozókon túl egy zártkörű fórumtagság is, ahol teljes mértékben kiteljesedhet ez a szülők közötti kapcsolatteremtés, tapasztalatcsere, beszélgetés, segítségnyújtás. Egy olyan különleges csapat tagja lehetsz, amelyet sehol máshol nem találsz meg.
A magazin tehát sokkal többet nyújt, mint egy havilap (ha a kedvezményre gondolok például, akkor az előfizetésed még ingyen is lehet – hisz az éves tagsági díjat megtakaríthatod a könyvvásárlás során). És pont azért, mert ezt több mint egy magazin, nem lehet majd az újságosoknál megvenni, hisz akkor hogyan nyújthatnánk hozzá azt a pluszt, amit így nyújthatunk?
Ha van kedved csatlakozni (remélem, igen! 
), itt megteheted » » » (most még kedvezményes áron próbálhatod ki a magazint, júliustól a próba ára megemelkedik!)
Ünnepelsz velem? :)
Nagy nap a mai! Emlékszel? Egy évvel ezelőtt először kértelek arra, hogy ünnepeljük együtt a többnyelvűség napját.
Ma pedig újra elérkezett ez a nap, május 20. Mi pedig a háttérben lázasan készültünk – talán észre is vetted, hogy mostanában kicsit csendben voltam itt a blogon. Hát ezért!
Különleges módon ünneplünk most, mert valami olyat mutatok neked, ami még nem volt.
Gyere és nézd meg, nagy szeretettel állítottuk össze »
A következő napokban részletesen is megismerheted!
Ugye ünnepelhetünk együtt?
Köszönöm, ha csatlakozol hozzánk!
Van egy sztorid? :)
Ha egy olyan családban élsz, amelyben gyermekeidnek lehetősége van egy másik nyelvet is elsajátítani (legyen ez bármelyik típusa a kétnyelvűségnek), vagy lehetőséget biztosítasz gyermekednek arra, hogy nyelvet tanuljon az otthonán kívül, biztos hogy van a tarsolyodban olyan kedves vagy épp megindító történet, amely hasznos lehet mások számára, mert tapasztalatot közvetít, vagy épp jókedvre derít. Ide tartoznak azok a kedves “gyerekszáj” mondatok, aranyköpések is, amelyek arról adnak bizonyságot, hogy a gyermekek milyen kreatívan használják a nyelvet, nyelveket, miközben beszédük fejlődik és a nyelvet tanulják/elsajátítják.
Itt a lehetőség, hogy megoszd másokkal, ha van ilyen történeted, vagy elhangzik gyermeked szájából egy-egy vicces mondat! Írd le bátran, nálunk megértő fülekre találsz, akik értékelni fogják!
Május 30-ig (*MEGHOSSZABBÍTOTTUK A HATÁRIDŐT!*) Június 30-ig várjuk a pályázatokat (ha történetet küldesz, legyen minimum fél, maximum egy A4 oldal terjedelmű)! A legjobb történeteket megjelentetjük, egy pályázó pedig nagy értékű nyereményben részesül – fél éves Kétnyelvű Gyerek magazin előfizetést nyerhetsz!
Ide küldheted e-mailben a pályázatod: info [kukac] ketnyelvugyerek.hu Az e-mail tárgy mezőjébe mindenképp írd be: “Van egy sztorid?” pályázat
Mi tartja benned a lelket?
Mostanában egyre több olyan két- vagy többnyelvű családról olvasok itt-ott, amelyben egyáltalán nem könnyű “kivitelezni” a többnyelvűséget. (Például abban a Törökországban élő családban, ahol a szülők egyike angolul, másika franciául beszél a gyerekekhez, a két gyerek közül a kisebbik pedig autista, és hogy, hogy nem a török nyelvet választotta magának.)
Ehhez képest a mi életünk viszonylag egyszerűnek mondható. Végül is nem kell mást tenni, mint naponta “elővenni” az angolt is. Nem mindig gondolom ezt mégsem egyszerűnek. Mert a mindennapok problémái könnyen eltolják más, pillanatnyilag fontosabbnak érzett dolgok felé a hangsúlyt. Ha emellé még betársul majd az iskolába járás, duplán lesz nehéz dolgunk. Tovább >
Ti írtátok