Te is félsz mondókázni, énekelni a gyermekeddel?
Egy érdekes cikkre bukkantam a minap, amely arról szólt, hogy egy felmérés szerint, amelyet óvodás gyerekeket nevelő szülők körében készítettek, meglepően sokan nem énekelnek, mondókáznak a gyermekükkel. Ennek pedig az az oka, hogy a tévés zenei tehetségkutató műsorokban sok-sok leszúrást hallanak, így aztán ők maguk még kevésbé merik használni a hangjukat.
Ez a téma egyébként felmerült a nemrég megtartott Kétnyelvű Gyerek találkozón is, ahol hasonló félelmekről számolt be valaki: aggódott, hogy nem énekel elég jól, nincs jó hangja.
Én pedig erre azt mondom: a gyermekednek a te hangod a legszebb! 
Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy nincs, vagy nem elég jó, vagy épp hamisan énekelsz. Gondolj bele (ha anyuka vagy), a baba abból a kilenc hónapból, amit a pocakodban tölt, az utolsó háromban már tisztán hallja a hangodat, akár beszélsz, akár énekelsz (sőt, még hangosabban, mint az a személy, akihez épp szólsz). Apukák se csüggedjenek, ha nem is a pocakban, de megszületésük után pár héttel a picik már az ő hangjukat is meg tudják különböztetni.
Mit adhat a babának, majd a növekvő gyermekednek a hangod? Biztonságot, megnyugvást, rengeteg örömöt, játékot, szórakozást… Vétek lenne kihagyni az éneklést, mondókázást az életéből!
Szerencsére bennem soha nem merült fel ez a gondolat, soha nem aggódtam azon, hogy vajon elég jó-e a hangom (pedig annyira nem szuper, de a néptánc megtanított arra, hogy használjam, és ne foglalkozzam ezzel). Megértem azt is, hogy van, akinek gondot jelenthet ez. De tedd mérlegre az érveket és ellenérveket (ellenérveket? vannak ilyenek? ), és döntsd el, mi a fontosabb. A babád nem arra fog figyelni, vajon hamisan énekelsz-e, vagy olyan-e a hangod, mint Oláh Ibolyáé. Neki nem is az kell, hogy úgy énekelj, ahogy a torkodon kifér, beéri halk dúdolással is. 
Ha pedig még mindig benned van a félsz, próbáld ki, hogy előbb CD-k segítségével “bebiztosítod magad”, aztán fokozatosan hagyd el ezt a mankót. Legyen szó bármilyen nyelvről, a mondókák, dalok sokszor többet adnak attól, amit egy CD-ről vagy rádióból hallgatott zenei anyag adhat. Mert ha te énekelsz a gyermeknek, látja a arcmimikád, a gesztusaid, a szemed, éneklés közben játszhattok, mókázhattok – és így a nyelvet is sokkal könnyebben sajátítja el (arról nem is beszélve, hogy ilyen játékokkal a jó szülő-gyerek kapcsolathoz is hozzájárulsz).
Visszakanyarodva ahhoz a bizonyos felméréshez: a szülők ötöde nem tudta népszerű mondókák második sorát elmondani. Te tudod folytatni ezt: “Baa-baa black sheep…”, vagy épp ezt: “Csíp, csíp, csóka…”? Remélem, igen!
-
#2 írta Erika (1 évvel ezelőtt)
Gyakorlo nyelvtanarkent en meg azt szeretnem hozzatenni, hogy szerintem a gyerekekkel valo idegen nyelven torteno kommunikacio kituno alakalom arra, hogy egy kis onbizalomra tegyen szert a szulo. Igen, en is azt tapasztalom, hogy nagyon sokan nem merik hasznalni a valo eletben az ilyen-olyan szinten elsajatitott masodik nyelvet, mert “mit fognak szolni” ill. “en ezt nem tudom elmondani”…. Pedig igazan peldat vehetnenk a gyerekektol, neha a felet sem ertik annak, amit angolul/nemetul/stb. karattyolunk nekik, megis boldogan egyuttmukodvnek velunk vagy akar mondjak kevert nyelven a maguket. Szoval, ha sokat beszelunk a gyerekekkel idegen nyelven, egyszeruen megszokjuk a sajat hangunkat, megszokjuk, hogy “idegenul” fejezzuk ki magunkat. Igy aztan, ha valos helyzetben, nyaralaskor, munkaban, stb. angolul kell megszolalni, nem lesz olyan idegen a szituacio. A gyerek meg ugysem szol, hogy “ejnye Anyu, de ciki a kiejtesed…”
Bocs, ez nem igazan mondokazos tema volt, de eszembe jutott rola a gondolatment. -
Erika, milyen egybeesés, hogy pont ma délután beszélgettem erről valakivel, aki angol szakot végzett, mégsem mert megszólalni ma angolul (velem volt az amerikai barátnőnk, Christie is – kicsit már beszél magyarul, így inkább magyarul beszélgettünk…). Hasonló gondolatmenettel érveltem én is.
Veronika, természetes, hogy kulturális különbségek vannak a két nép mondókái között. Mint ahogy a magyar mondókák, gyerekdalok is őrzik a magyar sajátosságokat, a magyar történelmet (gondoljunk csak a Gólya, gólya, gilice dalban a “török gyerek megvágta…” részre), az angol mondókák is az angol történelem és kultúra lenyomatai (Humpty Dumpty például egy elmélet szerint III. Richárd királyt és 1845-ös vereségét jeleníti meg, Jack and Jill viszont a francia történelemre utal, XVI. Lajos és Marie Antoinette halálát őrizte meg). Nagyon sok mondókában szerepelnek angol ételek, angol településnevek. “Doctor Foster” arra figyelmeztette a gyerekeket, hogy nem mindegyik pocsolya sekély (a régi rossz utak világában). Nem sorolom tovább.
A dalokból, mondókákból tanulás kérdéséről: 1. szerintem minden választás kérdése (a daloknál is vannak olyanok, amelyek szuperül használhatók a nyelvtanuláshoz, de ha hibás is, fel lehet hívni a tanulók – nyilván a nagyobbakról van itt szó – figyelmét, hogy ez itt hibás, és így lenne helyesen, de épp jó móka lehet a “hibavadászat” is) 2. Ezen az elven a magyar mondókák sem mind alkalmasak a “nyelvtanulásra” (természetesen elsajátításról beszélünk), mert mit lehet pl. abból megtanulni, hogy “Apacuka, fundaluka, Fundakávé, kamanduka,
Abcug, fundaluk, Funda kávé kamanduk.”A mondókáknak, gyerekdaloknak inkább az a szerepe, hogy megismertessék a gyerekekkel a nyelv dallamát, bevezessék őket a nyelv, a beszéd világába, másfelől a legtöbbhöz kapcsolódik valamilyen játék, cselekvés, ami nagyon jó móka a kicsiknek. Én semmiképp nem hagynám ki az életükből!
-
#4 írta Erika (1 évvel ezelőtt)
Igen, az egyik legfontosabb dolog, amit a korai “nyevtanitassal” adhatunk a gyerekeinknek, hogy a nyelv intonaciojat atveszik, ami aztan kulcsfontossagu lesz az idegen nyelvu szoveg megertesenel (kifejezetten az angolnal). A dallammal, a ritmussal, a luktetessel ok meg olyan szivesen foglalkoznak, krealnak sefule-sefarka mondokakat, es hat pont ez az alapja a nyelvnek! Nem igy kezdenek el a babak az anyanyelvukon is “beszelni”? En volt, hogy eszrevettem, hogy Bence hablaty-verset mondott, egy felismerheto szo sem volt benne, de tudtam, hogy “angolul” mondja, mert erzetem az intonaciojan! Gyonyoru peldaja a korai nyelvhasznalatnak, nem?
Annarari, veletlen, mi…? ) -
#5 írta Kovács Veronika (1 évvel ezelőtt)
-
:O Tegnap válaszoltam Veronikának, és mára eltűnt.
Szóval még egyszer a mondókák hátteréhez: http://www.rhymes.org.uk és Wikipedia -
#8 írta Kovács Veronika (1 évvel ezelőtt)
Köszönöm Annamari a linket!
Látod, erről “beszéltem” a mondókák kapcsán is, ami a Funnybones c. könyv témája is.
Én mint magyar szülő biztos nem vennék meg egy ilyen csontvázas magyar mesekönyvet, vagy egy boszorkányokról szólót a könyvesboltban!
A gyerekeim mégis imádják ezeket az angol könyveket!
Lehet hogy az angol gyerekek és szülők ingerküszöbe – biztos kulturális hátterükből adódóan – magasabb e tekintetben Hatalmas kaland ez a nyelvátadás!
És egyre jobban élvezem -
#10 írta Gyorgyi (1 évvel ezelőtt)
Eszrevettem meg egy erdekes vonatkozasat a mondokaknak. A felnottek nyelvenek is reszei a gyerekkori mondokak, mesek. Egy-egy utalas, egy egy elferdites gyakran elokerul ujsagcikkekben, TV-ben, konyvekben, kulonosen cimekben. Ha a gyerekek megismerik az adott nyelv mondokait egy csomo rejtett utalast meg fognak erteni a beszelt nyelvben.
Amikor en kulfoldre koltoztem nagyon sokat tanultam -most lehet hasat fogva nevetni- a PBS gyerek musorabol. Egy csomo gyermekkori mondokara, mesere vonatkozo utalast hirtelen elkezdtem felismerni, erteni az ujsagban, TV-ben, konyvekben, hirekben. -
#11 írta Gyorgyi (1 évvel ezelőtt)
Hu, nem szeretnem, ha elege lenne az olvasoknak a sok hozzaszolasombol, de van meg valami , amit emlitesre meltonak talalok a mondokak es dalok vonatkozasaban. A CD-k nagyon sokat segitenek. Hihetetlenul sokat. Amikor megszulettek a gyerekeim nem tudtam volna befejezni sem a Baa Baa black sheep, sem a magyar megfeleloi enekeket, mondokakat. (Na jo, a Csip csip csokat azert igen
). Beszereztem a Mommy and Me DVD-ket, amin felirat is van. Onnan megtanultam az angol alapveto dalokat. Es a Zene Ovi CD-krol felelevenitettem a magyarokat. Ezeket sokszor hallgattuk. A nagyobbik gyerekem most 5 eves. Kisbaba kora ota amerikai bolcsibe es oviba jar. Most, 5 evesen hallom eloszor, hogy enekel olyat, amit nem a fenti forrasokbol vagy tolem tanult. A kicsi 3 eves. Most kezd enekelgetni magatol. Nem am az oviban tanult dolgokat (vagy semmit nem tanitanak nekik? -de ez egy masik temakor), hanem a Zene Ovi, a Maszkabal, es a magyar DVD-k dalait. Angol nyelvu dalokbol csak azt a parat, amit az autoban szoktunk hallgatni. Ezeket korlatozom, de ez szinten egy masik temakor.
Ja, es nekem total botfulem van. Azert enekelek nekik, de a gyerekek tokeletesen eneklik a dalokat a CD-k alapjan. Amennyire az en botfulemmel meg tudom itelni persze. -
#12 írta Benedek Klára (1 évvel ezelőtt)
Nekem nem kell nagyobb biztatás az éneklésre modókára mint a fiam kacagása
. Az ötödikre felmászás is mókásabb, ha sétálunk – sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk . Bár angolból csak középszinten tudok, de szoktunk nézni angol dalocskákat is és meg is tanultam egy párat amit előszerettel éneklek neki. -
#13 írta Kovács Veronika (1 évvel ezelőtt)
A középső gyerekem másfél éves korától hall angol nyelvet itthon. Eleinte rettenetesen tiltakozott, üvöltött, ha angolul szóltunk hozzá – akkor kezdett magyarul is pötyögni, végre egy kicsit biztonságban érzete magát, erre tessék… kezdhette elölről a “nyelvtanulást”. Amikor először hallott angol nursery rhymes Cd-t teljesen elvarázsolta… Folyton követelte, és azóta is imádja őket. Most épp úgy kell elzavarni a tv elől, mert a Wiggles Nursery Rhymes /Pop go the Wiggles/ dvd-jét szeretné naponta többször megnézni…
Most hogy megnéztem Annamari az általad ajánlott oldalt, még érdekesebbek számomra is ezek a mondóka-dalok ! Köszönöm szépen! -
#15 írta Bea (1 évvel ezelőtt)
Ismét egy érdekes téma. Őszintén szólva szerintem nem kell izgulni, hogy nincs jó hangunk. Tényleg így van, hogy a gyereknek a miénk a legszebb, mert mindig azt hallja, az ismerős neki. Én sem vagyok Rúzsa Magdi (sajnos), de énekelek és mondókázok a gyermekemnek amit és amiről csak eszembe jut, sőt, költök más dalocskákat is, amikkel csak az a baj, hogy az adott helyzetben jól hangzik és én el is felejtem, a gyerek meg követeli. Szóval jobban emlékszik , mint én. Néha ez ciki és nem az, hogy fals-e vagy nem. Magyarul és angolul is énekel, versel velem. 21 hónapos. Talán szerencse, hogy tanító vagyok, sok dalt, mondókát ismerek, de folyamatosan bővítjük a repertoárt, a mamák isteni segítségek ebben!
Látom a környezetünkben, hogy nem mindenki tud ennyi dalt, de ma már a neten is van egy csomó lehetőség a keresgélésre. Mi is járunk Varázsénekre is, ami a hangszeres zene, így már fel is ismeri azokat, amit itthon is szoktunk énekelni. (Bóbita, Fakatona, Micimackó stb.)
Lehet, hogy ez gyerekfüggő is. Nem? Ki mennyire fogékony a zenére, dallamra, versekre és mondókákra. Aki igen, azt nem zavarja, hogy más nyelven is hallgat ilyesmit.
Remélem, nem lett nagyon összevissza a hozzászólásom, kicsit már fáradt vagyok. - Bejegyzés RSS
-
Ez a gátlásosság nemcsak az idegen nyelven történő mondókázásra, éneklésre hanem egyáltalán a megszólalásra is jellemző tapasztalatom szerint.
Bár nem vagyok az a szégyellős típus, utcán, boltban ritkán használjuk a második nyelvet.
A gyerekek amúgy rengeteg angol /és magyar/ nyelvű mondókát, dalt ismernek és előszeretettel éneklik is őket.
Eleinte így is kezdtük a nyelvtanulást, hogy minden tevékenységhez igyekeztem versikét vagy dalt keresni.
(pl tegnap a kertben hintázás közben maguktól kezdtek el a libikókán egy “see-saw” kezdetű dalt énekelni).
Érdekesek ezek a mondókák, szokni kell őket, hangulatukat – tükrözik egy másik kultúrájú ember érzelemvilágát, mondhatni nyelvi “esszenciák”.
A British Council egyik kidaványában olvastam /LearnEnglish Family – Képeskönyvek/ hogy készüljünk fel rá az angol gyerekeknek szóló könyvek kapcsán “a brit művészek által készített illusztrációk általában a brit környezetet, a brit társadalomra jellemző szokásokat ábrázolják.”
Hát így vagyok én ezekkel a mondókákkal, dalokkal is! De a közmondások, szólások, idiómák is nagyon érdekesek!
- pl meglepően sok boszorkányos mesével, trollal találkoztunk a mesékben is! Ilyen különbségekre gondolok…
Annamari! megfigyeltél ilyen jellegű különbségeket a dalok, mondókák világában?
És meg egy kérdés!
Azt olvastam, hogy pop-rock dalokból ne tanuljunk nyelvet, mert sok a nyelvtani pontatlanság, ritkán használt szleng.
- Persze én is hallottam olyan nyelvtanítási módszerről,ami dalokon keresztül tanít. -
A mondókákra mennyiben lehet ez igaz?