Testvérek és kétnyelvűség
Megszületik az első. Egy új világba csöppensz (nem csak ő 
). Pár hét-hónap után belerázódsz. Kialakul (valahogy…) a nyelvátadás is. És amikor már minden rendben, megjön a második, és borul minden. Vagy mégsem?
Amíg csak egy gyermek van a családban, övé minden figyelmed. Könnyebb a dolgod (és nem csak a nyelvátadást illetően). Következetesebb lehetsz a rendszert illetően, és jobban irányításod alatt tarthatod a kommunikációt. Amikor a kistesó megérkezik, már kevesebbet tudsz figyelni rájuk, azaz csökken az az idő, amit külön-külön a gyerekekre fordíthatsz. Elképzelhető az is, hogy át kell gondolnod azt is, hogyan használjátok a nyelveket otthon (mert például a nagyobb oviba kerül, és lecsökken az idő, amit a nyelvátadásra fordíthattok, vagy mert a kicsinek is szeretnéd biztosítani azt, amin a nagyobb már keresztülment).
Segíthetnek-e a testvérek egymásnak egy második nyelv elsajátításában, vagy inkább hátráltatják egymást?
Nos, történhet így is, úgy is.
- A testvér(ek) jelenthetnek hidat a második nyelvhez: használhatják a második nyelvet a kisebbel történő kommunikációban, nyújthatnak a szülő mellett második mintát, ezzel is támogatva a kicsit a nyelvelsajátításban. Előfordulhat olyan szituáció, hogy a nagyobb fordít a kicsinek, vagy épp a nagyobbat segíti a nyelvtanulásban, hogy a kisebbel a második nyelven kommunikálsz.
- A testvér(ek) jelenléte jelenthet akadályt is: nagyon gyakran előfordul (főleg, ha már a nagyobb közösségbe kerül), hogy a domináns nyelv kerül előtérbe a testvérek közötti kommunikációban – ezt kutatásokkal is alátámasztották. Felmerülhet bennünk az a kérdés is, hogy mennyire tökéletes az a minta, amit a nagytesó nyújt, aki még maga sem használja tökéletesen a második nyelvet.
Szerencsére az, hogy a testvérek az egymás közötti kommunikációban a domináns nyelvet (a környezet nyelvét) használják, még nem jelenti azt, hogy a második nyelvből megszerzett tudásuk elillan. Kérdés az, hogy nekünk szülőknek mennyire lehet, illetve kell-e, szabad-e arra hatni, hogy egymás között melyik nyelvet használják.
Az, hogy ki milyen nyelven beszél a mindennapi életben, elsősorban személyes választás, intim dolog. Kisebb korban leginkább azzal segíthetünk, hogy minél több olyan szórakoztató tevékenységet nyújtunk gyerekeinknek, amely a második/kisebbségi nyelven történik. A nagyobbakat már meg lehet próbálni észérvekkel meggyőzni, megbeszélni velük, miért fontos nekünk (vagy lehet nekik fontos), hogy megtanulják és használják a második nyelvet.
Szerencsére nálunk még inkább hidat jelent a kisebb életében a nagytesó jelenléte ebből a szempontból. Esztert sokszor kapom azon, hogy angolul beszél Danihoz (sőt, sokszor játszik egyedül is angolul – fennhangon beszél, szerepjátékozik, képes a két mutatóujjából is szereplőket életre kelteni). Oviba csak délelőtt megy (ha nem tartja itthon valamilyen betegség), így a délutánokat, estéket az angolnak tudjuk szentelni. Nagy változást akkor tartok elképzelhetőnek, ha iskolába kerül, akkor mindenképp át kell majd gondolnom, hogyan tovább. Addig pedig építkezünk és az eredményekből erőt gyűjtünk a jövőhöz.
Nálatok hogy alakul a testvér-kérdés a kétnyelvűség terén?
-
#4 írta Gyöngyi (1 évvel ezelőtt)
Nálunk a nagyobbal (4,5 éves) még nem ment olyan gördülékenyen a nyelvátadás, hiába tudtam elméletileg, mit hogyan kellett volna csinálnom. Most a kicsivel (1,5 éves) sokkal jobban megy, a napi rutin része. Bár magyarul most kezd szótagokat, egyszerű szavakat mondani, ezért az idegennyelvű kommunikáció még egyoldalú, de nagyon bízom abban, hogy az idősebb ebből kamatoztat valamit. Tehát egyelőre az a helyzet, hogy akaratlanul is a kisebb segíti a nagyobbat.
-
#5 írta Bea (1 évvel ezelőtt)
Gyöngyi!
Ne gondold, hogy egyoldalú a dolog, a csemetéd rengeteget megjegyez. Én csak dalolgattam, mesét olvastam és más egyszerű dolgokat, aztán egyszer csak elénekelte a Happy Birthday-t és később egyre többet is. Most már önállóbban is “olvas”, néha hallok tőle olyan dolgokat, hogy What’s this? Can you see it? Megnevez állatokat angolul. Pedig lehetne többet is foglalkoznunk az angollal. 21 hónapos, de fél éve már beszél rendesen. Biztos ez is számíthat. -
#6 írta Bencze Sandra (1 évvel ezelőtt)
Még csak egy gyermekem van, de bennem is felmerült már az a gondolat, hogyan fodom tudni megoldani. Ráadásul lányom egyszerre 2 idegen nyelvet is tanul. Igaz az egyik erősebb, mert azt magam is jól beszélem, a másikat én is csak most tanulom. Abban bízom, hogy segíteni fogják egymást. De ezen a hídon akkor megyek át, ha odaértem. Addig pedig hála Annamarinak felkészülök ezekből a cikkekből.
-
#7 írta Gyorgyi (1 évvel ezelőtt)
Hat nem is tudom. A nagyobbnak a nyelvatadas sokkal jobban meg volt szervezve. Mindig a nyelvi szintjenek megfelelo DVD-ket nezte, megfelelo szintu konyveket olvastuk neki. Marmint a nyelvi szintjenek megfelelot. A kicsi meg egybol belecsoppent a nagyobb nyelvi szintjere, hogy ugy mondjam. Vannak is nehezsegei. Es a kisebb makacs is. Nem akarja csak a dominans nyelevet hasznalni. Na ebben segit a nagyobb. Beszel hozza, meg neki lehet DVD-t betenni, olvasni a masik nyelven. Es igy a kicsi fulebe is duruzsol a masik nyelv.
-
#8 írta Kovács Veronika (1 évvel ezelőtt)
Nálunk nagyon vegyes a kép…
Annál is inkább, mert a nyelvátadást akkor kezdtük, mikor már két gyerek is volt a családban. A nagy volt négy éves, a kicsi egy.
Azt gondoltam naivan, hogy majd két legyet ütök egy csapásra, (I killed two birds with one stone ) és szépen körben ülnek majd a gyerekek, én pedig jó tanító néni módjára mutogatom majd a szókártyákat.Eleinte még működött is a dolog, de később mindig elvonta valami a figyelmüket, egyikük megunta, vagy mást akart csinálni, egymás közt magyarul kezdtek vitatkozni…. stb, egy káosz volt az egész….
“Beszereztem ” egy angol nénit is, aki szintén eleinte családilag beszélt velünk, tehát mindenki ott volt.
Háát ez nem igazán működött, a fent említettek miatt. Ráadásul akkor született a harmadik is, aki szintén állandó feladatot adott.
A nagy már unja azokat a könyveket, DVD-ket, dalokat, amit a középső szívesen hallgat. A középső még nem érti az elvontabb dolgokat (3 év) – magyarul sem pl. emberi test működése, egy hosszabb, bonyolultabb mese ). Hiába kicsi közöttük a korkülönbség(két év és másfél) mást igényelnek.
Ezért nálunk az működik, hogy egyesével, egyéni igényiket figyelembe véve foglalkozunk angolul különböző tevékenységekkel (a nagy imád kivágni, ragasztani, rajzolni a középső egyáltalán nem).
Egymás között ritkán beszélnek angolul, gyorsabb és kifejezőbb számukra az anyanyelvükön veszekedni.A középső felnéz a nagyra, mert ő már jól beszél, mindenki dicséri. Ráadásul lány, akiknek – általában- jobb a nyelvérzékük. Részben vissza is tartja őt ez a különbség, részben motiválja, mert hasonlítani akar hozzá. A legkisebb profitál leginkább a dologból, mert vele már nem “foglalkozunk”, ő mondd már mindent magától. Délelőttönként csak angolul beszélek hozzá, ez az ő külön ideje.
Szóval nálunk az a sikeresebb, ha egyenként, külön foglalkozom a gyerekekkel, és az angol anyanyelvű segítőnk is.
Ráadásul így személyes idejük is van, ami csak az övék, és ezt nagyon értékelik. -
#9 írta SzJuli (1 évvel ezelőtt)
Sziasztok! Nagyon szeretem olvasgatni a hozzászólásokat és a blogbejegyzéseket is. Mi egy vegyes család vagyunk és a “hivatalos” nyelvünk az angol. A kisfiam júniusban lesz 3 éves és kb 1,5 éves kora óta beszél, de MAGYARUL. Nem is csoda, hiszen az ideje jelentősebb részét a szüleimmel töltötte egészen januárig, amikor elkezdte az angol nyelvű ovit. Teljes tudathasadásban élünk, mert mig én is és a férjem is angolul beszélünk hozzá Ő kizárólag magyarul válaszolt, egészen kb. 1 hónappal ezelőttig, amikor is szinte egyik pillanatról a másikra elkezdett angolul beszélni. Tegnap délután például megkérdezte tőlem, hogy a Santa Claus meet Easter Bunny? Kezdetleges, de angolul van… Augusztusra várjuk a hugit és biztosan tudom, hogy tartani fogom magam az angol nyelvhez. Mindenkinek kitartást kivánok a gyerkőcökhöz és az idegennyelv oktatásához bármilyen módon is történjen.
-
#10 írta Kovács Veronika (1 évvel ezelőtt)
Pont ezen gondolkodtam mostanában, amit Te is írtál Juli, hogy a gyerekeim valójában nem értik miért beszélünk egy olyan nyelven, amit egyikünk sem tudhat teljesen a magáénak.
Ők sokszor – az esetek nagy részében – magyarul válaszoltak. ( A kislány előbb – utóbb vált angolra,de ha gyorsan akar valamit mondani, vagy olyan bonyolult dolgot kifejezni amihez nincs megfelelő szókincse magyarra vált. Bár nagyon kreatív ami a második nyelvet illeti, mégis előfordul ilyesmi. Ő amúgy sokkal szabálykövetőbb a fiaimnál.)
A középső keveset és ritkán beszél angolul, de mindent megért.
Most, hogy voltunk az angolZoo-ban, nagy élmény volt nekik, hogy találkoztak olyan felnőttel, aki csak angolul beszél és ért.
Sőt, meghívtak bennünket egy családhoz, ahol amerikai rokonok tettek látogatást, és kérték segítsünk beszélgetni velük.
Nagy élmény volt a gyerekeknek! Eleinte csak figyeltek, aztán már be sem állt a szájuk, és még ők segítettek a felnőtteknek a kommunikációban.
Mindenki nagyon megdicsérte őket, és végre látták, hogy van értelme a dolognak.
Azóta hozzák az angol könyveket, folyton angolul olvasunk, beszélünk. Büszkék magukra, és most igyekszem a motivációjukat kihasználni!
Biztos nálatok is hasonló történhetett, a kisgyerek látja, hogy van értelme a második nyelven kommunikálni, hiszen van aki csak ezt érti! -
#11 írta Szanita (1 évvel ezelőtt)
Veronika!
nekünk is valami ilyen kellene, hogy lássák, van értelme a másik nyelvnek! Hátha akkor megszólalnak… Mert ugyan értelemszerűen válaszolnak magyarul, de ennyi. A középső gyermekem a legnagyobbat utánozza, azért nem beszél. Most egy hétig nem volt itthon a fiam (a legnagyobb), így véletlenül sikerült egy-két dolgot előhozni a nagyobbik lányomból, legalább szavakat mondott, ami máskor eszébe nem jutna…
Szóval nálunk egyelőre a testvérek nem a megfelelő irányba hatnak. De azért bízom benne, hogy előbb-utóbb megfordul a tendencia, vagy amikor a legkisebb is elkezd beszélni -
#12 írta Veronika Angliabol (1 évvel ezelőtt)
Sziasztok.Mi kint elunk a ferjemmel es a 4 eves kislanyunkal,Eszterrel Angliaba.Ide jar oviba is. 3 es fel eves volt,mikor oviba kerult mert sokat kellett varni,hogy bekeruljon de sikerult.Mar par angol versiket is tud es kerni is tud mar apro dolgot,sot erti ,amit az ovovno mond.Igy jatszva megtanulja az angol myelvet.Nagyon orulunk neki.
Es kis testverket is majd szeretnenk es az ha itt szuletik meg Angol allampolgar lesz.o is konnyen megtanul angolul.
Sziasztok<Veronika voltam Angliabol,Scunthorpe-bol -
#13 írta Nagyné Fábián Éva (1 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Az én gyerekeim kicsit már nagyobbacskák, sajnos későn (de nem túl későn) fogtunk hozzá az angolozáshoz, lánykám már 10 éves, a kisfiam pedig 8 lesz nyáron. Nálunk az a helyzet szokott előállni, hogy a kisebbiknek inkább van kedve angolozni ( ő kérdez, ő próbál mondani dolgokat), és gyakrabban, mint a nagyobbnak, olyankor viszont irigységből jön a másik is, nehogy kimaradjon valamiből.
És rá is fér az otthoni gyakorlás a nagyobbra is bőven, mert sajnos az iskolai nyelvoktatás színvonala elszomorító. 
- Bejegyzés RSS
-
Érdekes, én is inkább segítségnek érzem, hogy van tesó, de más okból, mint a fent említettek. Bence 4, Gergő 2 évesek. Bencével már túl vagyunk néhány dac-szakaszon, amikor nem akart angolul beszélni velem – nyilván egyszerűbb neki a könnyebben kezelhető nyelven elmondani azt, ami a kis fejében kering, és hát mondanivaló akad bőven
– no, hát ilyenkor szoktam ahhoz a csalhez folyamodni, hogy “Ok, akkor csak az öcséddel beszélek angolul”. Ilyenkor persze, ha akarja, ha nem hallja az angolt, arról meg nem is beszélve, hogy az meg mégsem járja, hogy a kistesó kap valamit anyától, amit ő nem, úgyhogy szépen lassan visszafolydogál az angol a társalgásba. 
Más is járt már így?