Az én gyermekeim felváltva beszélik a flamandot és a magyart egymás között. Ez többnyire attól függ milyen hangulatban vannak, ki van körülöttök és éppen mivel játszanak…..valójában nem tudom mi alapján választják ki melyik nyelvet beszélik játék közben, mert hallottam már mindkettőt különböző szituációban. Néha még velem is flamandul szeret játszani a nagyobbik lányom.

Üdv. Beatrix

Beatrix sok mindenben ertek egyet Veled. Sajnalatos hogy a nyugati allamokban ilyen hamar vissza kell menni dolgozni. Van ahol 6 het utan. Megszakadna a szivem.
En becsulom azokat akik Magyarorszagon elnek, es masodik nyelvet tanitanak a gyermeknek, kitarto munkaval.
Sokat hallani olyan orvosi velemenyeket, hogy egy szulo csak egy nyelven beszeljen, vagy hogy a tobbnyelvu gyerekek kesobb beszelnek. Szerintem egyik sem feltetlenul igaz, a beszedet mindenki a maga idejeben kezdi, a fiam pl. 1.5 evesen, es nem hiszem hogy elobb lett volna ha csak egy nyelvet hall. Mi tannitottuk itthon angolul, sosem zavarta. Most 2.5 eves, fel eve jar angol napkozibe, es tokeletesen kiigazodik a ket nyelvben, es az uj szavakrol is tudja, hogy angol vagy magyar.

Hogy a temahoz is szoljak, mi a bbc prime on nezzuk a cbeebeet. Ezt otthon is lehet fogni, es a mesek szinvonalasak rajta, akar egyedul is nezheti.

Olyan jó veletek kapcsolatban lenni még ismeretlenül is. Csak néhány gondolat: természetesen mindkettőtöknek igaza van, hiszen hallottam már nagyon sokszor, hogy nekem milyen jó mert Nyugat-Európában élhetek és a gyermekeim milyen óriási előnnyel indulnak az életben a több nyelvtudásuk miatt…stb. Hallottam viszont azt is, hogy mindezek ellenére nem cserélnének az otthoni kialakult oktatási és gyermekvédelmi rendszerrel, mert Közép-Európában sokkal gyermek-, ill. családcentrikusabb minden intézmény. Amivel egyet kell értenem és ezt szívből teszem. Itt Belgiuman és bátran mondom, hogy egész Nyugat-Európában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a szoptatásnak, a GYES-nek és az óvodai körülményeknek olyan magas szinten mint Magyarországon. Sajnos itt vannak olyan anyukák, akik az első perctől kezdve nem is szoptatnak, hanem a tápszert válasszák csemetéjüknek kényelemből, egyszerűséből és mondván, hogy 2 vagy 3 hónap múlva úgyis vissza megy dolgozni. A kórházban szülés után nem egyszer hallottam ezt a kérdést a nővér szájából: anyatej vagy tápszer? Nekem ez soha nem volt kérdés és természetes, hogy ANYATEJ, ameddig csak lehet! Nem tudom otthon ez hogyan működik, mert soha nem szültem még otthon, de a rendszert ismerve nem szegeznek neked ilyen kérdést szülést után, hanem egyértelműen az anyatejes táplálás rejtelmeibe vezetnek be, amit tiszta szívemmel és eszemmel támogatok. Természetesen az más kérdés ha valakinek egészségügyi vagy bármi más oknál fogva nincs lehetősége szoptatni. Én őszintén úgy érzem, ha a nyugat-európai világ negatívumairól kell beszélni, akkor a GYES-GYED és bölcsödei helytalálás problémája áll az első helyen. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mihely megtudod, hogy babát vársz, jobban teszed ha azonnal elindulsz és bölcsit keresel a kicsidnek, mert nem biztos, hogy később találsz neki helyet! Ez nem vicc. Én 6 hónapos terhes voltam a második gyermekemmel, amikor elmentem bölcsit keresni, hogy mire 1 éves lesz be tudjam iratni és ne legyen helyproblémám. Találtam neki, de ha egy-két héttel később megyek, nem jártam volna szerencsével. Ez nagyon elszomorít, mert ez azt jelenti, hogy a legtöbb csöppség alig van otthon édesanyjával életének legfontosabb időszakában, az első évben. Én soha nem támogattam a 3 éves otthonlétet, mert soknak találtam, de úgy gondolom a minimum az 1 éve és a normális az másfél és 2 év között helyezhető el. (Hallottam, hogy otthon is már csökkentették a 3 évet kettőre, igaz?) Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek 90%-a csupán életévének első néhány hetében, vagy hónapjában kap anyatejet. Annak ellenére, hogy hallottam orvosi véleményt is mely szerint a legfontosabb, hogy az első 3 hónapban kapjon a baba anyatejet, aztán már a tápszerből is elegendő vitaminokat és növekedéséhez szükséges tápanyagot kap, nagyon megdöbbent ez a felfogás. Sajnos nap mint nap találkozom ezzel a munkahelyemen is. Nem egy kollégám, aki babát vár mondjuk októberre már tudja, hogy január vagy február elején visszajön dolgozni és minden ennek alapján tervezett. Egyszóval, ez a rendszer nem a magyar szívű anyukáknak való és számomra soha nem lesz elfogadható. Ugyanakkor be kell ismernünk, hogy az életszínvonal melyet gyermekeiknek adhatnak itt magasabb mint Közép- és Kelet-Európában (ennek jóval több oka van amibe nem érdemes belemászni). A legnagyobb különbségek egyike az, hogy ha például Belgiumban egy átlagos családban az anya és az apa is dolgozik, normális, szenvedések, túlórák és második vagy harmadik állás nélküli életet, lakást vagy házat, autót mondhatnak magukénak. Nem a luxus szintjén, hanem az átlag szintjén, de szépen élhetnek. Én ezt még a mai napig nem tapasztalom Magyarországon, hacsak nem a felső tízezerből jössz vagy örökölsz, nagyon magas beosztásban vagy…..stb. Ez egy tökéletes alapot ad itt kint ahhoz, hogy könnyebben megengedhess magadnak és gyermekeidnek esetleg egy nyevtanárt, meg tudd venni a szükséges kellékeket gyermekeid nyelvoktatásához, esetleg sok DVD-t amiből tanulhat…..stb, és nem kell azon agyalnod, hogy megvehetem-e a következő angol nyelvű gyermek DVD-t vagy inkább ételt vegyek pár napra. Lehet, hogy ez egy kicsit sarkított, de találkoztam már nem egy ilyen problémával otthon. Ennek ellenére természetesen még mindig azt mondom, hogy az itteni gyermekeknek idegen nyelv tanulása szempontjából sokkal könnyebb dolguk van. Tudom és tisztelem, hogy otthon is lehet normális körülmények között és magas szinten nyelvet tanulni, a legnagyobb kérdés csak az időzítés számomra. Nekem úgy tűnik, hogy otthon egy kicsit későn kezdik el és tovább tart egy nyelv elsajátítása mint itt. Van bennem egy olyan érzés, hogy talán félnek nehogy leherheljék a kicsi gyermekeket és ne hagyjanak nekik elegendő időt játszani, igazi gyermekkort adni, de ezzel nem értek egyet. És tapasztalatból nem értek egyet, mert ahogyan már korábban is mondtam, a gyermekeknek 1 és 7 éves kora között az agyuk olyan mint a szivacs és játsza, könnyedén tanulhatnak meg nyelveket interakció során. A hangsúly az interakció minőségén és mennyiségén van. Én továbbra is azt vallom, hogy szerencsés vagyok, valakinek irigylésre méltó van akinek nem, mindkettő igaz. A nyelvek és az életszínvonal pozitív ajándék, viszont a családtól, barátoktól való távollét, az állandó utazgatás és a honvágy negatívumként hozható fel. Ezeket soha nem lehet megszokni, csak elfogadni és vele élni a valamit valamiért elven. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de senkinek sem könnyű a mai világban bárhol legyünk is.
Abban teljesen egyetértek, hogy az ár amivel szemben kell úszni otthon az idegennyelv oktatása terén, nagy. Én úgy gondolom valamilyen szinten a szülők és nagyobb részben az iskolai rendszer miatt. A szülők alatt azt értem, hogy kellő felvilágosítás hiányában nincsenek tudatában mi mindent adhatnának ők is a gyermekeknek amit nem kapnak meg az oktatási rendszer keretében. Ebbe beletartozik a média is, például a TV és az idegennyelvek kapcsolata.
A mai napig próbálok a lehető legnyitottabb maradni az idegen nyelvekre és úgy nevelni gyermekeimet is, hogy játékos gyermekkoruk megmaradjon, ne felejtsenek el gyerekek lenni és szabadon játszani, de mindezt úgy, hogy közben szellemileg a lehető legtöbbet fejlődik, sok és különböző információval gyarapodhatnak és tanulhatnak magától az élethelyzetekből és mesevilágukból egyaránt.

…Majd 10-20 év múlva ugyan itt a blogon leírom, hogy sikkerel jártam-e.

Üvözlettel: Beatrix

Egy kicsit meghokkentem, milyen reakciokat valtott ki a velemenyem – amit most is ugyanugy vallalok. Igen, irigylem amit Beatrix gyerekeinek megadott a sors, hogy a helyzetuknek (es edesanyjuknak koszonhetoen a mar fent leirtak alapjan sajatithatnak el idegen nyelveket. Ez persze nem jelenti azt, hogy itthon ne lehetne kvazi tokeletesen megtanulni nyelvekte, vagy hogy en nem foglalkoznek itthon a gyerekeimmel. Sot, meg azt sem, jelenti hogy nem ertekelem a magyar mentalitas ill. helyzet adta lehetosegeket (gyed, szoptatas stb.) De valahogy ugy erzem, itthon nekunk (ennek a kis csoportnak, akik ezen a blogon vagyunk) nagy-nagy arral szemben kell usznunk (mar ami a korai nyelvtanitast illeti), ami nem lehetetlen, csak sokkal konnyebb lenne, ha a kornyezet is tamogatna – pl. az iskolai rendszer. Na ez az, amit ugy erzek Belgiumban egy kicsit mas, mint itthon. Nem?