Archivum: február, 2010
„Sokszor eszembe jut, mennyire megérte”
Egy háromgyermekes családról olvashatsz beszámolót a nyest.hu-n. Az édesapa mindhárom gyermekéhez: kamasz lányához és a két kisebb fiúhoz is születésüktől fogva eszperantóul beszélt.
A riportban szó esik a szülők motivációjáról, arról, hogy hogy segített az eszperantó ismerete más nyelvek tanulásában, és milyen más előnyhöz juttatta a nyelvtudás a gyerekeket, illetve arról is, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a kétnyelvűség kapcsán. (Megmosolyogtatott, amikor arról olvastam, hogy már a nagyszülők is értik a nyelvet – nálunk is alakul a nagyi angoltudása!
)
Itt találod a cikket, ha pedig elolvastad, gyere vissza és írd meg egy hozzászólásban, mit gondolsz!
(Zsuzsa, köszi, hogy felhívtad a cikkre a figyelmem!
)
Már az anyaméhben különbséget tesznek a nyelvek között a kétnyelvű babák
Egy új, izgalmas kutatás eredményei jelentek meg a Psychological Science című tudományos lapban: azok az újszülött babák, akiknek édesanyja a terhesség alatt rendszeresen két nyelven beszélt, maguk is különbséget tudnak tenni ezek között a nyelvek között, és más nyelvi preferenciával rendelkeznek, mint azok a babák, akiknek édesanyja csak egy nyelven beszél.
A University of British Columbia és az Organization for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) kutatásában újszülött babák két csoportját vizsgálták: angol egynyelvű babákét (akiknek anyukája csak angolul beszélt a terhesség alatt) és tagalog-angol kétnyelvű babákét (akiknek anyukája mindkét nyelvet használta a terhesség alatt). A vizsgálatban a babák szopóreflexét vették alapul, amelynek méréséhez egy különleges cumit használnak. Ha a babákat jobban érdekli valamilyen inger, akkor nagyobb tempóban szívják a cumit.
A vizsgálat első részében a babák 10 percen keresztül angol és tagalog nyelvű beszédet hallgattak felváltva. Az egynyelvű babák – nem meglepő módon – az angolt részesítették előnyben. A kétnyelvű babák érdekfeszítőnek találták a tagalogot és az angolt egyaránt. A babák tehát már az anyaméhben “készülnek” arra, hogy kétnyelvűekké váljanak. Tovább olvasok a kutatásról
Az örök játék: a labda
Már az ókorban is ismerték és játszottak vele. Gömbölyű formája mozgásra termett, és nem csak az embernek, de az állatoknak is kedvelt játékszere (gondoljuk például a cicákra
). Az pedig külön érdeme, hogy a nyelvtanításban, -átadásban is nagyszerűen használható.
A minap arra lettem figyelmes, amikor a gyerekeim strandlabdákkal játszottak (hiába, már a nyarat várják), hogy Dani énekelgeti a Play Along labdás dalát. Az a strandlabda épp egyszínű volt, így nem igazán volt alkalmas arra, hogy mutogassuk rajta a dalban szereplő színeket, így gyorsan elkészítettük a képen látható labdát ennek az oldalnak a segítségével. (A mintát kb. kétszeres nagyításban nyomtattam ki, hogy elég nagy legyen a labda, és nem kézzel, hanem géppel történt a varrás.) Tovább a videóhoz és a versekhez
Ma van Palacsinta Kedd!
Nagy-Britanniában nincs olyan nagy hagyománya a farsangnak, mint nálunk. Inkább csak húshagyókeddet ünnepelték meg, ami a böjt előtti utolsó nap. Hagyományosan palacsintát ettek, ami összetevőinek (cukor, tojás, zsiradék) köszönhetően a böjt előtti utolsó lakomát szimbolizálta. (Vannak, akik még húst is belesütnek, régen pedig pörkölt-szerű étellel együtt szolgálták fel.)
Ezen a napon palacsintával kapcsolatos versenyeket is rendeznek, amely abból áll, hogy palacsintasütővel (és benne természetesen palacsintával) kell minél hamarabb célba érni, úgy, hogy közben meg is kell fordítani a palacsintát a levegőben! Ha a palacsinta leesik, irány vissza a startvonalhoz, de legalábbis felvenni kötelező.
Itt megnézhettek egy ilyen versenyt: Megnézem a palacsintaversenyt és a többi érdekességet
“A nyelvtanulás közös tevékenység, amit mind a két fél szeret”
Nemrégiben egy új blog tűnt fel a kisgyerekkori nyelvtanulással foglalkozó oldalak palettáján, amelynek a német nyelv áll a középpontjában. A gyereknémet blog szerzője Hajnal Anett, vele készült ez az interjú. Elolvasom az interjút
Te hogy használod a tévét a nyelvátadásban?
Nemrég Vida Ági blogján a kicsik beszédfejlődésével kapcsolatban olvastam egy kutatás eredményét a tévé hatásairól. A kutatók azt állapították meg, hogy a tévé nem káros a gyerekek beszédfejlődésére. Ez az állítás így eléggé homályos (nem mindegy, mit néznek a kicsik és hogyan), de abban biztosak lehetünk, hogy sokak az ellenkezőjét vallják.
Való igaz, hogy a picik beszédfejlődését (legyen szó egy-, két- vagy többnyelvű kisgyerekről) az interakció segíti a legjobban, azaz, ha konkrét élethelyzetekben beszélgetnek velük a szüleik, gondozóik, mégis a nyelvelsajátításban nagy segítséget jelenthet a “beszélő doboz”, ha ésszel
használjuk.
2-3 éves kortól már kevésbé vitatott, hogy a körültekintően alkalmazott tévézés jótékony hatású lehet, ami a (második) nyelvelsajátítást illeti. Különösen így van ez, ha a gyermek válogatott programokat nézhet (nem is inkább a tévécsatornák programjaiból, mint DVD-n). A tévé még akár a könyvekhez hasonló beszélgetés-ösztönzővé is válhat, ha a szülő együtt nézi gyermekével.
Te (hogy) használod a tévét a nyelvátadásban? Írd meg egy hozzászólásban!
Dear Zoo – egy levél az állatkertnek
Egy kedves dal is tartozik Rod Campbell mára klasszikussá vált könyvéhez, amelyben egy kisgyerek ír levelet az állatkertnek, és kéri, hogy küldjenek neki egy állatot. Aztán sorra visszaküldi, amit kap, mert mindig talál egy kifogásolható tulajdonságot. Végül az utolsót elfogadja.
A könyv lapjain mindig először azt a “tárolót” láthatjátok, amiben az állatot szállítják, ami tulajdonképp egy felhajtható fül, alá lehet kukucskálni, hogy kiderüljön, milyen állat lapul benne.
Hogy kapjatok egy kis ízelítőt a könyvből, nézzétek meg ezt a videót: Megnézem a Dear Zoo videót
Tanuljátok a testrészeket Krumplifej Úrral!
Egy kreatív játékot mutatok most, amely a testrészek tanulásához hasznos – bármilyen nyelven. Engedd meg, hogy bemutassam Krumplifej Urat. (Ezúton is köszönet ismét Lillának, akitől a sajátunkat évekkel ezelőtt kaptuk!
)
Magam sem gondoltam, hogy ezzel a játékkal már 1952 óta játszanak a gyerekek, és ez volt az első játék, amit a tévében reklámoztak. Krumplifej Úr eredetileg műanyagból készül, a miénk viszont textilből van, ami számomra kedvelt tulajdonsága. Így néz ki Krumplifej Úr: Megnézem, miért jó a testrészeket tanulni vele
Jégcsapok
Ma behoztunk egy jégcsapot kintről, tálcára tettük, és beszélgettünk róla. A kicsik megfogdosták, elmondtuk, hogy hideg, síkos, elolvad a melegben, figyeltük, ahogy csöpög, és egyre kisebb lesz. Aztán darabokra törtük.
Egy verset is tanultunk róla:
We are little icicles
Melting in the sun.
Can you see our tiny teardrops
Falling one by one?
Ezt még megtoldottuk a csöpögést hangutánzó “drip-drop” szócskákkal. Jól szórakoztunk!
(Fotó: drp)
8 érv amellett, hogy nem kell anyanyelvűnek lenned
Egyre több szülő tanít gyermekének egy második nyelvet, amelyet ő maga nem anyanyelvűként beszél. Még több szülő szeretne hasonlóan tenni, de nem mernek belevágni. Az a feltételezés, hogy kizárólag anyanyelvűek taníthatnak a gyermeküknek egy második nyelvet, mélyen gyökerezik, de ezt nem támasztja alá semmilyen bizonyíték, épp ellenkezőleg, sokan cselekszenek így (akik elfelejtenek engedélyt kérni rá), és sok szakértő, aki a kétnyelvűséggel foglalkozik, bátorítja is ezt a gyakorlatot. 8 érvet olvashatsz most amellett, hogy az előző feltételezést miért vonhatod kétségbe, és miért vágj bele a nem anyanyelvű kétnyelvű nevelésbe, ha valóban azt gondolod, hogy ez az, amit szeretnél. Tovább olvasom: 8 érv amellett, hogy nem kell anyanyelvűnek lenned




Ti írtátok