A napokban többször is megtalált ez a téma. E-mailben is kaptam ilyen kérdést, és itt a blogon is felmerült: megtörténhet-e és miért, hogy a gyermek visszautasítja/nem alkalmazza a második nyelvet, illetve mit lehet ez ellen tenni?
Az, hogy a gyermek visszautasítja a nyelvet, illetve csak domináns nyelvet hajlandó használni, a kétnyelvűség minden színterén előfordulhat. Lehet átmeneti és – rosszabb esetben – tartós.
Egy anyuka arról írt e-mailben, hogy angol-magyar oviba járó gyermeke és társai magyarul reagálnak akkor is, ha angolul beszélnek hozzájuk. Előfordulhat természetes kétnyelvű családokban is, és mi, a választott kétnyelvűséget alkalmazók is számíthatunk rá, hogy szembe kell néznünk ezzel a problémával.
A kicsik, ahogy nőnek, egyre okosabbak lesznek, és ahogy egyre jobban megismernek bennünket, szülőket, rájönnek arra, is, hogyan tudják kijátszani a szabályokat. Természetes az is, hogy a könnyebb utat választják: ha tudják, hogy a szülő/nevelő megérti a domináns nyelvet, miért használnák a másodikat/kisebbségit?
Előfordulhat ez a visszautasítás bizonyos szituációkban is. Velünk történt meg régebben, hogy a lányomat a rokonok kérdezgették: “Hogy van az ajtó angolul? És a …?” Ő pedig, bár ismerte ezeket a szavakat, nem válaszolt. Teljesen érthető okokból: egyrészt produkáltatták, másrészt miért válaszolt volna angolul, ha magyarul szóltak hozzá? (Én, aki általában “célszemély” az angol tekintetében, nem voltam jelen.)
Elutasítás előfordulhat akkor is, ha a gyermek már nagyobb. Egy kedves ismerős (Jozef Pallay), akivel a Pszicholingvisztikai Nyári Egyetemen találkoztam, szlovák-magyar-német nyelveken nevelte családjában két lányát. Szlovákiában élnek, felesége magyarul, ő pedig a választott kétnyelvűség elvei szerint németül beszélt a gyermeikehez (feleségével egymás között szlovákul kommunikálnak). A nagyobb lánya 13 évesen Ausztriába került középiskolába, és ezzel egyidőben fokozatosan elhagyta az apjával való német kommunikációt. Jozef így a kisebbik lányával alkalmazta tovább a németet.
Mit tehetsz, ha előáll egy ilyen helyzet?
- Számíts rá. Tudd, hogy milyen technikákat, illetve hosszútávú stratégiát alkalmazhatsz ebben az esetben, illetve ennek elkerülésére. (Egy tipp egy korábbi bejegyzésben)
- Légy tisztában azzal, hogy elegendő motivációval kell rendelkeznie a gyermeknek, hogy használja a nyelvet (erre nincsenek általános szabályok, a gyermek egyénisége, személyisége nagyban meghatározó). Számít az is, mikor kezdtétek a kétnyelvűséget alkalmazni (születéskor? később?).
- Ha bekövetkezik ez az eset (vagy már most megelőzésképp), gondold át, elegendő hatás éri-e a gyermeket a második nyelven (különösen, ha már közösségbe – óvodába, iskolába – kerül, és megnő a domináns nyelv szerepe az életében).
- Légy kitartó. Elképzelhető, hogy néhány napig, de az is, hogy hosszabb ideig tart a visszautasítás. Ragaszkodj a nyelvhasználathoz, a részedről mindenképp. Gondolkodj azon, milyen új hatás mozdíthatná ki a holtpontról gyermeked (egy új mese? egy külföldi út? egy új tevékenység, amelyhez a második nyelv kapcsolódik?)
- Koncentrálj az eredményekre, és erősítsd ezt gyermekedben.
- Nagyobbakkal meg is lehet ezt a kérdést beszélni, játékos szabályokat felállítani a nyelvhasználattal kapcsolatban (“amilyen nyelven kérdeztek, olyan nyelven válaszolj”). Ha a humort alkalmazod, biztos szívesebben betartják a gyerekek ezeket.
Tudd, hogy amit csinálsz, az értékes, és tudasd gyermekeddel is, ha már elég nagy hozzá, hogy megértse. Ne felejtsd el viszont, hogy a nyelv használata nagyon személyes dolog. Hisz te magad döntöttél arról, hogy hogyan használjátok egymás között a nyelveket – lehet, hogy eljön az idő, amikor gyermeked maga szeretne dönteni ugyanerről.
#1, mynona - 2009. december 12. szombat - 00:57
“Egy anyuka arról írt e-mailben, hogy angol-magyar oviba járó gyermeke és társai magyarul reagálnak akkor is, ha angolul beszélnek hozzájuk. ”
Ezen nem kell aggódni egy percig sem….
Nem ezen van a lényeg… a kiejtés akkor is jó lesz később. És beszélni is fog a nyelven. Csak a helyzetre kell várni, ami majd kihozza a tudást. És ki is fogja.
Oka meg rengeteg van, hogy miért nem beszél, de ha érzi, hogy elvárjuk, hogy akarjuk, akkor még inkább nem fog. Csak ne siettessük.
#2, Annamari - 2009. december 12. szombat - 01:01
Valóban.
Bár náluk elmondása szerint az is gond, hogy a pedagógusok nem rendelkeznek elegendő tudással… Illetve aki angolul beszél hozzájuk, az igen, de a másik kettővel magyarul kénytelen kommunikálni. Erre még ráépül, hogy a gyerekek egymás között is magyarul kommunikálnak, szóval érthető. 
(Jól megbeszéljük ezt itt a feje fölött, elnézést. 
)
#3, mynona - 2009. december 12. szombat - 01:11
Akkor egy percig sem szabad csodálkozni a helyzeten. Velem is magyarul beszélt Domi sokáig, amíg fel nem tűnt a színen Berti….
(Isteni szikra és helyzet, szerencse)
Egyelőre.
Azóta mer németül beszélni, és most már velem is. Nem mindig, de nem bánom. Ha érthetetlenül mond valamit, vagy hibásan, nem javítom. Ahogyan magyarul sem javítom, viszont elsiklom mellette, és úgy veszem, minta jól mondta volna, és ezzel az önbizalmát erősítem a beszédben. Persze megjegyzem, hogy mi volt az, és visszatérek rá később, jól mondva, hogy begyakorolhassa észrevétlenül. Egy biztos: Nem anyanyelvűtől kisgyereknek nyelvet tanulni, tényleg kutya nehéz. És miért???? Mert ehhez egy külön érzék kell. Jó adag pszichológiai ismerettel. Nem is csoda, hogy eltanácsolnak a korai nyelvtanítástól, hiszen a próbálkozó tanároknak fogalmuk sincsen még, hogyan is kellene csinálni. Ehhez egy anyuka jobban ért…
#4, Sauze - 2009. december 12. szombat - 11:56
Nalunk erdekes a szituacio, mert a kicsim meg csak 1 szot tud mondani NEM ugyhogy akar milyen nyelven is szoluk(francia-magyar-angol) a valasz az NEM!
en mar elore felek, hogy hogyan is fogom ellensulyozni a tulsulyban levo nyelvet…ugyhogy mar fejben keszitem is a stratégiamat…
#5, Kovács Veronika - 2009. december 13. vasárnap - 20:11
Igazából nálunk nem volt teljes tiltakozás egyik gyerek részéről sem, csak néha már sztem sok volt a második nyelv, és ilyenkor szóvá teszik a dolgot.
Érdekes volt mikor Áron (3 év) volt másfél éves és épp kezdett magyarul beszélni akkor kezdtük el itthon használni az angolt.
Ő akkoriban többször mondta hogy “ne ííííííígy!”. Olyankor nem erőltettem a dolgot. Később aztán, mikor már szerzett némi jártasságot abban, hogy mit is akarhatok mondani kezdte élvezni a dolgot.
Illésnél (1,5 év) lesz majd érdekes, mert vele születésétől kezdve angolul is beszélünk.
Mynona! Igazad van abban, hogy ha az anyuka nem beszéli tökéletesen a második (többedik) nyelvet, annak nehezebb a dolga. De így is nagyon sokat tudunk átadni a gyerekeinknek. Pl. én eleinte megtanultam egy csomó mondatot, amit csak bizonyos szituációban lehetett használni.
(Mosd meg a kezed, töröld meg, dobd a szemétbe, kérem szépen, tedd bele, vedd fel stb) és ebben sok alapige, hétköznapi szó benne volt. (több száz mondatra gondolj és kiírtam őket adott helyiség falára, ahol a leggyakrabban használtuk).
Ezeket biztonsággal használtam és magam is sokat tanultam általuk.
Aztán kezdtem angol meséket mesélni (fölé írtam a kiejtést, sokszor éjszaka néztem át a szavak kiejtését, jelelentését) voltak fonetikus átírással is mesekönyveink.
Hallgattunk modnókákat, zenét, mindig megnéztem a szöveget, nehogy félretanuljuk…
Néztünk dvd-ket.
Szereztem magam mellé egy angol anyanyelvű segítőt…. játékos nyelvtanfolyam..
Sorolhatnám.
Ahogy korábban Annamari könyvében olvastam a gyerekek még máshogy tanulnak és egyszerűen a sokféle nyelvi tapasztalatból leszűrték magunknak az alapvető nyelvi rendszert.
De vétek lenne ekkora lehetőséget kihagyni mint ez a kisgyermekkor, amikor még több időt töltünk együtt és könnyebben tanulnak.
Kamaszként már határozott NEM-et mondanának, nagy eséllyel.
#6, mynona - 2009. december 13. vasárnap - 21:05
Teljesen igazad van Veronika!
Hát bizony, eszembe sem jutott, hogy vele együtt tanuljam….. aztán elfelejtődött a dolog. Lehet, hogy kihagytam egy lehetőséget? :O
És minden tiszteletem a Tiéd, mert nem semmi munka lehet, hogy ha nem ismered a nyelvet, és velük együtt tanulod.
Úgy látszik, én sokkal kényelmesebb (lustább) vagyok. Mikor Domi a youtube-n meglátott egy koreai kislányt, és teljesen odavolt tőle, akkoriban könyörgött, hogy tanuljunk meg koreaiul, mert ő mindenképpen akar ezzel a kislánnyal beszélni.
#7, Kovács Veronika - 2009. december 15. kedd - 14:15
Mynona! Én pedig akkor voltam lusta, amikor nekem lett volna időm és lehetőségem arra h nyelvet tanuljak. Most fizetem az árát
Lehet, h nekem ez a motiváció kellett ahhoz hogy tényleg nekiálljak a dolognak!
#8, Erika - 2009. december 15. kedd - 21:08
Csak szeretnék hozzászolni a témához, hátha olvassa valaki, aki hasonló cipőben jár. Mi ugyanis a “nagykönyv szerint” átestünk az elutasítgatós korszakokon, de büszkén mondhatom, mindig kijöttünk belőle, és Bence (3,5) a mai napig szívesen nyúl az angolhoz. Az én dilemmám inkább az volt, hogy mivel az elsődleges célom a nyelv megszerettetése, ha Bence elutasított, nem akartam erőltetni nagyon a dolgot, nehogy negatív érzések kapcsolódjanak a nyelvhez. De persze annyiban sem akartam hagyni az egészet – szóval szerintem ez késélen való tánc. Tényleg az kell hozzá, hogy trükközzön az ember (pl. “Oké, csak az öcséddel beszélek angolul, veled nem” – na ebből a buliból nem akart ő sem kimaradni vagy valami új könyvet/játákot vezettem be NAGY elénnal, hogy a kiváncsisága nagyobb legyen, mint az elutasítása, stb.) ill. ami még fontos, hogy itt is ismerd a saját gyerekedet, tudd, őt mivel lehet mozgósítani. Az én két gyerekem tűz és víz, szóval van mit gyakorolnom…:)
#9, mynona - 2009. december 15. kedd - 21:35
Meg inkább menjünk vissza egy lépcsőfokot, hogy megkönnyítsük a dolgát (lásd egyszerűbb szöveg, vagy kevés szövegű érdekes angol dvd stb), minthogy siettessük, és kedvét vegyük. Ez is fontos. Mert lehet, hogy amikor visszautasít, akkor fáradt, vagy betegség kerülgeti, nekünk is vannak olyan pillanataink, amikor nem megy a tanulás, nem igaz?
#10, Erika - 2009. december 15. kedd - 22:04
igen, én is észrevettem, hogy amikor visszautasított, lehet, hogy túl sokat vártam tőle. Ahogy visszavettem a tempót máris jobban volt kedve hozzá…
#11, dodo32 - 2009. december 15. kedd - 22:23
Nekunk is volt ilyen, hogy a nagylanyom (4 eves most) nem akart beszelni angolul, es nem, nem, ne igy mondd, mama volt a valasz! Kicsit elszontyolodtam, de aztan megvaltozott. Akkor nem eroltettem, en neha angolul mondtam, de amikor lattam, hogy az se tetszik neki, akkor attertem magyarra. Szerintem sem szabad eroltetni, mert annak biztos rossz vege lesz! De en azt gondolom, hogy ez a dackorszak miatt is volt! akkor volt olyan 3 ev korul, ha jol emlekszem. Mi jarunk angolra 2 helyre, a egyik a HD, a masik meg nagyon jatekos, mint egy jatszohaz, vegig jatek, enekles. A 3 legjobb ovis baratnojevel jar, meg meg vannak mas kislanyok is ott, osszesen 9 kislany. A HD-on 3-an vannak csak, megis nem vagyok benne biztos hogy a HD a hatasosabb!!!!! Ott a masikon vegig jatekok vannak, a “tanárnő” lelkes nagyon, hoz-visz mindent, egesz vegig pörög, mondja, mondja, enekel, a gyerekek is veluk (ja, es a HD-nak csak a toredekebe kerul!!). Erre a masik jatekosra csak most oktoberben kezdtunk el jarni, a HD-t mar 3. eve nyomjuk, szoval itt az uj helyen eleg jol all a kislanyom, a tanar csodalkozott is, mennyire jol tud. De azota itthon sose utasitja el az angol nyelvet, egesz delutan itthon angolul (meg nemetul amit az oviban enekelnek eleg kezdo modon, meg persze magyarul) enekelget, dalolaszik, ha bekapcsoljuk az angolos CD-ket akkor ha valami kedvenc jon, futunk mind a ketten a nappaliba, es mutogatjuk, hangosan eneklunk (pl head, shoulders, knees and toes) es kozben a kicsi 17 honapos meg eszrevetlenul tanulja a nyelvet , gondolom en, mi meg nevetunk nagyokat:))))))
Ugyhogy szerintem ez a nyelvtanulas is olyan mint a gyerekneveles, folyton valtozik, nagyon fugg a gyerektol, az eletkortol, a lelkiallapotatol, meg a kornyezettol, nekunk ez az uj jatekos nyelvora ugy latom nagyot dobott, pedig ezt a tanart eloszor annyira nem is szerette!!!!!!
Ugyhogy kitartast mindenkinek!!!! Biztos hogy erdemes csinalni!!!! Egyebkent itthon olyan nagyon sokat nem beszelunk angolul, foleg ha az angolos CD megy, utana, meg van angol tarsasunk, abban beszelunk angolul, de ennekem ennyi eleg. En igy is orulok, mert latom, hogy elvezi, ahogy magaban es hangosan is dalolaszik, ez biztos jele, hogy laza, erdekes neki, kedvet leli benne!!!!
dodo
#12, mynona - 2009. december 16. szerda - 00:34
Én még mindig azt mondom, hogy a 3 éves kor a legrosszabb időpont a nyelvtanulás elkezdésének. Akár egy újabb nyelv bevezetésének. Előtte is jobb és utána is.
#13, Szanita - 2009. december 16. szerda - 15:35
Csakhogy valami pozitívat is írjak a dackorszakról: a 2 éves kislányom minden mondatot NEM-mel kezd, bármit is mondok neki. Tagadó formában elismétli. Magyarul már kiválóan átalakítja a ragokat is egyes szám első személybe, az angol és orosz esetében beérem azzal, hogy elismétli. Pl. Go into the bathroom and wash your hands, please. A válasz: Nem go into the bathroom, nem wash your hands, nem please. Kevert nyelven nem beszélek velük, itt arra gondoltam, hogy csak úgy érzi, hogy súlya van a “nem”-nek, ha magyarul mondja…
#14, mynona - 2009. december 16. szerda - 20:46
Ez jó!
Nem baj, hogy keveri, még lehet. És az életben is lehet.
Csak iskolában nem!
#15, Agnes - 2009. december 31. csütörtök - 02:56
Sziasztok!
Nem is ertem, hogy hogy lehet, ketnyelvu gyereket nevelek es csak ma talaltam ra erre a forumra
Nalunk kicsit mas a helyzet, mert a lanyom (5) bar magyar anyanyelvu, de 2 eves koratol Amerikaban el, es igy mar nem az angolt hanem neha a magyart utasitja el. Hiaba itthon csak magyarul beszelunk, megis. Az iskola es a baratok eleg hozza neki, hogy az angol legyen az elso. Angolul gondolkozik, angolul almodik. (neha hallok 1-2 szot almaban).
En pedig igenis eroltetem, hogy a magyart ne felejtse el….
#16, Annamari - 2010. január 1. péntek - 22:30
Szia Ági, üdv az oldalon! Természetes, hogy nálatok más a helyzet. (Hármas pontot kimeríti a helyzetetek.) Remélem, azért találsz hasznos tanácsokat itt, és sikeresen meg tudjátok őrizni a magyart! Ha sok játékot, humort, és számára érdekes anyagot alkalmazol, biztos sikerül!