A napokban többször is megtalált ez a téma. E-mailben is kaptam ilyen kérdést, és itt a blogon is felmerült: megtörténhet-e és miért, hogy a gyermek visszautasítja/nem alkalmazza a második nyelvet, illetve mit lehet ez ellen tenni?

Az, hogy a gyermek visszautasítja a nyelvet, illetve csak domináns nyelvet hajlandó használni, a kétnyelvűség minden színterén előfordulhat. Lehet átmeneti és – rosszabb esetben – tartós.

Egy anyuka arról írt e-mailben, hogy angol-magyar oviba járó gyermeke és társai magyarul reagálnak akkor is, ha angolul beszélnek hozzájuk.  Előfordulhat természetes kétnyelvű családokban is, és mi, a választott kétnyelvűséget alkalmazók  is számíthatunk rá, hogy szembe kell néznünk ezzel a problémával.

A kicsik, ahogy nőnek, egyre okosabbak lesznek, és ahogy egyre jobban megismernek bennünket, szülőket, rájönnek arra, is, hogyan tudják kijátszani a szabályokat. Természetes az is, hogy a könnyebb utat választják: ha tudják, hogy a szülő/nevelő megérti a domináns nyelvet, miért használnák a másodikat/kisebbségit?

Előfordulhat ez a visszautasítás bizonyos szituációkban is. Velünk történt meg régebben, hogy a lányomat a rokonok kérdezgették: “Hogy van az ajtó angolul? És a …?” Ő pedig, bár ismerte ezeket a szavakat, nem válaszolt. Teljesen érthető okokból: egyrészt produkáltatták, másrészt miért válaszolt volna angolul, ha magyarul szóltak hozzá? (Én, aki általában “célszemély” az angol tekintetében, nem voltam jelen.)

Elutasítás előfordulhat akkor is, ha a gyermek már nagyobb. Egy kedves ismerős (Jozef Pallay), akivel a Pszicholingvisztikai Nyári Egyetemen találkoztam, szlovák-magyar-német nyelveken nevelte családjában két lányát. Szlovákiában élnek, felesége magyarul, ő pedig a választott kétnyelvűség elvei szerint németül beszélt a gyermeikehez (feleségével egymás között szlovákul kommunikálnak). A nagyobb lánya 13 évesen Ausztriába került középiskolába, és ezzel egyidőben fokozatosan elhagyta az apjával való német kommunikációt. Jozef így a kisebbik lányával alkalmazta tovább a németet.

Mit tehetsz, ha előáll egy ilyen helyzet?

  1. Számíts rá. Tudd, hogy milyen technikákat, illetve hosszútávú stratégiát alkalmazhatsz ebben az esetben, illetve ennek elkerülésére. (Egy tipp egy korábbi bejegyzésben)
  2. Légy tisztában azzal, hogy elegendő motivációval kell rendelkeznie a gyermeknek, hogy használja a nyelvet (erre nincsenek általános szabályok, a gyermek egyénisége, személyisége nagyban meghatározó). Számít az is, mikor kezdtétek a kétnyelvűséget alkalmazni (születéskor? később?).
  3. Ha bekövetkezik ez az eset (vagy már most megelőzésképp), gondold át, elegendő hatás éri-e a gyermeket a második nyelven (különösen, ha már közösségbe – óvodába, iskolába – kerül, és megnő a domináns nyelv szerepe az életében).
  4. Légy kitartó. Elképzelhető, hogy néhány napig, de az is, hogy hosszabb ideig tart a visszautasítás. Ragaszkodj a nyelvhasználathoz, a részedről mindenképp. Gondolkodj azon, milyen új hatás mozdíthatná ki a holtpontról gyermeked (egy új mese? egy külföldi út? egy új tevékenység, amelyhez a második nyelv kapcsolódik?)
  5. Koncentrálj az eredményekre, és erősítsd ezt gyermekedben.
  6. Nagyobbakkal meg is lehet ezt a kérdést beszélni, játékos szabályokat felállítani a nyelvhasználattal kapcsolatban (“amilyen nyelven kérdeztek, olyan nyelven válaszolj”). Ha a humort alkalmazod, biztos szívesebben betartják a gyerekek ezeket.

Tudd, hogy amit csinálsz, az értékes, és tudasd gyermekeddel is, ha már elég nagy hozzá, hogy megértse. Ne felejtsd el viszont, hogy a nyelv használata nagyon személyes dolog. Hisz te magad döntöttél arról, hogy hogyan használjátok egymás között a nyelveket – lehet, hogy eljön az idő, amikor gyermeked maga szeretne dönteni ugyanerről.