Mondhatja azt, hogy “köszönöm, nem”?
A napokban többször is megtalált ez a téma. E-mailben is kaptam ilyen kérdést, és itt a blogon is felmerült: megtörténhet-e és miért, hogy a gyermek visszautasítja/nem alkalmazza a második nyelvet, illetve mit lehet ez ellen tenni?
Az, hogy a gyermek visszautasítja a nyelvet, illetve csak domináns nyelvet hajlandó használni, a kétnyelvűség minden színterén előfordulhat. Lehet átmeneti és – rosszabb esetben – tartós.
Egy anyuka arról írt e-mailben, hogy angol-magyar oviba járó gyermeke és társai magyarul reagálnak akkor is, ha angolul beszélnek hozzájuk. Előfordulhat természetes kétnyelvű családokban is, és mi, a választott kétnyelvűséget alkalmazók is számíthatunk rá, hogy szembe kell néznünk ezzel a problémával.
A kicsik, ahogy nőnek, egyre okosabbak lesznek, és ahogy egyre jobban megismernek bennünket, szülőket, rájönnek arra, is, hogyan tudják kijátszani a szabályokat. Természetes az is, hogy a könnyebb utat választják: ha tudják, hogy a szülő/nevelő megérti a domináns nyelvet, miért használnák a másodikat/kisebbségit?
Előfordulhat ez a visszautasítás bizonyos szituációkban is. Velünk történt meg régebben, hogy a lányomat a rokonok kérdezgették: “Hogy van az ajtó angolul? És a …?” Ő pedig, bár ismerte ezeket a szavakat, nem válaszolt. Teljesen érthető okokból: egyrészt produkáltatták, másrészt miért válaszolt volna angolul, ha magyarul szóltak hozzá? (Én, aki általában “célszemély” az angol tekintetében, nem voltam jelen.)
Elutasítás előfordulhat akkor is, ha a gyermek már nagyobb. Egy kedves ismerős (Jozef Pallay), akivel a Pszicholingvisztikai Nyári Egyetemen találkoztam, szlovák-magyar-német nyelveken nevelte családjában két lányát. Szlovákiában élnek, felesége magyarul, ő pedig a választott kétnyelvűség elvei szerint németül beszélt a gyermeikehez (feleségével egymás között szlovákul kommunikálnak). A nagyobb lánya 13 évesen Ausztriába került középiskolába, és ezzel egyidőben fokozatosan elhagyta az apjával való német kommunikációt. Jozef így a kisebbik lányával alkalmazta tovább a németet.
Mit tehetsz, ha előáll egy ilyen helyzet?
- Számíts rá. Tudd, hogy milyen technikákat, illetve hosszútávú stratégiát alkalmazhatsz ebben az esetben, illetve ennek elkerülésére. (Egy tipp egy korábbi bejegyzésben)
- Légy tisztában azzal, hogy elegendő motivációval kell rendelkeznie a gyermeknek, hogy használja a nyelvet (erre nincsenek általános szabályok, a gyermek egyénisége, személyisége nagyban meghatározó). Számít az is, mikor kezdtétek a kétnyelvűséget alkalmazni (születéskor? később?).
- Ha bekövetkezik ez az eset (vagy már most megelőzésképp), gondold át, elegendő hatás éri-e a gyermeket a második nyelven (különösen, ha már közösségbe – óvodába, iskolába – kerül, és megnő a domináns nyelv szerepe az életében).
- Légy kitartó. Elképzelhető, hogy néhány napig, de az is, hogy hosszabb ideig tart a visszautasítás. Ragaszkodj a nyelvhasználathoz, a részedről mindenképp. Gondolkodj azon, milyen új hatás mozdíthatná ki a holtpontról gyermeked (egy új mese? egy külföldi út? egy új tevékenység, amelyhez a második nyelv kapcsolódik?)
- Koncentrálj az eredményekre, és erősítsd ezt gyermekedben.
- Nagyobbakkal meg is lehet ezt a kérdést beszélni, játékos szabályokat felállítani a nyelvhasználattal kapcsolatban (“amilyen nyelven kérdeztek, olyan nyelven válaszolj”). Ha a humort alkalmazod, biztos szívesebben betartják a gyerekek ezeket.
Tudd, hogy amit csinálsz, az értékes, és tudasd gyermekeddel is, ha már elég nagy hozzá, hogy megértse. Ne felejtsd el viszont, hogy a nyelv használata nagyon személyes dolog. Hisz te magad döntöttél arról, hogy hogyan használjátok egymás között a nyelveket – lehet, hogy eljön az idő, amikor gyermeked maga szeretne dönteni ugyanerről.
-
#2 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Valóban.
Bár náluk elmondása szerint az is gond, hogy a pedagógusok nem rendelkeznek elegendő tudással… Illetve aki angolul beszél hozzájuk, az igen, de a másik kettővel magyarul kénytelen kommunikálni. Erre még ráépül, hogy a gyerekek egymás között is magyarul kommunikálnak, szóval érthető. (Jól megbeszéljük ezt itt a feje fölött, elnézést. ) -
Akkor egy percig sem szabad csodálkozni a helyzeten. Velem is magyarul beszélt Domi sokáig, amíg fel nem tűnt a színen Berti….
(Isteni szikra és helyzet, szerencse)
Azóta mer németül beszélni, és most már velem is. Nem mindig, de nem bánom. Ha érthetetlenül mond valamit, vagy hibásan, nem javítom. Ahogyan magyarul sem javítom, viszont elsiklom mellette, és úgy veszem, minta jól mondta volna, és ezzel az önbizalmát erősítem a beszédben. Persze megjegyzem, hogy mi volt az, és visszatérek rá később, jól mondva, hogy begyakorolhassa észrevétlenül. Egy biztos: Nem anyanyelvűtől kisgyereknek nyelvet tanulni, tényleg kutya nehéz. És miért???? Mert ehhez egy külön érzék kell. Jó adag pszichológiai ismerettel. Nem is csoda, hogy eltanácsolnak a korai nyelvtanítástól, hiszen a próbálkozó tanároknak fogalmuk sincsen még, hogyan is kellene csinálni. Ehhez egy anyuka jobban ért… Egyelőre. -
#4 írta Sauze (2 évvel ezelőtt)
-
#5 írta Kovács Veronika (2 évvel ezelőtt)
Igazából nálunk nem volt teljes tiltakozás egyik gyerek részéről sem, csak néha már sztem sok volt a második nyelv, és ilyenkor szóvá teszik a dolgot.
Érdekes volt mikor Áron (3 év) volt másfél éves és épp kezdett magyarul beszélni akkor kezdtük el itthon használni az angolt.
Ő akkoriban többször mondta hogy “ne ííííííígy!”. Olyankor nem erőltettem a dolgot. Később aztán, mikor már szerzett némi jártasságot abban, hogy mit is akarhatok mondani kezdte élvezni a dolgot.
Illésnél (1,5 év) lesz majd érdekes, mert vele születésétől kezdve angolul is beszélünk.
Mynona! Igazad van abban, hogy ha az anyuka nem beszéli tökéletesen a második (többedik) nyelvet, annak nehezebb a dolga. De így is nagyon sokat tudunk átadni a gyerekeinknek. Pl. én eleinte megtanultam egy csomó mondatot, amit csak bizonyos szituációban lehetett használni.
(Mosd meg a kezed, töröld meg, dobd a szemétbe, kérem szépen, tedd bele, vedd fel stb) és ebben sok alapige, hétköznapi szó benne volt. (több száz mondatra gondolj és kiírtam őket adott helyiség falára, ahol a leggyakrabban használtuk).
Ezeket biztonsággal használtam és magam is sokat tanultam általuk.
Aztán kezdtem angol meséket mesélni (fölé írtam a kiejtést, sokszor éjszaka néztem át a szavak kiejtését, jelelentését) voltak fonetikus átírással is mesekönyveink.
Hallgattunk modnókákat, zenét, mindig megnéztem a szöveget, nehogy félretanuljuk…
Néztünk dvd-ket.
Szereztem magam mellé egy angol anyanyelvű segítőt…. játékos nyelvtanfolyam..
Sorolhatnám.Ahogy korábban Annamari könyvében olvastam a gyerekek még máshogy tanulnak és egyszerűen a sokféle nyelvi tapasztalatból leszűrték magunknak az alapvető nyelvi rendszert.
De vétek lenne ekkora lehetőséget kihagyni mint ez a kisgyermekkor, amikor még több időt töltünk együtt és könnyebben tanulnak.
Kamaszként már határozott NEM-et mondanának, nagy eséllyel.
-
Teljesen igazad van Veronika!
És minden tiszteletem a Tiéd, mert nem semmi munka lehet, hogy ha nem ismered a nyelvet, és velük együtt tanulod.
Úgy látszik, én sokkal kényelmesebb (lustább) vagyok. Mikor Domi a youtube-n meglátott egy koreai kislányt, és teljesen odavolt tőle, akkoriban könyörgött, hogy tanuljunk meg koreaiul, mert ő mindenképpen akar ezzel a kislánnyal beszélni. Hát bizony, eszembe sem jutott, hogy vele együtt tanuljam….. aztán elfelejtődött a dolog. Lehet, hogy kihagytam egy lehetőséget? :O -
#7 írta Kovács Veronika (2 évvel ezelőtt)
-
#8 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Csak szeretnék hozzászolni a témához, hátha olvassa valaki, aki hasonló cipőben jár. Mi ugyanis a “nagykönyv szerint” átestünk az elutasítgatós korszakokon, de büszkén mondhatom, mindig kijöttünk belőle, és Bence (3,5) a mai napig szívesen nyúl az angolhoz. Az én dilemmám inkább az volt, hogy mivel az elsődleges célom a nyelv megszerettetése, ha Bence elutasított, nem akartam erőltetni nagyon a dolgot, nehogy negatív érzések kapcsolódjanak a nyelvhez. De persze annyiban sem akartam hagyni az egészet – szóval szerintem ez késélen való tánc. Tényleg az kell hozzá, hogy trükközzön az ember (pl. “Oké, csak az öcséddel beszélek angolul, veled nem” – na ebből a buliból nem akart ő sem kimaradni vagy valami új könyvet/játákot vezettem be NAGY elénnal, hogy a kiváncsisága nagyobb legyen, mint az elutasítása, stb.) ill. ami még fontos, hogy itt is ismerd a saját gyerekedet, tudd, őt mivel lehet mozgósítani. Az én két gyerekem tűz és víz, szóval van mit gyakorolnom…:)
-
Meg inkább menjünk vissza egy lépcsőfokot, hogy megkönnyítsük a dolgát (lásd egyszerűbb szöveg, vagy kevés szövegű érdekes angol dvd stb), minthogy siettessük, és kedvét vegyük. Ez is fontos. Mert lehet, hogy amikor visszautasít, akkor fáradt, vagy betegség kerülgeti, nekünk is vannak olyan pillanataink, amikor nem megy a tanulás, nem igaz?
-
#11 írta dodo32 (2 évvel ezelőtt)
Nekunk is volt ilyen, hogy a nagylanyom (4 eves most) nem akart beszelni angolul, es nem, nem, ne igy mondd, mama volt a valasz! Kicsit elszontyolodtam, de aztan megvaltozott. Akkor nem eroltettem, en neha angolul mondtam, de amikor lattam, hogy az se tetszik neki, akkor attertem magyarra. Szerintem sem szabad eroltetni, mert annak biztos rossz vege lesz! De en azt gondolom, hogy ez a dackorszak miatt is volt! akkor volt olyan 3 ev korul, ha jol emlekszem. Mi jarunk angolra 2 helyre, a egyik a HD, a masik meg nagyon jatekos, mint egy jatszohaz, vegig jatek, enekles. A 3 legjobb ovis baratnojevel jar, meg meg vannak mas kislanyok is ott, osszesen 9 kislany. A HD-on 3-an vannak csak, megis nem vagyok benne biztos hogy a HD a hatasosabb!!!!! Ott a masikon vegig jatekok vannak, a “tanárnő” lelkes nagyon, hoz-visz mindent, egesz vegig pörög, mondja, mondja, enekel, a gyerekek is veluk (ja, es a HD-nak csak a toredekebe kerul!!). Erre a masik jatekosra csak most oktoberben kezdtunk el jarni, a HD-t mar 3. eve nyomjuk, szoval itt az uj helyen eleg jol all a kislanyom, a tanar csodalkozott is, mennyire jol tud. De azota itthon sose utasitja el az angol nyelvet, egesz delutan itthon angolul (meg nemetul amit az oviban enekelnek eleg kezdo modon, meg persze magyarul) enekelget, dalolaszik, ha bekapcsoljuk az angolos CD-ket akkor ha valami kedvenc jon, futunk mind a ketten a nappaliba, es mutogatjuk, hangosan eneklunk (pl head, shoulders, knees and toes) es kozben a kicsi 17 honapos meg eszrevetlenul tanulja a nyelvet , gondolom en, mi meg nevetunk nagyokat:))))))
Ugyhogy szerintem ez a nyelvtanulas is olyan mint a gyerekneveles, folyton valtozik, nagyon fugg a gyerektol, az eletkortol, a lelkiallapotatol, meg a kornyezettol, nekunk ez az uj jatekos nyelvora ugy latom nagyot dobott, pedig ezt a tanart eloszor annyira nem is szerette!!!!!!
Ugyhogy kitartast mindenkinek!!!! Biztos hogy erdemes csinalni!!!! Egyebkent itthon olyan nagyon sokat nem beszelunk angolul, foleg ha az angolos CD megy, utana, meg van angol tarsasunk, abban beszelunk angolul, de ennekem ennyi eleg. En igy is orulok, mert latom, hogy elvezi, ahogy magaban es hangosan is dalolaszik, ez biztos jele, hogy laza, erdekes neki, kedvet leli benne!!!!dodo
-
#13 írta Szanita (2 évvel ezelőtt)
Csakhogy valami pozitívat is írjak a dackorszakról: a 2 éves kislányom minden mondatot NEM-mel kezd, bármit is mondok neki. Tagadó formában elismétli. Magyarul már kiválóan átalakítja a ragokat is egyes szám első személybe, az angol és orosz esetében beérem azzal, hogy elismétli. Pl. Go into the bathroom and wash your hands, please. A válasz: Nem go into the bathroom, nem wash your hands, nem please. Kevert nyelven nem beszélek velük, itt arra gondoltam, hogy csak úgy érzi, hogy súlya van a “nem”-nek, ha magyarul mondja…
-
#15 írta Agnes (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Nem is ertem, hogy hogy lehet, ketnyelvu gyereket nevelek es csak ma talaltam ra erre a forumra 
Nalunk kicsit mas a helyzet, mert a lanyom (5) bar magyar anyanyelvu, de 2 eves koratol Amerikaban el, es igy mar nem az angolt hanem neha a magyart utasitja el. Hiaba itthon csak magyarul beszelunk, megis. Az iskola es a baratok eleg hozza neki, hogy az angol legyen az elso. Angolul gondolkozik, angolul almodik. (neha hallok 1-2 szot almaban).
En pedig igenis eroltetem, hogy a magyart ne felejtse el…. -
#17 írta habci (3 hónappal ezelőtt)
Kedves Annamari!
Egy ideje olvaslak benneteket. Sajnos, amikor Marci fiam (most 6) kicsi baba volt és végigkutattam a net-et a mesterséges kétnyelvűségről szóló anyagok után sajnos nem akadtam rátok és támogatás nélkül nem mertem belevágni a kétnyelvű oktatásba, de elengedni sem akartam. Az eredmény, hogy sokat látott német filmeket és időszakonként én is csak németül beszéltem vele. Aztán hagytam és utána ismét újra kezdtem és így tovább. Ma Marci sokat ért, most viszont – miután rátok találtam – már csak németül beszélek vele (nekem magamnak is második nyelven, majdnem a magyar szintjén van), de nem tudom elérni, hogy akár egy szót is szóljon németül bár nagyon nagyon sok dolgot ért. Szerintetek mit tehetek azért, hogy beinduljon? Itthon most teljes merítés van – csak ha nagyon fontos, hogy mindent értsen (nevelési okból vagy mert neki fontos), akkor beszélünk magyarul, egyébként csak német. Az ikreim két és fél évesek. Velük három hónapja beszélek így csak németül. Szerintetek van esélye, hogy a nagyobb is megszólal majd németül vagy ilyenkor már túl erős a másik nyelv és nem fog váltani, tehát inkább pl. az osztrák iskolába kellene vinnem ahhoz, hogy beszéljen is? A kicsiknél talán nem lesz gond, de ahhoz még sok idő kell. Mit gondoltok?
-
Szia! Azt nem írtad le, hogy Marci hogy viszonyul a teljes váltáshoz? Nem lehet, hogy azért (is) válaszol magyarul mert dacol? Próbáltad vele megbeszélni, hogy mi fog történni? Ilyen idős korban már nagyon érdemes szerintem a fokozatosságra alapozni. Egyébként most én sem beszélek csak angolul a gyerekekkel (és egyébként is ritkán volt jellemző), mégis sokszor használják egymás között is az angolt. Fontos az is, hogy a jó kedvvel és játékkal kapcsolják össze, és ne a kényszerrel.
Ha ebbe a játékos irányba el tudod vinni, akkor szerintem van esély arra, hogy a nagyobb is használja a németet. Indulj ki abból, ami nagyon érdekli. -
#19 írta habci (3 hónappal ezelőtt)
Kedves Annamari! Nagyon köszönöm a válaszodat. Marcival megbeszéltük, hogy mi lesz, mert ő kérte. Számára, hogy többségében németül beszélek nem új. Két-három éves koráig 70 %-ban németül beszéltem vele. Azonban mivel nem kezdett el beszélni és valaki rám ijesztett, hogy ez ennek az oka (mert nem vagyok született kétnyelvű, csak korán és hosszan belemártottak a nyelvbe) abbahagytam.
Azért nem száműztük ez életünkből, csak ca. 10-20%-ra csökkent a kommunikációnk. (Tv, barátok és rokonok maradtak.:) Közben Marci elkezdett magyarul beszélni és megdöbbentően jól. Németül viszont szerintem ekkorra sokat felejtett, németül sohasem válaszolt, csak értette a napi beszédet. Most azonban egy barátja van, akivel a nem anyanyelvi anyukája németül beszél mindig, és akinek a német nyelvtudása nagy hatással volt rá. Talán ezért is kérte, hogy beszéljünk mi is németül. Szerintem Marci azért nem beszél németül, mert a könnyebb utat választja a beszélgetésre, ami érthető is. Sohasem vártam el tőle, hogy németül válaszoljon, és mire beszélni kezdett a német erősen háttérbe szorult. Most azonban már egy ideje a honlapodat olvasva ismét megjött a bátorságom és sajnálom, hogy akkor hagytam elbizonytalanítani magam. Marcival próbáltam pl. német domino kártyákkal stb. játszva is tanulni, de úgy tűnt az nem jön be neki, inkább azt szereti, ha minden tevékenységünket németül tesszük. Beszélgetünk, énekelünk, játszunk, barkácsolunk, még ha ő magyarul is válaszol vagy kérdez vissza egy egy szó jelentésére, úgy tűnik nem okoz neki gondot ezeknél a tevékenységeknél ha németül folyik. Egy másik gond, hogy nekem mindkét irányba kell egy kis idő a váltásra. Ha sokat használom az egyiket az sokkal autentikusabbá válik, németesebb ill. magyarosabb lesz. Tehát ha egy-három órát beszélek egy nap egy nyelven, akkor az nálam nem ugyanaz a szint, mintha folyamatosan tenném – a másik kissé elnyomja.. Sajnos még most is könnyen elbizonytalanodom, hogy a helyeset teszem-e vagy sem és nem tudom, hogy mit tegyek. Hogy lehet-e egyáltalán segíteni ezt a folyamatot vagy csak hagyni kell. Lehet, hogy tényleg jobb, ha csak naponta néhány órát beszélünk, játszunk németül és egyébként nem. Nem tudom. Ha van ötleted, nézeted kérlek segíts. Nagyon köszönöm. -
És azt próbáltad vele megbeszélni, hogy ha németül beszéltek, ő is azt használja? Mi történik akkor, ha összejöttök azzal a barát családdal és mindenki németül beszél? Vannak speciális technikák arra, hogyan lehet lereagálni a másik nyelv használatát (pl. úgy teszel, mintha nem értenéd a válaszát) – erről bővebben itt írtam: http://www.ketnyelvugyerek.hu/ketnyelvu-csomag.php). A másik kérdésedre a válasz: nincs egy jó út. Ha te úgy érzed jól magad, hogy egész nap németül beszélsz hozzá (és megvan ehhez a nyelv magas szintű ismerete), akkor tégy úgy. Ha úgy látod jobbnak, hogy megosztod az időt és mindkét nyelvet használod, akkor válaszd ezt. A fontos az, hogy jól érezzétek magatokat abban, amiben vagytok, a kevesebb is lehet több. És ez az egész nem egy merev dolog, tehát, ha idővel úgy látod, hogy változtatni kell valamin, akkor tedd meg. Mint ahogy most is megtetted.
Sok sikert! -
#22 írta habci (3 hónappal ezelőtt)
Köszönöm. Nagyon teszik és elgondolkodtatott, amit írtál és más sokkal kevésbé aggódom is, ami talán a leges legfontosabb, hisz a bizonytalanság talán az első, ami átragad Marcira. Szerencsére nagyon élvezi a németet, a kicsik is. Most találnunk kell olyan helyet vagy olyan barátot, ahol vagy aki csak németül tud, mert másoknál rögtön csak a magyart használja. Ideje talán meglátogatni a rokonokat.:) Köszönöm!
- Bejegyzés RSS
-
“Egy anyuka arról írt e-mailben, hogy angol-magyar oviba járó gyermeke és társai magyarul reagálnak akkor is, ha angolul beszélnek hozzájuk. ”
Ezen nem kell aggódni egy percig sem….
Nem ezen van a lényeg… a kiejtés akkor is jó lesz később. És beszélni is fog a nyelven. Csak a helyzetre kell várni, ami majd kihozza a tudást. És ki is fogja.
Oka meg rengeteg van, hogy miért nem beszél, de ha érzi, hogy elvárjuk, hogy akarjuk, akkor még inkább nem fog. Csak ne siettessük.