Az asszony, aki 16 nyelvet ismert
Nyelvzseninek tartják, ő azonban úgy beszélt-írt magáról, mint Átlagos Nyelvtanuló (ÁNy). A nyelvtanulást magáért a tanulásért, a tanulás öröméért szerette. 25 év alatt 10 nyelven jutott el odáig, hogy beszélni tudjon (magas szinten, a világ első szinkrontolmácsainak egyike volt), további 6 nyelven pedig szakirodalmat és szépirodalmat fordított (kb. még tízet pedig “csak úgy” megértett).
A nyelvekkel azért kezdett foglalkozni, mert nagyon távol álltak tőle (németből kettesre érettségizett).
Kínaiul egyetemistaként tanult meg (ekkor már több nyelven “túl volt”), két év alatt odáig jutott, hogy regényeket is képes volt fordítani. Kilencven éves elmúlt, amikor ivritül kezdett tanulni. Mi volt a titka? Mi az, amit elleshetünk tőle, és alkalmazhatunk gyerekeinkkel vagy akár mi magunk?
A lelkesedés, a motiváció vezette. A tanulásban az volt számára a kulcs, hogy olvasott. Szépirodalmi műveket, regényeket, mindenfélét, ami érdekelte. Minden nap foglalkozott a tanulandó nyelvvel. Soha nem önmagukban tanulta meg a szavakat, hanem kontextusba ágyazottan (mondatokat, szókapcsolatokat – így sokkal könnyebb emlékezni rájuk). Ezeket mint “előregyártott” elemeket elő lehet húzni a beszélgetés során. Minden lehetőséget megragadott a tanulásra: az utcán szembejövő reklámszövegeket is lefordította magában, magában beszélt az adott nyelven, írogatott – még akkor is, ha nem volt helyes. A könyvek mellett forrásként használta az újságokat, a rádiót, szinkronizálatlan filmeket, és igyekezett minél több anyanyelvűvel találkozni, aki az adott nyelven beszélt. Nem hitt a nyelvérzékben. Azt vallotta, “a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”
A kisgyerekkori nyelvtanulásról keveset ír, és amit ír, azzal nem is értek egyet – valószínűleg mások a tapasztalataink. 
Érdemes viszont elolvasni a könyvét. Süt belőle a nyelvek iránti lelkesedése, amiből egy kicsit mi is részesülhetünk. A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából újra kapható, olvasható. Szórakozásnak is kitűnő! (Ha angolul olvasnád, itt megtalálod pdf változatban.)
Lomb Kató idén lett volna 100 éves.
-
Jé, most vettem észre, hogy amit a kisgyerekkori nyelvtanulásról ír (3 bekezdés), a magyar nyelvű könyvből hiányzik, az angol verzióban viszont benne van. Említi a kétnyelvűséggel kapcsolatos tévhitet, miszerint ha egy kisgyerek két nyelvet hall egyszerre, akkor nem fogja egyiket sem jól tudni – ezzel ő sem ért egyet. A korai kezdés ellen viszont azzal érvel, hogy nem hatékony, csak akkor, ha a gyermek természetes kétnyelvű környezetben él (a két szülőnek más az anyanyelve). Még így is úgy gondolja, hogy az eredmény évekkel később mutatkozik meg, amikor a gyermek már tudatosan képes nyelvet tanulni. Fontosnak tartja még, hogy anyanyelvű legyen a forrás. Nem nagyon részletezi ezt a kérdést egyébként.
A gimnáziumi kettesét azzal indokolja, hogy elmaradt a Fräulein nevelte vagy német származású osztálytársnői mögött, és nyelvi antitalentumnak tartotta magát. (Közben azért latinul, franciául tanult, és beleszeretett a nyelvekbe.) Fizika-kémia szakra járt az egyetemre, de a 30-as évek elején, mikor végzett (doktorált is), tudta, hogy nem fog sokra menni ezzel a végzettséggel, így a nyelvtanítás mellett döntött. Az angolt választotta, úgy, hogy nem is tudott ezen a nyelven – gondolta, ez jó megélhetést hoz. Fordítgatott is, aztán a háború alatt oroszt tanult – ez lett a kedvence. A többit olvassátok el a könyvből! -
#4 írta Ági (2 évvel ezelőtt)
Ez engem is érdekel, köszi a tippet. 16 nyelvet ismerni!!?? Én pedig ezzel az eggyel is küszködök. Persze, tudom, sosem késő. Majd 60 év múlva (amikor már betöltöm a 90-et is) ivritül írok ide a blogba, jó?
A viccet félretéve: tényleg minden alkalmat meg kell ragadni. És sohasem késő, csak egyre nehezebb…. -
#8 írta S.Barbara (2 évvel ezelőtt)
Azért az érdekes lehetett volna, ha Lomb Kató is többnyelvűként nevelkedik…bár ki tudja, lehet, hogy “ráunt” volna a nyelvekre és sohasem lett volna ilyen tudása.
Magam is 21 voltam, mikor elkezdtem németül tanulni teljesen az alapoktól. Egy fantasztikus tanártól, akinek a mai napig hálás vagyok. Több mint valószínű, hogy ha elveszik a kedvemet ezzel a nyelvvel is az iskolában annak idején (lsd. orosz és angol), akkor korántsem jártam volna végig ezt az utat…és az is elképzelhető, hogy nem is lennék “tagja” ennek a kis csapatnak Annamarival az élen )) Nem is tudnám, mit veszítettem volna…Kicsit birizgálja az agyamat, hogy tényleg el lehet venni a gyerekek kedvét ettől az egésztől…??
Rita! Hogy érted azt, hogy nincs jelentősége 17 éves kor felett?
-
#9 írta Rita (2 évvel ezelőtt)
A kisgyermekek még az anyanyelvük során használt nyelvelsajátítási mechanizmusokra építkeznek, mikor egy másik, számukra addig idegen nyelvvel találkoznak. Épp azért teszik magukévá könnyebben, mint egy pl. 10 éves gyerek, mert még aktívan mûködik, él bennük a “módszer”, ahogy egy nyelvet el kell sajátítani. Mire iskolába mennek már a hangképzõszervek sem rugalmasak, egyre kevesebb az esély, hogy anyanyelvi kiejtéssel képes legyen beszélni a nyelvet-most ne boncolgassuk, hogy ez fontos-e v. sem. Szóval az idõ elõrehaladtával szépen sorban zárulnak le ezek az ún. biológiai sorompók. A kutatás, amely az agy nyelvtanulási készségét vizsgálta, az állapította meg, hogy a nyelvtanulás szempontjából már nincs releváns különbség egy 17 éves vagy egy idõsebb ember agya között.
-
“Kicsit birizgálja az agyamat, hogy tényleg el lehet venni a gyerekek kedvét ettől az egésztől…??”
Naná, hogy el lehet venni! Ha elvársz tőle, és nem TE is játszol a nyelvvel és vele, akkor biztosan. Ha nem viszel humort és érdekességet bele, akkor is. Megunja. Ugyanis az a gyerek, akinek nem életfeltétele, hogy megtanuljon egy másik nyelvet, mint a többnyelvű családok vagy környezet esetén, annál ez a helyzet áll fenn. Mert minek is tanulja??? Te tudod, ő nem tudja. Nem érti. Csak azt, hogy nehezebb, és ha anyanyelvén is ért mindenki, akkor minek törje magát. Biztosan ezt nem vették figyelembe régebben, és természetesen ezért vontak le az ellenzők ilyen konklúziókat.
Ha valaki választott kétnyelvűséget akar (ahol először is a szülő választ), akkor ér el eredményt, ha a gyereket is érdekeltté teszi a dologban, vagyis eléri azt, hogy érdekes és jó legyen neki. Egy humoros játék, amit csak az adott nyelven érhet el, vagy egy imádott játszópartner, aki csak ezen a nyelven beszél… stb. A cél ( ha nem is tanul meg úgy, ahogy egy többnyelvű család gyereke) , hogy akarja a nyelvet, hogy érdekes legyen neki.
Vagy nagyon korán kezdjünk, hogy megszokja, hogy egyik nap így beszélünk, másik nap úgy… (akkor sem várhatunk el, és akkor is tanácsos a nem anyanyelvbe később humort vinni) vagy valami hasonló, van elég variáció. -
Igen, ha ezt nem vesszük figyelembe, és elvárásos dolog lesz a nyelvtanításból, lehet, hogy később ugyan érteni fogja a nyelvet, de lehet, hogy már nem fogja szeretni. Vagy nem akar más nyelvet tanulni. Vagy akármi. Bármi mást, csak ne ezt. Látom az enyémen is. Az kell neki, amit nem engedsz.
– most pl. ír(na)… ha engedném.
Néha tiltom a nyelvet is…
-
#13 írta Kovács Veronika (2 évvel ezelőtt)
Hát, Mynona, szívemből beszéltél!
Pontosan ez a helyzet nálunk is!Nagyon éles eszűek, és hamar rájönnek, minket felnőtteket mivel lehet levenni a lábunkról, manipulálni.
Tudják, pl. ha a legelfoglaltabb is vagyok , és hozzák az angol mesekönyvet, máris csak velük foglalkozom!A személyes idő is olyan plusz, amit a második nyelven biztosan megkap ….
Pont a minap gondolkodtam én is ezen a tiltás dolgon!
Nálunk ilyen a tv. Nincs tv-nk , vagyis van készülék, csak nincsenek csatornák. Lehet, hogy csúnya dolog, de szerintem a reklámok, előzetesek között is van olyan amit nem tud feldolgozni egy 3-6 éves kisgyerek. Néha , jutalomból van dvd.
Az is 95 %-ban angolul.Persze amit nem lehet az kell! Épp a napokban forgattam a fejemben, hogy valahogyan meg kellene tiltani a második nyelv használatát, akkor biztosan jobban érdekelné a dolog. (Olvasni is szándékosan nem akartam tanítani, erre ez lett a szórakozása. Már angolul is olvas)
Írj még egy kicsit erről a ” betiltott nyelvről ”
-
#16 írta Kovács Veronika (2 évvel ezelőtt)
-
Persze azért nem olyan rossz ám a helyzet..
Annamari és Ré kislányai gyönyörűen beszélik a nyelvet, és imádják is. Ennek meg egy titka van: anyukájuk is imádja a nyelvet, vagyis játszanak a nyelvvel. Vagyis mind a ketten jól érzik magukat, ha így beszélnek. Azoknak nagyon nehéz, akik nem tudják jól a nyelvet, amit átadni akarnak, és mellette elvárnak. Ott hibáznak, és ott mehet félre a dolog. Persze a jól tudó anyukánál is, aki mércét állít a gyerekének. Értékel, buzdít, tanít.
Vagyis visszatértem arra, ahol elkezdtem…
Azoknak az anyukáknak, akik nem profik egy nyelvben, meg csak a humor segít. Nem is hiszitek, hogy a gyerekek ezt mennyire értékelik. És innen már nem olyan távoli a belső motiváció. -
#18 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Zsuzsa, jó, hogy itt vagy megint!
Írtam erről egy külön bejegyzést: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/12/mondhatja-azt-hogy-koszonom-nem/
Jó, hogy a humorról mindketten írunk. -
Na, elolvastam, lesz is mit írnom, már látom. De nem most, majd hétfőn.
Hahhh, fordítgatás…. a kisebb gyerek nem érti, hogy mit akarnak tőle, és nem fordít. Nem is érti, hogy más miért nem érti
(lásd 2 évesek kb.) A nagyobb meg utálja a produkáltatást, és lehet, hogy nem is ugrik be neki, csakis szövegkörnyezetben. – Nekem néha még most is… sőt… néha nem is tudok egy-egy szavat magyarra fordítani… ki érti ezt? Hja, na meg mikor azt mondják hogy “Fordítsd le mit mondott a maci!” Egy kisebb gyerek kb. ezt érti belőle: Fordítsd meg a macit!
Na de hogyan? A szó hibás, akkor legalábbis úgy kellene kérdezni, hogy “Mit mondott a maci? Nem értettem.”
Így értené is, és nem is tűnne annyira vizsgáztatásnak… -
#20 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Már nagyon régóta olvasója vagyok az oldalnak és aktív használója is a korai nyelvoktatásnak, lévén két kisfiammal sokat angolozunk. Most azért írok, mert szeretném megosztani veletek azt a fantasztikus élményemet, hogy nekem volt szerencsém Lomb Katóval személyesen találkoznom, beszélgetnem. Fantasztikus asszony volt, sugárzott belőle a derű és a kiváncsiság, pedig jóval 80 fölött volt már, mikor én nála jártam. Azt hiszem, ez a két jellemvonás alapjaiban határozta meg, hogy hogyan tudott ő ilyen szintre elérni a nyelvekkel (is). Ez az, amit a gyerekek ösztönösen tudnak: vidámak és kiváncsiak, így tanulnak és ez az, amit a legtöbb iskola/oktatási rendszer kiöl(het) a gyerekekből. Mi, szülők viszont képesek vagyunk fenntartani ezt az állapotot, tudjuk úgy terelgetni a gyerekeket, hogy mindig megmaradon a nyitottságuk (nem csak) a nyelvtanulás során. Persze ehhez óriási adag energia/türelem/idő kell, de hát mire éri meg áldozni ezeket, ha nem a tulajdon gyerekünkre?! No, ez egy kicsit filozofálgatósra sikerült, summa summárum, Lomb Kató valóban egy csodálatos ember volt! Jó nyelvtanulást mindenkinek!
-
Elmondhatom, hogy én is voltam olyan szerencsés és találkoztam Lomb Katóval.
Olvastam A nyelvekről jut eszembe című könyvét is, nagyon humoros anekdoták vannak benne. Már esik szét a könyv, annyiszor olvastam (illetve már használtan kaptam). Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Lomb Kató számomra példakép, felnézek rá.A nyelvekről annyit, hogy egyszer az ír főnököm, aki kiválóan megtanult magyarul, azt mondta: ha meg akarsz tanulni egy nyelvet, csak fogj egy szótárt hosszú hajjal
Én magam is egy srác miatt tanultam meg az angolt (azóta ausztrál férjem van), egy barátnőm pedig azért tanult meg németül a 30-as évei elején, mert a barátja (azóta férje) Németországban dolgozott és kiköltözött hozzá.
Egyetértek Lomb Katóval, hogy nyelvet rosszul is érdemes tudni. Egyszerűen kinyílik a világ, ha használod. -
#23 írta moszat (2 évvel ezelőtt)
Olvastam a cikket és a hozzászólásokat is, érdekesek, egyetértek, hogy tényleg fontos a belső motiváció.Olvasom, hogy Lomb Kató azt vallotta, “a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”
De sajnos a motiváció ,”szeretnék” egyrészt szerintem nem elég, mert én hiszek a nyelvérzékben is. Ugyanakkor, mint felnőtt, tanulom a nyelvet, a motiváció az, hogy egy -egy szakcikket megértsek, ill. általánosságban , de akár egy konferencián is akár beszélni tudjak.A nyelvvizsga, középfokú angol erre és arra sem elég. A tesztek , fordítási feladatok szerintem túl “alaposak”, szerintem a lényeg kiszűrése fontosabb lenne, mint hogy minden egyes szó a fordításban a helyén legyen.Beszélni meg: van egy előre megirt anyag, egy egy témakör kifejtése, és megtanulom, tehát nem rögtönözni kell, aminek nagyobb értelme lenne. Az iskola sem motivált, ugyanis valamennyi pozitív visszajelzésre még a rosszabbul tudónak is szükség lenne. pl.”Jól mondtad, csak gyorsabban kellene”, ehelyett a tanár meg se várja míg kinyögi a diák a mondatot, hanem egy jól beszélőt kérdez.Tehát sajnos nem azt tapasztalom, hogy “a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”
Korai nyelvtanulás: gyermekem ovodájában az ovonők feleslegesnek tartják, hogy ezzel leterheljem a gyerekem:majd az iskolában ugy is lesz nyelvoktatás, mondják.Remélem, jobban motiváló tanárokkal.
-
Hát szerintem Lomb Kató nem az iskolára értette az idézett mondását, hanem a való életre. Az iskola, az egy más világ…. a mi nyelvtanulásunkhoz itthon, igenis jó ez a mondás. De hát itt is fontos: ki-ki döntse el, hogy mit tart fontosnak, és mi a célja. Ha bármi, amit csinálunk, nem a saját meggyőződésünkkel egyezik, akkor teljesen felesleges csinálni, mert eredménye nem lesz.
-
#25 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Valóban nem az iskolára értette.
Az iskola teljesen más tészta. Lomb Kató is azt vallotta, hogy meg kell tanulni átsiklani a dolgok felett, mert az nagyon el tudja venni az ember kedvét, ha arra koncentrál, mennyit nem ért vagy tud még. Moszat, pont te vagy a jó példa erre, hisz azon keresztül tanulod a nyelvet, ami érdekel: a szakcikkek. A nyelvvizsga teljesen más kérdés, erről meg az iskolai nyelvtanulásról már filozofáltunk itt párszor. (pl. itt http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/09/az-egyetlen-kivetel-magyarorszag-sokkolo-tenyek-a-magyarok-nyelvismereterol/ -
#26 írta Ágica (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok !
Én is olvastam Lomb Kató könyvét,a helyi könyvtár kincsei közt találtam. Nagyon érdekes – ám az eredmények láttán hatékony -módszer számomra, hogy teljesen nulla nyelvtudással vki elkezdjen “olvasni” egy idegen nyelvű könyvet. Példaként említi Kosztolányit is, aki így kezdett el “olvasni” egy portugál könyvet. Ami engem illet, már én is megvettem egy idegen nyelvű -kezdőknek szóló – könyvet azzal a céllal, hogy kipróbálom ezt az eljárást. Őszintén szólva még nem igazán jöttem rá a dolog nyitjára,mert a szerző szerint csak a legszükségesebb szavakat kell a szótárba kikeresni, a többit a szövegkörnyezetből “értjük meg”. Sajnos számomra csak a nemzetközi és más nyelvből hasonló hangzású szavak érthetőek, melyekből elég kevés található a könyv legtöbb részén. Teljesen idegen nyelv és szöveg esetén eléggé szélmalomharcnak tűnik az egész, de azért kitartó vagyok ! Van esetleg vki már próbálkozott a leírt módszerrel ? Kíváncsi lennék az élményeire ! Előre is köszi !
-
Én igen, és az elején lassan megy, az ember csak olvas, olvas, és egy kukkot sem ért. Aztán a fejezet végére érve (rövid volt) újból kezdtem, több napig, és aztán felderengett egy szó, és egy lassan hozzágondoltam hogy ez mi lehet, ha több újrakezdés után már kívülről fújja, nem értve, majd megnéztem pár szót szótárban, és innen már több is világos lett. A szavaknak sokszor utána kell nézni, de a lényeg először az, csak olvass, nem baj, ha nem érted, lényeg, hogy szokja a füled (ja, próbáld hangosan ) a nyelvet. A legjobb az, ha egy ismert magyarul olvasott regényt kezdesz el az ismeretlen nyelven, akkor már van egy kis kiindulási alap, de nehogy a magyar változata legyen a szótárad!
Válassz olyan könyvet, ami magyarul is érdekelne.
Arra gondolj, hogy hasonlóan (persze nem ugyanígy) tanulnak a bébik is. Először semmit sem értenek, majd ha tizedszer hallják, akkor dereng valami.
Ők nem nézhetnek utána szótárban, viszont több idejük és lehetőségük van rá, mint Neked, tehát ez is el fog tartani egy-két évig (napi rendszeres félórás olvasással) míg megtanulsz úgy ahogy egy nyelvet.
Tehát: érdekes és már olvasott (magyarul) rövid könyv, rövid fejezetekkel, sokszor olvasva (tízszer is az első fejezetet), majd elő a szótárral, ha valami tényleg nem ugrik be.
Ezt magam találtam ki, nem tudom, Lomb Kató hogy csinálta. -
#28 írta Bea (2 évvel ezelőtt)
Sajnos még nem olvastam Kató néni könyvét, csak a neve ismert számomra és persze mindig irigyeltem…mivel gyerekként nekem is azt mondták, hogy nem érdemes az angollal foglalkoznom, mert semmi érzékem hozzá. Aztán jött a kötelező orosz és elvarázsolódtam. Azóta e két nyelvből van diplomám, hozzátenném, hogy az angolom jobb. Imádtam németül beszélni is, a francia viszont nem “jött át”. Kicsiket “tanítok ” angolra, de a magánóráimon látom, hogy sok kolléga elveszi a gyerekek kedvét és ez a baj. Nem just for fun az angol, hanem tantárgy, amiből jegyet kell szerezni , meg nyelvvizsgát. Holott szerintem a nyelv nem cél, hanem eszköz. Ebben Kató néninek igaza lehet , hogy rosszul is érdemes tudni egy nyelvet. Csak a suli a tökéletest várja el. Így meg mindenkinek elmegy a kedve az egésztől. A csemetém tizenhét hónapos, már mond angol és magyar mondókákat is, felismerhetően. Abbát is énekelt valamelyik nap. Szóval van értelme a korai kezdésnek. Az orosszal is bepróbálkozunk. Verkám szereti.
-
#29 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Zsuzsa, kb. ő is így csinálta!
(Nem volt fontos, hogy magyarul már olvasott könyv legyen, inkább párbeszédes könyv – hogy érdekes legyen, ez alap -, és nem fejezetenként, de többször olvasva. Szótár: “A szótár használatának megtanulása időben is legsürgősebb feladata az ÁNY-nek. Hieroglifikus nyelvekkel, kínaival, japánnal foglalkozónak is rögtön a kezébe adnám. Azután elvenném tőlük. Meg a többi nyelvtanulótól is. Mert a kezdeti – majdnem azt mondanám: nyelv előtti – fázisban a szótár gondolkodásra serkent, később viszont egyenesen leszoktat róla. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy gondolkodás helyett használjuk.” Javasolja pl. az egynyelvű szótárak használatát.
“A lelkiismeretesség szép erény, de a nyelvtanulás kezdetén inkább fék, mint motor. Nem érdemes minden szót kikeresni a szótárban. Sokkal nagyobb baj, ha elízetlenedik kezünkben a sok megszakítástól a könyv , mint ha nem tudjuk meg, hogy kökény vagy galagonyabokor mögül figyeli-e a detektívfelügyelő a gyilkost.” -
Öööö…. rendben késő van, megyek is aludni, de mi is az az ÁNY???
Én azért csinálom fejezetenként, mert hátha a következő olvasásnál ugrik be a szó, és addigra nem felejtem el a mondatokat, vagyis ismerős marad a szöveg…. ha már persze pár szót tudok. Ha egyszerre sokat olvastam, tehát folytattam a könyvet, akkor inkább monotonon olvastam, és nem gondolkoztam. De hát mindenkinek más jön be.
-
#34 írta S.Barbara (2 évvel ezelőtt)
Kedves Mynona! Ez nagyon megragadott, amit írtál!!! Kérdezhetek még erről? Melyik ez a nyelv, amit így kezdtél el? Mikor és kb. mennyit foglalkozol vele egy nap? Elsőre számomra elképzelhetetlen a hatékonysága pont a miatt, amit Ágica is írt…viszont most nagyon felcsigázott a “módszered”, érdekelne. Lehet, hogy kipróbálnám.
Írnál erről még egy kicsit? (szerintem nem csak engem érdekel)
Még az is érdekelne, mi a következő lépés…pl. ha már nagyjából megérted azt a fejezetet, akkor már magad is tudsz majd mondatokat alkotni az adott nyelven? Aztán utána már a kommunikáció is fontos lesz. Kivel lesz lehetősége az embernek azon a nyelven kommunikálni? Neked például mi a hosszútávú célod/terved ezzel a nyelvvel? Az is érdekelne, hogy mi motivál.
Például ha most fiatalabb lennék és egy tanulmányúton megismerkednék egy nagyon szimpatikus ázsiai fiúval, elképzelhető, hogy ez elég motiváció lenne, hogy elkezdjek más nyelvet tanulni…:) -
Most nagyon őszintén mondom, hogy nagyon az elején vagyok, mert kb. 10 féle dolgot csinálok egyszerre, és kevés az időm rá…. (na azért nem egészen, csak hát ahhoz előbb is be kellene itthon tiltani a netet…)
Szóval nagyon keveset tudok angolul, és ezt angolul csinálom, nem minden nap, és ezzel a könyvvel: Little House in the big Woods
Nemrég rendeltem a könyvet, talán Gesztus ötletére, gondoltam, Dominak jó lesz, de hát nem, ez neki még magas. Persze van némi szóismeretem, de az valami állati jó érzés, mikor a szövegkörnyezetből rájön az ember a szó értelmére. Pl. sokszori olvasás után jöttem rá, és azóta sem megy ki a fejemből:”the big trees stood all around the house” Na, hogy mi az a stood, na, az megizzasztott . De aztán rájöttem.
Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni. Na meg sokszori olvasásra egész mondatok maradnak meg.
Persze használni…. Nem tudom, én örülök, hogy ha a weboldalakat megértem, persze van egy angol barátnőm, de hát németül beszélünk
Biztos, hogy jó lenne, ha lenne valaki, akivel lehetne, na de én is úgy vagyok, mint Domi….. ha ért más nyelven is, akkor azon beszélek, amin ketten is értünk, ami nekem könnyebb. De nekem elég az, hogy ha olvasom és megértem, majd ha megint Cornwallban kötök ki, akkor meglátjuk, mennyire fogom használni is.
További beszámoló a könyvsorozat végén.
Az unokahúgom, aki meg németet tanul és már olvasta az Elfújta a szél-t, megkapta tőlem németül, még nem tudom, hogy mire viszi vele…. (tombol a tinédzser korszaka).
Meg azt is elárulom, hogy Annamari ötlete volt, hogy tanuljak így, mikor anno skype-n beszélgettünk, hogy lusta vagyok iskolásan tanulni.
Másik jó ötlet a dvd, én pl. a Gyűrűk Urát (imádom), jópárszor megnéztem úgy, hogy magyar szinkron angol szöveg, angol hang, magyar szöveg, angol hang, angol szöveg…. sokszor visszapörgetve. Persze ez függ a fordítótól is, mert sokszor nem pontosan fordít, hanem életszerűen (magyarosítja), de sokmindenre rá lehet jönni.
Szóval, lassan, de biztosan haladok. -
Az én unokahúgom most nyelvvizsgára készül (készítem), és a “szokásos” mellett nyomom én is neki a filmeket meg hasonlókat.
) A férjem is rákapott most a DVD-zésre, úgy, ahogy írod, utol szeretné érni a gyerekeit. 
Ja, és hajrá, Zsuzsa! Én az olaszba szeretnék belevágni, hogy ne vesszen kárba, amit eddig csináltunk. -
Még annyit, hogy amikor tizenegy-két éves voltam, és nyáron egyszer a közeli tó strandján megismerkedtem egy idős magyar származású osztrák horgásszal, ő tanácsolta, hogy ha jól akarok beszélni németül, jól használni a nyelvet, akkor sokat olvassak hangosan németül. Nem kell, hogy értsem a szöveget. Az majd jön magától. (Akkor már tudtam németül, de nem annyira, mint most.)
-
#40 írta S.Barbara (2 évvel ezelőtt)
Köszönöm Mynona, hogy leírtad, nagyon érdekes lehet, engem is motiválna a dolog, lehet, hogy kipróbálom (bár nem az ázsiai fiú miatt
Hát igen, a gyerekek hamar “lekörözik” az embert, ha “nem vigyáz”
az én angolom is olyan, hogy jó lesz most nekiállnom fejleszteni, amíg még energiám engedi, mert 1 év múlva majd már bombáznak a kérdéseikkel “ezek” a kis gézengúzok! Az olvasás tényleg alapvető a fejlődéshez. Érezem én is, hogy mióta nincs rá időm idegen nyelven olvasni, annyira nem tudom magamat szépen kifejezni. Hiányoznak a nem mindennapi szófordulatok és passzívvá vált egy része a szóhasználatomnak is.
Most meghoztátok a kedvemet, elő is veszem egyik kedvenc német regényemet (Der träumende Delfin)Mindenkinek kellemes adventi készülődést kívánok a hétvégére!
-
#41 írta BeAnya (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok Anyukák!
Rendszerint passzív olvasója vagyok a blognak, mert a véleményem általában már “elhangzik” valamelyitek billentyűzetéből, mire ide kerülök
Most is csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy köszi, hogy leírjátok a nyelvtanulás és a nyelvátadás terén szerzett tapasztalataitokat! Engem motivál mások eredménye és sikerélménye, mivel ismerem azt a jó érzést, ha valamit önerőből érünk el. És a nyelvtanulás (és a tanulás egyáltalán) egy tipikusan jó példa erre, hiszen más nem tudja helyettünk megtanulni, s ha már egyszer megtanultuk, nem tudják elvenni sem.
Lomb Kató néni pedig egy követendő példa, mert bár biztosan nagyon okos és szivacsagyú volt, hogy ennyi nyelvet megtanult, használt és tolmácsolt, neki is csak le kellett csücsülnie a könyvek mellé és kitartóan memorizálni, mire ennyi mindent magába szívott. Lehetséges, hogy még több nyelvet sajátított volna el, ha lett volna egy mp3 lejászója, amin úton, útfélen hallgathatta és nézhette volna az idegen nyelvű sztorikat Köszi Annamari, hogy írtál róla és köszi mindenkinek, aki véleményezte!Szép 7végét és kellemes karácsonyi készülődést!
Bea
-
#42 írta Szanita (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
A hangos olvasás tényleg sokat segít, az utóbbi két hónap alatt erről meggyőződhettem. A dolog ott kezdődik, hogy a gyerekeknek elalvás előtt mesélünk, gyakorlatilag születésüktől, és itt mese-, gyermek- és ifjúsági regényeket olvasunk, az elején jó volt, mert lehetett addig olvasni, amíg el nem aludtak, később meg így maradt. De tényleg hihetetlen kincseket fedeztünk fel újra a férjemmel a saját egykori könyveink között…
Most szeptemberben úgy gondoltam, mi lenne, ha megpróbálnám ezt idegen nyelven is. A nagyobbik lányomnak (2 éves) tetszett a dolog, a fiamnál (4 éves) igen heves ellenállást váltott ki, úgyhogy “ez nem jöttbe” jelszóval félreraktam az ötletet. Míg kb. 3 hét múlva a fiam előállt azzal, hogy ma angolul meséljek, holnap meg oroszul. Azóta a délutáni alvás előtt idegen nyelvű mese van, este magyar. Hogy ők mit hasznosítanak ebből, nem tudom, de én hihetetlenül sokat. Mivel egyik nyelven sem ismerem túlságosan a gyerekirodalmat, egyelőre vaktában lövöldözöm meseregényekre, vagy gyerekekről szóló történetekre, de eddig egész jókat találtam
Napközben azért a képeskönyvek, illetve a rövid mesék mennek minden nyelven
Lomb Kató könyvén már megakadt a szemem a helyi könyvtárban még a nyáron, tervezem is az olvasását, csak pillanatnyilag kb. 20 könyv előzi meg, de majd csak odaérek. Mynonához hasonlóan én is legalább 10 dologgal foglalkozom egyszerre
Anita -
#43 írta S.Barbara (2 évvel ezelőtt)
Lányok, fantasztikusak vagytok! Csak ámulok, hogy ki milyen motivált (bár itt a blogon eleve mindenki)
Nálunk egyelőre a Fiúk még nem igen “engedik” a mesélést, inkább lapozgatni szeretik a könyveket és megnevezni a dolgokat. (másfél évesek) Ti ezt mikor kezdtétek Szanita? Vagy ha van rá jó módszered, hogy elalvás előtt hogy lehet anélkül mesét olvasni, hogy úgy tűnne, mintha elalvás “helyetti” dogolg lenne?
Lehet, hogy a déli alvás előtt kellene kezdeni, akkor nem gond, ha akár egy fél órával is tovább tart a mese…de Ők még este sem fáradtak annyira, hogy elaludjanak egy mesén…lenne ötletetek?köszönöm előre is!
Mindenkinek szép hétvégét, jó szánkózást kívánok!
-
#44 írta Szanita (2 évvel ezelőtt)
Kedves Barbara!
A fiam 6 hetes volt, amikor elkezdtünk neki olvasni, a lányok meg egész egyszerűen beleszülettek ebbe. Rengetegen mondták, hogy ez azért túlzás, mit ért belőle a gyerek, stb. Hogy ezt csináltuk, csináljuk, két gyökere van, az első még egyetemista koromból származik. Van, hogy félévnyi anyagból egy gondolatra emlékszik az ember, az se a tananyaghoz kötődött, csak az előadó “sztorizgatott”. Az illető 6 hetes koruk óta olvasott a gyerekeinek, és mind rengeteget olvas azóta is. Na, ez valahogy megragadt a fejemben, mivel szenvedélyes könyvmoly vagyok. A férjem szintén. Másrészt bennem is ott volt, hogy beszéljünk minél többet a gyereknek. 6 hetes kora körül rájöttem, hogy nekem ez csak úgy nem fog menni, ezért kiegészítettem az olvasással. Nálunk nem volt igény, hogy a gyerek minél hamarabb elaludjon magától, viszont a mese tökéletesen bevált. Bár az idő 15 perctől akár egy óráig is eltarthatott, attól függően, hogy mennyire volt fáradt a gyermek De ez nekünk nem jelentett gondot, mert élvezettel olvasunk, és úgy tűnik, ezt az élvezetet más sikerült átadnunk Most ehhez vannak hozzászokva és igénylik. Persze a 4 éves nagyfiam már nem alszik el rajta, csak utána, nem is ő most a problémás, hanem a dacos 2 éves nagylányom, aki már aludt el a szőnyegen meg a virágtartó alatt, mert még az ágyba sem óhajt bemászni… Az öt hónapos kicsi lány még rögtön elalszik rajta. A módszer most ez: 20-25 percet olvasok (este többet), és ha addig nem alszanak, kimegyek, és becsukom az ajtót. A fiam alszik, a lányom még nyávog fél percet, aztán alszik. És nagy találmány a könyvre csíptethető olvasólámpa, mert így alapvetően sötét van a szobában, legalább az megadja az alváshangulatot… Ilyenkor elvileg az ágyukban fekszenek, és hallgatják, ez nem a közös könyvlapozás. Bár a lányom mostanában kimászkál… De mivel mi kezdetektől ezt csináljuk, nem tudom, hogy lehetne nagyobb gyerekeknél sikerrel elkezdeni, de azért remélem, adtam pár ötletet.
Anita -
#45 írta S.Barbara (2 évvel ezelőtt)
Köszönöm Szanita, jónak tűnik a módszer, azt hiszem, még mi sem késtünk le róla
) kipróbálom először a déli alvásnál, mostanában úgyis sokáig tart, míg álomba beszélgetik magukat, akkor kihasználom legalább azt az időt is.
Jó dolgokat írtál, de biztosan nem lehet egyszerű 3 különböző korú gyerekkel.
Azt írtad, az este már a magyar meséké Nálatok is, ugye? Én is keresek pár régi könyvecskémet, biztosan találok nagyon kedveseket.
Különben ebben nagyon sok bölcsesség lehet, amit az előadáson hallottál, mert mi “csak” lapozgatjuk a könyveket, de már így is érzem a könyvszeretetüket és ezt a mesékkel méginkább tetőzni lehet. Sok gyereket ismerek a környezetemben, akiket – bár nagyobbak már – egyáltalán nem kötnek le a könyvek. Én nagyon szeretném, ha átadhatnám Nekik ezt is, mint ahogy Ti is teszitek.Köszönöm mégegyszer a tippeket, írni fogok, hogyan váltak be .)))
Barbara -
#46 írta Ágica (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok Mynona és Annamari !
Nagyon köszönöm a kimerítő és részletes válaszotokat ! Egy kicsit “magamba szállva” rá kellett jönnöm, hogy túl hamar feladtam a küzdelmet, de ezek után nagyobb lendülettel fogok neki a félretett könyvemnek. Az ezzel kapcsolatos élményemet majd megosztom veletek !
Utólag boldog újévet kívánok mindenkinek !
Ági
- Bejegyzés RSS
-
Annamari, kérlek, megtennéd, hogy pár mondatban összefoglalod, mit gondol a hölgy a kisgyermekkori nyelvtanulásról? Nyilván nem feltétlenül kell vele egyetérteni, de érdekes lehet a véleménye. Ami még érdekelne, mert számomra nem derült ki, hogy a német kettes érettségi az a tanárán múlott vagy valóban hadilábon állt azzal a nyelvvel? Mert ha a nyelvvel voltak problémái, és azok után ennyi nyelven megtanult… wow. Persze mindenképpen elismerésre méltó.