A masik cikk, ami hozza kapcsolodik, ami a szegyenkezesröl szol, meg tudom erösiteni Domival kapcsolatban. Azota bator beszelni, miota “eszre sem veszem”, hogy beszel….

Nálam egy időben még a dadogás (ezt is mondják a pszihológusok) is jelentkezett. Bár ez a személyiségemből is fakadhat, mert gyorsan váltok, mindent gyorsan szeretnék csinálni és egyszerre. Tanulási és fogalmazási nehézségeimet pedig annak tudtam be, hogy a mamám, aki német anyanyelvűként velem tanulta a magyart, csupa féltésből és szeretetből mindig kikérdezte a leckét, melyet csak szó szerint lehetett elmondani, mert különben azt hitte rosszat mondok. Szóval lekorlátozott. Ki tudja már mi minek a következménye. Mivel kétnyelvűként nőttem fel, erre is fogható. Az iskolában a magyar tanár nem azért nem adott ötöst, mert gyenge voltam, hanem mert szerinte nem vagyok magyar gyerek. Azért a 4es sem rossz. Mamám átsegített a nehezebb iskolaéveken, bár a tanulástól elment a kedvem. Felnőttként viszont úgy érzem sokat kaptam a kétnyelvűséggel. Mind kulturálisan, kreativitásban. Talán ennek köszönhetem, hogy felnőttként is könnyen tanulok új nyelvet. Lányom (21 hónapos) most két nyelvet “tanul”. A másodikat én is most kezdem. Igaz már korábban ragadt rám a férjem Londonban élő családja révén. Lányom csak 3-4 hete ismerkedik a nyelvekkel és még igazából nem csináltunk napirendet, de ma megdöbbentő dolgok történtek. Ma délelőtt első angolul történő mozgásos foglalkozáson voltunk. Este a kádban mondta, hogy knees and toes. Délután a játszótéren egy orosz anyukával találkoztam, akivel német a közös nyelvünk. Amikor meghalotta, rögtön német dalból és mondókából mondott részletet. Amikor indulni készültünk a játszóról haza, akkor a come on kifejezést használtam és ő yes-szel válaszolt. Hihetetlen, hogy már ilyen gyorsan észreveszi a különböző nyelveket.
Pro és contra mindig van, én mégis amondó vagyok, hosszú távon csak nyerhetnek vele. Aki pedig szülőként ezt megadja gyermekének, biztosan figyelmes és szeretetteljesen bánik gyermekével, így a nehezebb iskolai éveken is segíti majd gyermekét, ha ilyen egyáltalán előfordul. És akkor sem biztos, hogy a kétnyelvűég az oka.
Szisztok,
Sandra

Szia Annamari!

Szeretném megint a véleményedet kérni.
Ma voltam egy német nemzetiségi óvodában kicsit körülnézni. Igaz, még ráérek, de már izgat a dolog és tényleg sok idő kell, amíg az ember kiválasztja a megfelelő óvodát.
Az első benyomásaim nagyon pozitívak voltak, viszont ami a kéttannyelvűséget illeti…vagy de. v. délután vannak ott a németes óvónők, akikkel mondókákat, dalokat tanulnak a gyerekek, meséket olvasnak, de igazából a kommunikáció mint olyan nincs meg az adott nyelven. Pár percre voltam bent egy foglalkozáson, ahol egy általam ismert mondókát mondtak el az óvónénivel a gyerekek, de rögtön utána magyarul és megmagyarázták, hogy miről is szólt.
Az óvodavezető asszony maga mondta, hogy sokat nem szabad ettől várni, a gyerekek megismerkednek a nyelvvel, lesz azért egy bő szókincsük, de folyékonyan nem fognak tudni 6 évesen németül. Először kicsit elment a kedvem, de aztán rájöttem, hogy ez talán még mindig jobb, mintha egy teljesen magyar óvodába járnának majd a Fiaim, ahol még lehetőségük sem lesz megszólalni németül (esetleg egymás között, bár ez meg majd inkább kiközösítést eredményez, ahogy a mostani gyerekeket ismerem
Ebben az oviba jár pl. egy kislány, aki a kiscsoportot Ausztriában végezte és áthozták a szüleik. Ő kétnyelvű szülők gyereke. Az óvónéni elmondta, hogy ezzel a kislánnyal szokott beszélgetni néha ha szeretné. Ez mindenképpen pozitív. Meg az is, hogy a visszejelzésekből mégis “rászántam” magamat, hogy elmondjam, én foglalkozok a gyerekeimmel németből (mert úgy gondoltam, ezzel nem feltétlenül kellene előjönnöm) és nagyon örültek neki. Sőt az óvodavezető asszony azt mondta, hogy minden gyereknek ez lenne a legideálisabb, ha otthon meglenne a lehetősége.
Mit gondolsz Annamari erről?

Igen, én is pont erre gondoltam, hogy nem szabad teljesítménycentrikusnak lennem. Bár az első gondolatom kicsit negatív volt, viszont a lelkem mélyén éreztem az óvoda minden “szegletéből” a szeretetet és ez a legfontosabb. Szerintem a Fiaim biztosan egyből “rákapnának” a kislányra ))
Köszönöm a véleményedet.

Úgy érzem,nagy hibát követtünk volna el a gyerekkel szemben,ha nem használjuk ki a családon belüli 2 nyelvűséget.
A 3. az angol, a mesenyelv’.
És véletlenül német nemzetiségi oviba jár,ami a 4.nyelvet jelenti.
Hálás vagyok a sorsnak ezért,mert ez az igazi ajándék amit a gyereknek adhatunk.
A barátnőim irigykednek’ ezért,és az egyik anyuka,akinek ikrei vannak , 4 és fél évesek,most kezdte el velük a németet,/ami szerintem kicsit késő,annál is inkább mert beszéli a nyelvet/,mondhatom nem sok sikerrel.
A gyerekek reakciója csak ennyi;-”Anya,beszélj hozzánk rendesen,ne így”

H. Ritának egy rövid megjegyzés: szerintem nem bűn, ha valaki négy évesen kezd a gyerekével más nyelven foglalkozni, és hogy nincs siker, az a gyereken is múlik… én próbáltam korábban is a lányommal, aki szintén négy éves most. Akkor ugyanazt az elutasítást kaptam, mint az ikres anyuka. Most kezdtük az ovit, vele együtt két angol kurzust és pluszba itthon én is foglalkozok a kislányommal, most pedig imádja, állandóan angolul kell énekelnem neki, holott 1-2 éve ezt még teljesen elutasította. Nem gondolom, hogy ez késő lenne, a lényeg, hogy kap ízelítőt legalább egy idegen nyelvből, és érdekli. Hiába tömtem volna bele 2 éve, amikor úgysem érdekelte, akkor biztosan nem lett volna eredménye…

Csak egy megjegyzés, a “nem lesznek költők”-höz: nekem van a rokonságomban egy hölgy, aki magyar-angol kétnyelvűként nőtt fel és publikálták az angolul írt verseit.
Nem vagyok biztos benne – Sissi írt verseket magyarul is?