Igen, ezzel én is egyet értek, hogy nem beszédcentrikus a magyar nyelvoktatás. Engem is lelegyintettek nyelvtanár kollégáim, barátnőm, hogy majd behozzák ezt a kis szókincset, amire a suliig szert tehetnek, annyi más dolgot kell nekik ebben a korban mutatni, játsszák ki magukat stb.(Kérdem én, miért ne tehetnék ezt más nyelven?) Barátnőm még azt is mondta, hogy ő nem lát különbséget HD -re járt diákjai és csak a suliban oktatott diákjai között, szerinte ez pénzpazarlás…mondjuk a mi pénztárcánkhoz is nagyon drága, nem is járnak sajnos a gyerekeim. Persze nyilván a csak heti egy óra nem ugyanaz, mint ha beszélgetnek a gyerekekkel otthon is.

Egy ismerősöm férje angol anyanyelvű, a gyerekek Magyarországon járnak iskolába, angol “kéttannyelvű” osztályba, és az alsótagozatos 2. osztályos kisfia már a második egyesét viszi haza idén szódolgozatból angolból …Én nem értem ezt. Ti igen? Merjem majd 3 év múlva a gyerekemet ilyen jellegű kéttannyelvűbe iratni? Elveszik még az életkedvét is ezzel a stílussal….És csak görcsölni fog, hogy nem tud angolul, mi több, meggyőződésem, hogy ezzel a módszerrel nem is fog:(…Azt hiszem, ott kellene legeslegelőször fordítani a nyelvoktatásban, hogy a szóbeli képességeket messze az írásbeli elé állítsák, és ha már egy alapfokon beszéli a gyermek az adott idegen nyelvet, csak akkor kezdjenek el írni tanulni, nyelvtani szabályokat tanulni az adott nyelven. Lehetne feladni házi feladatnak, hogy pl kívülről cd-ről tanulja meg a leckéket-énekeket-párbeszédeket-meséket-versikéket bármit, s ha minden áron osztályozni kell, hát az csak szóban történjen. Végülis a magyart is 7 év szóbeli tanulás után kezdi csak leírni, nyelvtani szabályokat írásban alkalmazni….És talán ekkor nem mekegnénk, ha útbaigazítást kér tőlünk egy túrista a Deák téren.