Variációk kétnyelvűségre
(Ünnepi bejegyzés az évfordulós blogban: visszatekintés 1. rész 
)
A minap egy fordítói közösség fórumát olvasgattam, amelyen a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdésekkel is találkoztam.
Tagjai között voltak olyanok, akik vegyes házasságban élnek, és így természetes kétnyelvű környezetet teremthetnek gyermeküknek. Ők voltak többségben. (Mellettük ott vannak még azok, akik egy adott országban kisebbségi nyelvet beszélnek, ilyennel nem találkoztam ott.) Voltak azonban olyan tagok is, akik a mesterséges (nem szeretem ezt a szót) választott kétnyelvűség mellett döntöttek (és úgy mint én is, iskolában tanulták a második nyelvet).
A kétnyelvűségnek ezeken belül is számos verziója létezik. De mennyit kell tudni egyáltalán egy másik nyelvből ahhoz, hogy valakit kétnyelvűnek tekinthessünk?
A jó hír az, hogy nem mondhatjuk, hogy van egy szint, például hogy valakinek x számú szót kell ismernie egy adott nyelven. Inkább úgy képzelhetjük el ezt, mint egy skálát.
A csúcsán minden bizonnyal azok állnak, akik anyanyelvi szinten beszélik mindkét nyelvet (illetve írni és olvasni is tudnak ezeken), például az ENSZ-nek dolgozó szinkrontolmácsok. A skála másik oldalán azok az újszülött kisbabák lehetnek, akik még egyáltalán nem beszélnek, de szüleiktől két nyelvet hallanak.
A két pólus között a nyelvi jártasság ezer foka található. Ott van az az 56-ban az USA-ba menekül magyar, aki ritkán szólal meg magyarul, de azért még tudja használni, ha szüksége van rá. Ott van az az óvodás kisgyerek, akinek a szülei magyarok, de Angliában élnek, és így ő a környezet segítségével sajátít el egy második nyelvet. És ott van az a magyar kisgyerek is, aki az oviban kezdett nyelvet tanulni, és remélhetőleg a közeljövőben használni is kezdi majd.
A két nyelv, amelyet ezek a gyerekek elsajátítanak, csak akkor kerülhet közel azonos szintre, ha elegendő időt és lehetőséget kapnak arra, hogy elsajátíthassák mindkettőt (és később aztán megtanuljanak írni és olvasni is ezeken a nyelveken). A gyakoribb azonban az, hogy az egyik nyelvet magasabb szinten bírják (ez a domináns). Mindkét nyelven különböző szinteken birtokolhatják a négy nyelvi készséget (beszéd, annak megértése, írás és olvasás).
Ha te magad nem beszélsz jól egy nyelvet, akkor is segítheted gyermeked, hogy ezek közül az egyik terület: a megértés fejlődjön. Ehhez még az sem kell, hogy beszélj hozzá – dalokkal, mesékkel, játékokkal gazdagíthatod a nyelvi környezetet. Így, bár eleinte passzív tudással rendelkezik majd, olyan alapot kap, amelyre később könnyebben építkezhet.
Ha jól beszélsz egy második nyelvet, akkor ajánlom figyelmedbe ezeket a bejegyzéseket (az utóbbi év terméseiből):
Egynyelvű szülőnek kétnyelvű gyereke?
Az egy szülő-egy nyelv csak az egyik út
-
Katalin, és vajon mi lehetett ennek az oka? Nem hiszem, hogy a kétnyelvűség (hisz akkor minden kétnyelvű gyereknél ilyen gondok lennének). Valamilyen mélyebb ok húzódhat meg a háttérben (családi okok, személyes problémák, nem tudom, nem szeretnék találgatni). Nem gondoltál arra, hogy ebből a szempontból nézz a dolgok mélyére?
- Bejegyzés RSS
-
Nagy a tapasztalatom kedves Mindenki! Az én gyerekeim tobb nyelvet tapasztalhattak egyszerre, de rossz volt, de nagyon!!!!!! bepisilt az egyik és dadogott a másik.Még most 20 év után is nyogjuk a tobb nyelvuséget. Katus