Takács Gabi, a biobaba.net munkatársa készített nemrégiben interjút velem a korai nyelvtanulással és a kétnyelvű neveléssel kapcsolatban. Az ő engedélyével az interjú szövegét itt is elolvashatod.

“Játékosan és rendszeresen, mert a befektetett energia csak ekkor térül meg. A cél soha se az legyen, hogy  gyermekünk két-három év múlva jobban beszéljen a választott idegen nyelven, mint mi. A cél az, hogy az apróságok rálássanak a  világ sokszínűségére és megszeressék, elfogadják az idegen nyelveket. A Biobaba munkatársa a “kétnyelvűség” hazai nagykövetét, Bán Annamáriát kereste fel néhány jótanácsért.

Még meg sem született, de a legtöbben azon törjük a fejünket, hogy mire és hogyan tanítsuk majd. Milyen nevelési, pedagógia módszert válasszunk ahhoz, hogy a mi gyerekünk is megállja a helyét ebben a felgyorsult, sikerorientált világban.
„Ahány nyelv, annyi ember”- tartja a mondás, és menyire igaz, hiszen egy népcsoport nyelvét csak úgy ismerhetjük meg, ha közben megtanuljuk kultúrájukat, szokásaikat.  Idegen nyelv nélkül, pontosabban két idegen nyelv ismerete nélkül ma már diplomát sem kapunk. Ezért hát nem csoda, ha sok szülő szeretné minél hamarabb és minél könnyebben megtanítani legalább egy – a legtöbb esetben angol – nyelvre gyermekét.
De hogyan kezdjük? A Biobaba munkatársa a kétgyermekes Bán Annamáriával beszélgetett. Annamari civilben angol nyelvtanár.

– Először három éve láttam a Fókuszban egy olyan riportot, ahol az egy-másfél éves gyerekeknek különböző kártyákat mutattak. A kártyán, a rajz alá angolul volt írva, az adott szó. Az anyukák felemelték a kártyát és háromszor elismételték a képen látható szót. Így kell kezdeni a tanítást?
– Így is lehet, de ez a módszer – mivel ezt a részét továbbfejlesztettem – már túlmutat azon, amit akkor, ott láttál. Az első és legfontosabb, hogy a szülő eldöntse, hogy mit szeretne elérni. És persze az is szükséges, hogy legalább alapfokon beszéljen. Természetesen ilyenkor az ő tudását is fejleszteni kell. A már említett kártyás módszer csak egy a sok eszköz közül, amit használhatunk. A lényeg a játékosságon, természetességen és a kommunikáción van, tulajdonképp az anyanyelv elsajátításához hasonló lehetőséget kell adni a gyermeknek.

– Milyen segédeszközök vannak még?
– Angol nyelvű mesekönyvek, CD, DVD. De a leghatékonyabb az, ha egy bizonyos napszakban, vagy ha van energiánk, akkor egész nap a második nyelven beszélünk a gyerekhez.

– Sokan úgy tartják, hogy előbb tanuljon meg a gyerek a saját anyanyelvén és csak ezután kezdjen egy újabb nyelvhez.
– A korai nyelvtanuláshoz, kétnyelvű neveléshez nagyon sok tévhit kapcsolódik itt Magyarországon. Bartha Csilla, aki a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvészeti Intézetének munkatársa, élt egy nagyon találó kifejezéssel az egyik könyvében: az egynyelvűség tévhitében élünk, és azt gondoljuk, hogy az a természetes, hogy valaki egy nyelvet beszél, és később, az iskolában kezd el nyelvet tanulni. Ezzel kapcsolatban készítettem a www.ketnyelvugyerek.hu nevű honlapomon egy anyagot, amelyben az ellenérveket és az azokra adott válaszokat sorakoztatom fel. Nem szeretnék most és itt, erről részletesen beszélni, de a lényeg az, hogy gyerekkorban az idegen nyelvet is úgy sajátítjuk el, mint az anyanyelvünket. Nyelvtani magyarázat és szabályok tanulása nélkül.

– Egy nap minimum mennyi időt beszéljünk, foglalkozzunk a gyerekkel?
– A lényeg a rendszeresség, de ha nincs időnk arra, hogy személyesen fejlesszük az apróságokat, akkor az is megoldás, ha beteszünk a DVD lejátszóba egy angol mesét vagy a kocsiban angol gyerekdalokat hallgatunk. Természetesen ennek más eredménye lesz, mivel nincs jelen a kommunikáció aktív formában, de a nyelvet megszerettethetjük a kicsivel, és később nem lesz neki idegen.

– Mennyi idő alatt érhetünk el látványos eredményt?
– Ez a gyermek életkorától is függ. Ha babakorban kezdjük, akkor több időre van szükség, hisz a beszédfejlődés folyamata miatt hosszabb időnek kell eltelnie, mint ahogy az anyanyelven is. Ha valaki elegendő időt fordít erre egy óvodáskorú gyermeknél például, akkor már egy év alatt is látványos eredményt lehet elérni.

– A kislányod négy éves, ő már jól beszél angolul?
– Van egy hazánkban élő amerikai barátnőm, akivel rendszeresen találkozunk. Vele csak angolul beszélünk, és nemcsak én, hanem a lányom is. Persze nincs azon a szinten, mint egy hasonló korú anyanyelvű kisgyerek (ez nem is meglepő, hisz leginkább kizárólag én vagyok az angol nyelv forrása a számára, a család többi tagja és a környezet magyar). Számomra a legnagyobb eredmény az, hogy meri használni az angolt, és teljesen természetes a számára, hogy egy másik nyelven is beszél. Sokszor ő maga kéri, hogy beszéljünk angolul.

– Olyan nincs, hogy a magyarból „tükörfordít” valamit angolra?
– Ez nem annyira jellemző, de előfordul. A múltkor például a napraforgóra azt mondta, hogy napvirág (angolul sunflower). De ahogy egy kisgyerek az anyanyelvében is követ el hibákat, ugyanez jellemző az idegen nyelvre is. Ám ez teljesen természetes dolog, mint ahogy az is, hogy néha kölcsönvesz egy-egy szót a másik nyelvből. Ilyenkor viszont mindig érzem a hangsúlyon, hogy tisztában van vele, hogy nem ezt kellene használnia, csak például nem ismeri még az adott szót.

– A nyelvtanulás szempontjából fontos a folytonosság. Addig könnyű a gyereket tanítani, amíg együtt vagytok otthon. De mi van akkor, amikor óvodába kerül?
– Igen. A legjobb az lenne, ha ott is két nyelven beszélnének, már vannak ilyen magánóvodák, de a legtöbb szülő számára megfizethetetlen. Az én lányom is hagyományos oviba jár, de a nyári szünet kiváló alkalom volt arra, hogy többet beszélgessünk angolul.”