Hozzászólás: Mi a legfontosabb a nyelvátadásban?

Szerző: Annamari

Annamari — Wed, 04 Nov 2009 21:02:56 +0000

Veronika, nagyon jól összefoglaltad a lényeget.
“A kétnyelvűség út, és nem cél.”

Szerző: Kovács Veronika

Kovács Veronika — Wed, 04 Nov 2009 20:59:59 +0000

Kedves Anita!
Nagyon jól esett hogy leírtad, nektek is hasonló problémátok vannak.
Pontosan ezt érzem én is.
A 6 éves kislányom egyébként is mindenben ilyen – ha valamit muszáj csinálni akkor ő nem hajlandó!
Pl. így volt az úszás is, az oviban még belemenni sem volt hajlandó a vízbe. Ezt csak úgy sikerült oldani, hogy elmentünk közösen az uszodába és az oktatóval ketten az ő akarata szerint lassan, szelíden lépésenként…. Most egy vízicsibe, az oviban is.
A másik dolog amiről te is írtál, hogy amíg nem megy “tökéletesen” addig nem is akarja csinálni (kudarckerülő?).
Néha kicsit kísérleti nyúlnak is érzem őket, mert még én sem tudom mi lesz a dolog kimenetele.
Sokat gondolkodom ezen.
Abban is egyetértünk, hogy én vagyok az akinek fejlődni kell. Soha nem próbáltam úgy tenni, hogy teljesen birtoklom a második nyelvet. Megbeszéltük, hogy nekem is utána kell néznem egy-egy szónak, van hogy rosszul olvasok valamit – ők örömmel javítanak ki .
Talán nem vagyok eléggé hiteles ami a nyelvátadást illeti. (Persze magamhoz képest érzem a hatalmas fejlődést amit egy év alatt produkáltam, ha más nem ennyi haszna biztos lesz a dolognak).
A férjem sokszor nyugtat, hogy ne aggódjak ez egy folyamat, vannak hullámhegyek, és nem verseny. Van időnk, folyamatosan fejlődnek.
Már most úgy értenek, beszélnek ahogy sok felnőtt szeretne!
És persze mindegyik gyerekhez más a kulcs.
Végül arra jutottam:
Mindenképp nagy ajándék hogy a leginkább fogékony időszakban sokat foglalkozom velük, jól érezzük magunkat, értik az angolt, (egy bizonyos körön belül, ami folyamatosan bővül), ez már az övék és tőlünk kapták!
Illetve:
Ne legyen kényszer, pozitív érzések kapcsolódjanak hozzá, jókedv és dicséret, és akkor majd magukat fogják végül motiválni.
Nem kérhetem rajtuk számon amit adok nekik. (Sem a sok értük végzett munkát, teendőt, sem az időt,sem a szeretetet amit adunk nekik, sem a nyelvet.)
Mindent megtettem azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a helyzetből.
Ha van kedved privit írni kovveronik@freemail.hu -n elérhető vagyok.
Azt hiszem a sikerek jobban motiválnak, mint amennyire a kudarcok lehúznak
Köszönöm a leveled!
Veronika

Szerző: Szanita

Szanita — Wed, 04 Nov 2009 14:59:39 +0000

Kedves Veronika!
A hozzászólásoddal kapcsolatban nekem is támadt egy-két gondolatom. A fiammal (bő 3,5 éves) 7 hónapos kora óta beszélek angolul és oroszul, a lányaimmal (22 hónapos, 3 hónapos) gyakorlatilag születésüktől. A fiam magyaron kívül nem beszél mást, sőt időnként rettentő idegesítően rá is játszik, hogy nem érti. Azt se, amit az azt megelőző félévben bármikor. A nagyobbik lányom időnként komplett mondatokat utánam mond mindkét nyelven, illetve előfordul, hogy könyvet lapozgat, és azt valamelyik nyelven kommentálja, ami eszébe jut, de ezt is csak addig, amíg nem veszi észre, hogy figyelem. Beszélni ő sem beszél velem, ebben szerintem nagyban hátráltatja az, hogy a bátyja sem kommunikál, csak magyarul. Most már napi 6 órát beszélek velük idegen nyelven, egyik nap angolul, a másik nap oroszul, olvasunk könyveket, hallgatunk hanganyagokat, okosbabázunk, nézünk meséket mindkét nyelven. Szóval én is teszek bele energiát elég rendesen, az eredmény mégis sovány… A fiam már többször bizonyította, hogy nem érdemes siettetni a megnyilvánulásokban, addig úgysem csinál semmit, amíg alapból nem megy jól, ettől függetlenül eléggé elkeserítő a helyzet. Kb. egy hónapja kifakadtam a férjemnek, hogy szerintem ebben az egészben rajtam kívül senki sem fejlődik. Viszont innen kezdve gondolatban átraktam a súlypontot oda, hogy jó, akkor fejlődjek én vele, a gyerekekkel meg majd lesz valami. Korábban gondoltam arra, hogy abbahagyom, két nap múlva már hiányolták a dolgot, így látszik, hogy egyszerűen dackorszakos ellenállásról van szó, csak azért, hogy legyen miben ellentmondani. De a lényeg: mióta elsősorban a saját fejlődésemmel foglalkozom, a gyerekekben mintha kezdene alábbhagyni az ellenállás. Beszélni még most sem beszél egyik se, de egyre többet tolják az orrom alá az idegen nyelvű könyveket, hogy abból meséljek, a délutáni altatásoknál is idegen nyelvű meséket kérnek, és a fiam se játssza az értetlent.
Szerintem angol, illetve orosz nyelvi környezetbe kéne őket helyezni kis időre, és lehet, hogy megszólalnának, mert csak velem lehet, hogy nem értik a lényegét az egésznek. Erre a közeljövőben nem nagyon lesz lehetőségünk, a legkisebb még túl kicsi, pillanatnyilag nem akarunk külföldre menni, három kicsi gyerekkel vonulgatni így télidőben akár Budapesten belül is elég macerás, de később majd lesz valahogy.
Sok sikert kívánok!
Anita

Szerző: Kovács Veronika

Kovács Veronika — Tue, 03 Nov 2009 10:33:25 +0000

Kedves Annamari!

Köszönöm a választ!
Erősen gondolkodunk, hogy Angliában keresünk állást, de nem egyszerű!
Ha ott járnának a gyerekek intézménybe, akkor valóban kellene használni a nyelvet, sokkal több hatás érné őket.
Ha nem sikerül akkor még mindig jobb a semminél a kéttannyelvű iskola. /Bár igazán nem hiszek az iskolai nyelvoktatásban – ennek több oka van,már máshol tárgyaltuk./
Addig pedig ezek a lehetőségek vannak, próbálok minél hatékonyabban élni velük.
Meglátjuk ez mire lesz elég.
Ezért is böngészem folyamatosan a blogot, régebbi bejegyzéseket is elolvasva mindig találok valamit ami elkerülte a figyelmemet.
/flash kártyák, weboldalak, könyvek amikről korábban írtál/.
Jó hogy van ez az oldal!

Szerző: Annamari

Annamari — Mon, 02 Nov 2009 20:09:49 +0000

Veronika, nincs meg az az elmetérkép a példákkal?
Szerintem nem sok lehetőség maradt, amit ne aknáztál volna ki, én is hasonlóképp cselekszem.
A lányod esetében nem válna be az a kétnyelvű v. angol iskola, amiről régebben beszéltünk?
Sajnos tudomásul kell vennünk – nem elkeserítés céljából írom, csak tény -, hogy vannak esetek, amikor a gyerekek maguk döntenek úgy, hogy nem kérnek a második nyelvből, és ez egyre erősebb lehet, ahogy nőnek, és ezzel együtt a kortársak befolyása is nő. A pszicholingvisztikai nyári egyetemen találkoztam egy szlovák apukával, aki némettanárként ezen a nyelven beszélt a lányaihoz, ő Ausztriába íratta őket középiskolába. A nagyobbik lánya maga döntött úgy, hogy 13 évesen nem használja tovább az apjával a németet, csak a szlovákot, pedig addig születése óta csak ezen a nyelven beszélt vele. A nyelv személyes dolog, és azon túl, hogy sokféleképp megpróbáljuk motiválni őket a használatára, erőltetni nem nagyon lehet, illetve érdemes…
Kutasd fel, mi az ami leginkább érdekli, és erről az oldalról közelítsd meg a nyelvet.

Szerző: Kovács Veronika

Kovács Veronika — Sat, 31 Oct 2009 12:57:51 +0000

Tudom hogy a könyvben is benne van, és épp mostanában néztem, de sokat segítene, ha összefoglalnád, hogy milyen eszközökkel is tudnám még a gyerekeim nyelvtudását gyarapítani.

Néha úgy érzem, nem normális dolog, hogy egy magyar család angolul beszél otthon, angol meséket nézünk és könyveket a gyerekekkel….

Írtam már neked korábban is, hogy igyekszem mindent megtenni annak érdekében hogy az angollal minél többféle szituációban kapcsolatba kerüljünk.
Ha játszunk vagy csinálunk valamit közösen már azon gondolkodom, hogyan lehetne ezt a másik nyelven elmondani.

Járunk játékos nyelvórára egyszer egy héten külön-külön a gyerekekkel(ez már lassan anyagi lehetőségeinket is meghaladja), és jön hozzánk egy angol anyanyelvű hölgy is egy-egy órára játszani beszélgetni külön- külön a gyerekekkel.

Itthon is mindent megteszek a nyelvátadás érdekében – erről írtam h talán már nem is normális mértékben .Én is folyamatosan tanulok, internetről játékok, dalok , dvd-k, itthon mindennapi kifejezések használata stb.Nagy kitartás, sok energia, munka , tanulás van ebben.És nem utolsósorban sok pénz is. Már-már anyagi lehetőségeink határát súroljuk.
Sokszor eszembe jut a valamelyik bejegyzésben olvasott mondatod, hogy egy hajszál választja el az erőltetést az irányított játéktól.

Hazudnék ha azt mondanám nem az anyanyelvhez közeli állapot megteremtése a célom.Mit tegyek, hogy lehetőség szerint természetes nyelvtudásra tegyenek szert a gyerekek? Anélkül hogy ez mégtöbb pénzünkbe kerüljön?

Te hogyan motiválsz?
Persze tudom, hogy valójánban az a fontos, hogy szeressék az angolt, pozitív érzetek kapcsolódjanak a nyelvhez. Mégis olyan nehéz ezt könnyedén és erőltetés nélkül véghezvinni. A kisfiammal könnyebb a helyzet, ő korábban kezdte /2 évesen / neki nagy öröm az angol de a 6 éves kislány már érzi a nyelvi korláltait és szívesebben beszél magyarul.

Szerző: Annamari

Annamari — Mon, 14 Sep 2009 21:31:30 +0000

Elméletileg nem kellene, hogy sok legyen, de nyilván ezt az ő személyisége, teherbírása stb. dönti el. A tanár meg te se tanítani akard, csak játsszatok, beszélgessetek.

Szerző: Szalárdi Zsófia

Szalárdi Zsófia — Mon, 14 Sep 2009 21:12:45 +0000

Szia Annamari!

Mi a véleményed arról, hogy ha kisfiúnk 9 hónapos korában német anyanyelvű tanártól tanulna németül heti 2 alkalommal, a többi napon pedig én tanítanám őt dvd és cd segítségével, óvodás korában pedig angol oviba járna? Túl sok lenne neki a 2 idegennyelv?

Köszönettel

Zsófi

Szerző: S. Barbara

S. Barbara — Thu, 10 Sep 2009 19:45:07 +0000

Köszönöm Annamari a bátorítást

Méghogy Nálad ügyesebbek!!!! Két gyerkőc mellett a kétnyelvűség “zászlajával a kezedben” azt hiszem nem sokan lehetnének büszkébbek magukra és arra, amit és ahogyan segítesz nekünk ebben az életfilozófiában ))
Különben én az ikreimmel könnyebb helyzetben vagyok mint bárki, aki 1-2 év korkülönbséggel vállalt gyereket…néha belegondoltam, hogy nekem ugyanazzal az energiámmal és időbeosztásommal mindkét gyermekem ugyanazt kapja a nyelvátadást illetően is. Belegondoltam ám mostanában sokszor, ha lenne majd egy harmadik, vajon Rá is jutna-e ugyanennyi…

Köszönöm mégegyszer a válaszodat, Nektek is minden jót, sok szép élményt a gyerekeiddel és szép vénasszonyok nyarát!

Szerző: Annamari

Annamari — Thu, 10 Sep 2009 07:27:56 +0000

Barbara, nyugodtan színesítsd a németet is mesékkel.
Eszterrel egy darabig olaszoztunk, de aztán az én tudásom hiánya miatt is, meg a kistesóval meg ovival való hektikusabb élet miatt abbahagytuk, most inkább úgy vagyok vele, hogy legyen inkább kevesebb, de azt magasabb szinten. Később lehet, hogy újra elővesszük majd. Vannak azonban nálam ügyesebbek (mint te is ), akik be tudják jobban osztani. Szóval ez ne tántorítson el.