A kétnyelvűség veszélyes?
Előrebocsátom, hogy provokatív leszek megint. Nem lehetek más, amikor megint olyat látok, hallok, ami a kétnyelvűséggel kapcsolatos és tele van előítélettel, ferdítéssel. És megint egy szakértő szájából… Hasonló a helyzet, mint amikor velem készült riport a rádióban: előre legyártanak egy anyagot, majd egy pszichológus szépen elmondja, hogy miért nem jó az, amit hallottunk (ez esetben láttunk). A másik oldalnak esélye sincs, hogy érveljen…
Itt most azért nem ennyire negatív a nézőpont, hisz a korai nyelvtanulás jó, játékos stb. – ez el is hangzik a beszélgetés során. De ha a szülő több nyelven beszél… – az már veszélyes!
Itt meg tudod nézni a riportot: (aztán gyere vissza és beszéljük meg! 
) http://www.rtlhirek.hu/video/61948
Ami nekem nem szimpatikus:
- A műsorrész címe: “Nyelvzseni porontyok” – már megint a mi kis magyar elefántcsonttornyunkból (értsd “egynyelvűség tévhite”) azt gondoljuk, hogy azok a kisgyerekek, akik több nyelven beszélnek, zsenik. De jó, akkor a fél világ zseni! Vagy a másik indok: a sajtó bulvár szintjére “emeli” a témát…
- Ez a mondat a riportból: “… éves lányát … éves kora óta tréningezi…”
- A szakértő szerint a gyerekek nem kommunikálni akarnak, hanem “csak” játszani. :O Később mégis kulcsfontosságúnak nevezi az anyával történő interakciót.
- “Két anyanyelve nincs a gyereknek akkor se, ha anyu-apu más nyelven beszél” (szakértő) vs. Erdei Zsolt: ” A feleségemnek két anyanyelve van, a német és a spanyol.”
- A nyelvek csak személyhez köthetők, csak úgy lehet többnyelvű egy gyermek, ha különböző személyek különböző nyelveken beszélnek hozzá.
- “Anyuka használjon egy anyanyelvet, majd apuka beszél a másikon.” – teljesen összemosódnak a különbségek a természetes és választott kétnyelvűség között (bár mintha erről az utóbbiról nem is hallottak volna, vagy esetleg az egy szülő-egy nyelv stratégián kívül létező többiről).
- Holló Márta szembetűnően negatív hozzáállása.
-
#2 írta Réka (2 évvel ezelőtt)
Szerintem szushi ez hogy természetes e valami vagy sem csak is a beszélőkön múlik.
Én használok érzelmi megnyilvánulásokat is angolul direkt hogy az is ragadjon. Ha angolul beszélek a csemetémmel akkor angollul nyilvánitom ki örömömet, ijedtségemet, meglepődésemet… És a csajszi meg is tanulta szépen és önkéntelenül jön belőle is. Mindenki csak maga érezheti hogy mi a megerőltető vagy éppen természetes számára. De ha egy anyuka jól tudja a nyelvet és még természetellenesnek is tűnik számára bizony szituációban, ha kellően tudja uralni magát és használni a nyelvet, akkor csak jót tehet gyerekével mert neki majd nem lesz természetellenes.
A gyerekek egyébként még olyan szempontból is kis szenzorok hogy érzik ha egyik nyelvből le vannak maradva a másikhoz képest és kérik annak nagyobb súlyban való használatát ilyen esetben. A fordítást meg ők maguk provokálják sok esetben ha elbizonytalanodnak és ilyenkor nem kell ezt tiltani pusztán válaszolni a kérdésükre ripsz-ropsz. Valós szituációban is gyakran előfordul hogy fordítgatnak a gyerkőcök pl. mond meg papának hogy…. amit az anyuka mondjuk angolul közvetit a gyereknek de a gyerek tudja hogy apuka csak magyarul beszél ezért neki magyarul mondja el anyuka szavait. És ez így jó és helyes!
És véleményem szerint ha azt akarjuk hogy ne legyenek gátlásaik a gyerkőcöknek a nyelv használatában, akkor igenis ki kell lépni az ‘órai’ keretekből és a mindennapi tevékenység során is használni és csak igy lesznek képesek sok egyszerű, hétköznapi kifejezés ismeretére és használatára, aminek a gyerek számára vontakoztatva akár dajka nyelvnek is nevezhetünk mert a dajka nyelv nem egyenlő a gügyögéssel…
És ezt sok helyről: filmek, dalok, netán virtuális angol barát… is fel lehet csipegetni.szép napot, Réka
-
#3 írta Rita (2 évvel ezelőtt)
Réka, az a szituáció, amirõl írsz, már igényel egy mélyrõl jövõ, bármikor spontán kommunikációra képes nyelvtudást az anyától. Mi a véleményed arról a helyzetrõl, ha anya mégsem beszéli zsigerbõl a második nyelvet, hiszen nem nyelvtanár, nem élt nyelvterületen, nem kerül rendszeresen idegenajkú környezetbe, pusztán egy kevés nyelvtudással megvan a vágy benne, hogy a csemetéjének ne kínlódva kelljen nagyobb korában megtanulni egy nyelvet, hanem kicsiként játékosan kezdje el elsajátítani azt, és úgy érzi, belevág és játszik vele (mely során olyan mondatokat használ, melyeket már korábban magában kigondolt,tehát nem spontán jön) mondókázik, énekelget neki pl. angolul is? Viszont arra már nincs meg a tudása, h. érzelmeit is ezen a nyelven nyílvánítsa ki, illetve egy váratlan helyzetben is képes legyen a második nyelven reagálni.(szerintem még õk vannak ma kis hazánkban többségben) Oly sokszor olvastam már, hogy ahhoz, hogy anya ne csak magyarul beszéljen a gyermekhez, nem kell magasszintû nyelvtudás… Szerinted ez a gondolat bukásra van ítélve? Remélem, nem gond, hogy így megszólítottalak, de igazán kíváncsi vagyok a véleményedre, ugyanis engem ez a kérdés már foglakoztat egy ideje, és még nem találtam meg az igazi választ rá. Annamari, Mynona, Többiek, ki mit gondol errõl?
-
#5 írta Rita (2 évvel ezelőtt)
Az a helyzet, h. az angollal nincs gondom, mivel éltem nyelvterületen ez a nyelv a részem. A gyerkõcömnek igénye lenne már más nyelvekre, de úgy szeretné azt is, mint az angolt és a magyart, nem pusztán játékidõben, hanem bárhol, bármikor, amikor épp kedve van hozzá. Én meg csak széttárom a kezem, hogy nem tudom, de majd utánanézek, csak ilyenkor sajnos pont a spontaneitás és a természetesség veszik el. Több ismerõsöm küzd hasonló gonddal, ezért is vetettem fel a kérdést. Itt most nem arról van szó, hogy az ember ne akarna fejlõdni, ill. nem kitartó, hiszen ha más nem, a gyermek tudásszomja épp elég motiváció egy anyának, hanem arról, amit Réka is fejtegetett, a természetesség, a spontán megnyilvánulások hiányáról. Azt a szintet idõ elérni-legalábbis egy átlagembernek, aki felnõttként tanulja a nyelvet.
-
Rita!
Szerintem ha valaki nem tudja olyan jól a nyelvet, hogy az összes érzelmét ezen fejezze ki, akkor olyan helyzeteket kell keresni, ahol erre nincsen szükség. Lásd bábu, egyebek.
Ha meg vészhelyzet van, hát válts át magyarra.
Attól még nagyon sokat tanul a gyerek idegen nyelven, ha nem dajkanyelvezünk vele. Hiszen Annamari könyvében is lehet olvasni, a kétnyelvűségnek sok fokozata van, nem lehet elvárni, hogy ugyanúgy használja az idegen nyelvet, mint az anyanyelvét. Annyit tanítsunk nekik, amennyit mi is tudunk, már ez is egy óriási előny. Innen aztán már maga is tud továbbmenni, ha egyszer szüksége lesz rá. -
Ezért is írtam már előbb, hogy tisztázzuk mi a célunk, mit akarunk, és ne a környezet, akár a többi nyelvet tanító anyuka hatása alá kerülve aztán meg túlzott elvárásaink, ezáltal frusztrációnk legyen, hogy mi is azt akarjuk, amit a másik. Pont a lényege sérül a dolognak, a játékosság átcsap egy versenybe, kényszerbe.
Lehet, hogy én nem fogom soha annyira átadni a nyelvet, mint Réka, vagy más, nem is beszélünk annyit németül, mint ő a lányával angolul, viszont lehet, hogy Dominak majd mást adok át jobban, mint a többi anyuka..
Ki tudja… ne legyünk maximalisták. Csak annyit, amennyi nekünk is és a gyereknek is jólesik. -
#12 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Rita, még valami: ami a legfontosabb, hogy lát egy mintát, és az első időkben ki más, ha nem a szülő a legfontosabb minta, és ez nagyon “beleég” a kicsikbe, erre építkezhet később, és ha valaki úgy csinálja, ahogy Mynona is írja (meg erre próbáltam utalni a játékossággal, játékkal is), akkor a másik dolog, ami átragad, a lelkesedés. Enélkül nem is szabad belevágni – szerintem.
-
#13 írta Réka (2 évvel ezelőtt)
Rita,
én csak arra reagáltam hogy egyáltalán nem baj ha valaki az érzelmeit is közvetíti vagy törekszik közvetíteni illetve hogy nem lehetetlenség ezt akár egy második nyelven tenni.
Amit írtál hogy az angol mellett nálatok is ígényli a gyerkőc a többi nyelvet és azt nehezen adjuk át mert már nem tudjuk annyira illetve mert a gyerkőc jobban kommunikációból tanulna, teljesen átélem mert ilyen az én csajom is. De azért örülök neki mert ez azt jelzi számomra hogy tökéletesen birtokában van a jó nyelvtanuló módszernek és majd ha nagyobb lesz és jobb nyelvtudással rendelkező tanárhoz tudom járatni akkor könnyen megtanulja majd. Most meg csak azoknál a nyelveknél én is maradok a biztonságos határok között amikor előre megpróbálom átgondolni mire lesz szükségem – ahogy Annamari is mondja.
És azért is örülök hogy más nyelvből ügyetlenebb vagyok mert a csajszi érdeklődése más nyelvek iránt azt mutatja hogy nem csak miattam érdeklik a nyelvek illetve hogy valsz minden babát érdekel minden nyelv amikor kicsi és ezzel hogy kicsi korában már adunk nekik bármilyen szintű inputot is azt érjük el hogy ez az érdeklődésük és nyitottságuk a nyelvek iránt megmarad ami talán a legfontosabb ahhoz hogy nyelveket bíró emberkékké válljanak.
És való igaz amit Zsuzsa írt hogy csak azt szabad tennünk ami jól esik nekünk és babánknak s nem egyfajta környezti kényszer szerint kell cselekednünk de hát ez az életünk minden területére igaz.
Mégegyszer én csak saját példámmal vitattam hogy ne lehetne egy szülő akár egy második nyelven is természetes.
szép napot, Réka
-
#14 írta Rita (2 évvel ezelőtt)
Kedves Réka, Mynona, Annamari! Köszönöm az értékes hozzászólásaitokat, egyre tisztább a kép, hiába én már csak ilyen örök “válaszok után kutató” maradok…! Mynona, én is pont a bábozást alkalmazom a saját hiányosságaim kiküszöbölésére, így nem anya, hanem a kiskedvence beszél a lánykámhoz, s ha õ nincs velünk, akkor nem használjuk a 3. nyelvet. Köszi még egyszer, szép napokat Nektek is!
-
#18 írta S. Barbara (2 évvel ezelőtt)
Láttam, rengeteg bejegyzés érkezett a témában, szeretném a véleményeteket kérni én is. Kis helyzetjelentés:
14 hónaposak az iker fiaim, 4 hónapos koruk óta beszélek Hozzájuk németül, mondókázunk, mesekönyveket olvasunk. 9 hónaposak voltak, amikor Annamari és a blog hatására elég önbizalmat éreztem és az angol nyelvvel is elkezdtem megismertetni Őket.
Angolul nem vagyok annyira magabiztos, így ebből inkább csak a mondókázás, zenehallgatás és dvd-kre hagyatkozok.Most már elkezdtem érezni, hogy különbséget tesznek a nyelvek között, sőt az angolt az utóbbi időben jobban igénylik. Amennyi tőlem telik, próbálom ezt kielégíteni.
Kérdésem a következő lenne: sokszor van az, hogy angol cd-t hallgatunk, de közben megérkezik valaki a családból, akivel mindig magyarul kommunikálunk. Ilyenkor magyarra váltok, viszont szól tovább az angol zene, a mondókák cd-ről. Hétvégén csak magyarul beszélünk, mert párom is itthon van, viszont az nem működik, hogy olyankor csak a magyar menjen, mert igénylik, hogy tegyem be az angol zenét és ilyenkor bizony van hogy párhuzamosan mellette megy a magyar kommunikáció egymás között és a gyerkőcökkel is.
Eddig hétvégeken, amikor csak én voltam Velük, akkor átváltottam németre, de most már én magam is érzem, hogy nagy a káosz, három nyelv kavarog két napig rendszer nélkül…mit javasoltok?
A másik oldalon meg nem aggódok, mert bízom a gyerekeimben és mivel a német nyelvet már elég régóta használom Velük, tudom, hogy azt a másik kettőtől egyértelműen meg tudják már most különböztetni, viszont az angollal most így kicsit tartok tőle, hogy bekeverem Őket.
Nem akarom semmiképpen abbahagyni, csak tanácsot szeretnék kérni, hogy javasolnátok.Nem baj az, ha az anyanyelvi beszéd “alatt” “háttérzajként” megy az angol zene?köszönöm előre is a hozzászólásotokat
-
#19 írta szushi (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok, nagyon tuti ez a blog, sok értékes véleményt olvasok, és jó pár napra el is gondolkoztatott az a kérdés, hogy lehet-e természetes két nyelven a szülő.
Egyrészről osztom Réka a véleményed, hogy ez csak rajtunk áll, hogy mit tekintünk természetesnek. De kérdezem, hogy lehetsz természetes az idegen nyelvvel, ha valóban nincs kommunikációs szándékod. Na ez mit is jelent:) A gyerkőc tudja, hogy melyik nyelv az anyanyelved, és az övé is, és ezt használja a “túléléshez”. A másik nyelv az lehet esetleg egy jó kis játék-és játék közben is meg tudsz vele ismertetni egy csomó spontán életből vett helyzetet is, de ha valami éles helyzet adódik pl: el akar érni valamit és nincs meg hozzá a szókincse csak az anyanyelvén biztos vissza fog váltani.Nálunk például ha rossz fát tesz a tűzre és megpróbálom angolul leszidni akkor úgy tesz mintha nem értené (holott tudom, hogy érti), de mint egy menekvésként ellavírozik a két nyelv között. Nálunk az angol olyan, hogy játszunk angolosdit, és ebbe belefér a meseolvasás, dalok, mondókák, társasjáték, kártyák, spontán beszélgetés, de az igazi éles helyzetek az anyanyelven játszódnak, tehát rögtön váltanak magyarra. Az angollal nincs igazi kommunikációs célja, és teszem hozzá nekem sem, mert ha éles helyzet adódik-lelép az úttestre- nem szólok angolul rá, mert biztosra akarok menni, hogy megérti. Talán lehet itt van a bibi.Ti tapasztaltatok hasonlót? Ha igen mit tettetek ilyen helyzetekben?
-
#20 írta Réka (2 évvel ezelőtt)
Szia Szushi,
hát igen ebből adódik a probléma: mert én azt gondolom, hogy a nyelv eszköz és nem cél és ez azt jelenti számomra hogy leginkább kommunikációs célra használjuk a nyelvet és ezért is tartom nagyon fontosnak és alapnak a nyelvtanítás-tanulás folyamán a kommunikációt. Ebből adódik az a gondolatom is hogy messze nem elegendő ha csak a játék során, mesékből hallja a gyerkőc a nyelvet és ezért használjuk a mindennapi élet során is így válva természetessé mindannyiunk számára. Ennek eredménye hogy a csajszi igenis ki tudja fejezni minden gondolatát akár angol akár magyar nyelven(és éles helyzetekben sem vált más nyelvre csak ha valaki máshoz szól aki más nyelven ért) illetve vérében van hogy nyelvet leginkább kommunikáció során lehet tanulni és ezért igényelné más nyelv tanulása során is amit én sajna nem tudok már neki magas szinten biztosítani…
Helyzeteden szerintem csak akkor változna ha elkezdenétek az angolt a játszó időkön kívül is használni és sokat minimum a nap harmadában és akkor egy idő után talán a te apróságod is elkezdené használni az angolt is éles helyzetekben is…
szép napot, Réka
-
#21 írta szushi (2 évvel ezelőtt)
Szia Réka,
köszi a reagálást, ez mindenképp ösztönzően hat, hogy akár a Te példádat olvasva, el lehet érni a természetes szinten való kommunikálást egy másik nyelven is. Hát a puding próbája az evés. Megpróbálok többet angolul beszélni hozzájuk. Az azért hozzátartozik a dologhoz, hogy a nagyobbik lányom 9 éves, a kisebbik meg 3, tehát nem a kezdetektől fogom használni az angolt ilyen intenzíven. Majd beszámolok az eredményekről.
Te mikor kezdted, és most hány éves a csajszid? -
#22 írta Réka (2 évvel ezelőtt)
Szia Szushi,
én két napos korában kezdtem (akkor valahogy kifogytam a korházban a magyar dalokból és angolul kezdtem el énekelni mire megkapta kis élete első hatalmas mosolyát és azóta követelte is hogy használjam az angolt is:-) ) most lesz három éves csütörtökön egyébként.
Nyilván így nehezebb de sokkal többet lehet így nekik segíteni szerintem. A nagyobbikkal valsz okosan megbeszélheted hogy a napnak bizonyos szakaszában csak az angolt fogjátok használni és valsz az ő hatására a kicsivel sem lesz aztán gond és talán a kicsi fog a legtöbbet profitálni belőle.
Én úgy vagyok vele hogy soha semmi nincs későn elkezdeni de azért ha teheti az ember kezdje akkor inkább minél hamarabb…jó játékot és dumcsipartikat:-) Réka
-
#23 írta szushi (2 évvel ezelőtt)
Szia Réka,
Ma egy nagyon intenzív napot tartottunk, a nap fele angolul ment. Nekem az nem világos, hogy ha természetes akarok maradni és váltani a két nyelv között akkor azt hogy tegyem. A nagyobbal már mindent meg tudok beszélni, neki tudatos a nyelvhasználata. A kicsinek viszont még ösztönös, és nem tudom, hogy váltsak egyik nyelvből a másikba. Legyen egy fix napszakasz amikor angolul beszélünk, vagy fix helyszínek, helyzetek amikor angolt használunk?
Azt hiszem lesz még egy pár kérdésem, és köszi az idődet, meg a türelmedet előre is. -
#25 írta Réka (2 évvel ezelőtt)
Szushi,
szimplán közöld hogy most akkor magyarul fogunk beszélni vagy angolul. Mi mindig elmondjuk egymás után a két nyelven olyan formán hogy ha angolról megyünk magyarra akkor előbb angolul aztán magyarul és fordítva. Bíz a gyerkőcben simán megérti és majd egy idő után ő fogja kérni…:-) úgy ahogy Annamari is írta. Réka
-
#26 írta D. Dia (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok !
Nagyon köszönöm Nektek a bíztatást !
Annamari, megrendeltem Sajnos nem tudok túl gyakran jönni, de amikor csak lehet olvaslak Benneteket.
Nagyon örülök, hogy Rátok találtam. Már nem érzem magam egy bizonytalan csodabogárnak, hanem elszánt, céltudatos, magabiztos Anyuka vagyok
na jó, tele kétségekkel
köszönöm
Dia
-
#27 írta Szilágyi Tímea (2 évvel ezelőtt)
Annamari, lenne egy kérdésem. Szeretném németre tanítani a kislányomat. Most 9 hónapos. A családban csak én beszélek németül. Azt találtam ki, hogy van egy bábnyuszi, akin keresztül németül beszélek a babához, ezt születésétől fogva csináljuk szinte minden nap egy keveset. (én amúgy napközben magyarul) Nem tudom, hogy ez jó ötlet volt-e, jól fog-e belőle kisülni, de úgy gondoltam kell valaki, valami akihez kötheti az idegen nyelvet (és az nem én vagyok).
Köszi a választ. -
Lehet így is, meg másképp is, a könyvben írtam erről részletesebben. http://www.ketnyelvugyerek.hu/ketnyelvu-csomag.php
-
#29 írta gergely andi (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Engem felhergelt a riport stílusa, mind a pozitív mind a negatív hozzáállás mellett. Én magyar anyanyelvű, román állampolgár vagyok, óvodás koromtól fogva két nyelvet beszélek. Jelenleg Szerbiában élek a szerb párommal, akivel angolul kommunikálunk, a szerb tudásom még nem profi. A 7 hónapos kisbabánkkal én magyarul beszélek, néha angolul és szerbül is, már amennyit tudok, a párom szerbül beszél vele, néha angolul. Ezt, ha kívülről nézem, nagy a bonyodalom, minden esetre nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy mit fog a kis Ozi baba produkálni. Játszani játszunk állandóan, ha valaki jó tanácsa, ötlete van az ügyes haladásra, írja meg bátran nekem mailben, nagyon szivesen veszem.
Jó egészséget mindenkinek! - Bejegyzés RSS
-
Annak más előnyei is vannak.
Sziasztok, köszönöm a hozzászólásokat. Én tovább szeretném gördíteni azt a fonalat, hogy az anya két nyelven beszélhet-e gyermekével természetesen?
Azon szerintem egy véleményen vagyunk, hogy játék közben, játékos formában mindenképpen igen. No de mi van az olyan spontán, elsősorban érzelmekkel átitatott helyzetekben, mikor például kifut a csemete az útra és azonnal kell reagálnod. Ha tegyük fel az utcán angolul beszélgettek a látott dolgokról, de hirtelen lelép az útra egy autó közeledik, és neked azonnal, zsigerből kell reagálnod, Vajon ezt az anyanyelveden teszed-e vagy sem? A gyerekek megérzik-e, hogy mi számodra a természetes? És lehet-e két nyelv egyformán természetes? úgy gondolom itt nem a nyelvtudás minőségéről van szó, hanem arról többről.
Nálunk az működik, hogy én mint angoltanár is tanítom a gyerekeim a többi gyerekkel nyelviskolában, és ott nagyon élvezik az angolt. Játék, spontaneitás, nevetés, élmények, zene a kulcsszavak az én tanításomban. Ebben a környezetben nem mint anya, hanem inkább tanár vagyuk számukra, és ebben a szerepben elfogadják tőlem az angolt. Otthon viszont a spontán helyzetekben leginkább a magyart kérik. Vajon tovább kellene trükköznöm, hogy az angolt használják többet?
A másik téma a fordítás, ami megihletett. Véleményem szerint a fordítás kerülendő, ha nagyon muszáj, mert mondjuk egy elvont fogalmat igyekszel megtanítani pl.: elfelejtettem valamit, akkor esetleg nagyobb iskolás korú gyereknél el tudom képzelni az ugynevezett szendvics technikát, amikor is angol- magyar- angol szó, és már térsz is vissza az angol nyelvre. Az semmiképp nem ajánlatos, hogy egy mondaton belül váltogasd a nyelveket. Így sem a nyelv ritmusát, sem hangzásvilágát nem tudod átadni, és mellesleg jól megkevered a gyereket. Mert egy számára ismeretlen tárgynak végül is bármilyen nevet adhatsz, csak kérdés, hogy mire kap visszajelzést a környezettől, mivel tud majd kommunikálni.
Aki pedig babanyelvet szeretne tanulni angolul, nagyon tudom ajánlani a Helen Doron nyelviskola Babáknak való kurzusát, ahol a gyerekkel együtt az anyuka is megtanulja az órákon a babanyelvet.
Én laktam több évig Angliában, babysitterként dolgoztam, és abban a környezetben én is az angolhoz voltam szokva, a gyerekek akikre vigyáztam sem tudtak persze magyarul, ott egyértelmű volt, hogy az ilyen érzelmekkel átitatott helyzetekben is angolul reagáltam. De itthon én ezt természetellenesnek tartom. Megint más a helyzet az olyan családoknál, ahol az angol, mint élő nyelv használatos, tehát az egyik fél teszem fel anyanyelvi beszélő.