1. S. Barbara
    #1 írta S. Barbara (2 évvel ezelőtt)

    Húúú, ez nagyon érdekes volt Annamari! :) Igazán felvillanyozódtam tőle :) különben észrevettem én is, hogy a gyerkőceim az átlagnál kicsit másabban “nyúlnak” a problémákhoz (najó, gondolom, ebben egy jó adag elfogultság is van :)

    Amit a “felülírásról” szóltál…az jutott eszembe (magam számára nem adatott meg annak idején a kétnyelvű környezet), hogy a mai napig problémát jelent nekem a memóriakártya-játéknál a második-harmadik “parti”, mert nagyon vizuális típus vagyok és az első játék annyira beég a memóriámba, hogy a továbbiakban is arra emlékszem. Nem is gondoltam, hogy ez összefüggésbe hozható a nyelvtanulással, de felettébb érdekes a vizsgálat eredménye :) )

  2. Andrea
    #2 írta Andrea (2 évvel ezelőtt)

    Kedves Annamari!
    Az lenne a kérdésem,hogy melyik gyerekre mondható,hogy kétnyelvü?Van-e valami konkrétum,vagy ki hogyan értelmezi?
    Andrea

  3. Annamari
    #3 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)

    Ez a vizsgálat kifejezetten olyan babákra vonatkozott, akikkel születésüktől két nyelven kommunikáltak, de természetesen a kétnyelvűségnek ettől sokkal tágabb az értelmezése is létezik (a kritérium annyi, hogy rendszeresen kommunikációs célra használja mindkét nyelvet, de ez nem jelenti azt, hogy mindkét nyelvet tökéletesen tudja is használni például). Az értelmezésről olvashatsz Navracsics Judit könyvében bővebben (A kétnyelvű gyermek).

  4. Annamari
    #4 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
  5. mynona
    #5 írta mynona (2 évvel ezelőtt)

    Ezt belinkelhetned a “6 eves kor elött nincs ertelme” cikkedhez! :D

  6. zsanett
    #7 írta zsanett (2 évvel ezelőtt)

    Nekem nem tűnt úgy, hogy a kutatás akár cáfolná, akár alátámasztaná az Okosbaba módszert. Csak egy interjút olvastam, a Kismamában, ahol nagyon konkrétan azt mondja Kovács Ágnes, hogy “a gyereknek a napi kommunikációkban, szituációkban, párbeszédekben, minimum negyven százalékban kell(ene) hallania az idegen nyelvet” ahhoz, hogy kétnyelvű szinten rögzüljön benne. Akikkel ők foglalkoztak, azok is ilyen babák voltak. Tehát nem napi 1-2 órás inputról van szó.
    Még azt is mondja, hogy a legújabb kutatások szerint a pubertáskorral ér véget a kritikus időszak.
    Azt is elmondja, hogy nem árt az sem, ha már csecsemőkorban felkészítik a babát egy másik nyelvre, de valódi kétnyelvűséget nem eredményez, ha nem elegendő mennyiségű az input.

    Mindezekből nekem az jön le, hogy ártani nem árt a korai kezdés, de csodákat sem kell várni tőle.

  7. Rita
    #8 írta Rita (2 évvel ezelőtt)

    Sziasztok!

    Még1x gratulálok Annamarinak kitartásához és lelkesen végzett munkájához! Jó hogy ez a lelkesedés átragad a szülőkre is. :-) Kérdezni szeretnék: szókártyákat szeretnék vásárolni, tudtok ajánlani bevált típust, könyvesboltot, vagy weboldalt ahol hozzá lehet jutni? Vagy mindegy hogy milyent veszek? Mert ugye mint a társasjátékoknál is, otthon kibontás után derül ki a minőség… ?
    Köszi ha vki ajánl

  8. Annamari
    #9 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)

    Zsanett, erről az interjúról itt is beszéltünk: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/09/jartok-mar-angolra/ (Itt írtam a 40%-ról egy hozzászólásban.)
    Ők természetes kétnyelvű babákat vizsgáltak, de azért az eredményeket mi is felhasználhatjuk. A napi 1-2 órás inputnak is van értelme, minden attól függ, mi a célod. Persze, a “végső” kritikus időszak a pubertáskorral ér véget, de előtte is van egy másik, az 5-6-7 éves (ki mikorra teszi) kor. Szerintem akik itt olvasgatnak, nem csak néhány percben ismertetik meg gyermekük egy másik nyelvvel, hanem attól többet csinálnak. Csodákat nem kell várni, de ha valaki jól csinálja, sokat elérhet. :)
    Nem értem, miért gondolod, hogy ez a kutatás alátámasztaná az OkosBaba módszert, hisz itt nem is arról van szó, ez nem az OkosBaba módszer (attól kevesebb, és jóval több). :)

  9. Bejegyzés RSS
Lap tetejére