Három nyelv – tényleg olyan nehéz?
Amióta létezik ez a blog, sok érdekes és tanulságos hozzászólással gazdagodtam, gazdagodtunk (és köszönöm a sok-sok választ a kérdőívre is, az eredménnyel nemsokára jelentkezem! 
). Ezek között a hozzászólások között akad jó néhány olyan, amelyet tanácstalan, aggódó szülők írnak a nyelvtanulással, nyelvelsajátítással kapcsolatban. Az egyik ilyen aggódó anyuka Niki, akinek kislánya háromnyelvű környezetben nevelkedik. Nikit az aggodalmairól kérdeztem.
- Mesélj arról, hány nyelv van jelen a családotokban, ki mikor milyen nyelvet beszél!
A párom bolgár anyanyelvű, ezenkívül ugye a magyar, és mivel itt élünk és itt is született a kislányom Olaszországban, így harmadik nyelvként az olasz is jelen van a mindennapokban, de őszintén szólva ezt szívesen kihagynám, soknak találom, aggaszt. De ha jönnek ismerősök, barátok, kénytelen vagyok olaszul beszélni, vagy ha bevásárolok.
- Mikor utoljára “beszéltünk” ez ügyben, 10 hónapos volt a kicsid és nagyon aggódtál. Oldódtál már azóta? Milyen kérdések aggasztottak? Esetleg milyen megoldások születtek a fejedben?
Sajnos ugyanúgy aggódom, főleg azért is, mert már sok mindent megért, figyel, amikor beszélünk. Ilyenkor nem tudom, mi járhat a fejében, amikor a különböző nyelveket hallja… De ha apa beszél hozzá, vagy kér tőle valamit, azt feltétel nélkül megteszi, szót fogad , és akkor is, ha én szólok vagy kérek tőle valamit. Tehát megérti, amit mondunk neki, úgy veszem észre, szerencsére.
De fogalmam sincs, milyen lesz ha, már megszólal. Sokkal jobban érezném magam, ha találnék hozzám hasonló helyzetben levőket, megoszthatnánk a tapasztalatainkat, esetleg tanácsot is kaphatnék, aminek nagyon örülnék.
Ha kicsit nagyobb lesz, szeretném, ha több időt töltene otthon Magyarországon, aztán Bulgáriában is, hogy megismerkedjen mindkét országgal egy picit közelebbről, hisz az lenne nagyon fontos.
- Milyen fejlődést tapasztalsz a beszéd terén a kicsinél? Kimondta már az első szavát?
Igen, a mamát , babát egész nap hajtogatja… Valamint az állathangokat szívesen. Van egy babáknak szóló filmsorozat, a Baby Einstein, amit nagyon szívesen néz, imádja, csak magyarul még nem találtam.
- Hogyan próbálsz, próbáltál a téged érintő kérdésekben tájékozódni?
Hát csakis itt interneten, de még ilyen esettel nem találkoztam, sajnos. Éppen ma találkoztam az utcán egy nyugdíjas nénivel, az unokáját sétáltatta, tanárnéni volt, és óvva intett attól, hogy meg merjek szólalni két nyelven a babához, mert akkor majd keverni fogja őket. Nekem erről más volt a véleményem, de felesleges lett volna vitatkozni. De azért rossz, mert akárhogy is, de elbizonytalanítanak az ilyen esetek.
—————————————————-
Nikinek és mindenki másnak megnyugtatásul néhány gondolat a háromnyelvűségről:
- A háromnyelvű családok – a Nikiéhez hasonlóan – gyakran két különböző anyanyelvű szülőből állnak, akik egy harmadik országban élnek, sőt, vannak olyan esetek is, amikor egymás nyelvét nem beszélik, és egy negyedik nyelven kommunikálnak (ez aztán még bonyolultabb helyzeteket okoz). Gyakran a szülő egyedül lehet csak egy nyelv forrása a gyermek számára – mint Nikiék esetében is, és ebből adódnak az aggodalmak. Ezekben a családokban plusz energiákat emészt fel az, hogy a domináns nyelv (Nikiéknél az olasz) mellett megőrizzék, átadják a két szülő anyanyelvét is. Ez különösen akkor igényelhet nagyobb erőfeszítést a szülők részéről, ha már nagyobb a gyerkőc, és bekerül az intézményes oktatásba (óvoda, iskola).
- A háromnyelvűekről – csakúgy mint a kétnyelvűekről – tévhit azt gondolnunk, hogy mindhárom nyelvet folyékonyan és egyformán magas szinten beszélik, kell beszélniük. Ahhoz, hogy ez így legyen, már a korai években is egyformán gazdag nyelvi hatás kellene, hogy érje a kisgyermeket, ez pedig ritkán lehetséges – apa dolgozik és kevesebbet van otthon például. Hogy a kicsinek mennyi lehetősége van a nyelvet használni, illetve részt vehet-e az adott nyelveken oktatásban, mind-mind meghatározó lehet.
- A nyelvek keverését korábban tényleg negatív dolognak tekintették, ma viszont sokkal többet tudunk erről. A nyelvek keverése a többnyelvű fejlődés része a kicsiknél, amit általában kinőnek, de a keveréshez, amely később is jelentkezhet, egyébként is fejlett nyelvi képességekre van szükség, a környezet, a közösség is meghatározhatja. A háromnyelvűek nem feltétlenül keverik gyakrabban a nyelveket, mint kétnyelvű társaik. A néni, aki Nikit óvatosságra intette, bizonyára még a régi tévhitek kapcsán szólt, a kislány minden bizonnyal képes lesz szétválasztani, hogy szülei mikor melyik nyelvet használják (ha otthon vannak, anya magyarul beszél, de ha az utcán, boltban stb. beszélget, akkor az olaszt használja). Tény, hogy egy következetesebb rendszer segít neki ennek a megértésében, de eszembe jutnak Madalena szavai is: az egy szülő-egy nyelv stratégia elsősorban akkor érvényes, ha a szülő egynyelvű (hisz csak így beszélhet csupán egy nyelvet), és ha többnyelvűek vagyunk, akkor hogy is működhetne ez számunkra. A gyerekeknek nem nyelvleckékre van szüksége, hanem szeretetre és törődésre, és ez bármilyen nyelven történhet. Fontosabb, hogy lazák legyünk a kommunikációt tekintve, mint folyton azon aggódjunk, hogy most mit hogyan is mondjunk, nem kell nyelvtanárnak lennünk a gyerekeinkkel!
Niki, remélem, hogy legközelebb már kevésbé aggodalmas hangon arról számolsz majd be, milyen ügyesen boldogul a kislányod három nyelven. Várjuk a beszámolót!
Ha neked, kedves olvasó, szintén van tapasztalatod háromnyelvű családokkal kapcsolatban, oszd meg velünk egy hozzászólásban!
-
Niki, megértem a párod kétségeit. Benne nem munkál az, hogy az anyanyelvét átadja neki? A barátok mondhatnak sok zavarót, de szerintem inkább hallgassatok a tapasztaltabbakra (és itt nem elsősorban magamra gondolok
.
Azért ajánlottam, hogy tartsd otthon, ha tudod, mert ha bekerül a bölcsibe, aztán az oviba, a napja nagy részét ott fogja tölteni és elkerülhetetlen lesz, hogy az olasz fölénybe kerül, akkor meg majd törheted a fejed, hogy a többi nyelven hogy érjétek ezt utol.
A legfontosabb, hogy ne legyen köztetek nézeteltérés ebben a kérdésben. Fontos, hogy a szülők nyugodtak legyenek, ne legyenek rejtett nézeteltérések közöttük – az a kérdés, hogy fontos-e az a harmadik nyelv annyira, hogy hajlandó-e feladni. Ezt nektek kell eldönteni. -
#3 írta Niki (2 évvel ezelőtt)
Szia.
De persze o is szeretne atadni az anyalnyelvet .
Csak az a problema, hogy barki aki jon hozzank, az az elso kerdese , hogy akkor milyen nyelven szolunk a kicsihez??? Ez olyan bosszanto, hisz mar eleve a kerdesevel,azt fejezi ki hogy szamara kizart, hogy tobb nyelven szolhatunk hozza..Es gondolom elbizonytalanitjak, sajnos konnyen hallgat masra, az uj elkepzelese, hogy olaszul kell beszelni a kicsihez, igy nem marad hatranyban majd a bolcsiben…De igy sem marad , mert mar eleg sok olasz sozt ismer es megert, mondom ezerszer neki…
Lenne ket kerdesem..Tehat ha itthon tartom, beszlejek hozza olaszul is ?? mOst elkoltoztunk, sajnos szamara hatranyos helyre, mert keves gyerek van erre, meg nem ismerunk senkit, tehat az olaszt csak akkor hallja, ha a parom megjon..Ezert gondoltam neha beszelek neki olaszul is..A masik, hogy mit tanacsolnal, nemsokara meglatogat minket a parom occse..Ilyenkor olyan kellemetlen hogy vegig magyarul beszelek majd a kicsivel , mivel a baratm dolgozik sokat, gondolom velem fog ullni a testvere..De mivel b olgarul nem tudok jol, igy marad a magyar..Igy viszont tobbet hall bolgarul is, nem fogja ez megzavarni? Ha egyhuzamban tobb nyelvet hall? Ezt mondja a baratom is, hogy megzavarjuk a gyereket, pedigen ezt nem hiszem, kitartok AMELLETT, hogy a magyart megtanulja es ertse tOKELETESEN, ez a legkevesebb szerintem .. -
#5 írta Szirányi-Balogh Bernadett (2 évvel ezelőtt)
Kedves Niki! Csak egészen kicsit akarok belekontárkodni a beszélgetésetekbe.
A házunkban lakik egy bolgár anyanyelvű nő, a (volt) férje görög. Gyermekeikkel mindkét nyelven beszéltek, viszont magyar oviba, iskolába jártak. Azóta felnőttek, a lány 20 éves, és több nyelven szinkrontolmácsként dolgozik… ))
ezt akkor tudtam meg, mikor elkezdtem körüljárni a korai nyelvtanulás kérdését. azóta a 21 hónapos kislányommal angolozunk – és bújjuk Annamari oldalát -
#6 írta Sauze (2 évvel ezelőtt)
-
#7 írta Presser Éva (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok,
életemben először olvasok erről a témáról, de már régen magától értetődőnek tartottuk a férjemmel, hogy leendő gyermekeinkhez a magyaron kívül németül és angolul is beszélni fogunk (2 hét múlva születik az első babánk). Nem is értem, miért kérdés, hogy értékes-e a picik nyelvtudása vagy miért merülhet fel, hogy ártalmas? Mivel német nemzetiségű vagyok, számomra természetes volt, hogy pici kortól németül is beszélünk (dédim pl. csak “svábul” volt hajlandó megszólalni, de az egész faluban óvodától kezdve jelen van a német nyelv – és egy gyereknek sem okoz problémát, sőt…). Az angolt pedig mindketten folyékonyan beszéljük, bár én jobban kedvelem.
Szóval, bár mi magyar házaspár vagyunk, gyermekeinkkel 3 nyelven fogunk beszélni, énekelni, stb. Bíztatnék is erre mindenkit, akinek van rá lehetősége, mert annyival gazdagabb lesz az élete a kicsinek. Hihetetlen ajándéknak tartom a nyelvtudást és ha kezdettől természetes, akkor nem kényszer, nem megterhelő.
Szóval: fel a fejjel, le a “szakértőkkel”!
És Annamari – nagyon köszönöm a munkádat, az energiádat, azt hiszem, sokat fogom használni az “okosságokat”. -
#8 írta Kokas Klára (1 évvel ezelőtt)
Kedves Niki!
Én legfontosabb dolognak a természetességet a tartom.Sok olyan kérdés merül fel a többnyelvűség során, ami nem is kérdés alapvetően.Én úgy gondolom a szülőknek mindig anyanyelvükőn kell beszélni a gyermekükkel, akkor is ha egy 3. nyelvű országban élnek.Az anya nyugodtan beszélhet másokkal más nyelven, ez a gyermek számára nem zavaró,ez a konmmunikáció nem vele zajlik.A gyerek ezt nagyon jól el tudják választani.A gyereket nem kell felkészíteni a “3.” nyelvre a közösségbe kerülés előtt.Majd ha bekerül a közösségbe,a környezet megtanítja őt.A szülők mindig félnek attól, hogy ez nem lesz elég, és utána nem lesz elég ügyes az iskolában…
Németországban éltünk 5 évig,otthon csak magyarul beszéltünk a gyerekeinkkel,de teljesen jól megtanultak németül az iskolában, óvodában.Nem kell ezen olyan sokat aggódni, csak mindig azt adott szituációnak megfelelő nyelven beszélni.Az viszont fontos, hogy ha a gyerekünkkel beszélünk, az a “mi” nyelvünkön történjen,nem kell mindenkinek érteni, nem másoknak megfelelve.A gyerekek agya egy csoda, ők nagyon könnyen külön választják a dolgokat, a küszöb egyik felén ilyen , a küszöb másik felén olyan nyelven szólnak.Amiből mi felnőttek problémát csinálunk,az számukra természetes.
Üdvözlettel: Klára -
Klára, nem akarom magam ismételni, csak a később jövők kedvéért írom, hogy amiről te írsz, az csak az egyik út. Nikiéknél már csak azért is más a helyzet, mert ők egy harmadik nyelven kommunikálnak egymással. Az egy szülő-egy nyelv módszer mellett elfogadott a “kisebbségi nyelv otthon” is, amikor a szülők otthon a saját nyelvüket beszélik, az otthonon kívül pedig a többség nyelvét. De abban valóban egyetértünk, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a módszert, amiben otthon érzi magát, és ami természetes a számára. Örömteli nyelvátadást mindenkinek!
@Éva, köszi a kedves szavakat, és sok sikert nektek!
-
#10 írta Petra (1 évvel ezelőtt)
Kedves mindenki,
csak dicsekednek egy picit, h. Pavle (a fiam) aki most 20 honapos, mar 4 nyelven ert, egy egyaltalan nem zavart tole…ELVEZI:) Tegnap pl.a csigat csak nemetul volt hajlando kimondani, hiaba mondtam en horvatul, ugy rohogot. Szerintem csodalatos ez az egesz, es kitartas mindenkinek aki belevag!
-
#12 írta Zsanett (1 évvel ezelőtt)
Sziasztok! Mi negy nyelvu csalad vagyunk, magyar anya, szloven apa, olaszorszagban elunk, es mi szulok angolul beszelgetunk. Ket es fel eves a kislanyom, itt olaszorszagban egy kb. egy ev mulva
jovore megy majd oviba.Olasz/szloven ovit valasztottunk, mert eddig csak magyarul beszel, mivel rengeteg idot toltottunk szuletese ota Magyarorszagon az en szuleimnel. Olaszul, szlovenul es angolul csak enekel, illetve kulonbozo kifejezeseket neha odapottyint, aminek mindig nagyon orulunk!!!! De a meseket inkabb csak magyarul hallgatja, nagyon cserfes kislany, egesz nap be nem all a szaja, de csak magyarul beszel, meseket “olvas” szo szerint, legalabb 50 meset tud kivulrol, verseket, nepdalokat, nagyon imadja. Most hosszabb ideig nem is megyunk haza, hogy kicsit megszokja az olasz nyelvet, de azt latom rajta, hogy abszolut nem zavarja a csalad sokszinusege, a parom nagyszulei raadasul szerbek, igy ez mar igy az 5. nyelv , amivel talakozik a pici, -
Sziasztok!
Tudom, hogy kicsit off topik amiről kérdeznélek titeket, de már nagyon elbizonytalanodtam, muszáj valakivel megosztanom a félelmeimet, aggodalmamat.
Mi alapvetően magyar család vagyunk, magyar nyelven beszélünk többé kevésbé a gyerekekkel, de francia zenéket mondókákat hallgatnak rendszeresen (napi szinten) és én gyakran beszélek, mondókázok velük angolul és németül is. Tehát van némi, ha nem is sok, idegen nyelvi hatás, ami éri őket. A lányom 7 éves, most elsős, iskolában angolt próbálnak tanítani neki (Happy House – nem is a módszer, inkább a tanító érdektelensége, ami miatt nem nagyon megy). A kisfiam 4 éves idén ment oviba (jó szoci ovi, semmi nyelv, nehogy megzavarjuk az anyanyelvi fejlődést).
És itt jön a csavar: jövőre Spanyolországba költözünk, ott fognak 3 hónapos nyári “nemzetközi” iskolába a nyelv miatt, mert ezzel eddig még nem nagyon találkoztak (Canta Juego dalokon, DVD-ken kívül amennyit naponta az alaptevékenységekkel össze tudok nekik úgy hadoválni, hogy magam sem beszélem a nyelvet, talán egy hónapja tanulom – nem nyelviskolában) Azután viszont rendes suliba, oviba mennének. A kinti suliban 1.-3. ig tanulják a második idegen nyelvet (angol vagy francia, sulitól függően) ezután a második idegen nyelven folyik némely tárgyból az oktatás, tehát kéttanítási nyelvű minden általános iskola. A kicsi remélem suliig felszedi a nyelvet, hiszen neki van még 1 ovis éve. De a nagy lánytól tartok, hogyan fogja ezt a terhelést bírni, mert egyrészt kapásból 2 idegen nyelven kell teljesítenie, másrészt eddig nem nagyon volt ennyire intenzív nyelvi környezetben. Ne tudom, mivel teszek jobbat, ha már most nyomom neki az angolt, a spanyolt és a franciát sokkal intenzívebben, vagy ha kivárom, hogy majd a kinti környezetben “hozzászokik” így nem idegződnek be a tőlem esetleg rosszul megjegyzett dolgok.
Azt tisztán láttam a legutóbbi rövid kinttartózkodás alatt, hogy sokat segít a spanyolok közvetlensége, de az is nagyon hamar feltűnt, hogy a mi nyelvtanítási módszereinkkel valami gond van idehaza, mert a kis barátnő, aki azonos korú vele, idén kezdte az angolt, előtte nem járt se nyelvi oviba, se másképp nem került kapcsolat az angollal, de sokkal jobban beszélt, magabiztosabban nyilvánult meg a második nyelven.
Köszi, hogy meghallgattatok, ha valakinek van bármilyen tapasztalata, véleménye, tanácsa, ötlete, kérem ossza meg velem. -
#14 írta Izabell (1 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Mi magyar anyanyelvű család vagyunk, két nagyobb gyerkőcömmel (4,5 és 2,5 évesek) 2 éves koruk óta beszélek angolul (is!), így az első domináns nyelv a magyar nálunk. AMikor a gyerekek angolul akarnak beszélni, Mummy-nak hívnak és elvárják, hogy angolul válaszoljak. Mindkét nyelven szeretnek beszélni, vagy épp mesét hallgatni. Sosem keverték a nyelveket!!!
Ja és az óvodai és a Vekerdy féle “tiltsuk ki a nyelveket az oviból, mert káros az anyanyelvi kiejtésre” szlogenre csak annyit, hogy a 2,5 évesem magyarul és angolul is ugyanazon hangokat, betűket nem tudja kimondani, tehát nem azért beszél pöszén magyarul, mert másik nyelvet is tanul, hanem mert nem képes még ahangot megfelelően képezni.
A nagyobbik már németül is ért sok szót és kifejezést, és a pici is szokott német rajzfilmecskéket nézni, de a komolyabb németoktatás (játék egy ausztriban tanuló tizenéves kislánnyal) most kezdődik, mivel iskolába Ausztriába fognak járni. (én is beszélek németül, de nem olyan jól és nem akarom, hogy én keverjek be a némettel is – szerintem anyának elég két nyelv)
Nem hiszem, hogy bármi probléma lesz a nyelvelsajátítással, viszont komoly fejtörést jelent a nyelvek használatának mennyisége számomra – azaz, hogy érthető legyek: Fontos, hogy iskolába (illetve előtte osztrák ovi-nagycsoportba) kerülés előtt már tudjanak annyira németül, hogy barátkozni tudjanak (nem akarok lelki sérülést, vagy “nem szeretem a német ovit felkiáltást), tehát fontos a német. De azt is akarom, hogy a magyar megmaradjon domináns nyelvnek és ezt a szerepet később ne vegye át a német (lásd a kislányt, aki magyar anyanyalve ellenére az első 4 osztrák iskolaév után inkább csak németül olvasott, nem magyarul). Szeretném, ha a gyerekek ugyanolyan könnyedén olvasnának magyarul, mint németül – és úgy gondolom ez sok munkát kíván majd tőlem. Emellett szeretném ha az angol is megmaradna, végülis ez az a nyelv, amivel bárhol a világon megértethetik majd magukat. -
Zsuzsa, amint írod, angolból van már egy pici alapotok. Amit én tennék ilyen helyzetben: külsős segítséget kérnék – valaki, aki jól beszél spanyolul, foglalkozzon (játsszon, beszélgessen) a gyerekeiddel. Szerintem fontosabb, hogy te, a szülő ne görcsölj rá erre a váltásra, inkább próbálj minél biztosabb érzelmi hátteret biztosítani a gyermekeidnek. És akkor valószínűbb, hogy az intenzív nyelvi hatások sem lesznek annyira sokkolóak.
-
#16 írta Niki (11 hónappal ezelőtt)
Sziasztok!
Mar eleg reg nem jartam erre, es epp a napokban gondoltam Annamari, hogy epp itt az ideje, hogy ujra tanacsot kerjek
Kozben olvasom mennyi hozzaszolas lett azota. Annyira jo olvasni, hogy masok is v annak ilyen helyzetben es hogy konnyen veszik . Temeszetes, hogy a magyar az elso szamunkra. Sokan irjak hogy nincs problemajuk, de en ugy szeretnek 1-2 konkret tanacsot is. Mostanaban sokszor nem tudom mit tegyek, hogy e smit mondjak..Ugye olaszorszagban elunk, az apa bolgar. par honapot otthon voltunk magyarba, ugye gondolom azert is mert tobben vettek korul, egybol napok alatt szinte mindent mondott magyarul, addig is beselt de azert kozel sem annyit, szoval azota szepen mond mindent..aztan mentunk bulgariaba ez karacsonykor volt..eloszor idegen volt neki, de ott is igyekezett beszelni , ismetelte a szavakat. Magyarul vagy olaszul nem is probalt szolni hozzajuk. Az apa uye napkozben nincs itthon, es inkabb olaszul szol hozza, ezert bolgarul keveset ert, de szerintem ahhoz kepes, hogy 3 eves, meg nincs elkesve, ez is eleg, mivel itt alig van valaki akitol bolgar nyelven hallhat .Azt szeretnem elerni hogy megetse, hogy peldaul a paromeknal egy kulon nyelòvet hasznalnak ,nem magyart, sm olaszt, meg nem tudom mennyire fogja ezt fel, akkor van gubanc ha meset nezunkl..napkoben ugye magyrul nezni ,plusz az olaz tevet nezzuk..eleg jol meg tudja kulonboztetni, ha jon az oalsz baratnom ,a fiaval olaszul beszel, eleg jol ugy is, orulok neki.viszont ha mi vagyunk itthon a bratommal, sokszor keveri, ha hozza szol akkor is magyarul sokszor,..eloszor mindig mondta a lnyomnak hogy nem erti..de mondom kerdezzen bissza oalszul es segitse a gyereket, hogy elmondja olaszul is..nem tudom hogyan segihetnem , hogyan hasznalja batran an yelveket, ne elegyen felenk emiatt, amugy is egy nyugodt, szegyenlos kislany a barnie meseket nezzuk ujabban, le van toltve bolgarul is, estenkent egyutt nezik. csak az a bj hogy sokszor szol hoy hogyan beszelnek? miert beszelnek igy? mier nem magyarul? na ilyenkor vagyok gondban.. -
Niki, csak nyugi, ne csinálj problémát abból, ami nincs.
Ahogy írod, “Magyarul vagy olaszul nem is probalt szolni hozzajuk”, a nagyszülőkhöz. Akkor egyértelmű, hogy meg tudja különböztetni a nyelveket egymástól. Az, hogy az apukájánál “bepróbálkozik” a magyarral, azért is lehet, mert még olaszul nem ismeri az adott szavakat. Amit én most tennék a helyedben: készítenék egy-egy fotókönyvet mindkét családi látogatásról, és a sok sok élmény mellé betennék olyan fotókat, amin a családtagok vannak. Amikor nézegetitek, beszéljétek meg, hogy “látod, apa szülei, mama meg papa Bulgáriában laknak, és ők bolgárul beszélnek. Emlékszel, amikor ott voltunk, akkor ezt meg ezt így neveztük?” stb. És a bolgár könyv végére odakerülhet Barney is, mint bolgár mesehős. 
Továbbra is csak azt tudom írni, hogy ha figyeltek a nyelvek egyensúlyára (még ha a bolgár sokszor csak passzívan is van jelen), akkor nem lesz, nem lehet gond. Gondoljátok át, hogy mik lehetnek a reális céljaitok, milyen stratégiával érhetitek el ezt, és aztán tartsátok magatokat hozzá.
Az, hogy félénk, a személyiségéből fakad, nem kell kényszeríteni semmire, inkább elfogadni ilyennek, és a háttérből segíteni, biztatni. -
Még ennyit:
1. Itt is írtam a fotókönyvekről: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2010/12/az-en-karacsonyi-ajandekom/
2. Sok-sok személyes beszélgetéssel segítenék feldolgozni neki a napi eseményeket, pl. beszéljétek meg este, hogy mit csináltatok aznap, és a párod is beszélgessen vele sokat, akár úgy is, hogy a kicsi csak hallgatja. Képeskönyvekben mutassanak rá a képekre, mondókázzanak, énekeljenek, játsszanak együtt, amilyen sokat csak tudnak. Sok sikert! - Bejegyzés RSS
-
Sziasztok!
Nem jar erre senki mar?
Ugy orulnek ha tudnek beszelgetni valakivel, annyi kerdesem lenne. Annamari ha lenne kis idod, irnal nekem?