6 éves kor előtt nincs értelme?
Cikk a HVG-ben a kicsiknek való fejlesztőprogramokról. Szakértő Vekerdy Tamás.
“Vigyázzunk, nehogy a korai nyelvtanítással rongáljuk az anyanyelvi struktúrát” – int óva Vekerdy Tamás. Szerinte ha egy gyermek sorsszerűen egy idegen nyelv közelébe kerül, azaz szülei különböző anyanyelvűek, nem baj, ha korán kezdi a nyelvtanulást, amúgy viszont 6 éves kor előtt nincs értelme.”
Ennyi. Semmi magyarázat, hogy miért.
Kérdem én, csak ez az egy út van? Hogy a szülők különböző anyanyelvűek? És mi van, ha nem, de mondjuk külföldre kerülnek? Tényleg haszontalanok a korai nyelvtanulóprogramok? Ez ennyire fekete-fehér lenne?
Te hogy gondolod?
-
#2 írta Renáta (3 évvel ezelőtt)
Olyan városban lakom, ahol az emberek 90%-a beszéli a német (egy része a sváb) nyelvet. A kislányom most mini csoportos óvodás, előtte bölcsődébe járt, és már ott is sokat beszéltek hozzájuk németül. Nagyon szeret gyerektársaságban lenni. Sok mondókát, dalt tud már németül, amit sokszor magától kezd itthon is mondani, énekelni. És látható az arcán az öröm, hogy mennyire élvezi. Játék, torna, evés közben az óvónők németül beszélnek hozzájuk. Esténként elalvás előtt egy német dalt énekeltem a lányomnak. És egyik este mikor énekelni akartam egyedül elénekelte a dalt. Nem tanítottam, csupán énekeltem neki elalvás előtt.
A szomszédunkban egy német házaspár lakik. A szomszédasszony sokat jár hozzánk, mert nagyon szereti a lányomat. Nem tanítja, játszik vele.Mivel magyarul nem tud, németül beszél hozzá. Ha 6 éves kor előtt nem lehetne nyelvet tanulni, akkor el kellene tiltanom a szomszédoktól addig?
Mint írtam, nálunk a gyerekekkel bölcsődétől kezdve 2 nyelven beszélnek. Az iskolában első osztálytól tantárgy a német nyelv.
Az innét kikerülő diákok német nyelvi tudását mindenhol elismerik. Több olyan embert ismerek, aki ebből él meg, hogy ilyen jól beszéli a nyelvet. Mert egészen pici kora óta tanulta.
És azt felháborítónak tartom, hogy azt mondják, hogy nem hagyjuk játszani a gyereket. Az egész napja a játékról szól. Csak éppen más nyelven szólunk hozzá.
A magyar mellett angolul és németül beszélünk. És 2 éves korában a lányom olyan összetett mondatot fogalmazott meg, hogy a védőnőnknek tátva maradt a szája. És sok helyen meglepődnek, hogy milyen tisztán és választékosan beszél.
És mi nem azért “tanítjuk” több nyelven a gyermekünket, hogy eldicsekedjünk vele, hanem azért, hogy könnyebb dolga legyen. És látni kellene, milyen élvezettel énekel egy angol, egy német vagy éppen egy magyar dalt. -
http://www.nol.hu/cikk/368621/
Itt a magyarázat, Vekerdy tanár úr szerint miért nincs értelme a korai nyelvtanulásnak. Itt megmagyarázta. De érdemes végigolvasni a cikket. -
http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=140487
Na, azért találtam egy másik írást is, ami nagyon szépen üti az előzőleg belinkelt cikknek mind a két szembenálló véleményét
Ebből is látni, eléggé gyerekcipőben jár a dolog..:)De azért még teszek be egy kis olvasnivalót, ugyan nem akartam, de meggondoltam magam, mert igaz, hogy nem tudományos, de azért van benne nagyon is megfontolandó dolog…amire mindenkinek figyelnie kell. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, de van benne azért…
http://kcsalad.blogspot.com/2008/10/anyanyelv.html
-
#5 írta Annamari (3 évvel ezelőtt)
Mynona, ezzel a bloggal az a gondom, hogy összemossák azt a két esetet, amikor egy magyar (vagy kétnyelvű) család külföldön él azzal, amikor valaki itthon szeretne egy másik nyelvet átadni a gyermekének (magyar környezetben). Minden család egyedi, nem szabad általánosítani. A hazai vélekedés még gyerekcipőben jár (sajnos) a külföldihez képest… Meg is látszik azon, hogy hány magyar beszél idegen nyelvet…
-
Hát igen, pontosan tudom, hogy milyen nehéz Neked. Ezért is írtam a többféle véleményt, amiben éppen az is szerepel, amiért Te is küzdesz. Hogy mindent ésszel kell csinálni, és megfontoltan. Engem is nagyon foglalkoztat a dolog, hogy jól csináljam, viszont ha érdekel benneteket, találtam egy nagyon jó cikket arról, egy tudományos kutatómunkát, ami olyanra jött rá véletlenül, amire nem is akartak, mégpedig a nyelvtanulásról, pedig informatika célú volt a kutatás. A bébik nyelvtanulásának hogyanjára jöttek rá, mégpedig tökéletesen alátámasztva, hogy Domannak mégiscsak igaza van….na nem ezt írták, de ha olvassátok, hát tökéletesen ugyanaz a módszer – ANYANYELV elsajátításánál is!!!!!
Na, ha érdekel, előkeresem a cikket. Csak meg is találjam. Nekem fantasztikus volt olvasni. -
Íme a cikk:
http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20010308osztonos.htmlNem is olyan új ez a cikk…
Ami nekem lejött: A gyerekek úgy tanulnak az anyanyelvükön, ahogy mi az okosbabán is “domanosan”, bár kissé változtatva, nyelvet tanítunk. Legalábbis, ha csináltam, én így csináltam.
Vagyis: Megtanítok flashcardszerűen szavakat, ugyanúgy, ahogy az anyuka az anyanyelvtanításnál kiemel(hangsúlyoz) a saját beszédében öntudatlanul egyes szavakat. Majd ezeket a szavakat egy szövegbe teszem, akár egy mondóka szövege (ilyent tettem fel az okosbaba honlapra is, nem szöveggel, csak hanggal, a Goldilocks vetítésemben), és a honlapomon is található az olvasástanításnál is egy hasonló vetítés (Zöld erdőben jártam).
A gyerek, ahogy a cikkben írják, még bizonyos kor alatt (kb. egyéves kor), még nem hámozza ki a sok ismeretlenből a szavakat (ez csak később jön, a szavak ismeretében már, és az agy fejlődésével együtt), de a már megismert szavakat az összefüggő szövegben felismeri, és a szabályokra, a nyelvtanira aztán ezek segítségével jön rá. Magyarázat nélkül.Nekem most ez egy új löketet adott az okosbabás nyelvtanítás körüli bizonytalanságomban, hogy a “domanos” nyelvtanítás, ahogyan én elkezdtem, és elképzeltem anno, mégiscsak jó. Tehát most már bátrabban merem folytatni is. Mellesleg Domi ezeket tényleg szereti
Na, és az olvasástanításnál is jó, most már fel merem rakni az összeolvasó szóképes vetítéseket is…
-
#9 írta Annamari (3 évvel ezelőtt)
-
#11 írta Susi (3 évvel ezelőtt)
Sziasztok! Csak most tévedtem ide,és egy levegőre végig olvastam….
Van tapasztalatom a kétnyelvűség terén,viszont van kérdésem is!Először a kétnyelvűség:Férjem német,és én is 2 nyelvű családban nevelkedtem,tehát nekünk TERMÉSZETES a 2 nyelv használata.A természetes nálam azt jelenti,hogy nincs szükség x módszerre,nem kell keresgélnem mondókákat,énekeket,mivel ezekre a gyerekkoromból kapásból emlékszem!Nálunk SOHA nem hangzik el olyan hogy anya beszélj inkább magyarul!Abban azért megnyugtatnék mindenkit időnként előfordul hogy egy mondaton belül keverik a 2 nyelvet,de ez idővel magától elmúlik.(És ott pl. -bocsánat- nem érzem a természetességet ahol az a kérdés hogy akkor most napi hány órát beszéljek a gyerekkel idegen nyelven?Nálunk ez teljesen automatikus.)Így egyértelmű hogy akár 3-4 nyelvet is meg lehet tanulni.Van példa:magyar anyuka,török apuka,Ausztriában laknak,simán megy a gyereknek a 3 nyelv)De véleményem szerint csak akkor ha ez VALÓBAN A MINDENNAPOK RÉSZE!!Azaz ANYANYELVI KÖRNYEZETben nő fel,ami azt jelenti hogy hallja ahogy az utcán az ismerősökkel találkozva is beszéljük mindkét nyelvet!
Sokan írták hogy ők maguk nem,vagy csak alap szinten beszélnek egy nyelvet…Az a kérdésem hogy hogyan taníthatunk meg bárkit is egy adott nyelvre ha mi magunk nem beszéljük????
Az addig rendben van hogy mondókázunk,énekelünk,stb…és persze egy csomó alapvető szót meg tudunk így tanítani,pont amire ezeknek a piciknek szükségük van,testrészek,járművek evés-ivás,ruhadarabok stb…(az hogy ezeket tudja,még nem nyelvtudás,hiszen nem tud önállóan mondatot alkotni)de arról nem nagyon olvastam hogy mi van azután mikor ennél már több kell.Úgy értem 3-4 éves korban eljön a miértek korszaka.Mit mondunk akkor ha nem beszéljük a nyelvet???? Pl.Miért tudnak repülni a madarak?Mi erre a válasz?Bocs de most ezt magyarul mondom? Vagy várj,kikeresem a szótárból?(És akkor hol a nyelvtan?A kiejtésről nem is beszélve!)Akkor nem kell csodálkozni ha ő is IDEGEN nyelvként áll a dologhoz!?Bár ha jobban belegondolok,talán meg sem tudja kérdezni…(hacsak nem a TV-ből összeszedi)
Még 1 kérdés:Többen írtátok hogy egyszerre akár 3! idegen nyelvet is tanítotok.(Most én nem a többnyelvűségről beszélek!!!)A kérdésem az hogy vajon mi lesz ennek a folytatása? Tehát tudja ezt valaki vállalni éveken keresztül,mert ha nem,elvész a tudás nagy része.Mondjuk a gyerek iskolás,a kicsi ovis,anyuka,apuka dolgozik,délután 5 mire hazaérnek,…van idő/lehetőség mind a 3 nyelvvel foglalkozni???
Nem lehet hogy itt is A KEVESEBB TÖBB??? Úgy értem inkább tudjon eggyet tökéletesen,mint 3-at valahogy??És ha az iskoláig nem tanulja meg anyanyelvi szinten,csak mondjuk alap fokon,akkor ő is ugyanúgy beül az iskolapadba mint a többi gyerek….(Persze nem vitatom hogy jókora előnnyel indul!!!)Eddig úgy tűnhetett hogy ellene vagyok a korai nyelvtanításnak,ami azért nem egészen igaz…
A többnyelvű családoknál nem kérdés hogy szinte bűn kihagyni!!!!Akik nem kétnyelvűek viszont beszélik a nyelvet/nyelveket minimum közép szinten,érdemes foglalkozni vele!!!Szerintem működhet a dolog,viszont nagyon kitartónak és következetesnek kell lenni!!
És igazán akkor tudják HASZNÁLNI a nyelvet ha van alkalmuk gyakorolni.
JÓ ÖTLET a 2 nyelvű ovi is,persze ennek is van több változata.Az a legjobb ha van egy NEMZETISÉGI ovónéni,aki naponta részt vesz a foglalkozáson,(Szerintem a heti 2x fél órának nincs sok értelme)és otthon is így beszélnek.(gondolom B.Pesten több a lehetőség,de Pl.van-e japán,francia,olasz ovi???Vidéken tuti nincs)max német/angol.Az iskoláról annyit hogy nálunk NEMZETISÉGI iskolának hívják,ami annyit jelent hogy nemzetiségi tanárok tanítanak,bizonyos tantárgyakat magyarul(magyarok),a többit német(németek) nyelven(nálunk csak német nemzetiségi van)a többi nyelvet hagyományos módon oktatják.
Végül annyit hogy ez az én személyes véleményem,semmiféle módszert nem ismerek és így nem mondhatom,és NEM IS MONDOM hogy ez vagy az jó vagy rossz!!!
Mindenki tegyen belátása szerint!!Akik pedig úgy döntenek hogy belevágnak,azoknak SOK SIKERT KÍVÁNOK!!!P.S. Az én olvasatomban Vekerdi nem a többnyelvűség ellen van,hiszen ott szó sincs tanításról,ha nem akarják,akkor is “ráragad” a nyelv,hanem a TANÍTOTT nyelvtudás ellen! Ahol tanítani kell ahhoz hogy tudjon az adott nyelven beszélni….(Még ha játékosan is.)
Szép estét mindenkinek!!
-
#12 írta Annamari (3 évvel ezelőtt)
Susi, én viszont merem állítani, hogy benne vagyok a témában.
Itt a válaszom első része: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/12/az-egy-szulo-egy-nyelv-csak-az-egyik-ut/ Folytatása következik. -
#13 írta Szilvia (3 évvel ezelőtt)
Susi! Sok mindenben igazad van, sztem egy fontos dologra nem gondolsz. Akinek nem adatott meg az, hogy kétnyelvű családban éljen, vagy bírjon még egy idegen nyelvet, annak ez hihetetlenül nagy lehetőség, hogy segítse a gyermekét abban, hogy neki könnyebb legyen. Én tudok angolul, nálunk nem gond, teljesen természetes, ha angolul beszélünk Nimivel, de az is természetes neki, ha olaszul néz egy mesét, teljesen jól megérti, élvezi, ha olasz környezetben vagyunk, természetesen reagál mindenre. Pedig olaszul nem beszélek vele, (merthogy nem tudok). Emiatt nem is várom, hogy ő beszélje a nyelvet, elég, ha érti. És érti! És természetes neki! Én is dolgozom, Nimi 4 éves lesz, oviba jár, egy olasz mese, egy kis zene belefér a napunkba. Csak azért írom, mert úgy tűnik, mintha fekete-fehéren látnád a dolgokat. “kétnyelvű család-természetes, nem kétnyelvű-nem természetes). Az lenne a természetellenes, ha szótárral a kezünkben szaladgálnánk utánuk, és egyest adnánk nekik, ha nem tanulják meg a szavakat.
De az, hogy igénybe vesszük a modern technika adta lehetőségeket, talán inkább csak nagyanyáinknak kellene, hogy természetellenes legyen. Úgy látszik, fel kell nőnie még egy(-két) generációnak, hogy ott tartsunk, ahol pl. a svédek… Egyébként tényleg nehéz megmagyarázni nem anyanyelven, miért repülnek a madarak, de ilyenkor miért baj, ha átváltok magyarra? Többféle célja lehet az embernek, kezdve onnan, hogy csak egy alapot adjon a gyereknek, odáig, hogy anyanyelvi szinten beszéli-e mindkét nyelvet, még van néhány lépcső. -
#14 írta Susi (3 évvel ezelőtt)
Annamari.
Köszi.Tulajdonképpen értem,sőt egyetértek ebben,!!De ugye a lényeg,hogy “ingergazdag környezet”és hogy “természetessé tudják tenni.”-azok,akiknek nem az anyanyelve 2. nyelv.Ez szerintem kivitelezhető.Sőt amikor azokat a hsz-eket olvasom hogy sütés közben a kislány magától átvált a másik nyelvre,akkor ez meg is valósul!!!És tényleg működik és jó dolog!!! -
#15 írta Susi (3 évvel ezelőtt)
Szilvia.
Igen.Kicsit sarkosan írtam,de gondoltam így talán könnyebb kihámozni a lényeget.
Azért kicsit kiegészíteném… Tehát.Maradjunk a te példádnál.ELHISZEM,hogy természetessé tudod tenni az angol nyelvet,mivel TUDSZ angolul!! Tényleg csak odafigyelés kérdése,hogy folyamatosan használjuk a nyelvet…
Viszont írtál egy fontos dolgot,ami kicsit más megvilágításba helyezi a dolgot!!Mégpedig azt hogy
többféle célja lehet az embernek…ezzel én nem számoltam,azért mert:
A blog a “KÉTNYELVŰ” gyereknevelésről szól,én azt
értettem ez alatt hogy azok tartoznak ide,akik VALÓBAN MEGTANULNAK anyanyelvi szinten beszélni(az most mindegy hogy a szülő anyanyelvi vagy nem) Az eredmény a lényeg…:-))És nekem az az érzésem támadt hogy akkor is nevelhetünk 2,vagy több nyelvű gyereket,ha mi magunk nem beszéljük az adott nyelvet,vagy mondjuk csak alap szinten…
Így bár a gyereked sokmindent ért olaszul(a meséket amúgy is könnyebb,hiszen kép is van hozzá),és biztos jó sok szót megtanult a tv-ből,de azt ugye már nem mondhatjuk hogy akkor ő 3 nyelvű, magyar,angol,olasz??!!Jajj,felébredt a pici.Még jövök…..
-
#16 írta Annamari (3 évvel ezelőtt)
“És nekem az az érzésem támadt hogy akkor is nevelhetünk 2, vagy több nyelvű gyereket, ha mi magunk nem beszéljük az adott nyelvet,vagy mondjuk csak alap szinten…”
Jók az érzéseid.
Igen, nevelhetünk. Ha egy magyar család külföldre költözik, és ők csak magyarul beszélnek, attól még – mivel sok külső behatás éri az adott ország nyelvén a kicsit – többnyelvű lesz, ugye? Szilvi nem él kint, de attól még nagyon sokat tehet és tesz azért, hogy a kisfiára ragadjon valamennyi olasztudás. A nyelvtudás lehet passzív is – a kétnyelvűségnek több szintje létezik – innen már csak egy lépés azt mondani, hogy háromnyelvű. De ha nem is nevezzük annak, biztos, hogy sokkal könnyebb később aktivizálni ezt a tudást. Nem kell a szülőnek anyanyelvi szintű nyelvtudás ahhoz, hogy valamilyen nyelvet átadjon gyermekének. Az enyém se anyanyelvi szintű – sajnos. Ma már rengeteg segítség áll rendelkezésünkre ennek kárpótlására – szerencsére.A passzív tudáshoz még annyit, hogy sok olyan családban élő kisgyerek esetében, ahol a szülők anyanyelve különböző, tehát természetes kétnyelvű, sem biztos, hogy mindkét nyelvet azonos szinten sajátítja el, nem biztos, hogy egyáltalán használni fogja, előfordul, hogy az egyik passzív marad. Most akkor ő se kétnyelvű?
-
#17 írta Susi (3 évvel ezelőtt)
Annamari.
A külföldre költözésnél egyértelmű,hiszen ott “ingergazdag” és “természetes” a környezet.:-)Aha.ez nem volt világos!! Elég ha valamennyi “ráragad”?
Úgy látszik én maximalistán gondolkodtam.Mindent vagy semmit!
Gondolom azért érdemes olyan nyelvekkel foglalkozni amit később nagy valószínűséggel tanulni/használni fog….
-
#19 írta Szilvia (3 évvel ezelőtt)
Igen, ezen lehet filózni, hogy a 2. nyelv tudásszintje mikor felel meg a kétnyelvűségnek, de ezt nem hiszem, hogy mi fogjuk eldönteni. Ha egy család nem kétnyelvű, és valamelyik szülő tud és valóban használ egy 2. nyelvet, akkor biztos, hogy a pici azt meg tudja tanulni olyan szinten, ami egyértelműen kétnyelvű. Ha a szülő nem tud más nyelven, és úgy próbál meg kétnyelvű gyereket nevelni, ez már bonyolultabb helyzet, de ha valaki komolyan gondolja, tutti meg lehet csinálni – ez a szülőnek nagy, nehéz és érdekes feladat, a picinek meg hatalmas ajándék, és jó szórakozás! Így nem könnyű, azt elismerem, azért jó ez a blog, rengeteget segít
-
Ohh, hogy én milyen jó kis vitáról maradtam le
Hát, ha tényleg arra gondolunk, hogy a kétnyelvű az azt jelenti, hogy két nyelvet beszél anyanyelvi szinten, akkor a kétnyelvű családok nagy többsége nem felel meg ennek a definíciónak.Szilvinek igaza van, fontos, hogy tisztázzuk, mi a célunk. Nekem az iskolai száraz nyelvtanulás (saját rossz élmények) elkerülése a lényeg. Meg egy alap adása, amire később építkezhet.
Mert lássuk be, hiába írják okos emberek, hogy iskolában már könnyen és ésszel tanulnak nyelveket, az én tapasztalatom messze nem ez.
Aki ezt állítja, hogy gyorsan és könnyen tanul a gyerek nyelvet iskolás korban, az valljuk be, saját magáról beszél. Mert ő könnyen tanulta, volt egy bizonyos érzéke hozzá. De a nagytöbbségnek biztosan nincsen, mert kőkeményen beleragadt az anyanyelv struktúrája, és innen kitörni, más logikára átváltani nem hiszem, hogy könnyű lenne.
Ezeket alá is támasztják az idegen nyelven tanítás eredményei/osztályzatai a mai Magyarországon. Nem a 10-15 százaléknyi jó osztályzatú (sokszor nem valós eredményt mutató) gyerekek kellenének, hogy ellenpéldák legyenek az korai nyelvtanítást ellenzőknél.
Ha csak egy másik nyelv logikájára rájön – anélkül, hogy jól elsajátítana egy idegen nyelvet – a gyerekem, akkor én már boldog vagyok, főleg, ha élvezettel csináltuk. Ez nem csak egy alap, amire építkezhet, hanem egy bizonyos fajta agytorna is, ami nem hiszem, hogy kárára válna később.
És lehet játékosan, úgy hogy a gyereknek annyira tetszik, hogy ő kéri, hogy csináljuk. Legeslegjobb egy személy, aki csak így beszél vele, akit SZERET! Mert ez a lényeg. Az ilyen kisgyerekek a szeretett személy kedvéért tanulnak. Akár anya, akár nyelvtanár, akár egy bábu. A mi dolgunk az, hogy ha akármennyire is picikét tanítunk, akkor azt játszva, élvezettel tanulják.
Azt hiszem, ez a korai tanítgatás éppen úgy működik, ahogy a szeretet. Ha visszavárod, nem biztos, hogy vissza is kapod. Tehát feltétel nélkül szeressük gyerekeinket, nem igaz?
A kisfiam elég bátortalan az idegen nyelven való beszédben. Ha megdicsértem valamiért, mert jól mondta, örült is, de zavarba is jött. És nem is ez indította meg nála. Hanem az, hogy TERMÉSZETESNEK vettem, és nem dicsértem és nem reagáltam túl, ha megszólalt idegen nyelven. Mintha észre sem vettem volna, mintha TERMÉSZETESNEK vettem volna, hogy ő most így beszél. Ez is egyfajta természetesség. Neki ez kellett, hogy megbátorodjon, és azóta sokkal jobban élvezi. Mert rájött, hogy nem érdekel, hogy hogyan válaszol, nem tesztelem, dicsérem és nem várok el semmit. Ő ilyen. Más gyerek meg más. Mindenkinek más lesz a természetes is. -
#22 írta S.Barbara (2 évvel ezelőtt)
Mynona, milyen jókat írtál!!!
olyan élvezettel olvastam!!! Az én Iker fiaim is már most nagyon különböznek egymástól, biztosan más lesz a mód, ahogy majd bizonyos dolokat ki lehet hozni Belőlük.
Erre a fajta TERMÉSZETESSÉGRE, amit írtál (hogy nem dícséred túl) szerintem sokan nem is gondolnának (például én sem). jó, hogy leírtad.További jó élményeket és vidám napokat kívánok Nektek!
-
#23 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Milyen érdekes, hogy mindenki félreértelmezi Vekerdi sorait, hát tényleg ennyire nem tudunk magyarul, pedig szerintem elég világosan le van írva ebben az egy sorában is (és már ezer más fórumon, a Nők Lapjában is, a könyveiben is például kifejtette részletesen, hogy miért gondolja így, de a lényeg: Vekerdynek az ellen semmi kifogása, ha valaki “sorsszerűen egy idegen nyelv közelébe kerül.” Egy erdélyi magyar embernél a kétnyelvűség természetes és szerencsére elkerülhetetlen.
Hasonlóképpen bárhol máshol külföldön élő magyarok gyereke is “sorsszerűen” kerül az idegen nyelv közelébe, vagyis ezzel nincsen semmi problémája.
A hozzászólók többsége vagy külföldön él vagy élt, vagy, bár Magyarországon, de anya vagy apa idegennyelvű, és ez is “sorsszerű”, így természetesen ez ellen sincs kifogása.
Vekerdy az említett cikkében azt tartja feleslegesnek és talán károsnak is, ha valaki magyar anyanyelvű szülőként (anya is és apa is magyar anyanyelvű) a 6 év alatti a gyermekét próbálja naponta x percben idegen nyelvre tanítani vagy taníttatni”. -
#24 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Közben megtaláltam a HVG-s cikket, akit érdekel, annak érdemes elolvasnia figyelmesen az egészet, mivel Vekerdy korai tanításra vonatkozó véleménye vonatkozik mindenféle korai tanításra, vagyis korai idegen nyelvtanításra is.
http://hvg.hu/hetilap/200837_FEJLESZToPRoGRAMoK_KICSIKNEK_Lehet_eleg_kor.aspx?FullComment=true
-
#25 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Erika, köszönjük, ismerjük a cikket, az a gond vele, hogy eléggé egyoldalú (nem objektív) és sajnos azt felejtik el mindenhol közölni, hogy Vekerdy az antropozófia felől közelít meg minden ilyen kérdést, és nem veszi figyelembe a legújabb kutatásokat, és konkrétan a nyelvátadásnál pedig azt, hogy ez nem tanítás, és a nyelvészek például elismerik. Feljebb volt már erről szó.
Vekerdy sokszor ellentmond magának is (lásd pl. http://sasika61mondja.blog.hu/2008/10/17/a_valsagert_is_a_tanarok_a_hibasak) és maga is ajánl olyan termékeket, amelyek a kicsik tanításához használatosak…
-
#26 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Szia Annamari, nem tudom, ki a sasika61, így inkább nem olvasom végig.
Az általa említett adást viszont megnézném, vagy elolvasnám.
Én magam még keresem a nyelvtanítás fele vezető helyes utat. Angol tolmács vagyok, magam is tanítottam angolt (felnőtteknek), de kislányom (másfél éves) születése óta nem tudom eldönteni, elkezdjem-e tanítani, ha igen, mikor, hogyan.
Az okosbabára tegnap vagy tegnapelőtt bukkantam, fel is íratkoztam, de kíváncsi vagyok a véleményekre pro és kontra természetesen.
Vekerdy-vel és az itt említett cikkel kapcsolatban pedig az bosszantott, hogy a legtöbben direkt vagy nem direkt, de félreértelmezik, vagy félre akarják értelmezni.
Én csak próbálok tisztán látni, de marha nehéz, olyan sok vélekedést olvastam, hallottam mellette is és ellene is, egyelőre még mindig gyűjtöm az infókat.
De talán ha Vekerdy úr is látna egy-egy okosbaba vagy helen doron vagy hasonló nyelv “tanítási” foglalkozást, megváltozna a véleménye, szerintem neki a TÚL KORAI, hagyományos TANÍTÁS-sal van problémája mind a magyar, mind az idegen nyelvűvel. -
#27 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Erika, Vekerdy vajon tapasztalatból beszél vagy csupán a véleményét mondja ? Nem tudom mi káros lehet abban, ha a nyelv iránt legfogékonyabb időszakban idegen nyelvre tanítod a gyereket. Ha a kétnyelvű családoknál semmi kár nem éri őket ugyan mi történhet velük ilyen esetben? Össze biztos nem zavarodnak tőle, hiszen sokkal kisebb az input. Az anyanyelv marad a domináns, az pedig ugyebár ragad akár akarják, akár nem.
Hogy felesleges lenne? Hát erősen kétlem. A korán elkezdett nyelvtanulással 4-5 évet nyerhetünk iskola előtt, amikor még észrevétlenül ragad az információ. És napi szintű játékos foglalkozással (semmi nyelvtan, semmi kényszer) nemcsak szavak megtanulása, hanem folyékony, önálló kezdeményezésű kommunikáció is elérhető akár egészen kicsiknél is. (ez nem vélemény, hanem saját tapasztalat) Ez pedig szerintem behozhatatlan előny. Úgy gondolom ettől még -Vekerdy szavaival élve – „megélhetik gyermeki mivoltukat”. Nem akarom bántani de ő gyermekpszichológus és nem nyelvtanár. Az óvodai angol nem tanítás, hanem játék. Ugye senki nem akad fenn azon, hogy 2 évesen megtanítom a gyereknek a Boci boci tarkát? Akkor miért ne tehetném ugyanezt idegen nyelven? A módszer ugyanaz csak a szöveg változott. Ettől még az nem a klasszikus értelemben vett nagybetűs tanítás. Az viszont tény, hogy heti egy órás óvodai angoltól túl sokat ne várjunk. Élményt nyújt, szélesíti a látókört de az otthoni foglalkozást nem helyettesíti. -
#28 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Annyi a gondom még, hogy a “kétnyelvű családokat” is kalap-kabát elkönyvelik, hogy csak az lehet kétnyelvű család, ahol anya egyik nyelv, apa másik nyelv. De ez nem ilyen fekete-fehér!! Már feljebb írtam ezt a linket: http://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/12/az-egy-szulo-egy-nyelv-csak-az-egyik-ut/ A másik: hogy a tanítás szóról mindenkinek az erőltetés, a kényszer jut eszébe. Ezért is használom szívesebben a nyelvátadás szót, tulajdonképp ez az egész az anyanyelv “tanításához” hasonlóan működik.
-
#29 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Annamari, nem tudod, látott már Vekerdy úr okosbaba vagy hasonló, nem direkt, hagyományos “tanításon” alapuló nyelv órát?
És ha igen, arról mi volt a véleménye?
Mert szerintem ő még nem ismeri ezeket a foglalkozásokat, vagyis én még ezekről konkrétan nem olvastam tőle véleményt, a HVG-s cikkből sem derült ki, hogy ismeri-e ezeket a programokat, mivel ott is leginkább a túl korán kezdett tanításról (és egyebekről) volt pszichológus szemmel írott véleménye, nem a tiédhez hasonló, korszerű programokról. -
Erika, Vekerdy tanár úr ismeri a Doman módszert. Méghozzá Németországból, ahol a módszert hibásan alkalmazták, és nem is vezetett eredményre. Ha én is így alkalmaznám, igaza is lenne.
Más: Vekerdy tanár úr az erőltetett, nem természetes tanítást tartja károsnak. De erről még este többet fogok írni, most nem tudok, a kisfiamat lefektetem előbb. -
#31 írta Erika (2 évvel ezelőtt)
Szia mynona, pontosan így látom én is, hogy “Vekerdy tanár úr az erőltetett, nem természetes tanítást tartja károsnak”, no és ezért is nem értem, hogy pl. az okosbaba módszer alkalmazói és kedvelői miért borulnak ki ennyire miatta, hisz az (legalábbis eddig úgy tűnik nekem, mivel még most kezdtem az ismerkedést vele) pontosan az ellenkezőjéről szól, mármint se nem erőltetett, se nem természetellenes, és még csak nem is a hagyományos értelemben vett tanítás.
-
Na, ebből a később írok bővebbenből lehet, hogy ma nem lesz semmi, most csak annyit, hogy az erőltetett tanítás az okosbabán akkor fordul elő, ha az anyuka a teljesítményre hajt, elvár és görcsöl. Meg hasonlítgat.
Na, nem mondom, hogy az amerikai stílusú módszerismertető (az eredeti angol változat) nem bűnös ebben…
Az alapmódszer jó, de a célja nem. Más kell, hogy legyen a cél. Nálam más is. – a módszer is… -
De itt van Vekerdy és kontra okos vélemény is (nagyon okos!!!):
http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=8517
Kár, hogy csak most találtam rá, olyan jókat ír, több megerősítést kaptam volna a sok negatív vélemény között.
És én is pont így látom a dolgokat, és a célomat is. -
#34 írta Annamari (2 évvel ezelőtt)
Igen, végre egy korrekt cikk, ahol megszólal mindkét oldal.
Azt nem értem, hogy miért gondolja, hogy emiatt nem tudják megélni a gyermeki mivoltukat (de erről már sokat beszéltünk – az én fejemben ez soha nem erőltetett, nyelvtanozós stb. tanítás). Amit pedig Vekerdy említ (az utolérés kérdése): a kétnyelvű könyvben is írom – ha nem folyamatos a hatás (Lengyel is említi, kimaradnak évek) és mondjuk az általános iskolában megint csak újrakezdi a gyerek, folyamatosan csak újrakezdi a nyelvtanulást, akkor persze, hogy utolérik, mivel nincs esélye sem, hogy haladjon… -
#35 írta Adrienn (2 évvel ezelőtt)
Ezzel én is teljesen egyet értek…íme egy példa. Volt tanárom férfiként csak kizárólag angolul beszélt gyerekeivel, akik 7-8 éves korra tényleg szuperül kommunikáltak, igazi kétnyelvűként. Aztán abbahagyta (ez a veszély fenyeget mindenkit, aki “elbízza” magát, hogy jaj, most már olyan ügyesen kommunikál a gyerekem). Gimnáziumba hozzánk került és semmivel sem volt jobb, mint a többiek, teljesen átlagos volt, hisz kimaradt a 8 általános iskolás év, nem fejlődött, sőt….nem szabad abbahagyni, mert akkor tényleg nem sok értelme. Nyilván az agyban másként alakul a beszédközpont, de újra kell aktivizálni, és minél több idő marad ki, annál nehezebb, és több idő. 8 év rengeteg kihagyás. Még 2 hét is…tapasztalatból mondom.
-
Most, hogy újra elolvastam a cikket, feltűnt valami. Nekem ez az amerikai megfigyelés, hogy a korán oktatott gyerekeket beérték a későbben oktatni kezdett társak, nem tűnik megbízhatónak. A szociális helyzet miatt, és ne sértődjön meg senki, de most nem arra a szociális helyzetre gondolok, amikor nagyonis művelt, de keveset kereső szülők gyermekéről van szó, hanem más okból nehéz szociális helyzetben lévőkre gondolok. Nem említi, hogy melyik (mert bizony sok változata van, erről tudok is ajánlani egy szociológiai könyvet) változat volt a felmérés alanya, dehogy normál szociális helyzetű gyerekekkel összehasonlítva az összehasonlítás nem mérvadó nekem. Én bizony csakis ugyanolyan változatú nehéz szociális helyzetű, későbben oktatott gyerekekkel hasonlítottam volna össze…
Erről ne vitatkozzunk, nem hiszem, hogy bárki meggyőzhetne az ellenkezőjéről, hogy ez a felmérés nem valós képet tükröző, nem hiteles. Persze nem ismerem, csak így hírből, de ha így igaz, ahogy leírták, akkor ezt gondolom róla. -
#38 írta Vitamanó (2 évvel ezelőtt)
Ahogy a hozzászólásokat olvasom, feltűnik, hogy a hozzászólók általában nem tesznek különbséget az anyanyelvi környezetben (célnyelvi országban, idegen anyanyelvű apa/anya melett felnövő)és a Magyarországon, magyar anyanyelvű szülők mellett felnövő gyerekek között.
Az előbbi esetben természetes folyamat a 2. vagy akár 3. nyelv elsajátítása, az utóbbi esetben Vekerdy Tamásnak van igaza: nincs értelme a túl korai fejlesztésnek. A többi diák 2-3 hónap alatt behozza a “lemaradását”, sőt sokszor el is hagyja az “oviangolos” társait.
Ami az idézett cikket illeti: Nem tűnik fel senkinek, hogy a korai nyelvtanulást mindig a nyelviskolák képviselői támogatják?(akik ebből élnek?)
-
Vitamanó, valóban, sokan nem tesznek különbséget. Vekerdy Tamásnak azonban nincs igaza. Persze a hogyan nem mindegy, az oviangol (mondjuk heti fél órában) tényleg nem ad olyan sokat, de meglepne, ha a lányomat mondjuk 2-3 hónap alatt behoznák azok, akik az iskolában kezdenek angolul tanulni (és ezzel nem csak az én lányom van így).
Böngéssz még egy kicsit itt nálunk. -
#42 írta S. Barbara (2 évvel ezelőtt)
-
#43 írta Kovács Veronika (2 évvel ezelőtt)
Miért van az, hogy a kétkedők nem merik vállalni a nevüket?
Az ovis angolról írtam a “végre kétnyelvű ovi” bejegyzésben.
Bennem csupán egyetlen kétely volt: nem ártok e azzal, hogy “kötelezem” bármire is a gyerekeimet.
a módja nem mindegy az idegen nyelv átadásának – véleményem szerint.
Tőlem, játék közben, jókedvűen, szabadon – kötöttségek nélkül – elfogadják, sőt ők kezdeményezik!
Fontos megszerettetni, kicsi korban a nyelv alapjait letenni.
Ezt némi erőfeszítéssel bárki meg tudja tenni!
Nem a teljesítmény a fontos, hanem az érzelmi kötődés!
Ráadásul a szülő kizárólagos figyelmét kapja a gyerek – és EZ motiválja őt!
Sok jó ötletet, jókedvet, játékot kívánok mindenkinek! -
#44 írta Kovács Judit (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Éppen tegnap hallottam a tévében,hogy egy átlag szülő napi 7 percet foglalkozik a gyerekével.Gondolom én(mivel nálunk így van) mikor a nyelvet “tanuljuk” szóval németezünk, csak a gyerekimre figyelek,játszunk,dvd.ket nézünk idegen nyelven,német cd-ket hallgatunk.De ilyenkor csak a gyerekeim és én vagyok,együtt csinálunk mindent.Nagyon élvezik a gyerekeim,és én is!!Ha ezt a nyelvtudást ami van a gyerekeimnél,azt utólérik a többiek az iskolában,nem érdekel,az együtt el töltött időt és szép perceket senki nem tudja elvenni tőlünk.És szerintem ez az egyik legfontosabb az életben!
Judit -
#45 írta Fili (2 évvel ezelőtt)
Sziasztok!
Az egyetemen tanultunk pro és kontra érveket is a korai nyelvtanulást illetően, állást, természetesen, senki nem foglalt ez ügyben. Most hogy végigolvastam minden kedves hozzászólást, megkérdezném, hogy 60-100 évvel ezelőtt a francia/angol/német stb “nörsz” akkor lebutította a kedves úri csemetéket, vagy esetleg megajándékozta egy idegen nyelv természetes használatával?
Szerintem, nagyon nagy hűhót csapnak most a témában, talán túl sok a szakember és mindenkinek igaza van – a saját szemszögéből. A felelősségteljes szülők pedig eldönthetik, hogy kinek hisznek és hogy mit akarnak.
Angoltanárként 18 hónaposan kezdtünk angol dalokat hallgatni-énekelni a lányommal. Viszont előtte megszámlálhatatlan mennyiségű magyar gyerekdalt, népdalt és mondókát meséltünk-énekeltünk együtt. Az is igaz, hogy másfél évesen lányom már nagyon sokat beszélt, kerek egész mondatokban és szinte minden addig mesélt mondókát elkezdett magától visszamondani!! Most 20 hónaposan kezdjük a tanulós-éneklőst, mikor képekkel mutogatom a dalban szereplő állatokat, és elmutogatom a dalokat. Mindezt azért teszem, mert látom rajta, hogy nagyon érdekli.
Én is úgy gondolom, hogy az idegen nyelvvel naponta kell foglalkozni kb fél órát. Nálunk a délelőtti angolozás jött be leginkább. - Bejegyzés RSS
-
)
Végre volt időm elolvasni a cikket a HVG-ben. Nem értem Vekery Tamás azt az állítását, hogy ha eleve a gyermek 2 nyelvű környezetben nő fel, akkor oké a nyelvtanulás, azonban ha csak egynyelvűben, akkor pedig nem. Nem értem mi a különbség…Szerintem nagyon hasznos már kiskortól kezdve, bárcsak több időm lenne Annának megismertetni a nyelveket amiket beszélek. Én már kiskoromtól fogva érdeklődve tanultam őket, és hihetetlen jó érzés, ha az ember a saját anyanyelvén tud beszélni a barátaival.
Szerintem azért alakult ki az emberek nagy többségében az ellenérzés a korai nyelvek tanításával kapcsolatban, mert mindenkinek a felnőttes tanítás jut eszébe, nem mondom nekem sem voltak jó emlékeim a kötelező orosszal kapcsolatban, de a tanáromat imádtuk.
Sajnos nálunk a bölcsiben is ez a nézet dívik, pedig az egyik gondozónő Olaszo-ban él(t), és megkértem tanítson pár dolgot a gyerekeknek, de ahogy reagált…De nem baj, mi nem adjuk fel.