Minőségi ugrás

Szia Annamari!

Érdekelne, hogy hol tartotok most Eszter angoljával. Nekem 2,5 éves a lányom és én is fél évesen kezdtem vele foglalkozni. Mi DVD-ket néztünk, majd egy éves kora után, amikor elkezdődött a beszédfejlődése intenzívebbé vált a dolog. November vége óta hirtelen egyre többet beszél és magától gyártja a mondatokat. Ma már akár több órát is beszélhetünk anélkül, hogy egyetlen magyar szó elhangozna. Amit nem tud kitalálom vagy elmutogatja, körbeírja. Használja az ing-et, a múltidőt a there was szerkezetben, a can-t, have got-ot,a shall-t (Where shall I put it), a present perfectet. Járunk heti egy alkalommal angolra is, hogy lássa, nem csak anya beszél és nem csak anyával lehet beszélni angolul. Nagy örömmel csinálja, én meg néha csak kapkodom a fejem, hogy ezt vagy azt honnan tudja. Szóval ti már kicsit nagyobbak vagytok (pontosan most mennyi is?) és szeretném tudni, hogy most hogy álltok, milyen fejlődési szakaszokon mentetek keresztül. Bocs, ha már leírtad valahol, de nem akadtam rá.

Sziasztok!

Annamari, köszönöm a biztatást, teljesen igazad van.

Barbara, én a hét három napján már dolgozom és olyankor 6 körül érek haza. Van, amikor alig lépek be az ajtón, már angolul szól hozzám, máskor döcögősebben megy a váltás. Mindenesetre minden este használjuk a nyelvet és ezeken a napokon sem érzem, hogy kizökkenne belőle. Szerintem a lényeg a folyamatosság. Na, ez lesz igazán csak a kemény meló! Évekig állandóan fenntartani ugyanazt a tempót ez iszonyú kitartást kíván. Mi 14 hónapja csináljuk intenzíven és bizony néha rendesen lemossa az agyamat. Időnként még magyarul sem értem tisztán minden szavát, nemhogy angolul. Nagy koncentrációt igényel, hogy megértsem, nehogy elbátortalanodjon emiatt. Máskor meg azon filózom, vajon milyen nyelven is szólalt meg?
Egyébként szerintem, ha beáll az ember egy tempóra (mondjuk az első nagy váltástól az ovitól kezdve) akkor tuti az állandó fejlődés. Mint a suliban egy jó tanárral. Csak mindig fenn kell tartani az érdeklődést, új dolgokat kell kitalálni. A Kérdés mi szülők bírjuk-e, mert ők biztosan bírják.

A mi esetünk kicsit más, mint nálatok. Az elején nagyon óvatosan nyúltam ehhez a témához, mert bennem is felmerültek a kételyek. Vajon milyen nyelven fog majd megszólalni, nem keveri-e stb.? Ezért mi számítógépes és videós anyagok nézegetésével kezdtük és intenzíven csak akkor, amikor láttam, hogy próbálkozik a magyar beszéddel is (14-15 hónaposan). Persze ilyenkor beszéltem hozzá angolul, de egyébként nem. Azt akartam, hogy kösse valamihez a nyelvet, hogy később könnyebb legyen helyretennie. Ezért magyarul nem is néztünk meséket. Kezdetben azon a nyelven mondta a szót, amelyik könnyebb volt számára. Emlékszem a labdát sokáig nem volt hajlandó kimondani, neki az csak ball volt. Kb 3-4 hónap után abszolút képben volt, hogy milyen nyelven beszél. Ezt onnan vettem észre, hogy a nem helyett no-val válaszolt. És soha nem tévesztett. Előfordult, hogy az apja magyarul közbeszólt és tudta, hogy neki nem-et kell mondania. Fantasztikus volt látni. Én csak ekkor keztdtem napközben is beszélni hozzá. 15 hónap intenzív tanulás után most ott tartunk, hogy egész komoly mondatokat is képes gyártani. Ugyanakkor nálunk a magyar input erősebb. Apa nem beszél angolul és a nagyszülők is rendszeresen előfordulnak és mint írtam én már részidőben dolgozom. Azt mondhatnám, hogy most ott tartunk angolul, mint magyarul kb. fél évvel ezelőtt.
Szerintem fontos az egyensúly megtartása, nehogy később az oviban hátránya legyen abból, hogy esetleg nagyon erős az idegen nyelvi behatás. Ugyanakkor magyarul úgyis meg fog tanulni, nem?
A kiejtés pedig még magyarul sem tökéletes, szerintem az még alakul. Bár kétlem, hogy nem anyanyelviként, nem anyanyelvi környezetben lehetséges akcentus nélküli kiejtést elérni. Látod a te barátaidnak sem sikerült. Na, de nem is ez a cél.
Ha csak németül beszélsz a gyerkőcökhöz és más hatás nem nagyon éri őket, akkor szerintem nagy a valószínűsége, hogy ők is a némettel próbálkoznak majd először, veled legalábbis mindenképpen.

Mi akkor is szoktunk angolozni, amikor apuka otthon van vagy a nagyszülők átjönnek vagy mi ott vagyunk. Ez attól függ. Ha ilyenkor kettesben tevékenykedünk (pl. játék, evés, fürdés stb. )és mondjuk a többiek mást csinálnak akkor felajánlom neki a lehetőséget és ha akarja angolul társalgunk. Aztán, ha jön valaki és közbeszól váltunk majd ha elmegy visszatérünk az angolra (persze csak, ha akarja). És soha nem téveszt. Tökéletesen tudja, hogy kivel milyen nyelven beszélhet, ki milyen nyelven szól hozzá. Remélem ez később is így lesz. Az, hogy én mindig csak angolul beszéljek hozzá kivitelezhetetlen lenne, de ez így van a kétnyelvű családoknál is.
Nem szoktam neki fordítgatni a dolgokat, viszont ha tőle megkérdezik, hogy mit mondott, elmondja magyarul is.
Semmi negatív hatása nincs a magyar beszédére, szépen, már egyre érthetőbben beszél magyarul, nem töri a nyelvet.
Angolozunk séta közben, közértben, kocsiban is. Itt sem okoz gondot a váltás. Még senki nem vette észre rajta, hogy egy pillanattal előbb angolul cseverésztünk. Valahogy részünkké vált az egész és számára már mindez természetes.
Szóval szerintem, ha van elég magyar behatás, akkor nem kell aggódnod.

Kérdezz nyugodtan, tudom milyen nehéz ez a kezdeti időszak.

A nagyszülők teljesen pozitívan álltak a dologhoz, nagyon bátorítottak. Az első pár hónapban, amikor még nagyon keverte a szavakat én voltam, aki elbizonytalanodtam és még ők mondták, hogy ne hagyjam abba.

Játszótéren, közértben kettesben használjuk az angolt, ha mások megszólítanak természetes neki, hogy magyarul válaszol. Egyenlőre még nem kerültünk kényes szituba emiatt. Igyekszem elkerülni, hogy mások előtt használjuk, eddig még egész jól sikerült. Előbb-utóbb azonban biztosan belefutunk valamibe, mert napról napra egyre lazábban beszél. Néha, amikor én váltok, mert odajön valaki mondja, hogy angolul folytassuk, de nem erőszakoskodik, ha maradunk a magyarnál.
Azzal már régen tisztában van, hogy van aki beszél angolul, van aki nem. Korábban azt hitte, hogy ez egy nagyon különleges dolog, ami csak kettőnk között létezik. Volt, hogy átjött valaki hozzánk, és hiába beszélt hozzá angolul, ő magyarul válaszolt neki. Ezért döntöttem úgy, hogy eljárunk babaangolra. Azóta már látja, hogy vannak más felnőttek és főleg gyerekek is, akik használják a nyelvet és sokkal bátrabb lett. Igazából azóta indult be nála a folyamatos beszéd bár valószínűleg ez e nélkül is bekövetkezett volna. Amúgy nagy élmény számára, úgyhogy oviig mindenképp folytatjuk.

Nem akarok neki kategóriákat felállítani, hogy most lehet, most nem lehet beszélni angolul. Csak váltunk és kész. Most még azért nincs gond, mert aki nem tudja, hogy angolul beszél többnyire nem érti. Az emberek nem feltételezik, hogy idegen nyelvet használunk, ezért betudják annak, hogy valamit mondott magyarul, csak nem értik.
Ha számol, vagy az ABC-t énekli, na az már érdekesebb. Az már összetéveszthetetlen. Egyszer sorban álltunk a WC előtt és angolul megszámolta a WC ajtókat. Voltak előttünk vagy öten-hatan, főleg fiatalok, szerintem tuti értették, de csak mosolyogtak. Úgyhogy semmi negatív élményünk nincs ezzel kapcsolatban.
Ha valaki jön hozzánk, vagy mi megyünk szintén simán átáll. Ha megszokja, hogy valaki itt van és beszélünk mellette angolul, akkor használja. Ha viszont csak a magyar megy, akkor nem is próbálkozik.
Ezért gondolom, hogy az oviban sem lesz probléma, de majd meglátjuk. Azért akkor majd beszélünk erről, főleg, ha netán ott is tud járni majd angolra.

Egyébként a barátaink között vannak természetesen szkeptikusak, akik nem hisznek ebben a dologban. Velük egyszerűen nem hozom fel ezt a témát. Ha megkérdezik válaszolok, de én nem kezdeményezek. Ha valaki azt a kérdést teszi fel nekem, hogy még mindig tanítod angolul? nem pedig azt, hogy most hol tartotok? azt pár mondattal elintézem. Nem igazán érdekel a véleményük, én látom az eredményeket és úgyis csak ez számít. Pár év múlva úgyis minden kiderül.

(Bocs a késésért, de nem voltam gépközelben)

Szólj, ha még segíthetek valamiben